Közgazdasági Szemle – 1963.
1. Cikkek - A szocializmus felépítésének programja
A SZOCIALIZMUS TELJES FELÉPÍTÉSÉNEK PROGRAMJA és kevesebb kötelező rendelkezéssel, de az anyagi ösztönzés helyesebb alkalmazásával, jobban elkerülhetők a sok oldalról megkötött és ezért óhatatlanul sablonos vezetési módszerekből adódó hibák. Bátrabban kell előrelépnünk a gazdálkodó szervek hatáskörének bővítésében, tovább erősítve a központi irányítás hatékonyságát. Ennek feltétele természetesen a felsőbb vezetés iránti bizalom, a fő gazdasági irányvonal következetessége és viszonylagos stabilitása. A kötetlenebb, az anyagi érdekeltségre és a bizalomra épülő gazdaságvezetés csak úgy áll meg, ha az operatív vezetést ellátók képesek a mérlegelésre, a gyors gazdasági döntésekre, a népgazdasági érdekeknek legjobban megfelelő megoldás kiválasztására. A gazdasági döntésekben való huzavona, az utasítások kiadásának elhúzódása, s így a tényleges gazdasági tevékenység megindulásának késedelme jelentős gazdasági veszteségek forrása. A vezetők rendelkezzenek kellő szaktudással, felelősségvállalási és döntési készséggel, határozottsággal. A fejlődést akadályozó tényezők sorában az úgynevezett „objektív nehézségek" mellett a vezetők nehézkessége sem áll utolsó helyen. Nemcsak a vezetők hatásköre nő, hanem a felelőssége is. Erősíteni kell az ellenőrzést és szükség esetén nem szabad megrettenni a felelősségrevonás komolyabb eszközeitől sem. A vezetők alkalmasságának, szakképzettségének megítélésében a túlzott elnézés és türelem gazdasági és erkölcsi kárt okoz. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek példája mutatja, hogy mi múlik a vezetőkön. Amikor egy jó szövetkezet elnöke kezébe veszi egy gyengébb irányítását, szinte hónapok alatt óriási változás következik be. A kongresszus ráirányította a figyelmet a korszerű üzemszervezés kérdésére. Rámutatott, hogy a legelmaradottabb területek: a gyártáselőkészítés, a kapacitáskihasználás, a belső anyagmozgatás. A szocializmus teljes felépítésének folyamata magában foglalja a gazdaságirányítás szervezetének tökéletesítését is. Az iparirányítás most folyó átszervezésének egyik célja, hogy csökkentsük az irányító szervek számát és az irányítási „hierarchiát". A gazdasági szakirányítás átszervezése a szocialista termelési viszonyok fejlesztését is jelenti. Végre kell hajtani a túlságosan szétaprózott vállalatok ésszerű összevonását. Ez lehetővé teszi a termelőeszközökkel való jobb gazdálkodást, a korszerű üzemszervezést, meggyorsítja a műszaki fejlesztést, a találmányok, újítások bevezetését, az irodai munka csökkenését. A szakvezetés így közelebb kerülhet a termeléshez, a tudományos munka és a termelés elevenebb kapcsolatba lép, az erők a legfontosabb feladatokra koncentrálhatók. Az átszervezést óvatosan előkészítve, meggondoltan kell végrehajtani. Vannak a népgazdaságnak olyan területei, ahol az összevonás még nem időszerű, mert a termelőerők fejlettsége, a termelés szervezettsége, területi és műszaki koncentráltsága, a termelési profilok kialakultsága nincs a szervezeti koncentrálhatósághoz objektíve szükséges szinten. Bár a cél az, hogy a gazdasági irányítás formái a maguk részleteiben is, tehát szervezeti, adminisztratív, irányítási vonatkozásban is összhangba kerüljenek a termelőerőkkel, de a túlzott előrejutás itt is káros. Az elhamarkodottan, idő előtt végrehajtott átszervezés nem ad kedvező, előbbrevivő kereteket a termelőerők fejlődésének, hanem a termelésbe szervezetlenséget, vállalaton belüli bürokratizmust visz. 5.