Közgazdasági Szemle – 1961.
január - Pirityi Ottó: A munkatermelékenység népgazdasági és vállalati szemlélete
PIRITYI OTTó dásnak tudati tükröződése az egymástól sok tekintetben eltérő népgazdasági és vállalati szemlélet. A gazdasági életben nap mint nap számos példát találunk az üzemi és a népgazdasági szemlélet, a vállalati és a társadalmi érdek közötti eltérésre. Ezek az eltérések legtöbbször a termelékenység vonatkozásait érintik. Például az üzemek érdeke, hogy nagy volumenben gyártsák az átlagosnál alacsonyabb költségszintű termékeket, az átlagosnál magasabb költségszintűeket pedig elhanyagolják. A népgazdaságnak viszont szüksége van az üzemgazdaságilag kedvezőtlen termékekre is. A vállalatok szeretik élőmunka-termelékenységi mutatóikat úgy „javítani", hogy a gyártmányösszetételt a kisebb élőmunka-igényességű cikkek irányában eltolják. Ugyanakkor a társadalom érdeke azt kívánja, hogy a termelés struktúrája az igényeknek megfelelő legyen. A vállalatok szeretnek az anyaggazdálkodás területén túlzott biztonsággal dolgozni, a népgazdaságnak pedig az az érdeke, hogy felesleges anyag ne tároljon sehol, mert ez olyan felhalmozott munka, amelyik nem gyümölcsözik, amelyik nem vesz részt az újratermelési folyamatban, gátolja annak tervszerű, szakadatlan bővülését. A népgazdasági és a vállalati szemlélet közti eltérés a maga objektív feltételezettsége ellenére sem kizárólagos, megváltozhatatlan tendencia. A gazdaságszervezeti, gazdálkodási és elosztási formák, valamint a tervmutatók rendszerének tökéletesítése, a társadalmi tudatosság fejlődése egyre inkább a népgazdasági szemlélet térhódítását eredményezi. A népgazdasági és vállalati szemlélet közötti eltérés feltárása, objektív feltételezettségének kimutatása elsősorban azért lényeges, hogy megismerve jellegét, formáit, hatását, meghatározhassuk azokat a feltételeket és eszközöket, amelyek lehetővé teszik a népgazdasági érdek fokozottabb érvényesítését és a népgazdasági szemlélet térhódítását. A munka társadalmi és üzemi termelékenységének jellegzetességei A munka társadalmi termelékenysége az anyagi termelő tevékenységnek az egész társadalom szempontjából vizsgált hatékonysága. Jelenti nemcsak az ipar, építőipar és a mezőgazdaság termelékenységét, hiszen az anyagi termelés többi ága: a kereskedelem, a teherszállítás, a termelő jellegű hírközlés, sőt a műszaki tudományos kutató és konstrukciós tevékenység is használati értéket hoz létre, s így szintén van termelékenysége. A munka társadalmi termelékenységét meg kell különböztetni a társadalom munkatermelékenységétől. A munka társadalmi termelékenysége az anyagi javakat létrehozó munka termelékenysége. A társadalom jelentős része azonban nem vesz részt közvetlenül az anyagi javak termelésében, sőt a munkaképes felnőtt lakosság bizonyos hányada nem is dolgozó. A társadalom munkatermelékenységét így nemcsak az határozza meg, hogy milyen a munka társadalmi termelékenysége. * Az említett fő ellentmondás mellett és alapján keletkeznek egyéb ellentmondások is. Ilyenek az iparágak közötti és a népgazdasági ágak közötti ellentmondások. A népgazdasági ágak közötti „érdekellentét" egyik legjellemzőbb példája az iparnak és a kereskedelemnek a fogyasztási cikkek választékára vonatkozó állásfoglalása. Az ipar nagyüzemi termelést akar folytatni, kevés, de hosszú szériákban akar termelni, kerülve a gyakori átállásokat. Ugyanakkor a kereskedelem érdeke a választék bővítése, a rugalmas alkalmazkodás a változó fogyasztói igényekhez.