Közlekedés, 1974 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

INTÉZI­! Világ proletárjai, egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1974. JANUÁR A KV-ÜLÉS NAPIRENDJÉN az üzemi demokrácia továbbfejlesztése Szakszervezetünk központi vezetősége 1973. évi utolsó ülését december 18-án tartotta meg. Az ülésen Maróti Károly elnökölt. Megnyitó szavai után üdvözölte a részvevőket, a vá­lasztott testület tagjait és a meghívottakat, köztük Duschek Lajosnál, a SZOT titkárát, és azokat a szocialista brigádvezetőket, akik az első napirend tárgyalására tanácskozási joggal meghívást kaptak. A központi vezetőség ülése az alábbi tárgy­­sorozat alapján kezdte meg munkáját:­­ Jelentés az üzemi demokrácia érvényesü­lésének tapasztalatairól szakmánk terüle­tén, javaslat a továbbfejlesztésre irányuló ten­nivalókra. Előadó: Mátyási Árpád titkár.­­ A központi vezetőség és elnökség 1974. I. félévi munkaterve. Előadó: Tóth István főtitkár. Az első napirenddel kapcsolatban a rész­vevők előre elkészített írásos jelentést kaptak, amely többek között megállapítja: — Az üzemi demokrácia érvényesülésének tapasztalatait öt vállalatnál — Volán 1. sz. V., AFIT IV. sz. Autójavító V., MALÉV, Budapesti Közlekedési Vállalat és Miskolci Közlekedési Vállalat — vizsgáltuk. Az előterjesztésben átekintést nyúj­tunk arról, hogy az üzemi demokrácia fóru­mai hogyan és milyen hatékonysággal töltik be szerepüket. Hol van előrehaladás, milyen szemléletbeli és más problémák akadályozzák jelenleg is az üzemi demokrácia mind telje­sebb körű érvényesülését. A vizsgált vállala­tok dolgozóinak létszáma együttvéve 47 000, és ez a szakma dolgozóinak mintegy egyharmadát képviseli. Felhasználtuk a szakma más terüle­tein szerzett tapasztalatokat is, így, a követ­keztetések és feladat-megjelölések általánosít­hatók. Az írásbeli előterjesztéshez Mátyási Árpád, a napirend előadója szóbeli kiegészítést fűzött. Szóbeli kiegészítés a beszámolóhoz Központi vezetőségünk mai ülésének az ad különös jelentőséget, hogy olyan téma meg­tárgyalását tűztük napirendre — az üzemi de­mokrácia helyzetét és fejlesztését —, amely a szakszervezeti mozgalomnak is egyik sar­kalatos kérdése. A párt X. kongresszusa egyértelműen meg­világította, hogy társadalmi céljaink megvaló­sításának nélkülözhetetlen eszköze a szocia­lista demokrácia erősítése. A KB 1972. év no­vemberi állásfoglalása különös hangsúllyal je­lölte meg a szocialista demokrácián belül az üzemi demokrácia fejlesztésének feladatait. A kongresszus határozata világosabbá tette az üzemi demokrácia lényegét, annak jelen­tőségét, a munkáshatalomtól való elválaszt­­hatatlanságát. Ebből következik, hogy az üze­mi demokrácia érvényesülése terén jelentke­ző problémák feltárása, az ellentmondások megoldása fontos politikai kérdés. A KB állásfoglalása volt a kiinduló pont ah­hoz, hogy felmérjük, az üzemi demokrácia milyen fórumai és formái funkcionálnak, te­rületünkön, képet kapjunk arról, hogyan ér­telmezik a gazdasági vezetők, a szakszerve­zeti szervek és a dolgozók a demokratikus jo­gokat, azok gyakorlásának lehetőségeit. Igye­keztünk feltárni, hogy milyen szemléletbeli és egyéb tényezők gátolják a demokratizmus ki­­teljesedését, és a munkásoknak ezzel összefüg­gésben milyen igényeik vannak. A tapasztalatok felhasználásával alakítottuk ki azokat az elképzeléseket, amelyek előmoz­díthatják a Minisztertanács 1973. júniusi ha­tározatának és a SZOT-elnökség irányelvei­nek gyakorlati megvalósítását, az üzemi de­mokrácia fejlesztését. Következésképpen szak­­szervezeti szerveink erőfeszítését is ezek meg­oldására kell összpontosítani. Követendő példák, vállalati kezdeményezések A gazdaságirányítás reformja, az önálló­ság növelése, az üzemi demokrácia gyakorlá­sához is kedvező alapokat biztosított. Az üze­mi demokrácia szélesedését segítette a válla­lati, az üzemi szakszervezeti szervek jog- és hatáskörének megváltozása, az irányítási rendszerhez való igazítása is. A gazdasági vezetők, a szakszervezeti szer­vek egyre jobban felismerik, hogy előrehala­dás úgy lehetséges, ha a munkáskollektívákra támaszkodva, a dolgozók véleményének meg­hallgatásával és figyelembevételével hozzák meg döntéseiket. E felismerés nyomán bővül­tek az üzemi demokrácia fórumai, amelyek még több lehetőséget biztosítottak ahhoz, hogy a dolgozók élhessenek demokratikus jogaik­kal.­­ Ennek megfelelően igen változatos módsze­rekkel találkozni a vállalatoknál. Több helyen, mint pl. az AFIT IV. sz. Autójavító Vállalat­nál, nemcsak egységenként, hanem állomány­­csoportonként is szakosított termelési tanács­kozást tartanak, más helyeken a műszaki kon­ferenciákra meghívják a legeredményesebben dolgozó szocialista brigádok vezetőit. Van, ahol előre kiadják írásban is az értekezlet anyagát. A Volán 1. sz. Vállalatnál pedig rend­kívüli termelési tanácskozást hívnak össze, amikor pl. romlik a baleseti helyzet, és új fel­adatok végrehajtása válik szükségessé. A szo­cialista brigádvezetői tanácskozások megtartá­sában is jelentős tartalmi változásokat tapasz­taltunk. Míg a korábbi időszakban általában az volt a jellemző, hogy kizárólag a gazdálkodási kérdésekben kérték a szocialista brigádok se­gítségét, ma egyre több vállalatnál, mint pl. az 1-es Volánnál és a BKV troli üzemegységnél, érdemi beleszólásuk van a kitüntetések, jutal­mak, bérbesorolások kialakításában. Követendő példaként említjük meg a Volán 22. sz. Vállalatot, ahol a kollektív szerződés értékelésének időszakában az anyagot több helyen a brigádvezetőknek írásban adták ki, lehetőséget biztosítva ezzel az alaposabb fel­készülésre, a vitában való megfelelő részvé­telre. Megállapítható, hogy az üzemi demokrácia kibontakoztatásáért, erősítéséért, a demokra­tikus munkaszellem és munkastílus elfogad­tatásáért az elmúlt időszakban igen sokat tet­tek a gazdasági vezetők, a politikai és moz­galmi szervek. Ennek eredményei lemérhetők abban, hogy a problémák megoldásában, keze­lésében egyre inkább érvényesülnek a demok­ratikus módszerek, ígéretesek azok a törekvések, hogy a válla­latoknál keresik a legmegfelelőbb formákat, amelyek leginkább alkalmasak a dolgozók be­vonására. Ezekben a törekvésekben a válla­latok, üzemek szakszervezeti szervei és tisz­­ségviselői többségükben megfelelő partnerei a gazdasági vezetőknek. Együttes tevékenysé­gükben érződik, hogy a dolgozó kollektívákra támaszkodva, véleményük meghallgatásával hozzák meg döntéseiket. Kedvezően befolyá­solják a kialakult helyzetet az együttműködési megállapodások, az azokban foglaltak betar­tása. A helyes értelmezés biztosít­ásáért A közlekedés területén jelentkező politikai és gazdasági feladatok végrehajtásában döntő fontossága van annak, hogy a gazdasági ve­zetők és a szakszervezeti szervek felismerjék, hogy céljaink teljesítésének hatékony eszköze az üzemi demokrácia széleskörű kibontakoz­tatása. Ez a felismerés még nem teljesen egy­értelmű, és sok esetben egyéni módon értékelik az üzemi demokrácia gyakorlásának szükségét, alkalmazásának módozatait. Mindezek mellett probléma van az üzemi demokrácia fogalmának értelmezésében is. Találkozunk a vezetők egy részénél olyan szemlélettel, hogy a fizikai munkások, a for­galmi dolgozók nem rendelkeznek olyan szé­les látókörrel, hogy összefüggésében megért­sék valamely vezetői döntés szükségességét, hogy úgy sem tudnak okosabbat mondani an­nál, mint amilyen elhatározásra a szakmai vezetők önmaguktól jutnak. Akadnak egyes vezetők, akik tekintélyük lejáratásának tart­ják a dolgozók véleményének kikérését. A dolgozók jelzéseit zaklatásnak veszik, az üzemi demokrácia fórumain csak az igazgatói utasí­tásokat ismertetik. Az ilyen helyzetben az esetleg bekövetkezett és már elháríthatatlan nehézségek minden hátrányát a munkások számlájára írják. Ilyen esetben egyértelműen jogos a dolgozók bírála­ta. Ez a bírálat azt teszi szóvá, hogy mi gátolja a munkavégzés folyamatosságát, a szervezett­séget, kifogásolva a vezetők tehetetlenségét és azt, hogy a következmények anyagilag a dol­gozókat érintik a legérzékenyebben. Az effajta jelenségek láttán szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy demokratikus munka­szellemet megteremteni csak olyan közegben lehet, amelyben a vezetők szüntelen együttmű­ködésre törekednek a dolgozókkal, megosztják velük gondjaikat, és szükségét érzik a munká­sok támogatásának. Társadalmunkban ez a követelmény, funk­cióra való tekintet nélkül, a vezetői készség alapvető normája. Érdektelenséget és passzivitást vált ki a dol­gozókból az olyan gyakorlat, amely egyes he­lyeken a termelési tanácskozások megtartásá­nál tapasztalható. Egy szűk helyiségben össze­zsúfolva állva, a dolgozók oda sem figyelnek az előadóra, mert a körülmények olyanok, hogy legszívesebben kívül lennének. Nem szükséges bizonyítani, hogy ebben az esetben csak formálisan tartották meg a tanácskozást, a rendezvénynaptárból kipipálhatták, hogy eleget tettek az erre vonatkozó kötelezettsé­güknek. Gyakori jelenség még, hogy a dolgozók ja­vaslataira, észrevételeire nem adnak érdemi választ, a termelési tanácskozáson nem térnek vissza az előző értekezleteken felvetett prob­lémák, javaslatok elintézésének ismertetésére. Több dolgozó elmondta, hogy a munkával összefüggő problémákkal nem szívesen fordul­nak a vezetőikhez, mert türelmetlenül eluta­sítanak minden jószándékú javaslatot. Ezek a jelenségek is azt igazolják, hogy a vezetőkben sem egyformán alakult ki és erősödött meg, s nem vált természetes szükségletté a vélemény­­kérés, az üzemi demokratizmus igénylése. Az üzemi demokrácia jó néhány helyen akadozik azért is, mert a vállalatok központjá­ban az üzemeket, az üzemrészeket az utasítá­sok mechanikus végrehajtóinak tekintik. Az előzőekben vázolt hibák előfordulásáért a gazdasági vezetők mellett felelősség terheli a szakszervezeti szerveket is. Ugyanis nem min­dig tekintik súlyponti kérdésnek a törvényes­ség betartását, a közösen kialakított intézke­dések következetes végrehajtását és ellenőr­zését. Ezek a körülmények hátrányosan be­folyásolják a szakszervezet hitelét, sértik a képviseleti demokrácia érvényesülését. Elég széles körben tartja magát az a nézet, hogy a dolgozók igényeinek, javaslatainak megvalósítása nem mindig a vezetők elhatáro­zásán múlik, hanem igen gyakran pénzkérdés is. Biztos, hogy ilyen is van. Az üzemi demokráciának sem követelménye, hogy minden elhangzó kívánság, javaslat meg­valósuljon. De feltétele, hogy teremtsen rend­szeres fórumot minden dolgozó számára, mert az üzemi demokrácia fejlesztésének leglénye­gesebb követelménye a vélemények szabad ki­fejtése és egyeztetése. Érdemi részvétel a döntésekben Szükséges leszögezni azt is, hogy az üzemi demokrácia kiteljesedése nem korlátozza a gazdasági vezetők egyszemélyi felelősségét, nem csorbítja jogaikat. Azzal is tisztában kell lenni, hogy lehetetlen és szükségtelen is min­den ügyet az értekezletek sokaságán eldönteni. A megváltozott körülményekhez igazodva a vállalati önállóság és nagyobb hatáskör tör­vényszerűen azzal is jár, hogy reálisan vegyük számításba azokat a szinteket, kérdéseket, ahol és amiben a döntések előkészítésébe a dolgo­zók érdemben bekapcsolódhatnak. Szükségtelen és nem léphetünk fel olyan szerkezeti keretek megteremtéséért, amely minden dolgozó részvételi lehetőségét biztosí­taná a döntésekben. A közlekedés és szállítás területén sem le­het minden döntés meghozatala előtt minden dolgozó véleményét kikérni. Nyilvánvaló, hogy nem lehet szavazással eldönteni az olyan kér­déseket, mint az eszközök elosztása, a termelő beruházások meghatározása, a kivitelezések és beszerzések rendje és határideje. Központilag kell dönteni az olyan kérdésekben is, mint a népgazdasági szállítások arányainak kialakí­tása, vagy pl. a személyszállítás feladatai. Ugyanez elmondható a városi közlekedés te­rületén is, amikor a forgalmi igényekhez ru­galmasan alkalmazkodva kell dönteni pl. a megfelelő járművek számában és típusában, azok esetleges átcsoportosításában. Ugyanak­kor azonban állítjuk, hogy minden olyan in­tézkedést, amely egy-egy központi, vagy éppen népgazdasági feladathoz kapcsolódik, ezek vég­rehajtásának szükségességét a dolgozó kollek­tívákkal ismertetni kell. Ismertetni­ kell az őket közvetlenül érintő vonatkozásokat mind a gazdálkodás, mind a szociális ellátás tekin­tetében, mozgósítva ezeket a kollektívákat a feladatok megoldására. A szakszervezeti szervek alapvető feladata a felvilágosítás és meggyőzés, hogy minden dolgozó megértse, hogy melyek azok a kérdé­sek a vállalat, az üzem életében, ahol a mun­kahely ügyeibe való beleszólás gyakorlása és az azokban való részvételük egybeesik saját érdekeikkel. Ehhez a szervezeti keretek min­denhol rendelkezésre állnak, azonban a meg­levő fórumok tartalmi színvonalát kell tovább­javítani. Világosan kell látni azt is, hogy a magasabb szintű közlekedéspolitikai és gazdasági felada­taink végrehajtása megköveteli a belső irányí­tás tartalmának, formáinak, módszereinek to­vábbfejlesztését. Az irányítási rendszer, a vállalat belső me­chanizmusa befolyásolja a dolgozók helyzetét, bekapcsolódásuk lehetőségét az ellenőrzés­be, ezért szoros összefüggésben van az üzemi demokráciával is. Az üzemi demokrácia érvényesülése felté­telezi a vezetők és dolgozók között a kölcsö­nös információt, a rendszeres­­tájékozódást. A vállalat, az üzem egészét érintő döntések­ro­(Folytatás a 2. oldalon) Tóth István főtitkár, Duschek Lajosné, a SZOT titkára és Maróti Károly, szakszervezetünk elnöke az ülésen Mátyási Árpád szakszervezetünk titkára a szóbeli kiegészítést mondja AZ ELNÖKSÉG ÜLÉSEI Szakszervezetünk elnöksége legutóbb 1973. december 17-én tartott ülést. A vezető testület első napirendként a Volán Tröszt szakszervezeti tanácsához tartozó területen működő szocialista brigádok körében végzett politikai nevelőmunka helyzetét és feladatait tárgyalta meg. A második napirend előterjesztése: szakszervezetünk 1974. évi költségvetése. Ezután nyugdíj-felemelési javaslatok tár­gyalása került sorra. Előzetesként hírül adhatjuk, hogy az elnökség már felkészült idei első ülésére, amelyet január 30-ra hívnak össze. Az ülésen megvitatják azt a jelentést, an­elyben az elnökség — várha­tóan márciusban — számot ad majd a központi vezetőségnek az 1973-ban végzett szakszervezeti munkáról. A beszámoló jelentés összegezi a gazdasági munka segítésében, az érdek­­védelem területén, az üzemi demokratizmus fejlesztésében és az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásában szerzett főbb tapasztalatokat és elért eredményeket. Ugyancsak a januári elnökségi ülés tárgyalja meg a MüM 9. sz. Bánki Donát Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója és szb-titkára tájékoztatóját, előterjesztését az intézetben fo­lyó szakmunkásképzés­ helyzetéről.

Next