Közlekedés, 1959 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
Jelenleg 22 szakszervezeti bizottság működik a BHÉV- nél és ugyanennyi egyeztető bizottság is, amelynek tagjai részére tanfolyamot rendeztek. Az oktatás már érezteti jó hatását és már az EB-k is őrködnek a Munka Törvénykönyve betartásán. Megszűntek már az úgynevezett távirati áthelyezések. Ez ellen a szakmai bizottság is erélyesen fellépett és ragaszkodik a törvényben előírt rendelkezések betartásán. Ezt megelőzően többször előfordult egyes helyeken, hogy a dolgozókat — vállalati érdekekre hivatkozva — táviratban értesítették, hogy mondjuk Cinkotáról Dunaharasztiba helyezték szolgálatra. Az ilyen »villámáthelyezés« sértette a dolgozók jogait.Ma már ragaszkodnak a szakszervezeti bizottságok, egyeztető bizottságok a törvényben előírt 8-15 napos előzetes értesítésekhez. A szakmai bizottság egyébként tervbe vette, hogy a szétaprózott 22 szakszervezeti bizottságot fokozatosan csökkenti létszámbelileg és csak hat szakszervezeti bizottságot javasol. Ugyanennyi lesz majd az egyeztető bizottságok száma is. Ily módon remélik, hogy a szakszervezeti munkát is sikerül jobban összefogni, eredményesebbé tenni. VAN MÉG TENNIVALÓ A BHÉV szakszervezeti bizottságok, a bizalmiak, már eddig is sokat javítottak a munkán, nevelő, felvilágosító tevékenységükkel előre haladtak, de nem lehetnek elégedettek, mert még bőven van tennivaló. A szolgálat közbeni alkoholfogyasztás ha csökkent is, még gyakran előfordul és a jegyvisszaélés is gyakori a kalauzok részéről. Az utóbbinál közrejátszik, hogy még nem elég szervezett az ellenőrzés a gazdasági vezetés részéről. — Milyen beruházások lesznek az idén? — kérdeztük. — A beruházások között szerepel a csepeli állomás korszerűsítése. Itt tartózkodó, laktanya bővítése is szerepel a tervekben. — A BHÉV-vonalakon fokozatosan megszüntetik majd a rozoga bódékat az új átjáróknál. A fabódék helyett korszerű őrbódékat állítanak fel, amelyekben megfelelő fűtésről is gondoskodik a vállalat. Marták elvtárs végül elmondotta, hogy a vállalat igazgatója és főmérnöke sok segítséget adott a szakmai bizottságnak. A jó kapcsolat eredménye, hogy az igazgatói alapból a könyvtármozgalom és a sport fellendítésére nagyobb összeget kaptak a dolgozók. Első ízben megrendezték a dolgozók gyermekei részére a fenyőfaünnepélyeket a vállalat és a szakszervezet anyagi támogatásából. A gyermekeknek ajándékcsomagot adtak. Szakszervezetünk 60. évfordulójáról megemlékezve, említettük már, hogy milyen nagy jelentősége volt annak, hogy 1917 nyarán — az uralkodó osztályokat ért háborús veszteségek hatására — megalakulhatott a »Magyaroszági Villamos és Helyiérdekű Vasutak Alkalmazottainak Országos Szövetsége« és feltámadt a Szövetség tagságának érdekeit védelmező »A Villamos« című szaklap. A szaklap 1917-beli számait lapozgatva, büszkén állpíthatjuk meg, hogy kevés szaklap volt, amely oly harcosan szembenáll az imperialista háborúval, mint éppen »A Villamos«!... Taktikusan, természetesen a kor viszonyai és lehetőségei között, de félreérthetetlenül mutattak rá a lap szerkesztői, hogy az imperialista háborút viselő hatalmak érdekei nem azonosak a békét akaró népek érdekeivel. A lap 1917. szeptember 20-i számában, a 4. oldalon nyíltan kimondja, hogy ►csak keveseknek jelent a háború örömet és aranyat, a nagy többségnek csak szenvedést jelent«. Ugyanez a cikk — ne felejtsük el, 1917. szeptember 20-án vagyunk! — a következőket is írja: "Oroszországban tragikus tusáját vívja a demokrácia. A feltörekvő nép szembe találta magát az ellenforradalommal, azokkal, akiknek jó üzlet a háború. Ezek az elemek támadják a világ békéjét. Szorongva lesi a világ, hogy hová dől el a győzelem, mert attól függ a béke ügye is. Azt kívánjuk, hogy az igazi népakarat győzzön Oroszországban, mert akkor közelebb jutunk a békéhez...« De egyéb lapszámokban is — esetleg »ártatlan« címmel ellátott — cikkekben állandóan találkozunk azzal a gondolattal, hogy »nem a kormányok, de a munkások fogják meghozni a békét«, s hogy »az orosz munkásokon függ most a világ szeme«. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a szocialista tábor kialakulása alapvetően megváltoztatta az erőviszonyokat 1917 nyarával, őszével szemben; a tartós békéért, a népek egészséges fejlődéséért ma már történelmileg más helyzetben küzdhetünk, mint az imperialista háborút gyűlölő szocialista munkások, parasztok és értelmiségiek annak idején. Érveink gazdagabbak, fegyvereink csiszolódtak. De ami a szenvedélyt illeti, az ötletességet, mai békeharcunk használja fel a békéért küzdő egykori szaklap legjobb hagyományait, s szenvedélyesen neveljük ma még közömbösebb társainkat arra, hogy tőlük is függ az emberiséget fenyegető veszély elhárítása, az »új aranykor« kibontakozása. A Baross pályaudvar egyik bizalmija, Cser Jánosné beszél munkájáról és életéről A Fővárosi Villamosvasút szakszervezeti bizottságának számos jó bizalmija van. Ezek közül elsőnek megszólaltattuk a Baross-pályaudvaron dolgozó Cser Jánosné elvtársnőt, aki 17 év óta, 1941-től dolgozik ezen az állomásán. Először mint villamoskalauznő működött, majd jó munkájával bekerült az irodára, és 1946 óta mint forgalomelosztó folytatja munkáját. A szakszervezetnek 1945 óta tagja és fél éve az állomás irodistáinak szakszervezeti bizalmija, de beosztásánál fogva állandóan és rendszeresen foglalkozik a forgalmi dolgozókkal is, akik már megszokták, hogy bizalommal és bátran forduljanak Cser Jánosnéhoz, nemcsak szakszervezeti ügyekkel, hanem egyéni problémájukkal is. Kint a pályaudvaron kerestük fel Cser Jánosné elvtársnőt, aki munkájáról, módszereiről a következőket mondotta. — Viszonylag rövid ideje csinálom csak ezt a munkát, de szívesen és lelkesen végzem a bizalmi feladatokat. Azok a dolgozók, akikkel foglalkozommegérzik, hogy szívesen állok rendelkezésükre, és így nagyobb bizalommal fordulnak hozzám. Nálunk egyébként a szakszervezeti munka jól folyik, mi, bizalmiak megkapunk minden segítséget Tőkés László elvtárs szakszervezeti bizottsági elnöktől és Horn Ferenc elvtárstól, a helyettesétől. A pályaudvaron 732-en dolgoznak, ebből csak kettő nem tagja a szakszervezetnek. Az új belépőkkel az első bérfizetési napokon foglalkozom és szinte kivétel nélkül belépnek a szakszervezet tagjai sorába. Ennek azonban nemcsak a mi munkánkban rejlik a titka, hanem például abban is, hogy a szakszervezet és a vállalat bölcsődét tart fenn, ahol jelenleg is 27 gyermek van. Vannak kéthetes bölcsődéink is, jól megszerveztük az üdülést és mindent megteszünk, hogy a dolgozó valóban érezze, hogy a szakszervezet mögötte áll. Végül saját életéről kérdezzük, vannak-e problémái, panaszai? — Férjem is a vállalatnál van alkalmazva, mint trolikalauz, és így ketten fizetésünkből jól megélünk. Egy panaszunk azonban van: nem tudunk lakáshoz jutni, öten lakunk egy nem megfelelő helyiségben, és bár tudom, hogy a lakáskérdést nem lehet máról holnapra megoldani, mégis szeretném, ha négyévi kilincselés után végre jobb lakáshoz juthatnék. Talán akkor gazdasági és szakszervezeti munkámat is még nagyobb energiával tudnám végezni Közlekedés 2 * A Miskolci Közlekedési Vállalat problémái 1. Korszerű pótkocsik hiánya, 2. nincs megfelelő műhely és kocsiszín, 3. elavult az áramátalakító Miskolc az ország második legnagyobb városa. Az utóbbi években erősen megnövekedett forgalmat a Miskolci Közlekedési Vállalat nem tudja zavartalanul ellátni. Mi ennek az oka? Erre a kérdésre kerestük a feleletet és az alábbi adatokat kaptuk. Húsz évvel ezelőtt 3,5 millió utast szállított a vállalat tulajdonában levő 30 villamoskocsi, 1958-ban a szállított utasok száma 55,4 milliót tett ki és a Miskolci Közlekedési Vállalat tulajdonában összesen 96 villamoskocsi volt. Húsz esztendő alatt tehát az utasszám 15,8- szorosára, a kocsik száma a Budapestről selejtezett kocsikkal együtt mindössze 3,3-szorára növekedett. Magában 1958-ban 1957-hez képest 17 százalékkal emelkedett az utasszám. Ez a rohamos fejlődés különösen az elavult típusú kocsiknál érezteti káros hatását, mert a túlterhelés következtében az elhasználódás fokozott mértékben jelentkezik. A TELJESÍTŐKÉPESSÉG HATÁRA Miskolc város keleti—nyugati irányú hossza, elnyúlt települése tömegközlekedési szempontból igen kedvezőtlen. E hosszú hurka alakú település tengelyében halad a tömegközlekedés gerincét képező Személypályaudvar-Vasgyári villamosvasút. Ezen a vonalon a közlekedés különösen a csúcsforgalmi időben igen egyenlőtlen, amelynek oka elsősorban a sokféle típusú, különböző sebességű villamoskocsi. Az egyenletes közlekedést az is gátolja, hogy ugyanazon a vonalon, az egyetlen fő utcán zajlik le Miskolc forgalmának mintegy 80 százaléka. Más tehermentesítős, párhuzamos, esetleg körjáratú villamosvonal egyelőre ki sem építhető. Az említett fővonalon kívül, két egyvágányú villamos szárnyvonal tölt be még igen fontos szerepet. Mindkét egyvágányú kitérős rendszerű vonal elérte már teljesítőképességének határát és tovább nem fejleszthető, csak kettős vágányosítással. Addig azonban a két vonal állandóan növekvő utasforgalma miatt a közlekedésben komoly nehézségek mutatkoznak. Meg kell említeni, hogy a két vonal közül a vasgyár— diósgyőri vonal kettős vágányosítási munkálatai 1959-ben megkezdődnek. A déli városrész forgalmát lebonyolító Hejőcsaba—Műegyetem—Tapolca közötti kettős vágányú villamosvasúti vonal tervfeladata elkészítés alatt van. Milyen erőfeszítéseket tett a vállalat a forgalom zavartalan lebonyolítására? ÚJ VILLAMOSOK A legrégibb típusú kis befogadóképességű, pót- és ikerkocsi egy részét részben a szólómotoros kocsik ikresítésével, részben a Budapestről kiselejtezett nagyobb befogadóképességű pótkocsikkal cserélték ki. A kocsiszínek munkájának megjavításával a javításokat sikerült 15 százalék körüli értékre csökkenteni és így a napi kiadott üzemképes kocsik száma átlagosan 80—82 körül mozog a 96 rendelkezésre álló kocsiból. A budapesti selejtezési program alapján leküldendő motoros kocsik Miskolc részére csak akkor jelentenek segítséget, ha a kocsikban bennehagyják azokat a korszerű motorokat, amelyekkel a kocsik jelenleg futnak. Addig is, amíg Miskolc az ország második városa, új szállítású villamoskocsikat kaphat, lehetővé kell tenni, hogy az arra alkalmas motoroskocsik gyorsabb ütemű vasvázasítási program keretében korszerűsíthetők legyenek. A pótkocsik tekintetében a KPM műszaki felügyeleti osztálya a 4900-as típusú pótkocsikat irányítja fokozatosan Miskolcra, amelyekkel a régi kis pótkocsikat fokozatosan kiselejtezhetik. 1958 folyamán már 10 ilyen kocsit tudtak forgalomba állítani. A villamosjárművek tipizálása elsősorban fenntartási munkálatok szempontjából fontos. 1958 elején a még 99 járműből álló park kocsiszekrénye 18 féle volt, a motorkocsikban pedig 7 féle hajtómotor volt beépítve. 1958 végére sikerült a kocsiszekrény típusok számát 15-re leszorítani, hétféle típusú hajtómotor közül különösen az U és M típusú igen elavult és rossz hatásfokú. Az M típusú motor ■ nyári időben erősen felmelegszik, a motor kommutátorán az esti leszálláskor 95 fok Celsius hőmérsékletet is mértek. Ez a körülmény természetesen e motorok gyakori meghibásodását is maga után vonja. TÁROLÁS AZ UTCÁN A járműpark megfelelő karbantartását a sokféle kocsitípuson kívül elsősorban a megfelelő forgalmi telepműhely és kocsiszín hiánya akadályozza. Ez a vállalat legszűkebb keresztmetszete. A Miskolci Közlekedési Vállalat műhely és kocsiszín tekintetében valamennyi közlekedési vállalat közül a legmostohább helyzetben van. A járművek éjszaka az utcán és a végállomáson tárolnak, mert a szűk telepekre nem férnek be és a végállomáson, illetve az utcán kell a kocsikat takarítani és átvizsgálni. Ez az oka annak is, hogy a kocsikat nem lehet megfelelően tisztítani, mosni, különösen az esős és hideg idő beálltával. A karbantartást végző dolgozók sok esetben kénytelenek 1958-ban már meg nem engedhető körülmények között dolgozni. Az új közös autóbusz-villamosforgalmi telephelye kijelölése már évekkel ezelőtt megtörtént. A tervezési munkálatok 1951-ben elkezdődtek, de a tervfeladat elkészítésén túl még nem jutott az ügy. A megfelelő műhely és kocsiszín hiánya ma már a legnagyobb akadálya a közlekedés továbbfejlesztésének és megjavításának. Nagy problémája a vállalatnak az áramellátás. A miskolci körzet részére megépült higanygőzátalakító állomásnak két egysége már üzemben van, azonban csak egyetlen transzformátor van, amely a meleg időszakban veszélyesen túlmelegszik. Három év óta az összes fórumokat végigjárták, hogy a második transzformátort beszerezhessék, de mind ez ideig eredménytelenül, így tartalék transzformátor nélkül bármelyik pillanatban bekövetkezhet, hogy az egész állomás üzemképtelenné válik és emiatt az egész városban a forgalmat huzamosabb időre csökkenteni kell. Az újdiósgyőri áramátalakító állomáson üzemben levő elavult forgógépek sem nyújtanak kellő biztonságot és tartalékot. Különösen a diósgyőri forgalomnak 1959-ben meginduló kettős vágányosításával kapcsolatban várható erősödésére való tekintettel is és a forgalom zavartalan fenntartása szempontjából is, az elavult áramátalakító berendezés helyett új, korszerű higanygőz-áramátalakító állomást kell legrövidebb időn belül létesíteni. Enélkül a forgalom zavartalan lebonyolítása már nem lehetséges. E téren a legsürgősebb segítség a tartalék transzformátor gyors leszállítása és az újdiósgyőri higanygőz-áramátalakító állomás megépítése lenne. A KÖZLEKEDÉSI DOLGOZÓK ÉRDEKÉBEN A vállalat közel 1000 főnyi személyzete a sok nehézség ellenére mindent elkövet, hogy Miskolc dolgozóit elszállítsa munkahelyére és otthonába. A vállalatnál él a munkaversenyszellem. A dolgozók igyekezetét és jó munkáját bíró nyitja az is, hogy a mostoha adottságok mellett is tízszer szerezték meg az élüzem címet. Megoldatlan szociális probléma is van, amelyek megoldásához a felsőbb szervektől eddig nem kapta meg a szükséges támogatást. Közel 400 nődolgozó számára a legnagyobb hiány, hogy mind ez ideig nem tudták megoldani az óvoda és bölcsőde kérdését. Az újonnan épült lakásokból pedig évekre visszamenően sem részesült a vállalat olyan arányban, amelyet fontosságánál és létszámánál fogva ez utóbbiak sürgős megoldása megérdemelt volna. Fogadóórák a szakszervezeti központban Értesítjük üzemeink dolgozóit, hogy szakszervezetünk vezetői 1959. I. negyedévében kéthetenként egyszer szerdai napon 17 órától 19 óráig fogadóórákat tartanak annak érdekében, hogy üzemeink dolgozói munkabefejezés után is elmondhassák panaszaikat, sérelmeiket, javaslataikat, és ezek jogos esetben rövid úton nyerjenek elintézést. Értesítjük üzemeink dolgozóit, hogy szakszervezetünk elnöksége a központban már bevezetett fogadó órák mellett egyes nagyüzemekben szintén fogadó órákat tart annak érdekében, hogy üzemeink dolgozói munkabefejezés után is elmondhassák panaszaikat, sérelmeiket, javaslataikat és azok jogos esetekben rövid úton legyenek megválaszolva vagy nyerjenek elintézést. Fogadóórák az üzemekben A fogadóórák ideje Január 14-én 17 h—19 h-ig Január 28-án 17 h—19 h-ig Február 11-én 17 h—19 h-ig Február 25-én 17 h—19 h-ig Március 11-én 17 h—19 h-ig Március 25-én 17 h—19 h-ig 13. sz. AKÖV. II. 11-én 14 h—16 h-ig 14. sz. AKÖV. II. 11-én 14 h—16 h-ig B. Sz. V. II. 18-án 16 h—18 h-ig Szabadkikötő II. 11-én 16 h—18 h-ig Füzessy Főműhely II. 11-én 16 h—18 h-ig Autófelsz. Cikkek Gy II. 11-én 16 h—18 h-ig F. A. I. Récsei g. II. 11-én 16 h—18 h-ig FVV. Hungária p. u. II. 11-én 16 h—18 h-ig Külföldi újévi üdvözletek a közlekedési és szállítási dolgozóknak Az új esztendő alkalmából számos külföldi üdvözlet érkezett a testvér-szakszervezetektől. A Szakszervezeti Világszövetség Szállítási, Kikötői, Halászati Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége titkársága az új esztendő alkalmából eredményes munkát, sok sikert kíván a közlekedési és szállítási dolgozóknak. A Szovjet Tengeri és Folyami Flotta Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottsága nevében A. Koetkin elvtárs juttatta el hozzánk a szovjet dolgozók testvéri üdvözletét. »Drága elvtársak, a Szovjetunió Tengeri és Folyami Flotta dolgozóinak nevében az új esztendő alkalmával szívélyes üdvözletét küldi szakszervezetük tagjainak. Az új esztendőben további sikereket kívánunk önöknek a szocializmus építésében. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az új esztendő a szocialista tábor országai közötti szoros együttműködés további megerősödésének, a népek közötti barátságnak esztendeje lesz« — írta A. Koetkin elvtárs. A Szovjetunió Légközlekedési Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottsága nevében V. Misinkin elvtárs, a szakszervezet elnöke fejezte ki jókívánságait. »Szívből jövő, baráti üdvözletünket küldjük és boldog új esztendőt kívánunk a magyar közlekedési és szállítási dolgozóknak, nekik és családjuknak jó egészséget, szerencsét, boldogságot és sikereket kívánunk a szocializmus építéséhez« — írta V. Misinkin elvtárs. A Lengyel Kommunális Dolgozók Szakszervezete Elnöksége nevében W. Gaworski elvtárs fejezte ki jókívánságait a magyar közlekedési és szállítási dolgozóknak, és kívánt eredményes munkát, sok sikert az új esztendőben. A Német Demokratikus Köztársaság Postai, Szállítási és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete Elnöksége nevében Littke elvtárs elnök küldte el az újév alkalmából a német dolgozók baráti üdvözletét. »Sok sikert kívánunk Önöknek az újesztendőben szakszervezeti munkájukhoz és a béke megvédéséért folytatott küzdelmükhöz« — írta egyebek között Littke elvtárs. A Bolgár Szállítási Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottsága forró baráti üdvözletét fejezte ki a magyar közlekedési és szállítási dolgozóknak. A Szovjetunió Autószállítási Dolgozóinak Szakszervezete nevében V. Zsiganov elvtárs fejezte ki jókívánságait a magyar közlekedési és szállítási dolgozóknak. Szakmánk Nemzetközi Szövetsége hivatalos lapjának novemberi számában »Magyarország lelkes részvétele a Nemzetközi Akció és Szolidaritási héten« címmel hosszabb cikkben foglalkozott szakszervezetünk munkájával. A cikk többek között megállapítja, hogy »a magyar szállítási dolgozók lelkesen és többféle érdekes kezdeményezéssel válaszoltak a FIM által kezdeményezett Nemzetközi Akció és Szolidaritási hét felhívására a béke és a leszerelés érdekében. A budapesti villamosok, trolibuszok, autóbuszok ablakaira a dolgozók jelszavakat írtak az akcióhéttel kapcsolatban, a kocsikat feldíszítették fényképekkel, rajzokkal, amelyek a békéért folyó harcot fejezték ki. A szakszervezeti sajtó és a legtöbb közlekedési üzem újsága beszámolt ezekről a megmozdulásokról, amelyen 65 000 közlekedési dolgozó, a szakszervezet összlétszámának 30 százaléka vett részt.« * December 6-án utaztak viszsza hazájukba a Lengyel Kommunális Dolgozók Szakszervezetének küldöttei A vendégek szakszervezetünk központjában szerzett tapasztalataikról és észrevételeikről tájékoztatást adtak. A megbeszélés előtt a delegáció tagjai megkoszorúzták szakszervezetünk mártírjainak emlékművét. Nowodwors-ka Mária elvtársnő, a küldöttség vezetője elmondotta, hogy itt-tartózkodásuk során közvetlenül elbeszélgethettek a dolgozókkal. Minden kérdésben őszinte felvilágosítást kaptak, semmit nem titkoltak el előlük az üzemekben. Megállapította, hogy a magyar üzemek jól gondoskodnak a dolgozókról, ugyanakkor azt is tapasztalták, hogy a dolgozók vigyáznak munkaeszközeikre, szeretik és lelkesen végzik munkájukat. Többek között megállapította, hogy a balesetelhárítás terén nálunk jobbak az eredmények, mert az oktatáson felül plakátok, fényképek, kiállítások és a jól szervezett munkaverseny hatásosan neveli a járművezetőket a balesetmentes közlekedésre. A Csehszlovák Közlekedési és Távközlési Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének meghívására hét napig tartózkodott Csehszlovákiában szakszervezetünk 4-tagú küldöttsége. A delegáció tagjai a csehszlovák testvér-szakszervezet munkáját tanulmányozták. A küldöttség vezetője, Nagy Béla elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a szervezési osztály vezetője, tagjai: Horváth Károly elvtárs, a Győri Területi Bizottság elnöke, Héder Mihály és Karlinszky Ernő sz. b.-elnök elvtársak voltak. Újvári Béla