Közlekedés, 1966 (56. évfolyam, 2-24. szám)
1966-06-10 / 11. szám
A Közlekedési, Kikötői és Halászati Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége üléséről írta: Földvári Aladár NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGÜNK május 7-én és 8-án Odesszában tartotta 18. Adminisztratív Bizottsági ülését. Az Adminisztratív Bizottság tagjait — így jómagamat is — az a megtiszteltetés érte, hogy a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét — május elsejét — együtt ünnepelhettük a Vörös Téren a moszkvai dolgozókkal. Mondhatom, monumentális és felejthetetlen volt az erőt és biztonságot sugárzó katonai díszszemle, amelyet a magyar televízió is közvetített, s melyből barát és ellenség egyaránt láthatta, milyen sors vár a Szovjetuniót és a szocialista tábort megtámadó imperialista agresszorokra. Moszkvából Odesszába utaztunk, az Adminisztratív Bizottság ülésére. Odessza a Feketetenger partján fekvő gyönyörű város, közel egymillió lakossal. Hatalmas parkokkal, üdülőkkel és szanatóriumokkal, fejlett városi közúti közlekedéssel rendelkezik, amit autóbuszokkal, villamosokkal és trolibuszokkal bonyolítanak le. Kikötője, amely 6 kilométer hosszúságban terül el a tenger partján, a Szovjetunió egyik legnagyobb kikötője, a leningrádi mellett. A kikötőben hétezer dolgozót foglalkoztatnak és évi 20 millió tonna árut kezelnek. A KIKÖTŐ 180 ÉVES. A háború alatt a nácik teljesen lebombázták és kivonulásukkor mindent felrobbantottak, a hajókat a tengerbe süllyesztették. A háború utáni újjáépítés során bővítették és modernizálták. A kikötő teljes gépesítésének munkája még ma is folyik, előreláthatólag 1970-re fejezik be teljesen. A kikötőben lüktető élet folyik, személy- és teherhajók jönnek és mennek. Ma már 60 ezer tonnás hajót is tud fogadni az odesszai kikötő, 1965- ben az itt kezelt hajók fele külföldi volt. Hatvan ország hajói keresik fel időről időre a kikötőt, amelynek az elmúlt öt évben négyszeresére nőtt az áruforgalma, a személyforgalom növekedése is csak valamivel kisebb mértékben növekedett. A kikötő dolgozói 1965. évi jó munkájukért elnyerték a kormány és a VCSZPSZ (Szovjet Szakszervezeti Tanács) Vörös Vándorzászlaját. A kikötőben járva, a temérdek daru között, számos magyar gyártmányú — Ganz- MÁVAG — darut láttunk. Kérdésünkre elmondották, hogy nagyon meg vannak elégedve velük, kiválóan dolgoznak. Természetesen ennek az elismerésnek mi is nagyon örültünk. E RÖVID KITÉRŐ után rátérnék a Nemzetközi Szövetség ülésére, amely megtárgyalta a Szakszervezeti Világszövetség VI. kongresszusa határozataiból adódó, alábbi feladatokat: 1. Hogyan lehet jobban elősegíteni a közlekedési dolgozók egységtörekvéseit az egész világon. 2. A vietnami néppel való szolidaritás fokozása, és az USA-agresszió elleni harc. 3. A szolidaritás fokozása a felszabadulásukért küzdő, és az imperializmus elnyomása ellen harcoló népekkel. 4. A békéért folyó harc minél szélesebb körben való kiterjesztése. 5. Az egyes közlekedési ágazatokhoz tartozó dolgozók problémái: munkaidő, bérezés, szabadságjogok, szociális ellátottság stb. A fenti feladatok elvégzésére a vezetőség egy, három évre szóló munkatervet fogadott el. A vezetőségi ülés megállapította, hogy az SZDSZ VI. kongresszusa történelmi jelentőséggel bír, amelynek határozatai a szakszervezeti világmozgalom fejlődésének nagy lehetőségét biztosítják. A határozatok végrehajtása, az együttműködés érdekében, szakszervezeteinknek tovább kell erősíteniük a nemzetközi szolidaritást azon közlekedési dolgozókkal — és szakszervezetekkel —, akik nem tagjai a mi Nemzetközi Szövetségünknek. Mindenkor, — de különösen napjainkban —, ez igen fontos, mert a tőke nagymértékben koncentrálódik. Mindinkább kevesek kezében összpontosul a hatalom, amely a kapitalista világban az államra nagy nyomást gyakorol olyannyira, hogy irányítja is az államot, így az állam olyan munkásellenes intézkedéseket hoz, ami a nemzeti és nemzetközi monopóliumok érdekeit szolgálja. ILYENFORMÁN az osztályellentétek állandóan élesednek. A munkásosztály harca az osztályharc alapján folyik, és a munkások milliói vesznek ebben részt. Például a japán dolgozók márciusi sztrájkja, amelyben 7,8 millió dolgozó vett részt; az áprilisban és májusban lezajlott francia és olasz dolgozók nagy sztrájkjai; májusban az angol kereskedelmi tengerészek nagyméretű sztrájkja Az olasz vasutas dolgozók elmondták, hogy két év alatt, 1964—65-ben, több sztrájkot vívtak, mint 1954—65 közötti tíz év alatt. Ezek a harcok többnyire politikai követeléseket is tartalmaznak, a kormány vagy annak intézkedései ellen is folynak. Az ausztrál, a japán hajós, dokkos dolgozók például megtagadták az USA-t segítő hadianyagok és szállítmány továbbítását Vietnamba. A japán dolgozók harcot vívnak a hazájukban levő USA katonai támaszpontok ellen. A legjobb repülőtereket katonai bázisnak foglalták el, és a polgári repülést másod-, harmadrendű repülőtereken kénytelenek lebonyolítani. Ennélfogva az utóbbi időben mind több repülőszerencsétlenség fordul elő Japánban. Harcolnak kormányuk ellen, amely támogatja az USA vietnami agresszióját. Harcolnak a Japán—Délkoreai szerződés ellen stb. A TÖMEGMÉRETŰ HARCOK ellen a tőkés országok kormányai sztrájkellenes törvényeket hoznak. Egyszerűen megtiltják a sztrájkot, vagy katonai behívóval próbálják munkára kötelezni a dolgozókat. A szakszervezeti vezetőket és a sztrájkban részt vevő munkásokat bebörtönzik és sok esetben legyilkolják, amint erre példa mutatkozik több latin-amerikai országban. Ezért van nagy jelentősége a nemzetközi proletár szolidaritásnak és a világ munkásosztálya egységének. Kedvező jelek is vannak erre vonatkozólag, mert a más nemzetközi szövetséghez tartozó dolgozók is kívánják az egységet, mert tudják, hogy csak egységfrontot alkotva tudnak sikeresebben harcolni a monopóliumok és az imperializmus ellen. Bizonyítja ezt az SZVSZ, a Nemzetközi Szövetségünk munkája iránti megnövekedett érdeklődés olyan szakszervezetek részéről is, amelyek a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartoznak, vagy autonómok. Erre szükség is van, s ezt mind több dolgozó és nem az SZDSZ-hez tartozó nyugati országok szakszervezeteinek vezetői is kezdik felismerni, mert látják és saját magukon érzik az imperializmus — különösen az USA imperializmus — bűnös és eléggé el nem ítélhető mesterkedéseit, más államok belügyeibe való beavatkozásukat, amely ma már — a diplomáciai mesterkedéseken túlmenően — rablótámadássá fajul, mint Vietnamban, Dominikában és mindenhol, ahol a népek függetlenségi mozgalma kibontakozóban van. Iparkodnak vérbe fojtani a szabadságukért küzdő adeni, angolai, kongói és más népek mozgalmát. Indonézia például, amikor elnyerte függetlenségét, a fejlődés útjára lépett és szép sikereket könyvelhetett el. Ezt nem nézték jó szemmel az imperialisták. Amióta az ellenforradalom — ha átmenetileg is — győzött, az egész ország egy nagy börtön. Üldözik a haladó, demokratikus gondolkodású hazafiakat, elbocsátják állásukból, bebörtönzik őket, és nagyon sokat családjával együtt legyilkoltak. Eddig már mintegy 300 ezer embert mészároltak le. AZ IMPERIALIZMUS minden cselekedete figyelmeztetés a világ munkásosztályának arra, hogy egységesen lépjenek fel velük szemben, mert bár igaz, hogy az imperialista táboron belül vannak ellentétek — a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése következtében — a piacokért, a volt gyarmatok neo-kolonialista alapon -való visszaszerzéséért folyó harcban, de a munkásosztály ellen, és minden társadalmi fejlődés ellen, egységesen lépnek fel. Megállapította a vezetőségi ülés még azt is, hogy amíg a kapitalista országokban nagy harcok folynak a megélhetésért, addig a szocializmust építő országok, az éves tervek teljesítésével, újabb nagy sikereket értek el a fejlődés útján, tovább növekedett a dolgozók jóléte, állandóan javulnak munkafeltételeik, nő a szociális és egészségügyi ellátottság. Mindebben nagy szerep jut a szocialista országok szoros gazdasági, tudományos, kulturális és politikai együttműködésének. Ezek az eredmények segítik a kapitalista országok dolgozóit, a már fejlődés útjára lépett országokat, a még felszabadulásukért és függetlenségükért küzdő népeket, mert jövőjüket látják bennünk maguk előtt, és erőt merítenek harcukhoz. A magunk részéről ígérjük, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a Nemzetközi Szövetségünk által kitűzött feladatokat megvalósítsuk, és ezzel is elősegítsük a közlekedési dolgozók egységének növelését, amivel nagyban hozzájárulunk a célkitűzések megvalósításához. NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGÜNK vezetőségi ülése alkalmából találkoztunk a Szovjetunió testvér-szakszervezeteinek vezetőivel és dolgozóival is, akik a legmelegebb baráti fogadtatásban részesítettek bennünket. Ottlétünkkor kértek, hogy adjam át jókívánságaikat a magyar közlekedés minden dolgozójának. Sok sikert kívánnak a testvéri magyar népnek a szocializmus építéséhez, és békés, boldog életet. Kívánságuknak ezúton is szívesen teszek eleget! A Ciprusi szakszervezeti küldöttség látogatásai Szakszervezetünk vezetőségének meghívására június 2-án Budapestre érkezett a a ciprusi autóközlekedési és dokkmunkás szakszervezet háromtagú küldöttsége. Michalis Panayiotu, famagusztai területi titkár, Costas Agathocleous, az autóközlekedési szakszervezet végrehajtó tanácsának tagja és Andreas Pratsis, a dokkmunkás szakszervezet limassoli titkára két hetet tölt hazánkban. Megbeszéléseket folytatnak szakszervezetünk vezetőivel, a győri, sproni és budapesti aktivistákkal. Tanulmányozzák a magyar autóközlekedési és kikötőmunkás dolgozók élet- és munkakörülményeit, a szakszervezeti alapszervezetek tevékenységét. Megtekintik a szakszervezet szociális, kulturális és sport intézményeit, ellátogatnak Dunaújvárosba és a Balatonhoz. » A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LVI. ÉVFOLYAM 11. SZÁMÁRA: 50 FILLÉR 1966. JÚNIUS 10 A XVI. sz. Autójavító Vállalat dolgozói a „Pásztor Imre” vándorserleg védői A napokban adták át a »■Pásztor Imre vándorserleget«, okleveleket és jutalmakat azoknak a vállalatoknak, amelyek az elmúlt évben eredményes munkájukkal hozzájárultak a dolgozók munkakörülményeinek javításához, életük, testi épségük védelméhez. A múlt évi eredményes munkavédelmi tevékenységért a vándorserleget, oklevelet és tízezer forintos pénzjutalmat a KPM Autófenntartó Ipari Tröszthöz tartozó XVI. sz. Autójavító Vállalat, oklevelet és tízezer forintos pénzjutalmat a Budapesti Helyiérdekű Vasút és a Fővárosi Szállítási Vállalat és dolgozói kaptak. Mit mutatnak? e vállalatok eredményei? A XVI. sz. Autójavító Vállalatnál a balesetek számát 75,2 százalékkal csökkentették, ezáltal az 1000 főre jutó baleset 1964. évhez viszonyítva 121,6-ról 30,2-re csökkent. A Budapesti Helyiérdekű Vasútnál a balesetek számát 25%-kal csökkentették, az 1000 főre jutó balesetek száma 42,7-ről 31,6-ra csökkent, 1964. évhez viszonyítva. A Fővárosi Szállítási Vállalatnál a balesetek számát 12,9°0-kal csökkentették, az 1000 főre jutó balesetek száma 48- ról 42,3-ra csökkent, 1964. évhez viszonyítva. A fenti három vállalatnál halálos baleset 1965. évben nem volt. Nagymértékben csökkentek a súlyos balesetek számai is, ezáltal az egy balesetesre jutó kiesett munkanap. A jó eredményeket nem adják ingyen, azokért meg kell küzdeni, tartja a szóbeszéd. Ez nagymértékben vonatkozik a munkavédelem területére is. A legjobb eredményt elérő vállalatok kollektívájának munkájára alapvetően jellemző az volt, hogy minden igyekezetükkel arra törekedtek, hogy a baleseti veszélyforrások felszámolása, a jobb munkakörülmények biztosítása valamennyi dolgozó érdeke, közös ügye legyen. A vezetők tervszerű munkával, műszaki megelőzéssel számolták fel a leggyakrabban előforduló baleseti veszélyforrásokat. Előbbre jutottak az anyagmozgatás gépesítésében. A gépekre olyan védőberendezéseket szereltettek fel, amelyek az eddiginél jóval hatásosabb védelmet biztosítanak. Változtattak a gyártási technológián is, abiztonságos munkavégzés érdekében. Helyes munkaszervezéssel számos baleseti veszélyforrást szüntettek meg. Ezeken túlmenően, részletesen meghatározták a termelés közvetlen irányítóinak munkavédelmi feladatait és ami a legfontosabb, meg is követelték, majd ellenőrizték azok betartását. Javították a biztonságtechnikai fegyelmet, nem egy esetben felelősségre vontak vezetőket, dolgozókat, a biztonságtechnikai előírások be nem tartásáért. Üzemrészek között munkavédelmi versenyt szerveztek és a legjobbakat jutalmazták. Céltudatos szervező és felvilágosító munkával valamennyi dolgozót aktívan mozgósították az eredmények elérésére. Ha a szükség úgy kívánta, akkor műhelyi gyűléseken — a vezetők — a dolgozók segítségét, javaslatait kérték, a baleseti veszélyforrások felszámolására. A szakszervezeti tisztségviselők, szb-tagok, bizalmiak, társadalmi munkavédelmi felügyelők, munkavédelmi őrök jelezték a hiányosságokat és megalkuvás nélkül követelték azok felszámolását. Segítették a gazdasági vezetőket, a dolgozók mozgósításával, felvilágosításával a munkavédelmi tevékenységükben. A közös erőfeszítések jutalma nem is maradt el. Legértékesebb jutalom mégis az volt, hogy kevesebb dolgozót ért sérülés, fájdalom, ezen keresztül a családot anyagi veszteség. Kevesebb dolgozó hiányzott a tervek teljesítéséből, ezáltal is gazdaságosabban zárta az évet vállalatuk. A három legjobb vállalat — ezen felül — elnyerte az elnökségünk, a KPM és a fővárosi tanács vezető testületeinek erkölcsi, anyagi jutalmát is. Az eredmények köteleznek. A legjobb eredményt elérő vállalatokat az utánuk következők igyekeznek befogni, sőt elhagyni, az elsők igyekeznek élen maradni, így van ez rendjén. A nemes vetélkedőben végső győztes mégis a »legfőbb érték«, az ember lesz és ez valamennyiünk számára a legfontosabb. K. L. Szolnok megye győzött a közúti balesetelhárítási versenyben A Közúti Balesetelhárítási Tanács szakszervezetünk tanácstermében ülést tartott, amelyen az 1965-ben bekövetkezett közúti balesetek elemzése volt a fő napirendi pont. Az országos viszonylatban bekövetkezett 23 039 közúti baleset — állapította meg a KBT — ugyan 16,6%-os emelkedést jelent 1964-hez viszonyítva, azonban az emelkedés üteme 5,7%-kal alacsonyabb, mint az előző esztendőben volt. A halálos baleseteknél 17,4%-os, a súlyos kimenetelű baleseteknél pedig 3,8%-os a csökkenés. A növekedés a könnyű sérüléssel és a sérülés nélkül végződött balesetek számainál történt. Jutalmazására is sor került, majd ismertették a megyék között folyó közúti balesetelhárítási verseny eredményeit. Az I. csoportban Bács- Kiskun megye győzött, 2. Somogy megye, 3. Komárom megye. A 11. csoport győztese Szolnok megye lett, 2. Pest megye, 3. Fejér megye. A 111. csoport eredményei: 1. Szabolcs-Szatmár megye, 2. Békés megye, 3. Nógrád megye. A főváros, Budapest közlekedése, sajátos helyzetében, csak a három csoport első helyezettjeivel állt versenyben. Ebben a kategóriában is Szolnok megye eredményei voltak a jobbak, így a fődíj, a vándorserleg is Szolnoké, az 1965. évi értékelés alapján. A versenydíjakat és a jutalmakat Kaszás Béla, szakszervezetünk titkára adta át, elismerő szavak kíséretében. A balesetek következtében bekövetkezett járműkár viszont mintegy 61 millió forintot tett ki, 10 millióval többet, mint 1964-ben. A közúti baleseti statisztikát természetesen annak függvényében vizsgálta, csupán a közhasználatú járművek több, mint 5%-kal több árut szállítottak, a gépjárműpark mintegy 50 000-rel gyarapodott, az autós idegértforgalom is 32,8 százalékos emelkedést ért el. A balesetek emelkedő ütemének fékezése tehát sikerült. A KBT ülés keretében a megyei balesetelhárítási tanácsok és központi szervek legeredményesebb munkát végző aktíváinak meg Szakszervezetünk elnöksége május 22-én ülést tartott. Az első napirendi pont a hajózás utazó forgalmi dolgozói munkaidejének rendezésére vonatkozó előterjesztést tárgyalta, figyelmbe véve a hajózás sajátos helyzetét. Megtárgyalta elnökségünk az idei I. negyedévi látszám-, bér- és túlóragazdálkodás alakulását is. Megállapította, hogy az I. negyedévi adatok alapján a vállalati létszámgazdálkodás kielégítőnek mondható, ugyanez vonatkozik a béralappal való gazdálkodásra. Az elnökség megállapítása szerint a vállalatok— a szakszervezeti szervekkel együtt — igyekeztek a túlórák csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket, lehetőségeikhez képest végrehajtani, figyelembe véve a forgalmi és egyéb sajátosságokat. Azonban az év elején jelentkezett rendkívüli feladatok ellátása elháríthatatlan túlóraigényeket is magával hozott. Néhány ágazatnál ez a körülmény a túlórák felhasználásának átmeneti növekedését is eredményezte. Igen fontos körülményre is felhívta a figyelmet szakszervezetünk elnöksége, az AVIG létszámgazdálkodásával kapcsolatban. Megállapította, hogy az AVIG vállalatainál, a felszabaduló alkalmazotti létszámból, növelni kell a művezetői létszámot. A februárban végrehajtott bérintézkedés felmérése alkalmából ugyanis kiderült, hogy az AVIG vállalatainál a több, mint 11 000 karbantartó munkás irányítását csak mintegy 120 művezető végzi.