Közlekedés, 1970 (60. évfolyam, 1-24. szám)
1970-01-10 / 1. szám
Kettős feladatunk Jóformán még friss a nyomdafesték az újságokon, amelyek — a kormány Tájékoztatási Hivatala közlése nyomán — ismertetik a népgazdaság 1970. évi terveit. A „Közlekedés” alcím alatt pontosan bontakozik ki az idei év — a IV. ötéves terv indulása előtti utolsó esztendő — számos fontos és sürgető közlekedéspolitikai feladata, amelyet legutóbbi számunkban részletesen ismertettünk. Mindezek mögött, illetve a tervek homlokterében az ember áll. A közlekedésben dolgozó több százezer ember mindegyike egy-egy kulcsa a tervek megvalósításának. Szakszervezetünk minden társadalmi és függetlenített tisztségviselőjének kettős a feladata. Főtitkárunk, Tóth István, az óév utolsó Központi Vezetőségi ülésén fejtette ki hozzászólásában: a népgazdasági feladatok teljesítésének elősegítése változatlanul a legfontosabb feladataink közé tartozik. De éppen ilyen fontos az is, hogy megnyugtató választ kapjunk arra a kérdésre is: a dolgozók érdekeit, élet- és munkakörülményeit tekintve, hogyan lépjünk előbbre? A szóban forgó Központi Vezetőségi ülésen a közlekedés IV. ötéves tervének előkészítéséről, a tervező munka jelenlegi szakaszában felvetődő problémákról folyt a szó. Az egyes közlekedési ágazatok előtt álló feladatok feltárása mellett nagy figyelmet fordított a tanácskozás a feladatok ellátásával összefüggő személyi feltételek biztosítására. A javító- és karbantartó munkások vonatkozásában ugyanis, jelentős létszámösszetétel változással kell számolni, mert az igény eltolódik a szakmunkások irányába, és jóval, kb. 5—5,5 ezerrel több autó- és villanyszerelőre, lakatosra lesz szükség a IV. ötéves terv időszakában. Ugyanakkor mintegy 7—8 ezerrel nagyobb létszámú utazó forgalmi állományra is szükség lesz, különösen ha figyelembe vesszük a foglalkoztatási idő csökkentésével fellépő további munkaerő-szükségletet. A feladat tehát ezen a téren is egyértelmű: 1970-ben határozottabban kell előrelépni abban, hogy a közlekedési vállalatoknál — tervszerű felkészülés alapján — vonzóbbá tegyük a munkát és fokozatosan megszüntessük a hosszú foglalkoztatási időt, az osztott szolgálatot, a rendszertelen heti pihenőnappal járó munkabeosztásokat. Ha ezek mellett sikerül olyan anyagi érdekeltséget kialakítani — és ez határozott célkitűzése a Központi Vezetőségünknek — amely anyagiakban kellőképpen honorálja a közlekedésben végzett nehéz és veszélyes munkát, akkor várható a közlekedési dolgozók maximális erőfeszítése az ágazati célok megvalósítása terén. Ez pedig igen fontos körülmény, hiszen a közlekedési dolgozók emberek millióinak hangulatát befolyásoló munkát végeznek és sokat segítenek abban, hogy a vállalatoknál, intézményeknél a pozitív termelési hangulat legyen az uralkodó. Szakszervezetünk — a maga sajátos eszközeivel és lehetőségeivel — minden segítséget igyekezett megadni az 1970. évi népgazdasági tervek, a IV. ötéves terv, a közlekedési koncepció rövid- és hosszú távú tervei kidolgozásához. Szakszervezetünk tagságának véleményét kutatva, a tapasztalatokat elemezve, a hasznos elgondolásokat figyelembe véve készült el a K SZDSZ elnöksége által 1939. márciusában elfogadott javaslat a tárca IV. ötéves tervéhez fűződően. Ennek minden sora — így érezzük — világosan bizonyítja, hogy a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete felelősséget érez a tervek elkészítéséért, ugyanakkor — feladatkörének megfelelően — részt is vállal ebből a roppant munkából a szakszervezeti érdekvédelmi feladatok ellátása mellett. Befejezésül két gondolatot kell megemlíteni, visszatekintve a közelmúltra és előre tekintve a feladatokra. A Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat 1970-ben — az eddigi 29—22 ezerrel szemben- több, mint 40 ezer új személygépkocsi beszerzésével számol. Hasonló arányú növekedés várható egyéb közlekedési eszközök terén is. Mindenki számára nagy örömet okoznak és közvetve a párt, a kormány életszínvonal politikájának erősödését jelzik ezek az adatok. Nem zavarja az örömet még az sem, hogy friss gondokat is felvetnek az új járművek, de bízni lehet abban is, hogy a kocsipark növekedésével párhuzamosan az alkatrészgyártó- és javítóipar is fejlődik. Ám az érem másik oldalán ott sorakoznak a megdöbbentő, elkeserítő és minden eddiginél szélesebb körű, alaposabb nevelőmunkát igénylő — már nem csupán szakszervezeti közbelépésre váró — számadatok: 1968- ban 1313 ember halt meg Magyarországon közlekedési baleset következtében. Ez a szám — 1967-hez viszonyítva — 33,3 százalékos növekedést jelent. Az 1969. évi teljes statisztika még nem áll rendelkezésre, de a negyedévek számadatait ismerve, minden valószínűség szerint további emelkedéssel kell szembenézni. A baleseti statisztika alakulása figyelmeztető mindannyiunk számára, hogy az 1970-es évben minden eddiginél hatásosabb erőfeszítéseket tegyünk a balesetek megelőzésében, a közúti közlekedés rendjének megszilárdításában. Emberek vagyunk, emberi feladatokat végzünk. A szebb, a kulturáltabb élet alkotásához gyürkőzünk neki évről évre. A ma emberének élete elválaszthatatlan a közúti közlekedés helyzetétől, legyen autó-motor tulajdonos, vagy közlekedjék villamoson, trolin, autóbuszon, helyiérdekűn, utazzon hajón, repülőgépen. Szakszervezetünk minden törekvése az, hogy 1970. nem kis feladatainak végzése közepette mindig azt az utat járja, amely a népgazdaság közlekedési terveinek megvalósításához, ugyanakkor a közlekedési dolgozók jelenleg még sok gondot felvető élet- és munkakörülményeinek javulásához vezet. Üdvözlő, köszöntő levelek érkeztek az új év alkalmából szakszervezetünk vezetőihez, munkatársaihoz, a „Közlekedés" szerkesztőségében dolgozókhoz. Vállalataink, üzemeink szakszervezeti és gazdasági szervei, vezetői juttatták el címünkre jókívánságaikat. Szakszervezetünk elnöksége ezúton köszöni az újévi jókívánságokat. Kívánjuk, hogy a szakszervezeti központ vezetőihez, munkatársaihoz, a szerkesztőség dolgozóihoz küldött jókívánságok viszonzásra találjanak. Boldog, eredményes új évet kíván azSZDSZ elnöksége a közlekedés minden dolgozójának. Világ proletárjait egyesüljetek! KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA___________ IX ÉVFOLYAM 1. SZÁM________________ÁRA: 50 FILLÉR__________________1970. JANUÁR 10. Rangos nemzetközi elismerés — Kiváló magyar gépkocsivezetők IRU kitüntetése — Az IRU — International Road Transport Union — a nemzetközi közúti fuvarozás világszervezetének elnöksége 1969. októberi — Genfben megtartott — ülésén értékelte a részes országok nemzetközi közúti fuvarozásban részt vevő gépkocsivezetőinek teljesítményét és az országúti forgalomban tanúsított magatartását. Az elnökség az értékelés eredményeként 178 — köztük 24 magyar — kiváló ■ teljesítményt elért gépkocsivezetőjét találta érdemesnek az IRU- díszoklevélre, valamint aranyjelvényre. Ez a 24 kitüntetés méltó elismerése annak a sokéves, jó munkának és példamutató magatartásnak, amelylyel a magyar gépkocsivezetők a nagyközönség széles rétegeiben tovább növelték az autóközlekedésünk nemzetközi és hazai tekintélyét, szakmánk dolgozóinak megbecsülését, közlekedés biztonságának megjavításához. Az IRU által kitüntetett 24 magyar gépkocsivezető kiváló eredményével a magyar tagegyesület — az NSZK Egyesület után, amely 25 kitüntetett gépkocsivezetőjével első lett —, az előkelő második helyet, foglalta el, és megelőzte a nagy francia, olasz, angol és spanyol egyesületeket. Az IRU díszokleveleit és arany jelvényeit, valamint az anyagi elismerését az Autóközlekedési Tröszt tanácstermében — ünnepélyes keretek között —, Skonda Ödön, az IRU főtitkárának üdvözlő szavai után Tóth István, az AKÖT vezérigazgató-helyettese nyújtotta át a kitüntetetteknek. Meleg hangú beszédben fejezte ki elismerését a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő, az országutak „magyar hősei”-nek. Beszédében rávilágított az autóközlekedésünk előtt álló nagy feladatokra, amelyek megoldásában a jövőben is nagy szerepük lesz gépkocsivezetőinknek. . Az ünnepség keretében az egyesület elnöke kitüntette a szegedi, a pécsi, a győri, és a miskolci autóközlekedési válsátok, a nemzetközi közútiforgalomban kiváló teljesítményt elért és példamutató magatartást tanúsító néhány gépkocsivezetőjét is. A kitüntetett gépkocsivezetők: A kitüntetett gépkocsivezetők egy csoportja Nagyon igényes feltételeiket szabott az IRU a kitüntetésre pályázó — 30 részes ország tagegyesületének több ezrek —, a nemzetközi közúti személy- és árufuvarozásban szolgálatot teljesítő — gépkocsivezetője elé. Ezek a kitüntetett, kiváló gépkocsivezetők — a kiírás feltételeit teljesítve —, 20 éves, megszakítás nélküli szakmai tevékenységgel kell, hogy rendelkezzenek, amelyből 10 évet, valamint 500 000 km-t a nemzetközi fuvarozásban teljesítettek, és legalább 10 éve ugyanannak a vállalatnak a szolgálatában állnak. A feltételek között szerepel, hogy az elmúlt 10 évben saját hibájukból kifolyólag nem okoztak súlyos közlekedési balesetet, nem sértették meg súlyosan az elmúlt 5 évben sem a hazai, sem pedig a beutazott országok közlekedésrendészeti, vámszaki és közigazgatási szabályait. Miután a versenypályázat feltételeiben az IRU a fő hangsúlyt elsősorban a gépkocsivezetők közúti forgalomban tanúsított kifogástalan, példamutató magatartására helyezi, így ezzel tudatosan is nagymértékben hozzájárul — a forgalom növekedése folytán oly fontossá vált —, közúti IRU-kitüntetések Bata Pál, Bódis János, Bodnár Tibor, Dobos Józsies, Földházi Pál, Fehér 3. István, Gazdag Sándor, Honfi János, Huszti Pál, Ipacs Sándor, Kovács J. János, Rácz Károly, Simon Elemér, Schlechta István, Szabó Gyula, Szakál János, Tóth József, Urszuly János és Vadon Sándor, (Hungarocamion) ;■ Gáti Sándor, Kepp, Ferenc, Szűcs Sándor és Zima József (20. sz. AKÖV); Szabó László (METRIMPEX). AKÖT-kitüntetések: Gaál László (3. sz. AKÖV); Rácz János (10. sz. AKÖV); Hegedűs Sándor (12. sz. AKÖV); Szalay József (19.sz. AKÖV). Az IRU elnöksége kétévenként — legközelebb 1970-ben —, pályázatot hirdet az IRU „becsület nagydíjának” elnyerésére. A nagydíj elnyeréséhez szükséges feltétel egy, a közúti forgalomban emberéletet, vagy nagy anyagi értékét megmentő cselekedet végrehajtása. ■ v Biztosak vagyunk benne, hogy a magyar gépkocsivezetők — akik már eddig is tanújelét adták személyes bátorságuknak ,és önfeláldozó segítőkészségüknek a közúti forgalomban oly gyakran előforduló kritikus pillanatokban — ebben a nemes versenyben megállják majd a helyüket. Vedres József 27 ezer forint a pécsi nagycsaládosoknak Szakszervezetünk elnöksége 1968. március 27-i felhívása alapján vállalatunk szakszervezeti bizottsága megtárgyalta a nagycsaládos dolgozók helyzetét. Aktívahálózatunk segítségével alapos környezettanulmányt végeztünk. Ennek eredményeként — aktíváink javaslatára —számos, nagy családos dolgozónkat szociális segélyben részesítettük. Általában négy- és ennél több gyermekes dolgozóik részesültek segélyben. A vszb figyelembe vette a szóban forgó családok szociális helyzetét, a szülők egészségi állapotát, lakáskörülményeiket és az év közben már kiadott segélyeket. A segélyekről írásban értesítettük a dolgozókat és családjukat, boldog új esztendőt és kellemes ünnepeket kívánva. Tudjuk, hogy a 32 nagycsaládos dolgozónk között kiosztott több mint 27 ezer forint segély nem oldott meg egyegy családon belül minden problémát. De bizonyára az 500—1500 forintig terjedő segély szebbé, gondtalanabbá tette ezeknek a családoknak karácsonyi, szilveszteri ünnepnapjait, segített egy-egy kisebb, vagy sürgetőbb anyagi probléma rendezésében. Manapság sokat beszélünk a dolgozók megbecsüléséről és az ezzel összefüggésben tapasztalható rendkívül nagy fluktuáció csökkentésének lehetőségeiről. Nem hisszük, hogy a 27 ezer forint vállalatunknál teljes mértékben megoldotta ezeket a problémákat De biztosak vagyunk benne, hogy nagycsaládos dolgozóink ezzel a segéllyel is megérezték, hogy a szakszervezet törődik velük, foglalkozik életszínvonaluk problémáival és mindent megtesz annak érdekében, hogy ezek a gondok minél kisebbek legyenek. Eperjesi Ferenc a 12. sz. AKÖV vszb-titkára Hóból is megárt a sok... Hó, hó, mindenütt hó. De azért a Szovjetunióból jött trolibuszok — és személyzetük — derekasan állják a téli nehézségeket. (A cikk az 5. oldalon) Fotó: Vedres