Közlekedés, 1953 (45. évfolyam, 1-3. szám)
1953-01-06 / 1. szám
»953 JANUÁR 6. KÖZLEKEDÉS’ — GÉPJÁRMŰVEZETŐK, AUTÓJAVÍTÓK ÉS REPÜLŐK LAPJA Mi a MAVAUT feladata az új évben és hogyan hajtja végre ? Vállalatunk dolgozóinak még élénken emlékezetében él, hogyan festett a MAVAUT a felszabadulás után, milyen körülmények között hagyták hátra a fasisztáik ezt a vállalatot is, hogyan emelték ki a dolgozók a gépeket a romok alól s hogyan építettek át tíz roncskocsiból egy használhatót. De hősi munka után — nem sok kocsival ugyan — mégis megindult a vérkeringés, megindult az országban a forgalom. A vasúti forgalom fejlődése után,a MÁVAUT-nál rövid időre visszaesés mutatkozott, amelynek az a magyarázata, hogy a párhuzamosan futó vonalakról az olcsóbb vonat levette a terhet. Ez azonban csak rövid ideig tartott. Nemsokára a MAVAUT is hatalmas fejlődésnek indult. A vasúttól és munkahelyüktől távollakó dolgozóink — főként a bányászok — gépkocsikat, autóbuszokat kaptak és folyamatosan kapnak ma is. Ott, ahol nincs vagy nem lehet vasút, a MAVAUT-járatok helyettesítik azt és különösen fontos feladatot tölt be a vállalat munkásjárataival. Hogy a gyakorlatban mennyire nyilvánul meg a munkásjáratok kezelésének súlyponti volta, azt bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt év tervfeladatai közül egyedül a bevétel terén maradtunk le. Ennek legfőbb magyarázata az, hogy elsősorban a bányász- és munkásjáratok zavartalanságát igyekeztünk biztosítani s így némileg visszaestünk a polgári járatok kiszolgálása terén. Természetes, hogy emiatt a polgári járatok utasai, de nem egy esetben a munkásjáratok utasai is egy-egy késés vagy közlekedési zavar esetén a MÁVAUT-ot hibáztatták, szidták. Be kell vallanunk, hogy ezeknek a bírálatoknak igen sokszor alapjuk van és Gerő elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén elmondott beszédét magunkra is vonatkoztathatjuk. Gerő elvtárs foglalkozott a szénbányászat októberi és novemberi tervlemaradásával és ez a kritika nekünk is szól. Ha megvizsgáljuk, hogy eleget tettünk-ea szénbányászok szállításánál ránk háruló feladatoknak, meg kell állapítanunk, hogy nem. Igen sokszor volt késés és gyakran fordultak elő járatkimaradások. Hozzá kell tennünk, hogy vannak nehézségeink. Sokszor küzdünk anyaghiánnyal. Ha azonban vállalatunk minden dolgozója átérzi a terv teljesítéséért folyó harc jelentőségét és felszámolja a munkafegyelem terén mutatkozó hiányosságokat, úgy végre tudjuk hajtani Gerő elvtárs beszédének azt a részét is, amely 1953-as tervünkre vonatkozik. Komoly feladataink vannak személyzetünk és az utazóközönség közötti viszony rendezése terén is. Különösen sok panasz hangzik el az utóbbi időben az utazószemélyzet udvariatlan viselkedése miatt. Ezt a hibát az új esztendőben teljesen ki kell küszöbölnünk azzal, hogy személyzetünket a helyes viselkedésre neveljük. Az 1953-as évben hatalmas feladatok várnak ránk. Gépkocsiparkunk jelenleg háromszorosa a háború előttinek, viszont 3,5 százalékkal több utast kell elszállítanunk, mint 1952-ben. Az elmúlt évben hazai iparunk olyan nagyszámú Ikarus 30 és Csepel DJ 350 típusú gépkocsival látta el vállalatonkat, hogy ez kocsiparkunknak mintegy felét képezi. Az új esztendőben újabb típusok sorozatait kapjuk. Természetes dolog, hogy ebben az esztendőben is legfontosabb feladatunk bányász- és munkásjárataink súlyponti kérdésként való kezelése. Természetesen nagyobb lehetőség nyílik ebben az évben arra is, hogy elavult kocsijainknak korszerű hazai autóbuszokkal való felváltásával kibővíthessük és felfrissíthessük polgári járatainkat is. Vállalatunknál a szocialistás munkaverseny szép eredményeket ért el, vannak azonban hiányosságok is. Súlyos hiba, hogy a verseny hullámzó, nem egyenletesen emelkedő irányzatú.En- nek eredménye az is, hogy a múlt év januárjában megnyert minisztertanácsi vándorzászlót augusztusban elvitték tőlünk. November 7-én székesfehérvári főnökségünk elnyerte az élüzem csillagot. Erről már nem mondunk le, sőt, harcot indítunk a minisztertanács vándorzászlajának visszahódításáért is. Ennek érdekében feltétlenül változtatnunk tell gépkocsivezetőink magatartásán. Keményebb harcot kell indítanunk a balesetek ellen és ezért az új évbek nagyobb súlyt kell fektetnünk az oktatás és ellenőrzés kérdésére. Összefoglalva: az új tervévben továbbra is elsőrendű feladatként kell kezelnünk a bányász- és munkásjáratok kérdését és változtatnunk kell polgári járatainknál a közlekedés minőségén. Fel kell számolnunk a munkafegyelem terén lévő hiányosságokat, fokozni kell a harcot a balesetmentes közlekedésért. Meg kell javítanunk a gazdasági vezetés színvonalát és emelnnk kell minden egyes dolgozónk szakmai és politikai képzettségét. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtásáért indulunk harcba, az új tervév sikere érdekében. Hidasi György, a MAVAUT igazgatója A sztahanovista címek odaítélése az igazgató megtisztelő joga Pártunk több ízben rámutatott arra, hogy a Sztahanov-mozgalom fejlődését gyakran akadályozza a bürokrácia. Ez sok esetben abban nyilvánul meg, hogy a dolgozó késedelmesen, a vállalati központ, tröszt és minisztérium hosszú láncolatán keresztül kapta meg a sztahanovista kitüntetést. A felterjesztéseknek ez a hosszú vándorúlta, lehetőséget adott a huzavonára, az aktatologatásra és arra, hogy érdemes dolgozókat elüssenek a sztahanovista oklevéltől, vagy jelvénytől. Ezeket a hibákat kívánta megszüntetni az a miniszteri utasítás, amely kimondta, hogy 1952 november 1-től a 250 munkást, vagy forgalmi alkalmazottat meghaladó létszámú vállalatok igazgatói jogosultak a sztahanovista okleveleket adni. Ez az utasítás lehetővé teszi, hogy az igazgató felelőssége, a megtisztelő sztahanovista rím adományozásában is kidomborodjék. Ez a helyes intézkedés azonban csak akkor éri el célját, ha az igazgató megfelelően él ezzel a jogával és valóban arra érdemes, a munkában élenjáró, magatartásában példamutató, dolgozókat tüntet kilóbé, kell tekintettel lenni asztahanovista cím odaítélésénél? Elsősorban a dolgozók teljesítményére. Sztahanovista csak az lehet, aki átlagon felüli teljesítményt ér el Ez az átlagon felüli teljesítményt megmutatkozhat mennyiségben, de minőségben és anyagtakarékosságban is. Tehát nemcsak az lehet sztahanovista, aki meghatározott ideig túlteljesíti a normát, hanem olyan dolgozó is, aki az átlagosnál jobb minőségű munkát végez, vagy több anyagot takarít meg. A minisztérium főosztályai közlekedési áganként kidolgozták azokat a feltételeket, azokat a szinteket, amelyek a sztahanovista cím eléréséhez szükségesek. Ezek a szintek azonban nem felelnek meg egyformánn minden üzem adottságainak. Helyi sajátosságok indokolhatják, hogy a szintektől lefelé, vagy felfelé keveset eltérjünk. A sztahanovista cím odaítélésénél — a teljesítmény vizsgálata mellett — figyelembe kell venni a dolgozó magatartását is. Nem méltó a sztahanovistacím viselésére az a dolgozó, aki a munkafegyelmet nem tartja be, vagy magatartása egyéb tekintetben nem példamutató. Ha ilyen dolgozót tüntetnénk ki sztahanovista oklevéllel, vagy jelvénnyel, ez lejáratása lenne a büszke sztahanovista címnek s méltán vonná maga után a többi dolgozó felháborodását. A dolgozó magatartását elsősorban azok hivatottak megítélni, akikkel együtt végzi munkáját. A sztahanovista cím adományozási joga nagyobb felelősséget jelent az igazgató számára, de az igazgatónak bátran kell élnie azzal a megtisztelő lehetőséggel, hogy a régiek mellett új sztahanovistákat vonhat be a terv teljesítéséért, a legfejlettebb technikáért harcolok csapatába. Radó Dezső Kitüntették a legjobb közúti járművezetőket A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága, a budapesti rendőrfőkapitányság közlekedési osztálya és a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete közös ünnepségén másodízben jutalmazták meg a főváros forgalmában példamutatóan dolgozó gépkocsivezetőket, hajtókat és villamosvezetőket. 40.000 forint pénzjutalmat, oklevelet kaptak jutalmul azok a közúti járművezetők, akik baleset - és kihágás nélkül végzik feladatukat, védik a gondjaikra bízott nagyértékű járműveket és óvják a legfőbb értéket, az embert. Az ünnepségen Földvári Aladár elvtárs, a szakszervezet elnöke méltatta a „Vezess baleset nélkül”-mozgalom nagy népgazdasági jelentőségét. Az élenjáró szovjet sztahanovista és Sztálin-díjas gépkocsivezetők útmutatása alapján elindult mozgalom nálunk is hatalmas értéket takarít meg évente a népgazdaságnak. A 100.000 kilométeres mozgalomban részvevő gépkocsivezetőket és a balesetmentes közlekedésben élenjárókat arra buzdította, segítsék az elmaradókat, neveljék meg azokat, akik a balesetekkel megkárosítják a közösséget. A balesetek okozta károkból évente 75 Ikarrus-autóbusztlehetne beszerezni, forgalomba állítani. Az 1500, 1000 és 500 forintos jutalmakat Baranyai János elvtárs, a VB elnökhelyettese osztotta ki. Varga R. József elvtársat, a Fővárosi Autóbuszüzem gépkocsivezetőjét 1500 forinttal és oklevéllel tüntették ki. Varga elvtárs 21 év alatt egyetlen balesetet és kihágást sem követett el. Fischer Jenőné elvtársnő, az Autóbuszüzem kétszeres sztahanovistája is kitüntetést kapott jó munkájáért. 1951 óta nem volt balesete és kihágása, GF 333. számú autóbuszával 169.000 kilométert ért el. Cubek Lajos elvtárs, a IV. sz. TEFU gépkocsivezetője példamutatói vesz részt a „Vezess baleset nélkül” és a 100.000 kilométeres mozgalomban. Húsz év alatt nem volt balesete és kihágása gépkocsijával 109.000 kilométert ért el. A KRESZ a gépkocsivezető védelmezője A közlekedésügyi minisztérium gépjárműközlekedési főosztályán nemrég alakult meg a balesetelhárítási csoport, amely fontos feladatának tekinti a közúti balesetek elleni harc fokozását. A balesetelhárítási csoport dolgozói ankétokat rendeznek a közlekedési vállalatok dolgozóinak bevonásával, tájékoztatják őket a feladatokról, a balesetek megelőzésének jelentőségéről. Legutóbb az V.. sz. TEFU gépkocsivezetői részére tartott beszámolót Dömény István, a balesetelhárítási csoport dolgozója. A bevezetőben a munkafegyelem megszilárdításának jelentőségével foglalkozott. Megállapította, hogy ezen a téren van javulás, de ez korántsem kielégítő. Azok a gépkocsivezetők, akiknek munkafegyelme mélyen áttérzett öntudaton alapul, egész szolgálatuk alatt fegyelmezett, öntudatos magatartást tanúsítanak és a KRESZ szabályait mindenkor betartják. A KRESZ a gépkocsivezető védelmezője. Elmondotta, hogy az V. sz. „TEFU-ba áll a gépkocsialtomaniu Ttl.7 százalékkal, a kilométerteljesítmény 43,6 százalékkal, ugyanakkor a balesetek száma egy év alatt 68,7 százalékkal növekedett, az okozott anyagi kár összege több mint 600 százalékkal, az egymillió kilométerre eső kárösszeg pedig 10.000 forinttal emelkedett. Ebből az adatfelsorolásból is látható, hogy a balesetek növekedése, a balesetek által okozott anyagi kár nincsen arányban a vállalat fejlődésével a balesetek száma és az okozott anyagi kár lényegesen több. Ennek oka az, hogy a vállalat gépjárművezetői a baleseteik elleni küzdelmet, a balesetmentes közlekedés megvalósítását eddig nem tekintették harci feladatoknak. A továbbiakban a baleset elleni harcban való fokozottabb részvételre szólította fel a gépkocsivezetőket, ismertette konkrét feladataikat, amelyeknek jó végrehajtásával segítik vállalatuk fejlődését. Az én munkamódszerem Elmondotta: Tószegi József, a MÁVAUT kétszeres sztahanovista gépkocsivezetője Hegyi terepen való gépkocsivezetés a gépkocsivezetőtől nagyobb gondot és figyelmet kíván és több felelősség hárul a gépkocsivezetőre. Ezért szükséges az, hogy hegyi járat előtt gépkocsinkat a legnagyobb gonddal átvizsgáljuk. Főként a kormányt és a fékeket. Ilyen terepen való közlekedésnél a csúszós vagy havas úton az egyenlőtlenül fogó fékek a legnagyobb veszélyt rejtik magukban. Ezért lejtőn- lefelé sose bízzuk magunkat tisztán a fékekre és bátozabb fékezést neis gyakoroljunk, mert a hosszú fékezés következtében a fékek bemelegednek és hatásuk nem kielégítő. Ezért mindig olyan sebességbe kapcsoljuk be a motort, hogy a kocsi lendületét fékezés nélkül is vissza tudjuk tartani, illetve a kocsi lendületét, megszaladását meg tudjuk akadályozni. A vezetésnél elsősorban mentiig a biztonságot tartsuk szem előtt, soha ne gondoljunk arra, hogy kikapcsolt motorral menjünk hegyről lefelé, mert ez előbb vagy utóbb balesetet idéz elő. Kanyarban vagy emelkedők tetején soha ne előzzünk, mert nem tudjuk és nem is látjuk azt, hogy az esetleg szembejövő kocsi miikor ér oda, ahol mi előzésben vagyunk. Üzemanyagtarkarékosság szempontjából kihasználhatjuk a terepviszonyokat oly módon, hogy lejtőn teljesen gáz nélkül jövünk le és emelkedés előtt, ma a terep-és a látási viszonyok megengedik, olyan lendületbe hozzzuk a kocsinkat, hogy felfelé haladva, ne sokat kelljen kapcsolni és ha mégis kell, akkor azt idejekorán, kellő fordulatnál végezzük, nehogy visszaessen a motor fordulati száma és ezáltal e'ö'ről kelljen kezdeni a kapcsolásokat. Ez üzemanyagpazsarlást idéz elő és ki vagyunk téve annak, hogy havas, jeges útjon a kései kapcsolás következtében a kerekek forgása is és a kocsi lendülete visszaesik és nem bírunk tovább menni. Myenkor, ha csúszós, havas az út, felliszórás után annyi gázzal induljunk, hogy éppen a kocsi el tudjon indulni. A motort fölöslegesen ne túráztassuk, illetve nagy gázzal ne házassunk, mert ez árt a motornak, a bekapcsolt sebességnek megfelelően nagyobb sebességet úgysem tudunk elérni, ez csak a motor rovására és az üzemanyag fölösleges fogyasztására vezethet. Nekem és a váltótársamnak, Kovács Márton elvtársnak, a fentiek betartottával sikerült a motort fődarabjavítás nélkül, az útvonal szorzószámát beszámítva, 460.000 kilométert baleset és karambol nélkül megtenni. S Élenjár a munkamódszerátadásban A Nyíregyházi TEFU egyik legjobb gépkocsivezetője Gégény János elvtárs. Közel három éve dolgozik a vállalatinál és jó munkájával megszerezte a sztahanovista jelvényt. VT 745 számú gépkocsijával, amelyet a Szigetvári úti garázs dolgozói építettek újjá, 110.000 kilométert tett meg fődarabcsere nélkül. Gégény János pártonkívüli, de a párt útmutatását követve lendületesen kiveszi a részét a békeharcból, a balesetmentes közlekedésből, a munkamódszerátadásból. „Nem gombolkozik be", nem tartja titokban tapasztalatait, szívesen átadja a fiataloknak. Legutóbb Mócsán Andrásnak segített, hogy még jobb gépkocsivezető legyen, jelenleg pedig Lakatos Zoltánnénak adja át munkamódszerét. Lakatosné nemrég még segédmunkásként dolgozott a vállalatinál, majd gépkocsivezetőnek jelentkezett. A tanfolyamot sikerrel tette le. Gégény elvtárs sokat magyaráz neki, hogyan takarékoskodjék az üzemanyaggal, hogyan induljon, megismerteti vele a közlekedési szabályokat. Legutóbb, amikor Nyíregyházán őssézi vásárt tartottak, Gégény János beült Lakatos Zoltánná mellé a vezetőfülkébe. Lakatosné vezette a kocsit és Gégény elvtárs a nagy sokadalomban oktatta, tanította a forgalmi szabályokra, a sebességre, tennivalókra. „Ezen a napon többet tanultam, mint egy hét alatt a kis forgalomban. Gégény elvtársnem idegeskedett, nem kábált velem, szépen megmondta, mit kell tennem", — mondotta. Lakatosné. Gégény elvtárs nem elégszik meg az eddigi eredményekkel, még több gépkocsivezető társának akar segítségére lenni Részt vett a Népszava szerda tanácskozáson, is és az ott szerzett tapasztalatokat át akarja adni dolgozótársainak a Sztahanov-körbe. Kilencvenezer kilométer az YD 265-ös Csepel-gépkocsival A szakma legjobb dolgozója címért folyó verseny legutóbbi kiértékelése alkalmával a „legjobb teher gépkocsivezető" címet Kerekes Lajos elvtársnak, a III. szTEFU gépkocsivezetőjének ítélték. Kerekes elvtárs kétszeres sztahanovista, az oklevelet 1951 januárban, a jelvényt 1952 november 7-re kapta meg. Legnagyobb büszkesége az YD 265-ös rendszámú Csepel Diesel gépkocsi. Olyan szeretettel beszél róla, mint az apa a kisfiáról. Ápolja, gondozza a rábízott gépkocsit, ahogyan ezt a szovjet gépkocsivezetőktől tanulta. Gépével 90.000 kilométert ért el eddig, de a gépkocsivezetők Népszava-szerda tanácskozásán megfogadta, hogy eléri Bellér György gépkocsivezető 143.000 kilométeres teljesítményét sőt 7000 kilométerrel megtoldja. Leváltóját, Pokorny Lajost segíti, átadja neki munkamódszerét, hogy ő is mielőbb az élenjárók sorába kerüljön. Mindketten jelentős mennyiségű üzemanyagot takarítanak meg. Átlagban 20—25 százalékot, de volt eset, amikor 27 százalékig is felvitték. Kerekes elvtársat gépkocsivezető társai szeretik, megbecsülik, de vannak, akik kételkednek eredményeiben. Voltak például, akik nem hitték a 25 százalékos üzemanyagmegtakaríást. Három napig ellenőr mérte a fogyasztást és bebizonyosodott , hogy az adatok igazak. „A gépkocsi gazdaságos üzemeltetésének két fontos követelménye van: 1. műszakilag rendben legyen 2. szakszerűen kell vezetni a kocsit. Egyik a másik nélkül nem sokat ér. Hiába van a gépkocsi műszakilag rendben, ha a gépkocsivezető nem tekinti szakmáját hivatásnak." így beszél szakmájáról Kerekes elvtárs. A KRESZ szabályéul pontosan betartja, 14 éve vezet gépkocsit, ezalatt egyetlen kihágást, balesetet nem követett.