Közigazgatástudomány, 1943 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1943 / 1-2. szám
. A létszám ilyen emelkedésének relatív értékelését az teszi lehetővé, ha az ország területének változásaival hasonlítjuk össze, melyeket a II. sz. ábra tüntet fel. Ez azt mutatja, hogy az ország mai területe Nagymagyarország területének csak 53 % -át teszi, ha tehát alkalmazottainak száma már akkora, mint Nagymagyarországé volt, ez aránylag 94 %-os növekedésnek felel meg. A területnövekedés a trianoni területhez képest 84,6 %. Az állami alkalmazottak létszámának növekedése a trianoni létszámhoz képest 53,3 %. Ez a költségvetési előirányzatban a következőképen jelentkezik: a személyi járandóságok, nyugellátások, valamint az önkormányzatok alkalmazottainak és nyugdíjasainak járandóságaihoz való hozzájárulás összege az 1937. évi költségvetésben 48 % -ot tett ki, az 1943. évi előirányzatban csak 40,7 % -ot. A személyi járandóságok még így is 2/1-ét teszik ki az egész költségvetésnek, abszolút számban pedig az 1943. évi előirányzatban 1.730 millió, vagyis 10 milliárd pengőt tesz ki. A személyzeti politikára tehát elsősorban azért van szükség, hogy ennek az óriási összegnek legcélszerűbb felhasználását biztosítsa. 2. A közigazgatási statisztika. A közigazgatási apparátus azonban nemcsak az állami alkalmazottakból áll, hanem azonkívül a vármegyei, városi, községi önkormányzatok, valamint a különböző testületi önkormányzatok (kamarák, társadalombiztosító intézetek, egyházak, stb.) alkalmazottaiból is. Ezek számáról az állami költségvetés előirányzata nem ad tájékoztatást. A baj az, hogy a tájékoztatást másutt sem találjuk meg, pl. a statisztikai évkönyv sem tartalmazza. Jellemző az is, hogy a belügyminiszter, aki a községi orvosok államosításáról szóló 1942: II.