Közlekedés, 1969 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1969-01-10 / 1. szám

Világ proletárjai­ egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLtÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM­ÁRA 50 FILLÉR 1969 JANUÁRI­A. A munkaidő csökkentésének kiterjesztéséről tárgyalt szakszervezetünk Központi Vezetősége Szakszervezetünk Központi Vezetősége legutóbbi ülésén, olyan téma volt ismételten a plénum előtt, amely szakszerve­zetünk tagságát a szakma dolgozóinak nagy többségét, közvet­lenül érinti. Az elnökség nevében és megbízásából Mátyási Árpád elvtárs, szakszervezetünk közgazdasági és munkaügyi osztályának vezetője terjesztette vitára a munkaidő-csökken­tés területén elért eredményeinket és a jövőbeni tennivalókat. A tárgyalás során kialakult felelősségteljes aktivitásból is világosan látszott: olyan kérdést tárgyalt szakszervezetünk Központi Vezetősége, amely — nyilván az érintett dolgozók felől érkezett hatások nyomán is — élénken foglalkoztatja Központi Vezetőségünk tagjait, a közlekedés dolgozóit. Más­szóval — ahogy mondani szokás — égetően sürgős az élet által napirenden tartott kérdések felett folyt a Központi Vezetőség ülésén a vita. Induljon önálló kezdeményezés! Az írásos előterjesztés és a szóbeli kiegészítés képet adott a munkaidő-csökkentés ered­ményeiről, tapasztalatairól, az e területen levő további fel­adatokról. Bírálta azt a von­­tatottságot, amely főleg az utazóforgalmi dolgozók mun­kaidejének csökkentése körül tapasztalható. Javasolta, hogy induljon önálló kezdeménye­zés a vállalatoknál az utazó­forgalmi dolgozók munkaide­jének csökkentése érdekében. A szóbeli kiegészítést köve­tően­, igen élénk vita során, 16 Központi Vezetőségi tag fej­tette ki álláspontját, s minden bizonnyal mindazoknak a vé­leményét, akiknek megbízása­iból — mint választott vezetők — a plénumon is részt vettek. Mély felelősségérzettel, az el­ért eredményeket látva és el­ismerve, a realitásokhoz iga­zodva, de ugyanakkor jogos és egészséges türelmetlenséggel szóltak a szakma területén — sajnos — uralkodónak mond­ható túlzott igénybevételről. Hogyan tovább? Bátrabban! A Központi Vezetőség elis­meréssel vette tudomásul azo­kat az eredményeket, melyet szakmánkban a gyártó-, javí­tó- és karbantartó dolgozóknál a munkaidő-csökkentés terén elértünk. Valóban bíztató jel — és így vette tudomásul a Központi Vezetőség is —, hogy 1968-ban két lépcsőben — a megjelölt területen — 14180, majd 1969. január 1-vel újabb 16 846 dolgozó tért át a 48 órás munkahétre. Jó dolog ez. Tisztelet érte mindazoknak, akik valamit is tettek érdekében. Ezek az eredmények azonban nem kö­dösíthetik el a látóhatárt, és dicséretére legyen mondva az őszinteségnek, a szókimondás­nak — ismétlem, az elért eredmények elismerése mel­lett —. Központi Vezetőségi ülésünkön a hozzászólók a gyengeségekről, sőt a „ho­gyan továbbról” is szóltak. Általános volt a vélemény — s­­így a KV állásfoglalásai közé is bekerült —, hogy a gyártó-, javító- és karbantartó dolgozók munkaidejének csök­kentése mellett szükségszerűen és bátran intézkedéseket kell tenni az utazóforgalmi dolgo­zók munkaidejének csökken­tése érdekében is. Balázs Imre elvtárs, a MAHART vszb-tit­­kára például a Központi Ve­zetőségtől is az eddigieknél több határozottságot kért eb­ben a kérdésben.­­Mint hozzá­szólásában kifejtette, ha sür­gősen nem intézkedünk, elő­fordulhat, hogy egyes munka­helyeken nem lesz kivel dol­goztatni, mert a túlzott igény­­bevétel miatt a dolgozók ki­lépnek vállalataiktól. Hidasi György elvtárs, a 20. sz. AKÖV (MÁVAUT) igazgat­­ója szintén az utazóforgalmi dolgozók túlzott igénybevéte­léről szólt, figyelmeztetve arra, hogy a téli hónapokban ez a menetidők meghosszabbodásá­val, az üzemidők kitolódásával tovább növekedhet. Többen, jogos igényként, szóltak arról, hogy a jövőben a gazdasági vezetőknek, szakosztályoknak ,is felelősségteljesebben kell foglalkozniuk az utazóforgal­mi dolgozók munkaidejének kérdésével, a munkaidő csök­kentéséhez a lehetőségek meg­teremtésével. Az egész népgazdaságot érintő kérdés Tóth István főtitkár elvtárs — az eredmények méltatása mellett — hozzászólásában szintén állást foglalt a forgal­mi utazó dolgozók túlzott igénybevételének csökkentése érdekében. Mint mondotta, itt csak egyet lehet tenni. Csök­kenteni kell a munkaidőt és nemcsak megközelíteni, de el kell érni 1970-ig a havi 210 órás foglalkoztatási időt! Sőt, ahol erre mód van, ennél is tovább lehet lépni. A közleke­dés személyi és műszaki felté­teleivel kapcsolatban utalt ar­ra, hogy a közlekedés az egész népgazdaságot érintő kérdés. Nem mindegy, hogy a szemé­lyi forgalmat, vagy az áruszál­lítást a szakma dolgozói a ren­delkezésükre álló eszközökkel és lehetőségekkel milyen szín­vonalon bonyolítják le. Indokolt tehát, hogy az esz­közök és lehetőségek javítása érdekében azt kérjük a nép­gazdaságtól, hogy — a teher­bíróképességhez viszonyítva — a közlekedés a következő idő­ben több segítséget kapjon. De szólt arról is, hogy a jövőben a Központi Vezetőség éppúgy, mint a vállalati vszb-knek, szb-knek, — és természetesen a gazdasági vezetésnek is — nagyobb bátorsággal kell a he­lyi lehetőségeket felkutatni, ki­aknázni annak érdekében, hogy nehézségeink felett úrrá legyünk, dolgozóinknak az eddigieknél jobb, elfogadha­tóbb élet- és munkakörülmé­nyeket tudjunk biztosítani. Csak folytatni lehetne a hozzászólásokat: Császár Já­nos, Gyűrüsi Gyula, Horváth Zsigmond, Lengyel István, Makai Sándor, Marták Gáspár, Maróti Károly, Medves György, Nagy János, Séllei Ferencné, Szabó Ármin, Szűcs Ferenc és Varga György elvtársak ugyan különböző oldalról közelítet­ték, értékelték a munkaidő­csökkentés eddigi tapasztala­tait és további feladatokat, a vélemények azonban — egye­bek között — két fő dologban megegyeztek: nem voltak hiá­bavalók az eddigi erőfeszíté­sek és az elért eredmények be­­csülendők. Ugyanakkor­ a jö­vőben az eddigieknél is bát­rabban kell szolgálni a szak­ma dolgozói igazi érdekeit. Első ízben látogattak ma­gyarországi tapasztalatcserére japán közlekedési dolgozók képviselői. Meglátogatták a Budapesti MÁVAUT-ot Kan­dó, Szuzuki, Nakada és Taka­­hasi elvtársak, valamennyien szakszervezeti tisztségviselők. A vendégeket Tóth István, szakszervezetünk főtitkára, Hidasi György, a MÁVAUT vezérigazgatója, Karlinszky Ernő, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára, és Zagyva Lajos, a párt vb-titkára fo­gadta. A vezérigazgató először ál­talános tájékoztatót adott a MÁVAUT feladatairól és te­vékenységéről. A vendégek pe­dig — főként — olyan kérdé­seket tettek fel, amelyek a szakszervezeti munkával kap­csolatosak. Érdeklődtek a szociális el­látottság, az üdülési lehe­tőségek, a bérezési rend­szer, a nyugdíjasok hely­zete iránt. A vállalat képviselői részlete­sen tájékoztatták a távoli föld­rész szakszervezeti vezetőit. A meleg hangulatú, baráti találkozó alkalmával Hidasi György vezérigazgató egy-egy aktatáskában a vállalat emb­lémáját ajándékozta a vendé­geknek, majd feltűzte mellük­re az arany törzsgárda jel­vényt, tiszteletbeli törzsgárda tagokká avatva ezzel őket. A szakszervezet egy-egy szép, élet- és munkakörülményeik javulását. Ezzel egyet­értett a Közpon­ti Vezetőség is. Ez mutatkozik meg az állásfoglalásaiban. Eh­hez kérünk segítséget mind­azon szervektől — személyek­től — amelyeknek és akik­nek kötelességük „odafigyelni” és tenni valamit. Részben a közlekedési szakma dolgozói problémáinak megoldása ér­dekében, másrészt javítani mind a személy, mind az áru­­szállításon. Rudits József magyaros öltözetű babával kedveskedett. A japán elvtár­sak praktikus ajándékokkal és különböző jelvényekkel viszo­nozták a figyelmességet. — Nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy kapcsolatba lép­hettünk a magyar szállítási és közlekedési dolgozókkal — mondotta a japán delegáció vezetője. — Különösen érdekes volt annak megismerése, hogy egy szocialista országban hogyan kapcsolódik egy­máshoz a szakszervezet és a vállalatvezetés tevé­kenysége. Japánban erről nekünk még nincsenek elképzeléseink. Kö­szönjük a meleg fogadtatást A japán vendégek termé­szetesen nemcsak a 20 sz. AKÖV-nél tettek látogatást. Felkeresték a HUNGARO­­CAMION Nemzetközi Autó­­közlekedési Vállalatot, a Fővá­rosi Autótaxi Vállalatot, a Szemlőhegyi Gyermekotthon­ban is látogatást tettek. Vidé­ken a pécsi 12. sz. AKÖV-öt és a kaposvári 13. sz. AKÖV- öt látogatták meg. Magyar­­országi tartózkodásuk végén felkeresték szakszervezetünk központját is, ahol köszönetet mondtak a vendéglátásért és elmondották magyarországi ta­pasztalataikat, amelyek egy részét igyekeznek hazájuk szakszervezeti mozgalmában is hasznosítani. (turcsányi) Japán „törzsgárifisták” a MÁVAUT-nál... A japán delegáció a 20. sz. AKÖV-nál. Nakada elvtárs Tóth István elvtárssal, szakszervezetünk főtitkárával és Hidasi György elvtárssal, a 20. sz. AKÖV vezérigazgatójával beszélget. (Fotó: Fazekas Gitta) Üdvözlet a szakma dolgozóihoz Kedves Elvtársak! A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszer­vezete Központi Vezetősége nevében — az 1968-as év sikeres befejezése alkalmából — őszinte megbe­csüléssel, forró elvtársi szeretettel köszöntjük Önö­ket és Önökön keresztül — közvetett segítőtársain­kat — kedves családjukat. Az Önök munkája, fáradhatatlan tevékenysége — mint korábban — az 1968-as esztendőben is döntően befolyásolta a szakma területén elért egy­re növekvő eredményeket. Becsülettel végzett munkájuk, tekintve szak­mánk sajátosságaira, sok áldozatvállalást kívánt, ugyanakkor hozzájárult a lakosság kulturált köz­lekedésének javításához is. Amikor megköszönjük a szakma valamennyi dolgozójának, a szakszervezeti bizottságoknak, a mozgalom aktivistáinak az el­múlt évben végzett sikeres tevékenységét, az 1969-es esztendőre — minden egyén és egész né­pünk hasznára — az eddigieknél is eredménye­sebb, gazdagabb és boldog új esztendőt kíván a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége A Központi Vezetőség állásfoglalása a munkaidőcsökkentés tapasztalatairól és további feladatairól A Központi Vezetőség szakszervezetünk XXVI1. kong­resszusán hozott határ­ozatának eleget téve, mindenkor fontos politikai célkitűzésnek tekinti a munkások és al­kalmazottak élet- és munkakörülményeinek rendszeres javítására irányuló feladatok megvalósítását. Ennek során nagy súlyt helyez a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 102111967. (Vll. 12.) sz. munkaidő-csökkentésről szóló határozata szakmánk területén történő megvalósítá­sára.. A határozatok végrehajtása során szerzett tapaszta­latok alapján a Központi Vezetőség megállapítja, hogy a munkaidő-csökkentés mind szélesebb körű alkalmazásával igen komoly előrelépést tettünk az élet- és munkakörül­mények javításában, ő­k­ 180 fő munkás és alkalmazott dolgozik csökken­tett munkaidőben, — 44 órás munkahétben dolgozó vállalatoknál kedve­zően alakultak a teljesítmények, javult a munkafegyelem, — csökkent a veszteségidő és túlóra-felhasználás, kivéve a BKV főműhelyeit és építőiparát, valamint a MAVAUT Ipari Üzemét, — kedvezően alakultak az átlagbérek. A 8,3%-os mun­kaidőalap csökkentéssel szemben minden vállalatnál be­következett a 9,1%-os órabéremelkedés, — 1969. január 1-től újabb 16 846 fő ipari és karbantar­tó munkás, alkalmazott dolgozik 44 órás munkahétben. Nem sikerült azonban számottevő eredményt elérni az utazó forgalmi dolgozók munkaidő-csökkentésében, mun­kakörülményeik javításában. A központi vezetőség ezért szükségesnek■ tartja határozottan leszögezni állásfoglalá­sában, hogy az utazó forgalmi dolgozók munkaidejének csökkentését élet- és munkakörülményeik javítását, az ezt szolgáló szociális intézkedéseket elsősorban politikai kérdésként kell kezelni. Szükségesnek tartja a jelenlegi nagyarányú túlfoglalkoztatás megszüntetését az 1970. év végéig. Az autóközlekedési vállalatoknál 1970-ig tervezett 1 20 órás foglalkoztatási időcsökkentési ütem nem felel meg az élet- és munkakörülményeket javító politikai célkitű­zéseknek. Az utazó forgalmi dolgozók jogos türelmetlensé­ge megkívánja mind az irányító szervektől, mind a vál­lalatoktól, hogy a munkaidő-csökkentés problémáit komp­lex feladatként kezeljék. Ne csak a munkaügyi apparátu­sok, hanem a műszaki, forgalmi és üzemgazdasági szak­területek is megfelelő aktivitással, az illetékes szakszer­vezeti szervekkel, vegyenek részt e célkitűzések elérésé­ben. A munkaidő-csökkentéssel kapcsolatos feladatok megol­dása során fel kell tárni a rendelkezésre álló tartalékokat, részmegoldási lehetőségeket is. Figyelembe kell venni, hogy az adott időszakban az utazó forgalmi állománycso­porton belül egyes munkaköröknél (TEFU, MAVAUT, * FAÜ gépkocsivezető, kalauz, villamos motorkocsi vezető, rakodógép-kezelő, rakodómunkás) — a foglalkoztatási időcsökkentés a munkavégzés különböző adottságai miatt — különböző feltételek között valósítható meg. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy az 1970. végéig cé­lul tűzött feladatok valóra váljanak. A forgalmi jellegű vállalatoknál a szocialista munkaverseny egyik fő célki­tűzésének tekintsék a forgalmi utazó dolgozók munkaidő­­csökkentésére előírt feladatok maradéktalan teljesítését. A Központi Vezetőség indokoltnak tartja, hogy 1971-től az utazó forgalmi dolgozókra ,is általánosan kiterjeszthető legyen a heti 44 (havi 191) órás munkaidő. Az elnökség segítse mindazon vállalatok törekvéseit, amelyek már 1971. előtt is önerőből meg tudják valósítani a forgalmi dolgozók heti 44 (havi 191) órás munkaidőben való fog­lalkoztatását, mint pl. a MAHART Szabadkikötő üzem­­igazgatóság és a Debreceni Közlekedési Vállalat. A Központi Vezetőség szükségesnek tartja, hogy az el­nökség és a KPM, az AKÖ Tröszt gazdasági vezetésével és szakszervezeti tanácsával, a fővárosi tanács illetéke­seivel együttműködve 1969. március 31-ig készítsenek olyan tervet, amely végrehajtása elősegíti és biztosítja az utazó forgalmi dolgozók munkaidejének havi 210 órában való teljesítését, ugyanakkor alkalmas arra, hogy 1971-től az utazó forgalmi dolgozók munkaideje 191 órában legyen meghatározva. A Központi Vezetőség felhívja az érintett gazdasági és szakszervezeti szervek, nagyvállalati és vállalati szakszer­vezeti bizottságok figyelmét, hogy a megjelölt feladatokat fontos politikai célkitűzésként kezeljék és az eddigieknél sokkal erőteljesebben tevékenykedjenek, tervszerűen tö­rekedjenek a Központi Vezetőség 1968. április 12-i határo­zatának végrehajtására. A szakszervezeti szervek minden szinten segítsék és támogassák a gazdasági vezetés tevé­kenységét, észrevételeikkel, javaslataikkal járuljanak hoz­zá, hogy 1970. év végéig az utazó forgalmi dolgozók ál­lománycsoportjaiban is megvalósuljon a havi 210 órás­­ foglalkoztatási idő és kialakuljanak a további munkaidő-­­ csökkentés feltételei.

Next