Közlekedés, 1967 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1967-01-10 / 1. szám

AKÖV gépkocsi- vezetők kitüntetése A KPM Autófelügyelet a KPM Autóközlekedési Vezér­igazgatóság felügyelete alá tartozó AKÖV vállalatok 3432 dolgozóját, balesetmentesen elért kilométer teljesítmé­nyeik alapján a »Vezess bal­­esetmentesen« érdemérem arany, ezüst, illetve bronz fo­kozataival tüntette ki. Az ösz­­­­szes budapesti és vidéki AKÖV-től szép számmal talá­lunk ezen a listán, amely a KPM Autóközlekedési Vezér­­igazgatóság Értesítőjében je­lent meg, gépkocsivezetőket. Arany fokozatot 770, ezüst fo­kozatot 1199, bronz fokozatot 1463 dolgozó ért el, a megha­tározott kilométerek baleset­mentes lefutása jutalmaiként. örömmel, büszkén köszönt­­­jük ezeket a kiváló gépkocsi­­vezetőket, akik nemcsak jó szakmai felkészültségről, ha­nem a munkafegyelem betar­tásáról is példás tanúbizonysá­got tettek. Szakszervezetünk Központi Vezetősége, elnöksé­ge megbecsüléssel, elismerés­sel köszönti ezeket a dolgozó­kat abban a reményben, hogy a jövőben is ilyen lelkiisme­retesen, a munkafegyelem és a közlekedés­rendészet szabá­lyainak példás betartásával végzik felelősségteljes munká­jukat, tesznek eleget hivatá­suk írott és íratlan törvényei­nek. A kitüntetések hosszú lis­tájának sajátos érdekessége, hogy 4 nő is szerepel a hosszú ideje balesetmentesen vezető gépkocsivezetők között. Kasza Erzsébet, a 3. sz. AKÖV gépkocsivezetője az ér­demérem arany fokozatát kap­ta. Kasza Erzsébet több mint 15 éve dolgozik a 3. sz. AKÖV- nél, a taxi főnökségen. Azóta, hogy 1951-ben személygépko­csi vezetői jogosítványát meg­szerezte. Az egyedülálló asz­­szony két gyermekének eltar­tásáról a keze munkájával, gépkocsivezetői tevékenységé­vel gondoskodik. A csendes, nyugodt természetű Kasza Er­zsébetre munkatársai is büsz­kék. Az érdemérem bronz foko­zatával tüntették ki Kemény Tamásnét — ma már Rácz Lászlóné — gépkocsivezetőnőt, az 1. sz. AKÖV 5. üzemegysé­gének dolgozóját. Hat év alatt, amióta a volán mellett ül, mintegy 320 ezer kilométert tett meg, jelenleg Zsuk típu­sú kocsival jár. A vállalat hí­res »József Attila« szocialista brigádjának tagja. Nagy Hajdú Imréné a 4. sz. Autóközlekedési Vállalat dol­gozója. Akárcsak a többi ki­tüntetett n­ő is fegyelmezett magatartásával, a közlekedés­rendészeti előírások betartá­sával érte el a »Vezess bal­esetmentesen« kitüntetés bronz fokozatát. Vállalatánál meleg ünneplésben és jutalomban ré­szesítették. A »Vezess balesetmentesen« kitüntetésről megemlékezni most különösen időszerű, hi­szen január első felében — a hosszan tartó jó idő után — keményen kopogtatott be a tél. A jégpáncéllal borított utak, a hófúvás, a hideg az amúgy sem könnyű feladatot jelentő gépkocsivezetést még nehezebbé, még felelősségtel­jesebbé teszi. A volán mögött ülők szakmai felkészültségére, fizikai erejére, a gépjárműve­zetők »titokzatos hatodik ér­tékére« éppen úgy szükség van, mint — mindenek előtt — a közlekedési fegyelemre, a köz­lekedésrendészeti szabályok szigorú betartására. Ehhez a nagyon komoly és­­ nem is könnyű munkához­­ nyújtsanak segítséget az egész­­ gépjárművezető társadalom számára a most kitüntetettek.­ Járjanak továbbra is elöl jó­­ példával, hogy a baleseti sta­tisztikában is kifejezésre jus­son az az igazság, amely sze- I akit a gépjárműpark növeke-­­ désével, a közlekedési viszo­nyok rosszabbodásával nem kell feltétlenül együtt növe-­ kednie a közúti balesetek szá- ■ mának. I ! Világ proletárjai, egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKS­Z­LVŰI ÉVFOLYAM­A SZÁM­ÁRA: 50 FILLÉR EZETÉNEK LA­PJ­A *5 1967. JANUÁR 10 A szocialista munkaverseny folytatása az autóközlekedési vállalatoknál Hírt adtunk már arról több ízben is, hogy­­ milyen nagy lendülettel, s milyen sikeresen folyt a KPM Autóközlekedési Vezérigazgató­sága irányítása mellett a Vezérigazgatósághoz­­ tartozó autóközlekedési vállalatok szocialista munkaversenye. Ez a verseny — mint isme­retes — a Magyar Szocialista Munkás Párt IIX. kongresszusa tiszteletére indult, s most nem marad abba, hanem folytatódik. A ver­seny az 1997. évi tervfeladatok teljesítését­­ fogja segíteni és egybeesik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójá-Inak méltó megünneplésével. — Bizonyosak vagyunk abban — mondották kérdésünkre a Vezérigazgatóságon —, hogy a­­ nagyszerűen bevált szocialista brigádmozga­lom további erősödésével ez a versenyszakasz is igen sikeres lendítője lesz majd az ágazati­­munkának. Ennek biztosítékát abban látjuk, hogy 1966-ban — 1965-höz képest — 421 új szocialista brigád alakult vállalatunknál, s s ezek kereteiben 5040-en kapcsolódtak be újon­nan a mozgalomba. Ezek az aránynövekedések azt jelentik, hogy a brigádok számát tekintve 38,8, a brigádtagok számát illetően pedig 44,2­­ százalékos a fejlődés üteme. Az illetékesek mindebből azt látják, hogy a­­ vállalatok dolgozói megértették annak a na-­­ gyon jelentős kezdeményezésnek a fontossá- * gát, amely az előttük álló gazdasági feladatok­­ megoldásának szükségességére utalt. Ma már I a szocialista brigádok — amelyek a IX. kong- ■ resszus tiszteletére rendezett munkaverseny ■ előtt még inkább csak névlegesek voltak — I valóban élenjáró harci egységei a tervek és­­ előirányzatok maradéktalan teljesítésének. ■ — Mindezek figyelembevételével — kaptuk­­ a felvilágosítást a KPM Autóközlekedési Ve­­zérigazgatóság munkaügyi szakosztályán — ar-­­­ra az elhatározásra jutottunk, hogy a közel-­­ jövőben vállalati szinten összehívjuk a szo­­cialista brigádvezetők értekezleteit Ezeken az I értekezleteken vitatjuk meg az 1967. évi fel- I adatokat segítő szocialista verseny legfo’-t*n­­sabb tennivalóit. M. L. I Kapitány, kapitány fő — a felkészültség... A korszerű tisztképzés eredményei Mind a tengeri, mind a folya­mi hajózásnál régen folyik Ma­gyarországon a tisztek képzése. Már 1868—'64-ig működött egy há­romhónapos »Hajózási Téri Isko­la­«, ilyen tantárgyakkal: szép­írás, helyesírás és fogalmazás, ál­talános politikai földrajz, külö­nös tekintettel a kereskedelemre, elemi számtan, vám- és biztosí­tási ügyek, folyamhajózási rend­szabályok, gőzhajók vezetéséhez szükséges ismeretek stb. 1895. december 18-án — tehát 71 évvel ezelőtt — nyílt meg a Hajóstisztképző Tanfolyam. A kezdetben 12 hétig tartó tanfo­lyam ideje 1937—38-ban már 16 hétre emelkedett. Természetesen alakos gyakorlati felkészüléssel kellett a jeles­­kezüknek rendel­kezniük, hiszen ezek a tanfolya­mok lényegében vizsgára készí­tettek elő, így az anyagot egyéni úton kellett elsajátítani. A felszabadulás után 1947-ben indult meg a tanítás az első 6 havi időtartamú ha­­jóstisztképzőn, ami később az­után fokozatosan 10 hónapos, majd egyéves lett. A tanfo­lyam minden költségét a vál­lalat fedezi. Az 1935-ben in­dult tengerésztiszti tanfolyam különböző szünetekkel, válto­zásokkal ugyan, de a mai na­pig is működik. Sőt, már az 1903-ban Fiuméban létrehozott Tengerészeti Akadémián ké­peztek magyar tiszteket is, az osztrák—magyar monarchia tengerészeti állománya részé­re. A tananyag a speciális tengeri hajózáshoz szükséges tárgyakkal és az angol nyelv­vel bővült, illetve változott, a folyami hajózási tisztekéhez képest. Jelenleg ez a tanfo­lyam kétéves, de most már az utolsó tanfolyam folyik, mert mind a tengeri, mind a folya­mi hajóstiszteket képző tanfo­lyam ezentúl a KPM szakfel­ügyelete alá tartozó Felsőfokú Gépjárműközlekedési Techni­kumban megalakult »Hajózási Szak« »Tengerészeti Ágazatb­an működik tovább, amely ké­sőbb a »Belvízi Hajóstiszti Ágazat«-tal bővül. A tanulmá­nyi idő 3 év, a végzett hallga­tók felsőfokú technikumi bizo­nyítványt és — a kétéves gya­korlat letöltése után — tenge­résztiszti képesítő oklevelet kapnak. (A felsőfokú techni­kumok folyamatban levő főis­kolává történő átszervezése után a végzett hallgatók főis­kolai -üzemmérnöki- diplomát kapnak.) Úgy hallottuk, hogy a hajózás­­nál »káderhiány*« van? Mivel ma­gyarázható ez? — kérdeztük Só­lyom Tibortól, a KPM Hajózási Főosztálya személyzeti és mun­kaügyi osztályának vezetőjétől. — Néhány évvel ezelőtt még nem számíthattunk arra, hogy ilyen ugrásszerűen nö­vekszik a hajóparkunk — kaptuk a választ. — Tehát ezért is nagy jelentőségű az új oktatási mód és perspektíva a főiskolán, amelyre kétéves előzetes gyakorlat után lehet jelentkezni. — Mi lesz a helyzet majd a végzett tisztek továbbképzése te­rén? — Az említett tanfolyamok IV., III., II. osztályú tiszti ké­pesítést adnak. Az első ember a parancsnok és a fedélzeti beosztásban őt követi az I. tiszt. Ennek betöl­téséhez már kapitányi végzett­ségre van szükség. A tiszti ké­pesítés megszerzése után leg­alább kétévi tényleges hajózás szükséges és a hajózás alatti további elméleti felkészültség­gel lehet jelentkezni kapitányi vizsgára, amelyet 5—6 hónapos tanfolyam készít elő. A kapi­tányi vizsga sikeres letétele után az illető jogot nyer arra, hogy első tiszt, illetve később, még nagyobb gyakorlat után, a hajó parancsnoka legyen. — De folyik a kapitányok továbbképzése is. Ez általában a téli állásidőben történt ed­dig, előadássorozatok és rövid, 1—2 hetes, úgynevezett céltan­folyamok formájában. — Ez évben először indítunk 3 hetes továbbképző tanfolyamot ha­jóskapitányok részére — mondja Sólyom Tibor —, mi­vel a hajók műszaki fejleszté­se rendkívül nagy, ezért szük­séges, hogy a hajóskapitányok nagyobb műszaki ismeretekkel rendelkezzenek. Technológia, I anyagismeret, dieselmotorok­­ működésének ismertetése, a I távvezérlés műszaki ismeretei I szerepelnek — egyebek közt a­­ tananyagban. — Lehetséges, hogy a cél majd a mérnökkapitány lesz? — Mindenesetre, nagyon szükséges a fedélzeti tiszteknél­­ is a magasfokú műszaki képe s­zés. Az elmondottak is mind a fedélzetiekre vonatkoznak. A­­ hajó gépüzeme egy másik probléma, másik gyakorlat, amiről más alkalommal beszé­ l­­ünk. Még csak annyit, hogy a tisz­tek továbbképzésének a lehetősé- I gét például a MAHART-nál úgy I is igyekeznek biztosítani, hogy * jól felszerelt könyvtár, külön műszaki gyűjtemény áll rendel- I kezésre. Ezek a könyvek — kü- I Ionosen hosszabb utaknál — le- * hetőséget adnak arra is, hogy a hajó parancsnokai oktatást tart- s­sanak a hajó személyzetének az I éppen aktuális kérdésekről, vagy * az időközben megjelent hajózási , rendelkezésekről. Ilyenek a ha- I józási körülményekben vagy a I kikötőkben beálló változások, a vízépítési munkák. De van rend-­­ szeres, korszerű balesetelhárítási­­ és munkavédelmi oktatás, vala-­­ mint műkö-­nek nyelvtanfolya-­­­mok is hajóinkon. . Simkó Magda | Hasonló jókat kívánunk! Szakszervezetünk központi vezetőségéhez, elnökségéhez, a központi tisztségviselők- 1 höz és munkatársakhoz szá- s mos karácsonyi és újévi jó- 1 kívánság érkezett az óév I utolsó és az új esztendő el­­s­ső napjaiban. Az ország min­den részéből, az üzemekből, a vállalatoktól, párt- és szak-­ szervezeti bizottságoktól és­ más szervektől érkezett üd- ■ vözleteket, jókívánságokat s ezúton is köszönik a címzet­tek. Egyben — ismételten — I hasonló jókat: sikerekben, s eredményekben gazdag új " esztendőt kívánnak. 1 Az 1. sz. AKÖV­­ munkásőr-századának ünnepélyes egységülése­ i »Nincs drágább, megtisz­­telőbb feladat, mint őrizni a nép, a munkásosztály hatal­mát!” Ezekkel a szavakkal köszön­tötte Papp Árpád, elvtárs, a Munkásőrség országos pa­rancsnoka a hódmezővásárhe­lyi munkásőröket és ezekre a szavakra gondoltak az 1. sz­ Autóközlekedési Vállalat Szál­lító és Ellátó Munkásőr száza­dának tagjai is, amikor de­cember 30-án megtartották ün­nepélyes egységülésüket a Ma­gyar Autóklub nagytermében. A forró hangulatú egység­gyűlésen megjelentek a válla­lat társadalmi és gazdasági ve­zetőin kívül a Budapesti párt­­bizotság, az V. kerületi Párt­­bizottság, a Munkásőrség Or­szágos Parancsnoksága, vala­mint az Autóközlekedési Ve­zérigazgatóság képviselői. A század parancsnoka, Kor­mos Károly elvtárs, beszámolt a vállalat Szállító és Ellátó Munkásőrszázadának 1966. évi munkájáról, arról, hogy a szá­zad fegyelme, harckészültsége tovább fejlődött, növekedett személyi állománya, politikai aktivitása, erősödött eszmei, erkölcsi egysége. A század si­keresen hajtotta végre a ki­képzési és szolgálati feladatát, harcászati gyakorlatait, ütőké­pes egységgé vált és munkájá­val kivívta a vállalati pártbi­zottság, valamint a Munkásőr­ség Országos és Budapesti Pa­rancsnokságának elismerését. Az ünnepélyes egységgyűlé­sen Pós Ferenc elvtárs, a vál­lalati pártbizottság titkára me­leg szavakkal búcsúztatta a december végén tartalékállo­mányba került 21 munkásőrt. Hangsúlyozta, hogy az aktív szolgálattól vett búcsú nem je­lenti az elszakadást attól a kö­zösségtől, amelyhez hosszú időn át tartoztak. A tartalék­­állományúak és az aktív mun­kásőrök között a szálak nem szakadhatnak el a jövőben sem. Nem végleges a búcsú a testülettől még akkor sem, ha az egyenruhát már nem öltik magukra. Ezután emlékérme­ket és emléklapokat nyújtott át az aktív állományból távo­zó munkásőröknek. A századparancsnok felol­vasta a Munkásőrség Buda­pesti Parancsnokának paran­­csát, mely szerint Orosz Mi­­hály századparancsnok-helyet­­test, valamint Németh József szakaszparancsnokot »­Kiváló parancsnok« jelvénnyel, Ar­itén János, Faragó Károly, Vlarincsák István, Máté József ■s Vigh János munkásőröket ■Kiváló munkásőr« jelvénnyel öntette ki. A kitüntetett mun­­kásőröket a jelenlevők meleg üneplésben részesítették. Felemelő pillanata volt az ünnepélyes egységgyűlésnek a 27 munkásőrújonc eskütétele, akik megfogadták, hogy fegy­verrel, munkával, felvilágosító szóval mindig a szocialista ha­za felvirágzását, a dolgozó né­pet fogják szolgálni. Ezután a leszerelő Scheiber Zoltán munkásőr jelképesen átadta a fegyvert az esküt tett fiata­lok képviselőjének, Szilágyi Györgynek. Az 1967-es esztendő elején ünnepeljük a Munkásőrség megalakulásának 10. évfordu­lóját. Az 1. sz. Autóközlekedé­si Vállalat munkásőrei is fe­gyelmezetten helytálltak a munkában és a fegyveres fel­készülésben egyaránt. Kívá­nunk a vállalat mu­nkásőrei­­nek erőt, egészséget, eredmé­nyes új esztendőt. Vági Miklós Scheiber Zoltán jelképesen átadja a munkásőr fegyvert Szilágyi Györgynek (Fotó: Sziráki) Évente több mint százezren mttek a közlekedés áldozatául A világon évente több mint 100 000 ember veszti életét köz­úti baleseteknél. A statiszti­kák szerint minden halottra 10—15 súlyos és 32—40 köny­­nyebb sebesült jut — állapítja meg a genfi egészségügyi vi­lágszervezet tanulmánya. A vizsgálatok szerint a közleke­dés a legtöbb halálos áldoza­tot a 24 év alatti fiatalembe­rek, az ifjú motorkerékpáro­sok, a kerékpározó és az óvo­dáskorú gyerekek, valamint a 75 év feletti gyalogosok közül szedi. A gépkocsibalesetek az erősen motorizált országokban már több halálos áldozatot követelnek, mint a fertőző be­tegségek összesen. A világ minden országában igyekeznek ezt a szörnyű sta­tisztikát enyhíteni, a balesetek számát csökkenteni. Ennek a törekvésnek nyomán lépett életbe 1967. január 1-én Cseh­szlovákia területén is az új közlekedési rend, amely — egyebek között — csökkenti a teherautók és motorkerékpá­rok eddigi legnagyobb megen­gedett sebességét. A Rudé Právo megállapítása szerint az elmúlt évek közlekedési baleseteinek több mint 80 szá­zalékát a gépkocsivezetők könnyelműsége okozta. Míg 1955 óta a Csehszlovákiában közlekedő gépjárművek száma a kétszeresére, ugyanakkor a közlekedési balesetek száma az ötszörösére emelkedett. Ta­valy 2000 ember halt meg közlekedési baleset miatt, 39 ezer megsebesült, az anyagi kár pedig 137 millió koronát tett k­i.

Next