Közgazdasági Szemle – 1982.
január - Nyers Rezső: A szellemi munka hatékonyságának szerepe népgazdaságunk fejlődésében
NYERS REZSŐ: A szellemi munka hatékonyságának szerepe népgazdaságunk fejlődésében Népgazdaságunk működésének, további fejlődésének feltételei a hetvenes évek közepétől drámai hirtelenséggel és alapossággal változtak. Néhány évet igénybe vett, míg a kezdeti homályból megtaláltuk a kivezető útirányt, s 1979-től kezdve azon haladunk. Van már fix pontunk a gazdaságpolitikában, s ez nem kevés, de a gazdaság új növekedési pályára történő átvezérlése még a VI. Ötéves tervidőszak első felét is igénybe veszi, külgazdasági helyzetünk konszolidálása még most is folyik; gazdasági eszköztárunk megújításában sokat tettünk, de még nem eleget; a gazdasági hatékonyság új forrásai részben feltáratlanok, részben szerényen csordogálnak. Többet kell tennünk a jelenért és a jövőért. Ez a helyzet különösen indokolja, hogy figyelmünket a szellemi erőforrások jobb feltárására irányítsuk.I I. Amikor a gazdálkodásban az anyagi lehetőségek szűkösek, mindig nagyobb fontosságot kap az emberi tényező mint végső erőforrás, amelyből meríthet a gazdálkodó egyén és közösség. Hazánkban éppen ilyen helyzet alakult ki mostanában. A helyzetünkből semmit sem ismerő külső szemlélő csupán az emberi tényező sűrű hangoztatásából is okkal következtethet arra, hogy hazánkban az anyagi feltételek jelenleg nem rózsásak. Bár a marxi gazdaságelmélet mindig is az emberi tényező döntő szerepét hangsúlyozta, bevallhatjuk, hogy az ilyen nagy igazságok fénye is a kényszerhelyzet sötétjében világít jobban a szemünkbe. Egyébként nemcsak nálunk, világszerte hasonló irányzatot láthatunk. Nem véletlenül foglalkozott a tavalyi közgazdász-világkongresszus az emberi erőforrás hasznosításával központi témaként. A szellemi munkát nem tekintjük magában való dolognak, mely egyedül is siker forrása lehet, hanem olyasvalaminek, ami az egyik növekvő fontosságú tényező a gazdasági tevékenység egészén belül. Sok szó esik manapság a munka intenzitásáról és a munkafegyelemről, melyeket javítani kell; úgyszintén a szorgalomról, a hivatástudatról és a pontosságról, a szakmai ügyességről, melyek az emberi magatartás fontos kifejeződései és sok területen a munka javításának el nem hanyagolható tényezői. De ha igaz — márpedig * A cikk a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság által 1981. november 13—14-én Pécsett rendezett konferencián elmondott előadás felhasználásával készült. Közgazdasági Szemle