Közgazdasági Szemle – 1983.
szeptember - SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ - Adorján Bence: A számítástechnika válaszúton (Nováky Erzsébet)
SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ Adorján Bence: A számítástechnika válaszúton Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1982. 259 l. A fejlődés különböző szakaszai újból és újból válaszút elé állították a kor embereit: mindig más tudományterületek jövőjét illetően kellett dönteniük. Korunkban a számítástechnika van válaszúton abban az értelemben, hogy „... hajlandó-e és képes-e a mai számítógépipar... alkalmazásorientált számítógépiparrá válni, ... avagy hagyja, hogy a felhasználók ... az »önálló« számítógépesítés útjára lépjenek" (213. 1.). A szerző könyvében erre a kérdésre keresi és adja meg a választ, mintegy 400 szakirodalmi forrást feldolgozva, négy évtizedes szakmai-vezetői tapasztalatára építve. Adorján Bence a jövőt e két irányzat egyidejű fejlődésében látja. Hangsúlyozza, hogy „... a számítástechnika... részévé válik az infrastruktúrának, egyre jobban »szolgáltatása jellegű tevékenységgé alakul át" (1881.). Ezen az úton lehet (kell) majd eljutni az ún. számítógépesített társadalom felé, amelyet a mennyiségi fejlődés útjáról a minőségi útra lépő számítástechnika alapozhat meg. Az 1982-ben megjelent könyv szerves folytatása a szerző 1977-ben megjelent munkájának, a „Számítástechnika tegnap, ma, holnap" című könyvnek, amelyet a Műszaki Könyvkiadó adott ki. Bár a korábbi könyvet is jellemezte a sokoldalú megközelítés, a komplex szemléletmód — ezért is ajánlottuk a közgazdász olvasók figyelmébe e lap hasábjain —, ezek az erények az új könyvben kiteljesedtek. A műszaki és a számítástechnikai témakörök és szemléletmód mellett ebben a tanulmányban nagyobb súlyt kapnak a közgazdasági és — főleg — a szociológiai, társadalmi szempontok. A szerző vállalja azt a felelősséget is, hogy könyvében — széles körű ismeretek nyújtása mellett — állást foglal a számítástechnika egyes lehetséges fejlődési változatai mellett. Adorján Bence gondosan számba veszi a számítástechnika széles körű alkalmazása révén a társadalom számára elérhető előnyöket és hátrányokat, és javaslatokat fogalmaz meg a számítógépesítés hazai problémáinak megoldására. A jövő változatok értékelését, egyesek ajánlását, mások elvetését csak a szerzőhöz hasonlóan nagy gyakorlattal és alapos ismeretekkel rendelkező kutató végezheti el tudományos lelkiismerettel. A könyv hat fejezetre tagolódik. Az első fejezet rövid áttekintést ad a számítástechnika múltjának, jelenének és jövőjének alapvető jellemzőiről. A múltat a műszaki és közgazdasági jellegű osztályozási rendszerekkel írja le, a jelent az alkatrészek, az alkalmazás és a gyártás mai jellemzőivel. A holnap számítástechnikáját különféle előrejelzésekre alapozva írja körül, utalva a software jelentőségének fokozódása mellett a firmware („hardwaresített" software) és az orgware (szervezés) jelentőségének várható növekedésére. A jövő valószínű hardware software- és alkatrész jellemzőinek a felvázolása mellett különös hangsúlyt kap a számítástechnika eljövendő alkalmazási területeinek a megjelölése. A számítástechnikát teljes természetességgel fogjuk háztartásunkban és munkahelyünkön alkamazni, elsősorban közvetett formában, háztartási gépeinkbe és munkahelyi berendezéseinkbe beépítve. A második fejezet néhány sajátos terület és problémakör — valamint az azokkal összefüggő várható változások — áttekintését nyújtja. A szerző három kérdéskört tárgyal részletesebben: az adatátvitel—táv-adatfeldolgozás—hálózati rendszerek, a termelésirányítás, valamint a megbízhatóság témáját. Különös érdeklődésre tarthatnak számot a távközlés és az információtechnika összeolvadásával keletkező telematika kialakulásával és különböző fajtáival, továbbá a megbízhatósággal összefüggésben leírtak. A szerzőnek a megbízhatósággal kapcsolatos fejtegetései a jövőkutatás módszertani kérdéseivel foglalkozók számára azért is jelentősek, mert az előrejelzések megbízhatóságát gyakran meghatározza a felhasznált számítógép megbízhatósága, jóllehet egyértelmű kapcsolat nem áll fenn közöttük.