Közlekedés, 1957 (47. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XIVII. ÉVBŐL**** ÁRA: 50 FM-LÉI. 1957. JÚNIUS A GÉPJÁRMŰVEZETŐK, SZÁLLÍTÁSI ÉS KÖZLEKEDÉSI DOLGOZÓK SZABAD SZAKSZERVEZETE LAPJA OLVASÓINKHOZ! írta : FÖLDVÁRI ALADÁR, a Szakszervezet elnöke Szakszervezetünk központi vezetősége nevében, örömmel üdvözlöm az újra megindult, nehéz, de szép feladatok elvégzésére hivatott “Közlekedés” olvasóit. Nem célom itt, hogy akár csak vázlatosan is összefoglaljam az elmúlt esztendők történetét. Nem érthetjük meg azonban szakszervezetünk — és benne a tömegek és vezetők kapcsolatának elmélyítésére, a dolgozók érdekvédelmének gazdagítására hivatott szakszervezeti sajtó — jelentőségét, ha nem érintem legalább a magyar proletárdiktatúra néhány problémáját. Szakszervezetünk ugyanis — nagy eredményei ellenére, amelyeket csak az ellenséges rosszindulat próbál eltagadni — azért nem fejlődött az elmúlt esztendők során maradéktalanul azzá, aminek lennie kellett volna, mert a proletárdiktatúra mind diktatórikus, mind demokratikus vonatkozásában hibák, torzítások jelentkeztek. Most azonban pártunk és kormányunk végleg leszámol nemcsak az ellenforradalom kártevésével, hanem az elmúlt évek mindenfajta hibájával is. Most elmondhatjuk, hogy igazi proletárdiktatúra alapján állunk. Szakszervezetünk szerepe és jelentősége ilyen körülmények között a megnövekedett és ugyanakkor, amikor megnőttek feladataink, a múltnál kétségkívül kedvezőbben intézhetjük tagjaink sokoldalú érdekvédelmét is. A “Közlekedés" egyik nagyon fontos feladata lesz, hogy — ugyanakkor, amikor az olvasók széles köreit híven és világosan tájékoztatja szakszervezetünk vezetőségének határozatairól, a szakszervezet előtt álló politikai, gazdasági és kulturális feladatokról — számos olyan levelet, cikket, problémát közöl, amelyek a vezetőket közelebb hozzák a tömegekhez, s amelyek, ha kell, bírálnak is a dolgozók érdekében. A régi »Közlekedés« és az egyes iparágak volt újságjai legjobb hagyományait kívánja egyesíteni most újra meginduló lapunk az aktuális kérdésekkel és hadd tegyem hozzá," az aktuális módszerekkel is. Mert nemcsak új gondok és remények, hanem új formák, új módszerek is születnek és éppen a sajtó feladata, hogy ezeket leghamarább észrevegye és a tagság, s a vezetők figyelmébe ajánlja. Ahhoz, hogy a legszélesebb tömegeket kivonjuk az ellenforradalom csökevényeiben még hatni képes befolyása alól, éberen, okosan, rugalmasan kell — és fogunk is — haladni a korral, az új módszerekkel. A politikai, társadalmi feladatok mellett van néhány olyan gazdasági feladat, amelyekkel lapunknak — ha az nem is műszaki, közgazdasági, hanem jellegénél fogva politikai lap — feltétlenül foglalkozni fog. El kell érnünk, hogy az egész magyar közlekedés az eddiginél lényegesen gazdaságosabb legyen. A gépjárműközlekedési iparágban lapunk ötletesen igyekszik segíteni majd a közlekedési fegyelem megszilárdítását, speciálisan a teherautó-közlekedésben pedig a jelenlegi veszteségességet megszüntető gazdasági módszerek megszületését. A közúti közlekedésben a kulturált közlekedés megteremtése a fő feladat — ami alatt azt értem, hogy mind az utasok kényelme, mind a dolgozók munkafeltételei végre valóban kulturáltak legyenek. Az autó-, autóbusz- és villamosjavító iparágban a minőség fejlesztését kell propagálni és a kocsik átfutási idejének csökkentését. A hajózás területén lapunk cikkei, megjegyzései, rajzai igyekeznek hozzájárulni a hajótér gazdaságos kihasználásának egész népgazdaságunk számára fontos feladatának megoldásához. A szállítmányozási iparágban nagyon röviden úgy foglalhatnám össze a fő feladatot, hogy érjük el, sőt szárnyaljuk túl az elmúlt esztendő harmadik negyedévének eredményeit. Ígérjük, hogy a »Közlekedés« minden értékes gazdasági javaslatot feldolgoz majd, akár olyan formában, hogy leközli azt, akár pedig úgy, hogy a szerkesztőség illetékes helyre juttatja a javaslatot és figyelemmel kíséri annak sorsát. Pezsgő, egészségtől duzzadó szakszervezeti élet van kibontakozóban nálunk. .A »Közlekedésinek az a megtisztelő feladata, hogy ne csak regisztrálja annak tényeit, hanem — szakszervezetünk és az egyes iparágak speciális problémáit alaposan figyelve, elemezve — szervezze is a csúcsok felé ívelő fejlődést. Szép eredményeket, jó munkát a »Közlekedés« minden olvasójának, cikkírójának! . Finn szakszervezeti vezető látogatása Magyarországon Kedves vendége volt szakszervezetünknek. Albert Oxanen elvtárs, a Finn Szállítómunkások Szakszervezetének főtitkára, három napig tartózkodott hazánkban. Tájékoztatta szakszervezetünk vezetőit a finn szállítómunkások helyzetéről, tanulmányozta a magyar szállítómunkások életkörülményeit, munkakörülményeit, és elismerőleg nyilatkozott az ellenforradalom óta elért sikeres építőmunkáról, a magyar dolgozók helyzetének jelentős javulásáról. GYÜMÖLCSEXPORT REPÜLŐGÉPPEL Az első cseresznyeszállító MALÉV különrepülőgép 1800 kg ropogósan friss gyümölcscsel Helsinkibe érkezett. A HUNGAROFRUCT mintaküldeményét északi rokonaink nagy tetszéssel fogadták és azonnal több géprakományt kötöttek le kereskedelmi kirendeltségünknél. Repülőgép gyümölcsexportunk folyamatosan bonyolódik Csehszlovákiába és a skandináv országokba. Mintaküldeményeket indított útnak a HUNGAROFRUCT uborkából, zöldpaprikából és szegfűből is. Előkészületben van sárga- és őszibarack rendszeres repülőgép-exportja is. Hogyan gondoskodik a DETERT szakszervezeti bizottsága a távoli idea fatyyacsarnokról Annak ellenére, hogy Budapest és a Földközi-tenger, az Adriai-tenger, a Vörös-tenger, a Perzsa-öböl vizein hajózó magyar tengerjáró hajókat nagy távolság választja el , a DETERT központja szoros kapcsolatot tart fenn az éter hullámain a hajósokkal. Nemrég érkezett hír a központba az 1100 tonnás Balatontengerjáróról. Ez az első magyar hajó, amely az Egyiptom elleni imperialista támadás és a Szuezi-csatorna újbóli megnyitása óta, áthaladt a csatornán és az Arab-félszigetet megkerülve, a Vörös-tengeren, az Arab-tengeren át a Perzsa- öbölbe hajózott, hogy Kuwait kikötőjéből, magyar rendeltetéssel gyapotot hozzon Trieszt kikötőjébe. Hanglemez, könyv, sakk vízilabda-felszerelés A Balaton új parancsnoka a Kossuth-díjas Potzner Frigyes. A hajó gyorsan rakodott, hogy a gyapot minél előbb az Adriai-tenger kikötőjébe érkezzék és onnan Vasúton jusson hazánkba. Triesztben a Balaton visszárut vesz fel és Brailába viszi, majd folytatja útját a Közel-Keletre. A hazától távol dolgozó magyar hajósok bizalommal fordulnak a DETERT szakszervezeti bizottságához, mert tudják, hogy kérésüket elintézik. Magyari Imre elvtárs, a szakszervezeti bizottság elnöke nemrég kapott üzenetet a Béketengerjáró dolgozóitól. Triesztben horgonyoztak és hanglemezeket, könyveket, sakkot kértek,de közölték: sportfelszerelésre is fáj a foguk. Szabad idejükben vízilabdázni szeretnének: labdára, hálóra lenne szükség ... Magyari elvtárs, a hanglemezeket, könyveket és a sakkot beszerezte, becsomagoltatta és az első magyar hajóval útnak indította Brailába. Mire a Béke megkerüli a Balkán-félszigetet és felhajózik Brailába, a küldemény már ott várja őket. A vízilabda-felszerelés ügye is bizonyára elintéződik ... Trópusi pétséitől kér a Balaton legénysége Pár nappal a Balaton Kuvaitija érkezése után, levél érkezett a DETERT központba a hajósok trópusi, illetve melegségi pótléka kérelmével. A levelet Potzner kapitány és 27 tengerész, illetve dolgozó írta alá. A levél így hangzik: »A Balaton motoros személyzete azzal a kéréssel fordul az Igazgatósághoz, hogy a hajó 7. útjának Port-Said—Kuwait és vissza Port-Saidig terjedő szakaszára a külföldi pótlékot trópusi, illetve melegségi pótlék címén felemelni szíveskedjék. A munkaviszonyok mérlegelése alapján, a felemelést az alábbiak szerint kérjük megállapítani: a gépszemélyzet és konyhaszemélyzet részére 50 százalék, a fedélzeti személyzet részére 33,3 százalék. A fenti kérelmet az alábbi indokkal támasztjuk alá: 1. A fent jelzett szakaszon a személyzet az éghajlati viszonyok miatt sokkal nehezebb körülmények között végzi szolgálatát, mint az egyébként szokásos hajózási vonalon a többi hajó személyzete. Például a gépház jelenlegi hőmérséklete 40—50 C fok, a konyháé 50—60 C fok, azonkívül az erősen párás levegő miatt a lakóterek szellőztetése is elégtelen, úgyhogy a személyzet pihenő idejét sem tudja megfelelő körülmények között tölteni. 2. A meleg éghajlati viszonyok miatt a személyzet kénytelen külföldi pótlékát fokozottabb mértékben hűsítő italok vásárlására fordítani. 3. Végül indokoljuk kérésünket azzal is, hogy hazai viszonylatban a melegüzemi dolgozók magasabb bérezésben részesülnek a más munkakörben dolgozóknál. Kérjük a t. Igazgatóságot, hogy kérésünket a felsorolt indokok alapján méltányosan elbírálni szíveskedjék az út befejeztéig. Úton, 1957 május. Látta: Potzner Frigyes sk.* hajóparancsnok. A Balaton motoros személyzete. Aláírások. Megkérdeztük Magyari elvtársat, milyen lépéseket tettek az ügy elintézésére? Az ÜB intézkedett . A Balaton személyzetének kérése elvileg helyes. A hajó egyetlen útjáról van szó, nem folyamatos pótlék-kifize- tésről. A melegségi, trópusi pótlék kifizetését a szakszervezeti bizottság javasolta és így küldte meg Bencze elvtársnak. A Fővárosi Szállítiáafijjsitisi VállaLsi tervei, gsadjsi, nehézségei Somogyi Tiborné elvtársnő, a volt FOSZEFU, most Fővárosi Szállítmányozási Vállalat szakszervezeti csúcsbizottságának elnöke még csak rövid ideje van ezen a poszton, mégis jól ismeri a vállalat és a szakma mozgalmi, termelési, kulturális problémáit. Nem is csoda, mert új posztját éppen azzal érdemelte ki, hogy hoszszú esztendőkön át jól dolgozott a vállalat különböző kirendeltségein mint szakszervezeti vezető. Legutóbb a VI. sz. kirendeltségen, az Üteg utcában volt a. b. elnök és nem utolsósorban az ő elvhű és okos magatartásának tulajdonítható, hogy ennél a kirendeltségnél az ellenforradalmi zűrzavar után viszonylag hamar megindult a normális élet, a termelőmunka. Hét és félmillió kár f ele és Mezei Gábor elvtárssal, a vállalat igazgatójával beszélgettünk a Fővárosi Szállítmányozási Vállalat néhány fontos, szakszervezetünk egész tagságát érintő kérdéséről. Somogyi elvtársnő is és Mezei elvtárs is leszögezik, hogy — a budai IV. sz. kirendeltségtől eltekintve, ahol volt Horthy-tisztek és egyéb deklasszált elemek még ez év márciusában is befolyásuk alatt tudták tartani a dolgozók egy részét — a vállalat dolgozói között — minden csábítás ellenére — alig volt ellenforradalmár! Ez azonban persze nem jelenti azt, hogy a IV. sz. kirendeltségen kívül nem volt és nincs ma is probléma, hiszen a vállalatot az általános ellenforradalom bűnéből hét és félmilliós kár érte, s a munkaszervezés, munkafegyelem, termelékenység megjavítása körül még ma is van tennivaló. Helyes mederben jó tudni azonban — mondja Mezei elvtárs igazgató, és Somogyiné is örömmel bólint e mondatára —, hogy például a Népszínház utcai III. sz. kirendeltségen szinte egyetlen dolgozót sem tudott megzavarni az ellenforradalom; az üzemi bizottság tagjai, a szakszervezeti aktívák nem hódoltak be az utcáról bejött fegyveres és demagóg elemeknek, bár a többi kirendeltség nagy részén a munkástanácsokba befurakodott ellenség és zavaros fejűek ideig-óráig kárt tudtak okozni, vállalatunk és szakmánk többsége kiállta a nagy próbát. Somogyiné elvtársnő a beszélgetés során röviden összefoglalja a szakszervezeti mozgalom, a szakszervezeti munka helyzetét a vállalatnál. Véleménye szerint ez ma már helyes mederben folyik — a SZOT X. plénuma és a szakszervezeti központ segítsége alapján a szakszervezeti élet a vállalatnál nagyjából már megszabadult a múlt hibáitól, a nemegyszer formális, nemegyszer kirakati megnyilatkozásoktól és a hibákat felhasználó, a dolgozók uralmát megdönteni akaró ellenforradalmi kártevéstől. ISO dolgozó lakást kér Mind Somogyiné, mind Mezei igazgató egy olyan problémát emelnek ki mindenekelőtt, amely még távolról sincs megoldva, ám a dolgozók látják és méltányolják azt a nagy erőfeszítést, amelyet a szakszervezeti szervek — felettes hatóságokkal is birkózva — már 1956 eleje óta folytatnak a dolgozók érdekében. Ez a probléma, ez a gond ebben a szóban foglalható öszsze: »Lakás«! A két elvtárs számokkal, adatokkal bizonyítja, hogy a 2590 dolgozót foglalkoztató vállalatnál a gyermekszaporulat lényegesen nagyobb, mint más iparágaknál, mint más vállalatoknál, és többek között ezért nagyobb a lakásínség is. 150 olyan kérvény fekszik az igazgató előtt, amelynek legalább 70 százaléka nemcsak jogosult, hanem sürgősen jogosult és bár az elmúlt héten — a szakszervezeti csúcsbizottság aktív támogatásával — szinte a semmiből varázsoltak elő négy lakást olyanoknak, akik életveszélyes körülmények között laktak, Mezei elvtárs a »Közlekedés« hasábjain keresztül is segítséget kér az illetékesektől, emeljék fel igazgatói alapját, adjanak neki meg minden segítséget a legsürgősebb lakásigénylők jogos kívánságainak kielégítésére. Szállítmányozási ház? Hogy a vállalat szakmai és szakszervezeti vezetői — s nem utolsósorban a pártszervezete — minden fillért jól megforgatva, a társadalmi munka segítségét felhasználva, igyekeznek a dolgozók érdekvédelmét szolgálni, azt jól bizonyítja az a tény, hogy révfülöpi nyaralójukhoz — ahol eddig csak gyermekek nyaralhattak, csoportonként ötvenen — igen olcsón, igen ötletesen egy épületrészt csatoltak, ami lehetővé teszi, hogy ezentúl csoportonként 22 felnőtt is üdülhessen. A révfülöpi — ahogyan a vállalatnál tréfásai mondják — »üdülőkombinát« mellett tovább fejlesztették a »szakmai betegségnek«, a reumának gyógyítását szolgáló hajdúszoboszlói üdülőt és a gárdonyi kisüdülőt is. Az a kérésük, hogy mint más szakmáknál szokásos, bocsássanak — valahol Angyalföldön, vagy akár Budán — a vállalat rendelkezésére egy lakóházat, amelynek teljes felépítésében, felszerelésében segédkezet nyújthatnánk. Ez a »szállítmányozási ház« nemcsak a vállalatnál elismerten kirívó lakásínséget enyhítené, hanem gazdagítaná a közösségi szellemet és közvetlen a szakszervezeti mozgalom fejlődéséhez is hozzájárulna. Vannak már fiatalok is A beszélgetés során többek között felmerül az ifjúság kérdése is. Tudni való ugyanis, hogy a vállalatnál nem is volt utánpótlás, így soha nem működött megfelelően a DISZ. Most elég sok fiatal munkás dolgozik náluk, rövidesen megkezdi munkáját a vállalati KISZ-szervezet, amely — például egészségügyi előadások, klubnapok rendezésével, a két kultúrotthon tatarozásában és természetesen elvi, agitációs problémákban — szorosan együtt kíván működni a megújhodott szakszervezettel. A fiatalok iránti érdeklődés mellett azonban a Fővárosi Szállítmányozási Vállalat szakszervezeti aktívái az eddiginél jobban becsülik meg a régi szállítmányozási munkásokat, akiknek rengeteg élményük, s nem utolsósorban harci élményük van, amelyeket eddig bizony nemigen használtunk fel. A végi harcosok — azok is persze, akik nyugdíjba mentek, de mozgalmi vonalon továbbra is tartják a kapcsolatot a dolgozókkal — sok olyan tapasztalattal rendelkeznek, amelyek szakszervezeti hagyománynak nevezhetők és amelyeket — mint azt Somogyiné elvtársnő mondja — »úgy kell megbecsülnünk, mint a drágakövet«! Ha az ellenforradalom okozta kár persze még nem is térült meg, ha vannak is problémák, a Fővárosi Szállítmányozási Vállalat, ez a nyolcszoros élüzem ma már jól dolgozik, dolgozóinak többsége méltónak bizonyult arra a béremelésre, amelyet a forradalmi munkás-paraszt kormány juttatott nekik. A szakszervezeti szervek nagy erőfeszítéseket tesznek további jogos igényeik kielégítésére, működnek a könyvtárak, feléledtek a múltban legjobban dolgozó művészeti csoportok és azok a klubnapok, amelyeket eddig rendeztek, azt bizonyítják — a most megindult tatarozások befejezése után mind a Kerekes utcai, mind pedig a Bajcsy-Zsilinszky úti művelődési otthonok valóban második otthonaivá lesznek a dolgozóknak. Jó lenne persze, ha a higiéniai körülmények jobbak lennének, ha egyes dolgozók kevesebbet innának, a dolgozók döntő többsége olyan szomjas lenne a kultúrára, mint amilyen szomjasak, örökké tanulni vágyók a régi szervezett szállítmányozási munkások, akik a Horthy-korszak embertelen, megalázó társadalmi és termelési körülményei között is szerették a betűt, tisztelték a műveltséget.