Közlekedés, 1949 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1949-01-01 / 1. szám

BEBRITS elvtárs bejelentette a távközlő és biztosító- IfiifálnoQl l/l§^ berendezési szolgálói 111 Wills will a MAE Forgalmi Főosztály kötelékéből December 15-én tartották meg a Máv. távközlő, és biz.* palleberend'?ssési Szolgálat I. országos szakikonferenciáját. A konferencia a Máv- Igazgatóságnagytermében zajlott le és azon 350 küldött jelent meg: szakemberek, távirdaintézők, távírda- és szemaformesterek, élmunkások és kiváló munkások, a párt, a vasutas lazakszervezet, a Máv. Igazgatóság és a Közlekedésügyi Minisztérium képviselői. A szakkonferencia megnyitbeszédét Szeles Pál elváró, üzletigazgató tartotta. Szeles elvtárs bevezetőjében ismertette a konferencia összehívásának okait, majd kritikát gyakorolt a szakszolgálat eddigi munkájáról és rámutatott azokra a feladatokra, melyek a távközlő- és biztosítóberendezési szolgálat területén a közeljövőben megvalósításra várnaik. Szeles elvárs ezután általános tetszésnyilvánítás közben bejelentette, hogy a szakszolgálat a közeljövőben kiválik a Forgalmi Főosztály kötelékéből és önálló főosztállyá alakul. Beszédében igazolta annak szükségességét és méltatta Bebrits Lajos elvtárs, közlekedésügyi államtitkár vasútfejlesztő politikáját, amely egyrészt a szakszolgálat támogatásában is kifejezést nyer. Hangsúlyozta továbbiakban, hogy a következő munkáknál legfőbb elvként a gazdaságosságot kell szem előtt tartani és példaként állította a konferencia elé a szakszolgálat kiváló, és élmunkásait, majd felhívta a dolgozókat, hogy a jövőben az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak a munkafegyelem megszilárdítására és a gazdaságosság gyakorlati keresztülvitelére." Szeles elvtárs után Bebrits Lajos elvtárs, államtitkár állt fel szólásra. Lj~ui,bS CaVl^íIíj na^y fci.uou".yu-wi,keltő beszédében rámutatott azokra a veszélyekre és balesetekre, amelyek a személyzet felületes munkájából erednek. — Lehetetlen állapot az, — mondotta többek között Bebrits elvtárs, — hogy ezeket a veszélyeket távolbantézőségi emberek hanyag, felületes munkájából eredő kétes jelzőképek még folkozzák- Esscrits elvtárs a lelkiismeretlen aránykezelésről Bebritselvtárs ezután megjegyezte, hogy a fölszabadulás után a távirdaintézőségi számadók a megmentett anyagokat, — nagyon helytelenül — nem vették számadásba, hanem azokat könnyedén kezelték és kezelik. Ez tette lehetővé, hogy a közelmúltban ilyen anyagokkal nagyobb arányú visszaélés történt Bebrits elvtárs atovábbiakban felhívta az illetékeseket, hogy minden vasúti anyagot vétessenek számadásba, hogy az, a vasút vagyonállagába, tényleges értékének megfelelően bekerüljön. Bebrits államtitkár végül színes, áttekinthető, képet adott a magyar vasút fejlesztési lehetőségeiről és megerősítette Szeles üzletigazgató bejelentését a szakszolgálat különválásról. Bebrits és Szeles elvtársak nagy tetszésnyilvánítással fogadott beszéde után Koltar János műszaki tanácsos szakszerű előadásban ismértette a menetirányt távbeszélőbe rendezést, fejtegeti ■ előnyeit és ■'r rámolt kibe Ami-él a forgalmi szolgálatban áll''jában-Pásti Jenő műszaki tanácsos, a vasúti korszerű biztosítóbszemezésekről tartott, értékes előadást. Ismertette a különböző vésőképcserek biztosítóberendezéseinek fejlődését, az egyes rendszerek közötti különbséget. Ugyancsak beszámolt az 1949-ben megépítésre kerülő automatikus vonalblokkokról és a vágányfoglaltságot jelző biztosítóberendezésekről. róna, elvtárs beszámolója után hozzászólások következtek, melyben a szakemberek véleménye és problémája került megvitatásra. A felszólalásokra a szakelőadók és dr. Jeckel Tibor osztályfőnök adták meg a választ, majd az első távközlő- és biztosítóberendezési szakkonferencia Szeles elvtárs zárószavaival végetért. módosította a kormány a sason szolgálati rendtartást Külön fegyelmi tanács ítélkezik A magyar köztársaság kormánya *. vasúti szolgálati rendtartásról szóló 1914. évi XVII. törvénycikk 33. §-át az alábbi rendelkezésekkel egészítette ki: Fegyelmi büntetéssel büntetendő szolgaké, vétséget követ el a közforgalmú vasútnak az az alkalmazottja, aki a) kötelességének a szolgálat körében történő teljesítéséért meg nem engedett személyi, vagy vagyoni előnyt követ el, vagy egyetért azzal, aki az előnyt követeli; b) kötelességének a szolgálatban cselekvéssel vagy mulasztással való megszegésére személyes vagy vagyoni előnyért vállalkozik, vagy ajánlkozik; c) elfogad olyan személyes vagy vagyoni előnyt, avagy az ezek nyújtására irányuló olyan ígéretet, amelynekaz a díja, hogy szolgálatában kötelességének akár cselekvéssel, akár mulasztással való megszegésére indíta, vagy egyetért azzal, aki az előnyt, avagy az annak nyújtására irányuló ígéretet elfogadja; d) a maga, vagy’ más részére Személyes vagy vagyoni előnyt követel, vagy elfogad avégett, hogy v.-di vagy Színlelt befolyását a közforgalmú vasútnál, vagy annak alkalmazottjánál, valamely hatóságnál, vagy közhivatalnoknál magántördek előmozdítására érvényesítse. A Tanács elnökét a közlekedésügyi miniszter, két tagját a közforgalmú vasút igazgttósága nevezi ki, két tagját pedig a Magyar Vasutasok és Hajósok Országos Szabad Szakszervezete, illetőleg a Magyar Közlekedési Alkalmazottak Szabad Szakszervezete küldi ki. A másodfokú Külön Fegyelmi Tanács az elnökön kívül két tagból áll. A Tanács elnökét és tagjait a közlekedésügyi miniszter nevezi ki. A Külön Fegyelmi Tanács határozata ellen bejelentett fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. A létszámból való törlés, ha Külön Fegyelmi Tanács jogerős határozata alapján történt, az alkalmazott magánjogi igényeit a törvény rendes útján nem érvényesíthetik Feddésnél súlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása esettén a felfüggesztés tartama alatt visszatartott illetmények folyósításának helye nincsen. A kormány rendelete decanus 17-én lépett hatályba. E naptól kezdődően a rendalenti felsorolt szolgálati vétségek elbírálása a KülönFegyelmi Tanács hatáskörébe tartozik. A fegyelmi eljárás szabályozása A szolgálati vétségekben elsőfokön a vasút igazgatósága, másodfokon a közlekedésügyi minisztériumban szervezett Külön Fegyelmi Tanács jár el. A Fegyelmi Tanács eljár továbbiakban: a vasúti forgalom zavartalanságát súlyosan veszélyeztető cselekmény, vagy mulasztás miatt; b) az olyan vasúti balesettel kapcsolatban folyamatba tett fegyelmi ügyekben, amelyből kifolyólag valaki az életét vesztette, vagy 50.000 forintot meghaladó kár keletkezett, végül c) a demokraikus államrendorés, — a közlekedésügyi 11 miniszter által rendeletül ■ Szolgálati vétségnek minősített magatartás miatt folyamatba tett fegyelmi ügyekben. Az elsőfokú külön Fegyelmi Tanács az elnökön kívül 4 tagból áll. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! \›A szocializmus építésében eredményes, munkás és is boldog újesztendőt kivánunk minden olvasónknak! XII ÉVFOLYAM, L SZÁM. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15 ÉN 1949 JANUÁR 1. Új idők, új emberek, új normák... A december havi szakszervezeti napok egyik témája a normalazítás káros hatásának és a helyes norma előnyének magyarázata volt. Kétségtelen a szakszervezeti tagság nagy többsége elfogadta a szabatos norma bevezetésének feltétlen szükségességét. Véleményem szerint azonban még sok szó fog esni addig, amíg minden dolgozó teljes egészében magáévá teszi ezt az ügyet, holott teljes egészében az ő érdeke. Tüzetes és pontos vizsgálat tárgyává tettem ennek a kérdésnek a tárgyalását és az ehhez a kérdéshez elhangzott hozzászólásokat. Megállapítottam — és bármennyire kemény kritika is, mégis meg kell mondanom az ügy érdekében, hogy — a laza norma helytelen voltának, káros hatásának indokolása és magyarázása közben a hallgatóság — a dolgozók — egy része nem tudott másra gondolni, mint arra, hogy ,izt akarják, hogy többet dolgozzunk". Ennek következménye azután az lett, hogy a rajtakapott csínyt tevő gyermek módján mentegetőztek, vagy pedig rigorózusan megállapították, hogy a „heti normánk már olyan szoros, hogy ebből egy százalékot sem lehet leadni“. Nem egy jegyzőkönyvből kitűnt pl. az is, hogy a helyes norma megállapításának kérdését antiszociálisnak ítélték. Ha ez így volt — mert nyilván így volt — vizsgáljuk meg tüzetesen, hogy mi is a helyzet e kérdés körül. A tervgazdálkodásra, a szocialista munkaversenyek rendezésére a Magyar Kommunista Párt terve és javaslatai alapján tért rá a magyar nemzet. Annak a kommunista pártnak javaslatára, amelyik 1945-ben felosztotta a földet, majd jelszava volt. ..Minden erőt az újjáépítésre“, „Arccal a vasút felé“. Amelyik vezette az újjáépítést. Köztulajdonba vétette a bányákat, gyárakat. Megszabta az új és jó pénz megteremtésének módját. Megszerkesztette a hároméves tervet. De e cikk keretei nem is elegendők ahhoz, hogy itt mindent felsoroljak. Tény az, hogy ennek a pártnak minden eddigi intézkedéséből a dolgozók jólétének növekedése és a dolgozók politikai ha-laknának erősödése következett. Ez a párt most arra hívja fel a magyar munkást, hogy becsületes dolgozóhoz és jó gazdához méltón csináljunk rendet portánkon a termelés területén. Tehát nem arról van szó, hogy a magyar szakszervezetek vezetői ma feltételezik, hogy a magyar munkás csal — sajnos, ilyen is van, de ez olyan hitvány jellem, hogy ezzel nem is foglalkozunk — nem, nem erről van szó, hanem arról, hogy meg akarjuk valósítani a Szocializmust és annak pedig kikerülhetetlen gazdasági feltételei vannak. Ez a feltétel: a javaknak oly nagy mennyiségben való előállítása, mely semmiféle kapitalista társadalomban el nem érhető, hogy mindenkinek kellő mennyiség jut, hasson mindenből. Nekünk még sokat kell tennünk, míg e célt elérjük. Főként sokat kell beruháznunk. Erre ad lehetőséget, gazdasági alapot az, ha meglévő termelő eszközeinket jobban és gazdaságosabban használjuk ki. Tehát nem egy egyszerű kritika a laza norma felett mondott bírálat, hanem felhívás a magyar dolgozók felé, felhívás egy forradalmi tett végrehajtására, melyből jólét fakad. Az áruk értéke annyi, mint amennyi az előállítása közben elhasznált átlagos emberi munka értéke. Mi következik ebből? Az, hogy ha valamiben viszonylag több az emberi munka, mint amennyi feltétlenül szükséges, akkor magas ár alakul ki a piacon, viszont ha csökkentjük a rája fordított emberi munka-mennyiséget, csökken az ár a piacon Ebből két dolog adódik: 1. Nem az a cél, hogy fizikailag több munkát adjon a termeléshez a dolgozó, hanem az, hogy ugyanazon idő alatt több értéket termeljen. 2. Mivel a viszonylag több emberi munkával (laza norma)előállított áru magas árat eredményez a piacon, a norma kérdése többé nem magánügy, hanem az összes dolgozók ügye, mivel a magas árakon keresztül őket zsákmányolja ki. De ugyanakkor még a laza normával dolgozó is ráfizet, mert a magas árakat meg kell fizetnie neki is. Mindemellett azonban soha nem lehet szem elől téveszteni a világpiachoz való alkalmazkodás — a versenyképesség — nagy fontosságát, ami szintén csak az olcsóbb termelés eredménye lehet. A norma rendezésének kérdése tehát semmi szín alatt sem ütközik és ütközhet a dolgozók álláspontjával, mert helyes norma nem azáltal vezetendő ki, hogy egyik vagy másik helyen levesznek a jelenlegiből, hanem az újat tudományosan állapítják meg. Másodsorban pedig mindenkinek tudni kell, hogy a norma mindig csak viszonylag, helyesebben időszakonként állandó. A termelés körülményeinek megváltoztatása — racionalizálás — minden körülmények között meg kell, hogy változtassa azt. Most nekünk különösképpen át kell vizsgálni a normákat, mert annak felmérése idején még nem a dolgozó, hanem a tőkés volt a termelőeszköz tulajdonosa és a laza norma ekkor a tőkés hasznát csökkentette. A változott helyzet következtében a laza norma, a dolgozókat zsákmányolja ki. Az új normákban tehát kifejezésre kell jutnia a megváltozott helyzetnek, osztályharcunk új eszközének. Az új normák megállapításánál természetesen lesznek provokációk is, melyek a reakció mesterkedéséből fakadnak. Azonban ez ne okozzon sehol zavart. Minden dolgozó legyen tisztában e kérdés jelentőségével és ha sérelem éri, forduljon szakszervezetéhez, d© semmi szín alatt se ítélje el a termelés kérdésének rendezését. A provokatőröket, izgatókat pedig azonnal emeljék ki az építő munkát folytatók közül. Minden magyar dolgozónak meg kell érteni Horváth Zoltán elvtárs szavait: „Nem áldozatot és nem lemondást kérünk ma, amikor a magyar dolgozók elé tárjuk a szocialista Magyarország felépítésének egyetlen reális útját Ha van szó áldozatról, akkor azt saját jövőnkért, biztonságunkért — és tegyük hozzá — későbbi életszínvonalunk ugrásszerű emeléséért hozzuk.“ Mónus Gábor !