Közlekedés, 1970 (60. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-10 / 1. szám

Kettős feladatunk Jóformán még friss a nyomdafesték az újságokon, amelyek — a kormány Tá­jékoztatási Hivatala közlése nyomán — ismertetik a nép­gazdaság 1970. évi terveit. A „Közlekedés” alcím alatt pontosan bontakozik ki az idei év — a IV. ötéves terv indulása előtti utolsó eszten­dő — számos fontos és sür­gető közlekedéspolitikai fel­adata, amelyet legutóbbi számunkban részletesen is­mertettünk. Mindezek mögött, illetve a tervek homlokterében az ember áll. A közlekedésben dolgozó több százezer ember mindegyike egy-egy kulcsa a tervek megvalósításának. Szakszervezetünk minden társadalmi és függetlenített tisztségviselőjének kettős a feladata. Főtitkárunk, Tóth István, az óév utolsó Köz­ponti Vezetőségi ülésén fej­tette ki hozzászólásában: a népgazdasági feladatok telje­sítésének elősegítése válto­zatlanul a legfontosabb fel­adataink közé tartozik. De éppen ilyen fontos az is, hogy megnyugtató választ kapjunk arra a kérdésre is: a dolgozók érdekeit, élet- és munkakörülményeit tekint­ve, hogyan lépjünk előbbre? A szóban forgó Központi Vezetőségi ülésen a közle­kedés IV. ötéves tervének előkészítéséről, a tervező munka jelenlegi szakaszá­ban felvetődő problémákról folyt a szó. Az egyes közle­kedési ágazatok előtt álló feladatok feltárása mellett nagy figyelmet fordított a tanácskozás a feladatok el­látásával összefüggő szemé­lyi feltételek biztosítására. A javító- és karbantartó mun­kások vonatkozásában ugyanis, jelentős létszám­­összetétel változással kell számolni, mert az igény el­tolódik a szakmunkások irá­nyába, és jóval, kb. 5—5,5 ezerrel több autó- és vil­lanyszerelőre, lakatosra lesz szükség a IV. ötéves terv időszakában. Ugyanakkor mintegy 7—8 ezerrel na­gyobb létszámú utazó for­galmi állományra is szükség lesz, különösen ha figyelem­be vesszük a foglalkoztatási idő csökkentésével fellépő további munkaerő-szükség­letet. A feladat tehát ezen a téren is egyértelmű: 1970-ben határozottabban kell előrelépni abban, hogy a közlekedési vállalatoknál — tervszerű felkészülés alap­ján — vonzóbbá tegyük a munkát és fokozatosan meg­szüntessük a hosszú foglal­koztatási időt, az osztott szolgálatot, a rendszertelen heti pihenőnappal járó mun­kabeosztásokat. Ha ezek mellett sikerül olyan anyagi érdekeltséget kialakítani — és ez határo­zott célkitűzése a Központi Vezetőségünknek — amely anyagiakban kellőképpen honorálja a közlekedésben végzett nehéz és veszélyes munkát, akkor várható a közlekedési dolgozók maxi­mális erőfeszítése az ágazati célok megvalósítása terén. Ez pedig igen fontos körül­mény, hiszen a közlekedési dolgozók emberek milliói­nak hangulatát befolyásoló munkát végeznek és sokat segítenek abban, hogy a vál­lalatoknál, intézményeknél a pozitív termelési hangulat legyen az uralkodó. Szakszervezetünk — a maga sajátos eszközeivel és lehetőségeivel — minden se­gítséget igyekezett megadni az 1970. évi népgazdasági tervek, a IV. ötéves terv, a közlekedési koncepció rö­vid- és hosszú távú tervei kidolgozásához. Szakszerve­zetünk tagságának vélemé­nyét kutatva, a tapasztalato­kat elemezve, a hasznos el­gondolásokat figyelembe vé­ve készült el a K SZDSZ el­nöksége által 1939. márciu­sában elfogadott javaslat a tárca IV. ötéves tervéhez fűződően. Ennek minden so­ra — így érezzük — világo­san bizonyítja, hogy a Köz­lekedési és Szállítási Dolgo­zók Szakszervezete felelős­séget érez a tervek elkészí­téséért, ugyanakkor — fel­adatkörének megfelelően — részt is vállal ebből a rop­pant munkából a szakszer­vezeti érdekvédelmi felada­tok ellátása mellett. Befejezésül két gondolatot kell megemlíteni, visszate­kintve a közelmúltra és elő­re tekintve a feladatokra. A Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat 1970-ben — az eddigi 29—22 ezerrel szemben­­- több, mint 40 ezer új személygépkocsi be­szerzésével számol. Hasonló arányú növekedés várható egyéb közlekedési eszközök terén is. Mindenki számára nagy örömet okoznak és közvetve a párt, a kormány életszínvonal politikájának erősödését jelzik ezek az adatok. Nem zavarja az örö­met még az sem, hogy friss gondokat is felvetnek az új járművek, de bízni lehet ab­ban is, hogy a kocsipark nö­vekedésével párhuzamosan az alkatrészgyártó- és javí­­tóipar is fejlődik. Ám az érem másik olda­lán ott sorakoznak a meg­döbbentő, elkeserítő és min­den eddiginél szélesebb kö­rű, alaposabb nevelőmunkát igénylő — már nem csupán szakszervezeti közbelépésre váró — számadatok: 1968- ban 1313 ember halt meg Magyarországon közlekedési baleset következtében. Ez a szám — 1967-hez viszonyít­va — 33,3 százalékos növe­kedést jelent. Az 1969. évi teljes statisztika még nem áll rendelkezésre, de a ne­gyedévek számadatait is­merve, minden valószínű­ség szerint további emelke­déssel kell szembenézni. A baleseti statisztika alakulása figyelmeztető mindannyiunk számára, hogy az 1970-es év­ben minden eddiginél hatá­sosabb erőfeszítéseket te­gyünk a balesetek megelő­zésében, a közúti közleke­dés rendjének megszilárdí­tásában. Emberek vagyunk, emberi feladatokat végzünk. A szebb, a kulturáltabb élet alkotásához gyürkőzünk ne­ki évről évre. A ma embe­rének élete elválaszthatat­lan a közúti közlekedés helyzetétől, legyen autó-mo­tor tulajdonos, vagy közle­kedjék villamoson, trolin, autóbuszon, helyiérdekűn, utazzon hajón, repülőgépen. Szakszervezetünk minden törekvése az, hogy 1970. nem kis feladatainak végzése kö­zepette mindig azt az utat járja, amely a népgazdaság közlekedési terveinek meg­valósításához, ugyanakkor a közlekedési dolgozók jelen­leg még sok gondot felvető élet- és munkakörülményei­nek javulásához vezet. Üdvözlő, köszöntő levelek érkeztek az új év alkalmából szakszervezetünk vezetőihez, munkatársaihoz, a „Közlekedés" szerkesztőségében dolgozók­hoz. Vállalataink, üzemeink szakszervezeti­ és gazdasági szer­vei, vezetői juttatták el címünkre jókívánságaikat. Szakszervezetünk elnöksége ezúton köszöni az újévi jókíván­ságokat. Kívánjuk, hogy a szakszervezeti központ vezetőihez, munkatársaihoz, a szerkesztőség dolgozóihoz küldött jókíván­ságok viszonzásra találjanak. Boldog, eredményes új évet kí­ván a­zSZDSZ elnöksége a közlekedés minden dolgozójának. Világ proletárjait egyesüljetek! KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA___________ IX ÉVFOLYAM 1. SZÁM________________ÁRA: 50 FILLÉR__________________1970. JANUÁR 10. Rangos nemzetközi elismerés — Kiváló magyar gépkocsivezetők IRU kitüntetése — Az IRU — International Road Transport Union — a nemzetközi közúti fuvarozás világszervezetének elnöksége 1969. októberi — Genfben meg­tartott — ülés­én értékelte a részes országok nemzetközi közúti fuvarozásban részt ve­vő gépkocsivezetőinek teljesít­­ményét és az országúti forgal­­omban tanúsított magatartá­sát. Az elnökség az értékelés eredményeként 178 — köztük 24 magyar — kiváló ■ teljesít­ményt elért gépkocsivezetőjét találta érdemesnek az IRU- díszoklevélre, valamint arany­jelvényre. Ez a 24 kitüntetés méltó elismerése annak a sok­éves, jó munkának és példa­mutató magatartásnak, amely­­lyel a magyar gépkocsiveze­tők a nagyközönség széles ré­tegeiben tovább növelték az autóközlekedésünk nemzetkö­zi és hazai tekintélyét, szak­mánk dolgozóinak megbecsü­lését, közle­kedés biztonságának meg­javításához. Az IRU által ki­tüntetett 24 magyar gépkocsi­­vezető kiváló eredményével a magyar tagegyesület — az NSZK Egyesület után, amely 25 kitüntetett gépkocsivezető­jével első lett —, az előkelő második­ helyet, foglalta el, és megelőzte a nagy­­ francia, olasz, angol és spanyol egye­sületeket. Az IRU díszokleveleit és arany jelvényeit, valamint az anyagi elismerését az Au­tóközlekedési Tröszt tanács­termében — ünnepélyes kere­tek között —, Skonda Ödön, az IRU főtitkárának üdvözlő szavai után Tóth István, az AKÖT vezérigazgató-helyette­se nyújtotta át a kitüntetet­teknek. Meleg hangú beszédben fejezte ki elismerését a nem­zetközi közúti forgalomban részt vevő, az országutak „ma­gyar hősei”-nek. Beszédében rávilágított az autóközlekedé­sünk előtt álló nagy feladatok­ra, amelyek megoldásában a jövőben is nagy szerepük lesz gépkocsivezetőinknek. . Az ünnepség keretében az egyesület elnöke kitüntette a szegedi, a pécsi, a győri, és a miskolci autóközlekedési vál­sátok, a nemzetközi közúti­forgalomban kiváló teljesít­ményt elért és példamutató magatartást tanúsító néhány gépkocsivezetőjét is. A kitün­tetett gépkocsivezetők: A kitüntetett gépkocsivezetők egy csoportja Nagyon igényes feltételeiket szabott az IRU a kitüntetésre pályázó — 30 ré­szes ország tagegyesületének több ezrek­ —­, a nemzetközi közúti személy- és árufuvaro­zásban szolgálatot teljesítő — gépkocsivezetője elé. Ezek a kitüntetett, kiváló gépkocsive­zetők — a kiírás feltételeit teljesítve —, 20 éves, megsza­kítás nélküli szakmai tevé­kenységgel kell, hogy rendel­kezzenek, amelyből 10 évet, valamint 500 000 km-t a nem­zetközi fuvarozásban teljesí­tettek, és legalább 10 éve ugyanannak a vállalatnak a szolgálatában állnak. A felté­telek között szerepel, hogy az elmúlt 10 évben saját hibá­jukból kifolyólag nem okoztak súlyos közlekedési balesetet, nem sértették meg súlyosan az elmúlt 5 évben sem a ha­zai, sem pedig a beutazott or­szágok közlekedésrendészeti, vámszaki és közigazgatási sza­bályait. Miután a versenypályázat feltételeiben az IRU a fő hang­súlyt elsősorban a gépkocsi­vezetők közúti forgalomban tanúsított kifogástalan, példa­mutató magatartására helye­zi, így ezzel tudatosan is nagy­mértékben hozzájárul — a forgalom növekedése folytán oly fontossá vál­t —, közúti IRU-kitüntetések Bata Pál, Bódis János, Bod­nár Tibor, Dobos Józsies, Föld­házi Pál, Fehér 3. István, Gaz­dag Sándor, Honfi János, Huszti Pál, Ipacs Sándor, Ko­vács J. János, Rácz Károly, Simon Elemér, Schlechta Ist­ván, Szabó Gyula, Szakál Já­nos, Tóth József, Urszuly Já­nos és Vadon Sándor, (Hun­­garocam­ion) ;■ Gáti Sándor, Kepp, Ferenc, Szűcs Sándor és Zima József (20. sz. AKÖV); Szabó László (METRIMPEX). AKÖT-kitüntetések: Gaál László (3. sz. AKÖV); Rácz János (10. sz. AKÖV); Hegedűs Sándor (12. sz. AKÖV); Szalay József (19.sz. AKÖV). Az IRU elnöksége kétéven­ként — legközelebb 1970-ben —, pályázatot hirdet az IRU „becsület nagydíjának” elnye­résére. A nagy­díj elnyerésé­hez szükséges feltétel egy, a közúti forgalomban emberéle­tet, vagy nagy anyagi értékét megmentő cselekedet végre­hajtása.­ ■ v Biztosa­k vagyunk benne, hogy a magyar gépkocsiveze­tők — akik már eddig is ta­nújelét adták személyes bátor­ságuknak ,és önfeláldozó segí­­tőkészségüknek a közúti for­galomban oly gyakran előfor­duló kritikus pillanatokban — ebben a nemes versenyben­­ megállják majd a helyüket. Vedres József 27 ezer forint a pécsi nagycsaládosoknak Szakszervezetünk elnöksége 1968. március 27-i felhívása alapján vállalatunk szakszer­vezeti bizottsága megtárgyal­ta a nagy­családos dolgozók helyzetét. Aktívahálózatunk segítségével alapos környezet­tanulmányt végeztünk. Ennek eredményeként — aktíváink javaslatára —­számos, nagy családos dol­gozónkat szociális segély­ben részesítettük. Általában négy- és ennél több gyermekes dolgozóik ré­szesültek segélyben. A vszb figyelembe vette a szóban for­gó családok szociális helyze­tét, a szülők egészségi állapo­tát, lakáskörülményeiket és az év közben már kiadott segé­lyeket. A segélyekről írásban értesítettük a dolgozókat és családjukat, boldog új eszten­dőt és kellemes ünnepeket kí­vánva. Tudjuk, hogy a 32 nagy­csa­ládos dolgozónk között kiosz­tott több mint 27 ezer forint segély nem oldott meg egy­­egy családon belül minden problémát. De bizonyára az 500—1500 forintig terjedő se­gély szebbé, gondtalanabbá tette ezeknek a családoknak karácsonyi, szilveszteri ünnep­napjait, segített egy-egy ki­sebb, vagy sürgetőbb anyagi probléma rendezésében. Manapság sokat beszélünk a dolgozók megbecsüléséről és az ezzel összefüggésben tapasz­talható rendkívül nagy fluk­tuáció csökkentésének lehető­ségeiről. Nem hisszük, hogy a 27 ezer forint vállalatunknál teljes mértékben megoldotta ezeket a problémákat De biz­tosak vagyunk benne, hogy nagy­családos dolgozóink ezzel a segéllyel is meg­érezték, hogy a szakszer­­vezet törődik velük, foglalkozik életszínvonaluk problémáival és mindent meg­tesz annak érdekében, hogy ezek a gondok minél kisebbek legyenek. Eperjesi Ferenc a 12. sz. AKÖV vszb-titkára Hóból is megárt a sok... Hó, hó, mindenütt hó. De azért a Szovjetunióból jött trolibuszok — és személyzetük — derekasan állják a téli nehézségeket. (A cikk­ az 5. oldalon) Fotó: Vedres

Next