Közlekedés, 1971 (61. évfolyam, 1-24. szám)

1971-11-25 / 22. szám

Világ proletárjait egyesüljetek ! LXI. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1971. NOVEMBER 25. A munkavédelmi feladatok az autóalkatrész-gyár szb-ülésén A megnyújtózott Nagy-Budapest északkeleti peremén talál­­­­­ható Cinkota évszázadok óta híres település. Sokáig arról volt híres — messze földön —, hogy középkori vendéglátó­ipari egységében sokkal nagyobb viccével’ mérték a bort, mint máshol az országban. Az utóbbi két évtizedben azonban rop­pant nagyot fordult a világ szekere és bár a „Nagyicce” legen­dája még ma is él, Cinkota már régen egészen másról híres.­­Nagyszerű ipari termékeiről, a Csókakő utcai Autóalkatrész­­gyár „AURAS”-berendezéseiről. Három kontinens orszá­gaiban is ismertek, keresettek az „AURAS” Autóalkatrészgyár dolgozóinak produktumai. Ennyit bevezetőül. Sokéves hiányosságok A szakszervezeti bizottság 13 tagjából tízen ültek asztal­hoz, és ott volt — meghívott­ként — Budai Imre igazgató is. Miután Urbán János szb­­titkár bejelentette, hogy hár­man igazoltan vannak távol, a legfontosabb napirendi pont­tal, a vállalati munkavédelmi helyzet beszámolójával meg­kezdődött az szb-illés. Mihályi Tivadar, az üzem szakszervezeti bizottságának munkavédelmi felügyelője az üzemi balesetek emelkedéséről számolt be. Részletesen úgy, hogy a részletek egyúttal rá­világítottak a balesetek forrá­saira is. „Az okok — mondot­ta — ismertek. A Védőfelszere­lések használatának mellőzése, a számszerűleg elegendő, de színvonalát tekintve gyenge oktatás, a munkaerőhiány, mindenekelőtt pedig a felüle­tesség, a veszély iránti közöm­bösség.” Őszinte szavak voltak, ame­lyek veszélyességét egy négy évvel korábbi baleseti szemle jegyzőkönyve még jobban alá­húzza. Az 1967-ben végrehaj­tott baleseti szemle jegyző­könyve ugyanis szinte ponto­san azokat a hiányosságokat tartalmazza, mint az 1971. évié. A korszerű autóalkatrész­cikkeket és szervizberendezé­seket gyártó üzemben a mun­kavédelem nem áll olyan színvonalon, ahogy várni le­hetne. Mihályi Tivadar nem igyekezett különösebben dra­matizálni a helyzetet, amikor megállapította: az udvaron dolgozó munkások számára nincs tartózkodó helyiség, no­ha egy tartózkodó felállítása sem különösebb megerőltetés­be nem kerülne, sem műszaki akadályokba nem ütközne. A saját maga által feltett kér­désre, hogy vajon megtettek-e a vállalatnál minden munka­védelmi előkészületet a tél fo­gadására, a legjobb akarattal sem tudott a munkavédelmi felügyelő egyértelműen igen­nel válaszolni. Prémi­um fel­tétel a munkavédelem Mindez­ nem jelenti azt, hogy az „AURAS” Autóalkat­részgyárban a gazdasági és mozgalmi vezetés nem törődik ezzel a rendkívül fontos kér­déssel. De ez az szb-ü­lés nem a már elért eredmények ho­zsannázását tűzte ki célul, ha­nem a még jelentkező hiá­nyosságok felvetését, olyan in­tézkedéseit sürgetését, amelyek további eredményekhez vezet­nek. Ilyen — egyebek között — az 1971—1975. évi hosszúlejá­ratú munkavédelmi intézkedé­si terv, amelyről Danczák Ist­ván biztonsági megbízott be­szélt. És ő sem a már elért, bevezetett — a jobb helyzetet biztosító —­ részleteket emlí­tette, hanem azokat, amelyek — különböző okok miatt — eddig nem valósulhattak meg, nem javíthatják még a cinko­­tai üzem dolgozóinak munka­­védelmi helyzetét. A biztonsági megbízott egy — a nehéz fizikai munkát megkönnyítő — targonca üzembe állítása körüli huza­vonáról szólt, amely huza­vona a targoncát előállító kül­földi céggel állt elő, de hama­rosan pontot tesznek — talán azóta már tettek is — az ügy­re. Úgy, hogy nem törődnek a kötelező garanciával, hanem házilag javítják meg és helye­zik üzembe a targoncát. Dan­czák István a továbbiakban számos olyan intézkedésről is beszámolt, amelyek az intéz­kedési terv idei szakaszában már megoldást nyertek. Na­gyon odafigyeltünk a szavai­ra, mert rendkívül érdekes helyzetet ismertetett: — A gazdasági vezetés ezek­nek a munkavédelmi felada­toknak elvégzését a prémium­­feltételekbe is beépítette, a szakszervezet javaslatára. A vállalat főmérnöke írásban kö­teles jelenteni a munkavédel­mi előírásokban meghatáro­zott feladatok elvégzését, vagy az elmaradás okát. Kairó előtt Az igazgató szorgalmasan jegyzetel. Az szb-titkár pedig felteszi a kérdést, hogy a bal­esetek szaporodása ügyében folynak-e a vizsgálatok a gaz­dasági vezetés részéről? Urbán János szb-titkár a két beje­lentés után úgy foglalja össze a hallottakat, hogy a nagyobb munkavédelemmel kapcsola­tos munkák, beruházások kö­rül nincs hiba. A hiányossá­gok inkább középszinten je­lentkeznek. Budai Imre igazgatón nem látszik, hogy három óra múlva a Ferihegyi repülőtéren kell lennie, ahonnan gépe Kairóba indul. A szakmát, a külkeres­kedelmi helyzetet, a nemzet­közi piacot jól ismerő „AU­RAS”-igazgatót a MOGÜRT Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat kérte fel, hogy az Egyesült Arab Köztársaság fő­városában egy több napos kül­kereskedelmi tárgyaláson ve­gyen részt. A bejelentéseik után szót kért. A munkavédelmi őrök meg­növekedett tekintélyéről be­szélt bevezetőben. És arról, hogy a vállalat meg tudja ol­dani anyagilag a biztonságos munkakörülmények megte­remtéséhez szükséges beruhá­zásokat. Az olyan jellegű be­rendezéseket, amelyek a dol­gozók testi épségét, egészségét védik, arra Cinkotán előterem­tik a szükséges összeget, mert hangsúlyozta: „A baleseteket eleve ki kell zárni!” Az igazgató „régi motoros” a szakmában. Tudja, elismeri, hogy vannak még gócok, laza­ságok, amelyeket fel kell szá­molni. És azt is tudja, hogy ezeknek az apró hiányossá­goknak, lazaságoknak találko­zásából tevődik össze a balese­tek számának növekedése. Úgy véli, hogy a középszintű veze­tésnek komolyabban kell ven­nie a munkavédelmi tenniva­lókat. A napirendi pont vitájának végén az igazgató egy szépen bekötött vállalati munkavédel­mi szabályzatot emelt a ma­gasba. A könyv részletesen tartalmazza az 1971—1975. évekre szóló munkavédelmi intézkedési terveket. Budai Imre kérte a szakszervezeti bi­zottságot, hogy segítse a terv tartalmi részének megvalósí­tását. Urbán János pedig szakszervezetünk legutóbbi kongresszusának határozatai­ból idézett emlékeztetőül: „A gazdasági vezetők az üzemi és közúti balesetek megelőzése és csökkentése érdekében fokoz­zák a munkavédelmi törvé­nyek, rendelkezések betartásá­nak ellenőrzését.” Oktatás, sport László Ferencné, a szak­­szervezeti bizottság kultúr­­felelőse és Polgári János szb-sportfelelős tájékoztatójá­val fejeződött be a cinkotai­­szb-ülés. Ennek a két napi­rendi pontnak is voltak jelen­tős mondanivalói, megállapí­tásai. Egyebek között, hogy a szakszervezeti aktivisták és a szakszervezeti tagság oktatása rendszeres. Négy évre készí­­tettek oktatási ütemtervet, amely kiemelten kezeli az szb reszortbizottságaiban működő aktivisták képzésének ügyét. Az ütemterv szerint az első kat évben a bizalmiak mint­egy 50 százaléka nyer kikép­zést Különös gondot fordíta­nak a szocialista brigádokra és azokra, akik még nem vettek részt politikai képzésben. Hűséges asszonyok A cinkotaiak nőbizottsága, szakszervezeti bizottsága, párt- és KISZ-szervezete a fenti gondolatok­ jegyében no­vember 10-én bensőséges ün­nepséget rendezett a gyár ízlé­sesen feldíszített éttermében. Azokat az asszonyokat köszön­tötték, látták vendégül, akik 15 esztendeje, vagy annál ré­gebben dolgoznak a gyár mű­helyeiben, a különféle munka­helyeken. A női törzsgárda-tagokat kö­szöntő szavaiban Budai Imre igazgató is utalt arra, hogy nem feltétlenül és nem min­dig az anyagi elismerés jelen­ti csak a régi dolgozók megbe­csülését. Noha a gyár soha nem maradt közömbös dolgo­zóinak anyagi gondjaival szemben sem, arra méginkább büszke a gyár gazdasági veze­tő testülete, hogy ahol és ami­kor csak tehette, nem fukarko­dott az erkölcsi elismerés ki­­nyilvánításával sem. A jó közösségi szellemről, a gyárban dolgozó asszonyok egymást segítő akcióiról be­szélt az ünnepségen a pártbi­zottság és a szakszervezeti bi­zottság titkára. Urbán János szb-titkár hangsúlyozta, hogy a nőkről szóló párthatározat nyomán szervezett gondosko­dás történik a családi gondok fő terheit viselő asszonyokról, mindenekelőtt azokról, akik­nek egyedül kell nevelni gyer­mekeiket: 21 ilyen asszony van a gyár nődolgozói között. Va­lamennyien állandóan érezhe­tik a kollektíva segíteni akará­sát, s számíthatnak is minden­kor a támogatásra. Az ünnepség hivatalos ré­szét és a műsort — a KISZ- szervezet színjátszói kedves­kedtek ezzel az ünnepelt asz­­szonyoknak — követő beszél­getésekből valóban kitűnt, hogy milyen remek összhang nyilvánul meg az arra rászo­rulók támogatásában a gyár vezetői, nőbizottsága, szak­­szervezeti szervei között. Az asszonyok elmondták: a gyár­­ lehetővé teszi számukra, hogy iskolába járó gyermekeik olcsó ebédet kapjanak a válla­lati étteremben. Megoldották, hogy a reggel megrendelt árut az üzletben műszak végére előkészítik, s nem kell napon­ta sorba állni a bevásárláshoz. A szakszervezeti bizottság és a nők közös erőfeszítése nyo­mán számottevő anyagi segít­séget kapnak a bajbajutottak. Mindenki emlékezik még arról, hogy a Csömörről bejáró Sza­bó Pétert nem hagyták magá­ra öt gyermekével, amikor el­veszítette feleségét. A szak­­szervezeti bizottság többször nyújtott anyagi segítséget a gyermekek neveléséhez, a vál­lalat nődolgozói több ezer fo­rintot gyűjtöttek, a gyerekek számára ruhacsomagot készí­tettek. Ugyancsak segítettek az asszonyok és az stb. Morzsa Gyulánénak, amikor lakása le­égésekor nehéz helyzetbe ke­rült, s jól jött a szakszervezet segítőkészsége Kéri Gyuláné­nak, másoknak is, a dolgozó asszonyok közül. Elmondották az asszonyok — csendes beszélgetések során —, hogy a sokirányú gondos­kodás közül milyen nagy se­gítséget jelent nekik az a tá­mogatás, amelyet a gyár a gyermekeik óvodába, bölcső­débe helyezése terén nyújt számukra. A cinkotai tanácsi és az ugyancsak helyi BKV- óvoda közül még amellett azt választhatják gyermekeik el­helyezéséhez, amelyik lakóhe­lyükhöz közelebb esik. Csuz­­mann Ferencné, a nőbizottság elnöke és Müller Ferencné, ugyancsak nőbizottsági tag megemlítette, elismerően, hogy a gyár segítségével rendbeho­zott BKV-óvodában 40 „AU­­RAS”-gyerek elhelyezésére kö­töttek szerződést. A jó kapcso­lat alapján azonban megesik, hogy több gyerek elhelyezésé­ről is gondoskodni lehet,­­ mint ahogy ez jelenleg is így van. Nagyon jólesett az ünnep­ségre meghívott asszonyoknak, hogy a gyár iga­zgatója és több más vezető sorra felkereste asztalaikat, s elbeszélgettek a személyes gondokról, ügyekről. A többi között Nagy Sándor­­néval, aki a szervizműhelyben dolgozik, s aki Rákoskeresz­túrról jár be több, mint másfél évtizede. Ott láttuk az igazga­tót, a pártbizottság titkárát és az szb-titkárt Ratkai Dezsőné asztalánál, aki férjével együtt Rákoshegyről jár ide dolgozni, aztán Sima Nagy Sándornéval beszélgetett. Alighanem arról is, hogy mennyire elégedettek a vezetők az asszony eszterga­műhelyben végzett munkájá­val. Az ünnepség sokáig emléke­zetes marad. Az estébe nyúló beszélgetések résztvevői, akik­nek vörös szegfűvel kedves­kedtek, a gyár vezetői meg­ígérték, hogy a gyár mindig számíthat rájuk, az asszonyok­ra. Hűségesek voltak és azok is akarnak maradni a gyárhoz. Budai Imre igazgató Ünneplők és f­nnepeitek a női törzsgárda-napon. (Nagy Gábor felvételei) Tanácskozik a szakszervezeti bizottság. László Ferencné agit-propreid­ős Csuzmann Ferencné, a nőbizottság elnöke A szakszervezeti bizottság irodájában — ahol az szb-ülés fő­zi lyik — a falon Modena város látványos címere és az 1970. évi munkaversenyben kiharcolt kongresszusi zászló. Mindket­tő jelkép is lehetne. Az előbbit egy olasz szakszervezeti bizott­ság ajándékozta a cinkotaiaknak, jól sikerült tapasztalatcse­re-látogatás emlékeként. A vörös kongresszusi vándorzászló a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete központi ve­zetőségének elismerése. A becsületesen, jól végzett munkát di­cséri mindkettő. És azokat, akik e mögött a becsületesen, jól végzett munka mögött állnak. Okét, az „AURAS“ Autóalkatrészgyár dolgozóit, Vetkes József

Next