Közlekedés, 1962 (52. évfolyam, 1-24. szám)

1962-01-05 / 1. szám

Alapos előkészítés — jobb eredmény A békéscsabai 8. sz. Autó­­közlekedési Vállalat az összes megyei vállalatok közül talán a legszéttagoltabb, több mint 30 helyen települ. E szétta­goltságot figyelembe véve nem egyszerű feladat a szakszerve­zeti választások jó előkészíté­se és megszervezése. Erről be­szélgetünk Ladányi István elv­társsal, a szakszervezeti bi­zottság titkárával. A bizalmiak segítése — Valóban nem könnyű a feladat — mondja. — Mi már régen megkezdtük a választá­sokra való felkészülést. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy a bizalmiak, a szakszervezeti vezetők helyes kiválasztása, a csoportértekezletek, taggyűlé­sek és a küldöttközgyűlés alapos előkészítése és jó lefo­lyása alapja lesz az elkövet­kező két év munkájának. — Január elején aktívaér­­tekezletet szervezünk, melyen minden szolgálati helyünkről jelen lesznek a bizalmiak, va­lamint az összes aktivisták, és a szakszervezeti bizottság tag­jai. Itt ismertetjük a válasz­tások menetének részletes ütemtervét, a beszámolók főbb téziseit, az előkészítés konkrét feladatait. Én magam, valamint Farkasné elvtársnő, függetlenített termelési fele­lősünk és az szb többi tagja is — felosztva magunk között a területet­­— részt veszünk minden bizalmi választáson. — El kell ismerni, hogy ez óriási erőfeszítést követel meg a szakszervezeti bizottságtól, viszont azt eredményezi majd, hogy a helyszínen segítséget adunk a bizalmiaknak a be­számoló elkészítéséhez, a ma­gas színvonalú vitához és ah­hoz, hogy az elhangzott bírá­latok, javaslatok el is jussa­nak a szakszervezet vezetői­hez. Mi kerül a beszámolóba ? — Hogyan készül el a szak­szervezeti bizottság beszámo­lója? — tesszük fel a kérdést. — Itt is érvényesíteni­­ kí­vánjuk a kollektív munkát — válaszolja Ladányi elvtárs. — Minden részortfelelős felada­tul kapta, hogy saját munká­járól írásban számoljon be. A szakszervezeti bizottság ülé­sén — felhasználva a bizal­mi választások tapasztalatait is, — megvitatjuk majd, mi kerüljön be a küldöttközgyű­lésen elhangzó beszámolóba. Lelkiismeretes munka A beszélgetés során fokoza­tosan bontakozik ki a szak­­szervezeti bizottság politikai és szervezeti munkája a vá­lasztások előkészítése érdeké­ben. Az ekészített ütemterv is arról tanúskodik, hogy itt a szakszervezeti vezetők lelki­­ismeretesen és sokoldalúan oldják meg a választások elő­készítésének feladatait. Még arra is gondoltak, hogyan ké­szüljön el a bizalmi választá­­sokról a jegyzőkönyv, hogy mindenünnen összegyűjtve és lerakva, dokumentálja majd a választások demokratikus lefolytatását. A jelölő bizottságról szólva Ladányi elvtárs elmondta azt is, hogy minden dolgozóval is­mertetik majd, hol található és lehetővé teszik mindenki számára,­­hogy még a jelöl­tek nevének kifüggesztése előtt megtehesse javaslatát, elmondhassa véleményét a szakszervezeti bizottság ösz­­szetételére vonatkozóan. Azt tapasztaltuk, hogy a 8. sz. AKÖV szakszervezeti ve­zetői helyesen, az erőket moz­gósítva készülnek a szakszer­vezet életének nagy esemé­nyére. Bizonyos, hogy e nagy munka a későbbiek során bő­ségesen kamatozik majd. Szervezzük meg a gépkocsivezetői akadémiát Lehet, hogy az akadémia elnevezésben erős túlzást ta­lálunk, ha a gépkocsivezetők oktatásai,.nevet,és ki...továbbkép­­zése terén tenni akarunk va­lamit. Az eddigi oktatási gya­korlatunk a KPM VI. Főosz­tály által elrendelt és fizetett munkaidőben történő négyórás oktatásban nyilvánult meg, amely idő alatt KRESZ-t, díj­szabást, műszaki tudnivalókat és a vállalat igazgatójának rendeleteit oktatták. Az igaz­gatói rendeletek és a bizony­lati fegyelem oktatása gyak­ran felemésztette ezt a 4 órát, s ennél fogva egyéb oktatási témák halasztást szenvedtek. A gépkocsivezetőnek fontos lenne tudni, hogy miből tevő­dik össze az önköltség, sa­ját munkájával hogyan csök­kentheti a kilométerre számí­tott gurulóköltséget, ezen be­lül az üzemanyag-fogyasztás — a gumikopás — és a gép­kocsi élettartamának meghosz­­szabbítása érdekében mit te­het? A balesetek során megsérült kocsik kiesnek a forgalomból. Szükséges volna annak okta­tása, milyen kihatása van e ténynek a be nem tervezett anyagfelhasználásra, a felesle­gesen igénybevett műszaki munk­aerőre, hogyan hat ki az egész népgazdaságra stb. Éppen ezért úgy vélem, he­lyes volna kísérletképpen egy négyhónapos — január, feb­ruár, március, április hóna­pokra — akadémia elnevezésű oktatás beindítása, hetenként háromszor 2 órában. A hall­gatók kiválogatásánál a leg­becsületesebb, élenjáró dolgo­zókat kell előnyben részesí­teni, akik a szakszervezet pro­pagandahálózatának gerincét képezhetnék. Valószínűleg akadnának hibák, zökkenők az első évben, amit a kellő ta­pasztalatok levonásával meg lehetne később szüntetni. Egy azonban biztos. Az akadémia az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásában nagy segítséget jelentene. Virágh Rezső Véget kell vetni a személyeskedésnek A bajai Gépkocsiközlekedé­si Vállalatnál 1961. december 14-én tartották meg a szak­­szervezeti választásokat. Az ünnepélyes taggyűlésen Mik­lós Miklós sz. b.-titkár elvtárs tartotta meg a beszámolót, amelyben ismertette az üzemi szakszervezeti bizottság eddig végzett munkáját. Elmondot­ta, hogy a dolgozók összefo­gásával 1960—61. évben a vál­lalat kétszer nyerte el a ki­tüntető élüzem címet. Megem­lítette a beszámolóban, hogy az üzemi bizottság munkájá­ban­­, bár sokat tett a bri­gádmozgalom kiszélesítése, a fegyelem megszilárdítása érde­kében — még mindig elég sok a hiba és a szervezeti életen belül fogyatékosság. A beszámolót élénk vita kö­vette. A többi között felszó­lalt Pécsics István gépkocsi­vezető, aki felhívta a figyel­met a forgalomra levő hibák­ra és értékes javaslatokat tett a munka megjavításának ér­dekében. Ezután Keller Ist­ván igazgató és Hencz József párttitkár emelkedett szólásra. A párttitkár elvtárs beszédé­ben elmondotta, hogy úgy a termelőmunkának, mint a szervezeti munkának legin­kább a személyi ügyekkel va­ló túlzott foglalkozás a kerék­kötője. Felhívta a figyelmet arra, hogy a személyeskedés­nek véget kell vetni és a munka megjavítása érdekében meg kell teremteni az össz­hangot az üzemi gazdasági vezetése, pártszervezete és szakszervezeti bizottsága kö­zött. Az ünnepélyes taggyűlé­sen megjelentek, hozzászólá­saikban kifejtették, hogy bíz­nak az újonnan megválasztott szakszervezeti vezetőkben és munkájukban mindannyian a legmesszebbmenőkig segíte­nek. Pechtler Ferenc jegykezelő KÉSŐ BÁNAT — Kár, hogy ezt a fejezetet nem olvastam előbb. Villáminterjú az V. Szakszervezeti Világkongresszusról Földvári Aladár főtitkár elvtárssal December 21-én érkezett vissza a Szakszervezeti Világ­szövetség V. kongresszusáról a magyar szakszervezeti kül­döttség — köztük Földvári Aladár főtitkár elvtárs, — akit megkértünk, hogy mond­ja el legnagyobb élményeit erről a nagy jelentőségű mun­kásmozgalmi tanácskozásról. A kongresszus beszámolójá­val, határozataival és a hoz­zászólásokkal természetesen még részletesen foglalko­zunk, hiszen annak irányei­— A számtalan magával ra­gadó élmény közül —, me­lyeket egy ilyen hatalmas nemzetközi találkozó alkal­mával átél az ember —, a legmaradandóbb az a lelkes hangulat volt, amely a kong­resszus megnyitásától kezdve végig megnyilvánult a küldöt­tek és a megfigyelők részé­ről —, mondotta kérdésünk­re Földvári elvtárs. — Maga az a tény, hogy 97 országból közel ezer küldött és megfi­gyelő csaknem 143 millió szervezett dolgozó képvisele­tében tanácskozott a világ­­kongresszuson — felemelő ér­zés volt, mert ilyen nagysza­bású munkásmozgalmi talál­kozó még nem zajlott le a nemzetközi szakszervezeti mozgalom történetében. Mint hatásai a magyar szakszervés­zeti mozgalom számára is megjelölik a további tenniva­lókat, tudjuk, a világon 175 millió szervezett dolgozót tartanak nyilván, s itt a kongresszu­son nagy többségük képvisel­ve volt, amely azt mutatja, hogy a világ dolgozóit mélyen áthatja az egységtörekvés és hívei az emberi haladásnak, hívei a szocializmus építésé­nek és a békés együttélésnek.­­ A küldöttek és megfigye­lők egységesen fogadták el a határozati javaslatot és a sza­­kadár Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tar­tozó megfigyelők is kinyilat­koztatták azt, hogy egyetér­tenek a Szakszervezeti Világ­­szövetség határozatával és a munkásosztály egysége meg­teremtésének szükségességé­vel. A világ dolgozói az egységre törekszenek Földvári Aladár főtitkár elvtárs a kongresszus szünetében Tyitov őrnaggyal beszélget. Nemzetközi hírek A moszkvai Szakszervezeti Világkongresszus befejezése után felkereste hazánkat a Japán Szakszervezeti Tanács (SOHYO) küldöttsége. A delegáció tagjai között volt a japán Dokkmunkások Szakszervezetének elnöke, aki egyben a SOHYO egyik alel­­nöke. A küldöttek felkeresték szakszervezetünk vezetőit, s megtekintették a MAHART Nemzeti Szabad­kikötőt és el­beszélgettek a szakszervezeti aktivistákkal. A japán vendé­gek kifejezték azt a vélemé­nyüket, hogy ez a látogatás is tovább erősíti a testvérszak­szervezeteink között fennálló barátságot. * Minden hónap első vasár­napján rendszeres politikai és művészeti műsort sugároz az odesszai terület rádióállomása a Fekete-tengeri kereskedelmi hajós dolgozók részére. Az úton levő hajósok nagy öröm­mel hallgatják ezt a műsort, melynek keretében gyakran ismerik fel közvetlen hozzá­tartozóik hangját is. A Feke­te-tengeri hajózási szervek ál­tal elindított kezdeményezés igen hasznos, melyet a hajó­zási dolgozók hálásan üdvö­zöltek. * A brnói Nemzetközi Ipari Kiállításon újfajta villamos­­kocsikat mutattak be. A ko­csik eleje közkilátásosan van üvegezve és a falak belső ré­szét színes PVC-anyag fedi. A padlózatot különleges gumi borítja, amely esős időben sem csúszik. A kocsinak tö­kéletes szellőzése és kitűnő fűtése van, sőt még rádióval is felszerelték. Az 1962-es év­től kezdve a prágai villamos­­vasutak 100 ilyen modern vil­lamoskocsival gazdagodnak. Szocialista társadalmunk mély­­humanizmusának újabb értékes bizonyítéka az új bün­tetőtörvénykönyv, amelyet az országgyűlés legutóbbi ülés­szaka emelt törvényerőre. A szocialista törvényesség 1957 óta teljes egészében helyre­állt, de jogéletünkben még sok olyan jogszabály volt ér­vényben, amely már nem fe­lelt meg a társadalmi előre­haladás és az erkölcsi fejlődés okozta új helyzetnek. Az új büntetőtörvénykönyv — és nem utolsósorban az előké­szítésével és elfogadásával kapcsolatos, számos termékeny megbeszélés — új lendületet ad a társadalmi tudatot tük­röző (és arra visszaható) jog­életünk további elmélyülésé­ne­k, gazdagodásának. Az országgyűlési vita hozzá­szólói nyomatékosan hangsú­lyozták, hogy a büntetőjogi következmények — eddiginél árnyaltabb — alkalmazása nem fő eszköze a bűnözés el­leni harcnak. Ezen a téren is mind fontosabbá válik az in­tenzív nevelőmunka. A szak­­szervezetekre és a szakszerve­zetek által patronált társadal­mi bíróságokra különösen nagy felelősség hárul azért, hogy az erkölcs és a jog so­ha, sehol ne kerüljön ellent­mondásba és hogy az új ma­gyar élet virágoskertjéből mi­nél hatékonyabban gyomlál­hassuk ki a bűnözést. A kongresszusi palotában­ ­ különösen megható volt az a lelkesedés, amelyet a kü­lönböző latin-amerikai orszá­gok küldöttei fejeztek ki fel­szólalásaikban. Követendő pél­daként említették a forradal­mi Kubát, melynek népe ma már az amerikai kontinensen elsőként megkezdte a szocia­lizmus építését. Ezek a fel­szólalók elmondták azt is, hogy ha a körülmények kény­­szerítenék őket erre, megvé­delmeznék Kuba függetlensé­gét.­­ A kongresszus beszámo­lója az SZDSZ négyéves mun­kájáról, harcos eredmények­ben gazdag tevékenységéről adott számot. A hozzászólá­sok egyetértettek a beszámo­lóval és egyhangúlag járultak hozzá a határozatokhoz, ame­lyek megszabják a további munka irányvonalát.­­ A felszólalók nagy elis­meréssel szóltak a szovjet szakszervezetek vendégszere­tetéről, a bensőséges fogadta­tásról és a messzemenő gon­doskodásról. Nagy jelentőségű­nek tartották, hogy a nem­zetközi munkásosztály hatal­mas szervezetének, a Szak­­szervezeti Világszövetségnek V. kongresszusát a méretei­ben és berendezésében oly impozáns kongresszusi palotá­ban tartották. Több felszólaló kihangsúlyozta, hogy történel­mi jelentőségű ez a terem, mert nem sokkal ezelőtt, itt fogadták el a kommunizmus építésének programját, ame­lyet a világ minden dolgo­zója nagy tisztelettel és öröm­mel üdvözöl. A hozzászólók nagy elismeréssel adóztak az SZKP XXII. kongresszusa anyagának és büszkeség töl­tötte el őket, hogy a világ első szocialista államának fő­városában lehettek, melynek népe a kommunizmus megva­lósításán munkálkodik. Látogatás Kijevben — Még az időjárás is ked­vezett a küldötteknek —■ mondta mosolyogva Földvári elvtárs. — Amikor megérkez­tünk Moszkvába a hőmérő 0 fokot mutatott, de azért nem fáztak az afrikai és me­legégövi küldöttek sem, mert a szovjet vendéglátók min­denféle meleg öltözetről gon­doskodtak.­­ A kongresszus program­ja baráti találkozókkal, kultu­rális eseményekkel bővült. Csoportunk, a Lihacsov autó­gyárba látogatott el, s­­az egész magyar delegáció három napot töltött Kijevben. Az Ukrán Szakszervezeti Tanács vezetői gazdag programról gondoskodtak. Kijevben, ahol a többi között meglátogatták a »Kommunista munka gyá­ra« büszke címet viselő Elekt­romos Készülékek Gyárát és egy állami tangazdaságot. A meglátogatott üzemekben min­denütt modern termelési mun­kafolyamatokat, magasfokú gépesítést és automatizálást láttunk. A dolgozók kulturált körülmények között, könnye­dén végezték munkájukat. Küldöttségünket nagy lelkese­déssel fogadták és hosszasan, szívélyesen elbeszélgettünk munkájukról és szakszerveze­ti tevékenységükről. A szer­zett tapasztalatokról természe­tesen hosszasan lehetne be­szélni, de majd erre vissza­térünk a későbbiekben­­, fe­jezte be nyilatkozatát Föld­vári elvtárs. MINDIG JÓ, ha kéznél van... Különböző színekben MŰANYAGKANNÁK benzin, olaj, víz tárolására most kaph atók iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii a Vas- és Edénybolt Vállalat szaküzleteiben

Next