Közlekedés, 1977 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1977. JANUÁR Számadás a Volán Tröszt bizalmi küldöttértekezletén A vállalati bizalmi tanácskozá­sokon megválasztott bizalmi kül­döttek részvételével január 8-án a Poscher János Művelődési Ház­ban megtartották a Volán Tröszt bizalmi küldöttértekezletét. A ta­nácskozásra meghívást kaptak a vállalati szakszervezeti tanácsok titkárai is, így az 1000 dolgozót­­ képviselő egy-egy bizalmi és a meghívottak száma jóval megha­ladta a 100 főt. Megjelent a ta­nácskozáson és a bizalmi munka gyakorlati kérdéseivel foglalkozó felszólalásával a vitában is részt vett Rudits József, a KSZDSZ el­nökségének tagja, a szervezési és káderosztály vezetője. A tröszt gazdasági vezetését Pap János, a vezérigazgató első helyettese kép­viselte, aki felszólalásában a ve­zetés elismerését, köszönetét tol­mácsolta az 1976-os évben vég­zett eredményes gazdasági segí­tő és érdekvédelmi munkáért. Varga Györgynek, a Volán Tröszt szakszervezeti tanácsa el­nökének megnyitó szavai után dr. Szilágyi Sándor, a tröszt szak­szervezeti tanácsának titkára szá­molt be a bizalmi küldötteknek a választás óta végzett másfél éves munkáról. Részletesen foglalko­zott a küldöttértekezleten elfo­gadott határozat és a­zSZDSZ XXIX. kongresszusa határozatá­nak időarányos végrehajtásával. — Sok eseményt, nagy feladato­kat magába foglaló évet­ zártunk — mondta. — A negyedik ötéves terv sikeres teljesítése, a követ­kező ötéves időszak tervkészítő munkájának befejezése, abból az első év feladatainak teljesítése, erre az időre esett. A múlt év je­lentős tennivalója volt a szociá­lis tervkészítés. Ifjúsági parla­menteket, szocialista brigádveze­tői tanácskozásokat tartottunk. A szakszervezeti élet nem kevésbé fontos eseménye volt a szakszer­vezetek XXIII. kongresszusa szellemének megfelelő határozat a bizalmiak jog- és hatáskörének növeléséről — sorolta a legfőbb eseményeket dr. Szilágyi Sándor. A továbbiakban ezek tükrében részletekbe menően sorra vette a tröszt szakszervezeti tanácsának részvételét és közreműködését a tervkészítő munkában, hangsú­lyozva, sikerült elérni, hogy a vállalati tervek készítésében ér­vényesült a demokratizmus. Min­denütt bevonták a munkába a bizalmiakat, akik a dolgozók vé­leményét továbbították a terv­­javaslatokhoz. A dolgozói javas­latok figyelembevétele, valamint a szakszervezet mozgósító mun­kája is hozzájárult ahhoz, hogy a népgazdaság szempontjából ne­héz 1976-os évet a Volán Tröszt kedvezően zárta és eredménye­ként a bérek a tervezett 4,5 szá­zalék helyett átlagosan 5,8 száza­lékkal növekedtek. A gazdasági eredmények elem­zése és az új esztendő feladatai­nak részletes megfogalmazása után az előadó a kollektív szer­ződések megkötésének, időará­nyos teljesítésének tapasztalatai­val foglalkozott. Megállapította: az első évre tervezett 10 órás munkaidő-csökkentést végrehaj­tották a vállalatok. E munkát folytatjuk, mert ennek az évnek a végére minden volános dolgozó törvényes munkaideje 191 óra kell legyen. A beszámolóban tág teret ka­pott a szociális tervezés, a mint­egy 90 ezer volános dolgozót va­lamilyen formában közvetlenül érintő munkahelyi szociális ellá­tottság. Ismételten megfogalmaz­ta: a társadalom, a vállalat és a dolgozók összefogása szükséges a helyenként még szorító gondok megoldására, amelyre számos Volán-vállalat gyakorlati példá­val szolgál. Az egyik legnagyobb gond, a lakáshelyzet gyorsabb megoldásának is ez a járható út­ja. A tröszt szakszervezeti taná­csa támogatja és követésre ajánl­ja a győri, a szolnoki, a jászberé­nyi, a karcagi Volán-ház építé­sét. A végzett munkáról szóló be­számoló további részében a tiszt­ségviselők oktatásával, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának ünnepségeivel foglalkozott a szakszervezeti ta­nács beszámolója, amely a fel­adatok felsorakoztatásával érté­kes útmutatást is adott a bizal­mi küldötteknek az 1977. évi mun­kához. A vitában huszonegyen kértek és kaptak szót. Legtöbben a meg­növekedett jog- és hatáskör al­kalmazására való vállalati felké­szülésről, annak gyakorlati ér­vényesítéséről beszéltek. Egybe­hangzóan a hatáskör bővítésének szükségességéről, hasznosságáról szóltak, de mint Pándi Imréné, a 15-ös, Nagy I. Ferenc, a 20-as Volántól is hangsúlyozták, a na­gyobb jogkör nagyobb felelőssé­get is kíván a bizalmiaktól dön­tési, egyetértési jogaik gyakorlá­sában. A beszámolóhoz kapcsolódva számosan — Takács Gusztáv a 18-astól, Bencsik József a 12-es­­től, Lénárd Imréné az 1-estől — a vállalati bizalmi testületek éves munkájáról, a vállalati bizalmi­tanácskozásról tájékoztatták a résztvevőket. Mások — Stekkel­­bach Sándorné a 4-estől, Gajdár Géza a 2-estől, Rácz Józsefné a 16-ostól és még többen, a part­ner gazdasági vezetőkkel való együttműködés különböző kérdé­seiről mondták el tapasztalatai­kat. A munka közben szerzett ta­pasztalatok megismertetése, a ta­pasztalatcsere mellett a tröszti bizalmi küldöttértekezlet a Vo­lán-dolgozókat foglalkoztató gon­dokat is felszínre hozta. Többen szóvá tették a fluktuációt, annak okait, a munkaerőhiányt, az ezekből eredő fokozott leterhe­lést, mások a jegyadó automaták gyorsabb bevezetését, a rakodó­­munkások anyagi megbecsülésé­nek fokozását, az utazási ked­vezmény kiterjesztését szorgal­mazták. Szakszervezetünk kong­resszusának állásfoglalása ellené­re ismét felmerült az autóbusz­­vezetők nyugdíjkorhatára leszál­lításának igénye. A tröszt szak­­szervezeti tanácsának titkára mindezekre a kérdésekre részle­tesen kitért válaszában. Idézte a szakmai kongresszus megállapí­tását, hogy a népgazdaság mos­tani teherbírása nem teszi lehe­tővé a korkedvezményezettek kö­rének bővítését. A többi témával a tröszt szakszervezeti és gazda­sági vezetése, az utazási kedvez­mény kiterjesztésével a közeljö­vőben szakszervezetünk elnöksé­ge is foglalkozik. Végezetül a he­lyi, a vállalati kezdeményezések szerepét hangsúlyozva, kérte a bizalmi küldötteken keresztül a kollektívák támogatását az 1977. év feladatainak színvonalas meg­oldásához, a dolgozók munka- és életkörülményeinek további ja­vításához. P. S. Új autóbuszok a Miskolci Közlekedési Vállalatnál Tovább korszerűsödik a Mis­kolci Közlekedési Vállalat autó­buszparkja az 1977-es esztendő­ben. A vállalat harminc 260-as autóbusszal és hat csuklós villa­mossal gazdagodik. Az új jár­művekre fontos feladat hárul: hozzá kell járuljanak az MKV tervezett négyszázalékos utaslét­szám-növeléséhez, és a tervezett nyolcszázalékos utazási távolság növeléséhez. A vállalatnál arra számítanak, hogy a növekedés ellenére másfél százalékkal csökken a férőhely­­kihasználtság, így a növekvő utasszám ellenére kényelmeseb­ben utazhatnak a miskolciak. Új AFIT-szerviz Sárváron Január 7-én átadták rendelte­tésének Sárváron az ország leg­újabb és Vas megye­i tájegysé­gének régóta várt gépkocsi kar­bantartó állomását. A nagy for­galmú, 84-es számú főközleke­dési út mentén felépített AFIT- üzem 32 millió forintos beruhá­zással készült el. A sárvári gépkocsi karbantar­tó állomás az AFIT szombathe­lyi XII. sz. Autójavító Vállalat­hoz tartozik. Évi 115 000 óra ka­pacitása 4400 autó ellátását teszi lehetővé. Sokoldalú szolgáltatásra készül­tek fel a sárvári szervizben. Az új karbantartó állomás elvégzi Trabant, Wartburg, Skoda és Zsi­guli gépkocsik garanciális és ga­ranciaidőn túli munkáit. Emellett foglalkozik Nysa, Zuk, Barkas, Skoda 1203, UAZ 469 és 451 jelű kis teherkocsik javításával. Az új szervizben garanciaidőn túli mű­szaki vizsgálatokat és beállításo­kat is végeznek. Továbbá az ál­talános javítási munkák kereté­ben hibamegállapítást, futójaví­tást és fődarabcserét is vállalnak. A legkorszerűbb eszközök fel­­használásával végezhetik ezeket a munkákat és a karosszériaja­vítást meg a fényezést is. A szer­viz dolgozóinak üzemi szociális igényeit korszerű létesítmények biztosítják. A lakossági szolgáltatások to­vábbi bővítésére létesített leg­újabb AFIT-üzem az átadás­bán megkezdte a munkát. A sárvári szerviz a negyedik ötéves terv idején kibontakozott, nagyobb arányú vidéki hálózatfejlesztési program keretében kezdett épül­ni, s lényegében az ötödik ötéves terv első évének végére elkészült. Ennek megfelelően ma már az ország területén csaknem hetven AFIT-szerviz gondoskodik a gép­kocsik üzemképességéről és üzem­­biztonságáról. Ebben a hálózat­ban, az állami autójavító ipar üzemeiben — a gyakrabban ese­dékes munkákat figyelembe vé­ve — évente 2,2 millió személy­­kocsi javítását, karbantartását végzik el, így ezek az üzemek az idén már mintegy 600 000 au­tótulajdonos és -üzemeltető meg­rendeléseit teljesítik, tehát tár­sadalmi méretekben is nagyará­nyú szolgáltatást végeznek. Nyolcszáz új Volán-autóbusz A Voltán Tröszt tervei szerint 6,9 százalékkal növekszik a sze­mélyforgalom 1977-ben. Ezen be­lül a helyi tömegközlekedés gyor­sabb ütemű növekedésével szá­molnak. A hivatásforgalom szín­­vonalabb ellátása érdekében az idén is folytatódik az autóbusz­állomány korszerűsítése. 1,7 mil­liárd forintért 800 autóbuszt vá­sárolnak. Emellett 2300 tehergép­kocsit és 451 pótkocsit is besze­reznek. Közlemény a kegyeleti bizottság megalakulásáról A SZOT titkárságának határozata alapján megalakult szakszerveze­tünkben a titkárság mellett működő kegyeleti bizottság. A kegyeleti bizottság fő feladata részben a párt- és a szakszervezeti munkában kiemelkedő szakszervezeti tagok elhunyta alkalmából a temetésről és a szocialista gyászszertartásról való gondoskodás, más­részt a szakszervezetünk alapító tagjairól vagy mártírjairól, veterán­jairól születésünk, illetve elhunytak kerek évfordulóján való megemlé­kezés szaklapunk hasábjain. .Szakszervezetünk kegyeleti bizottságának létrehozásával elődeink emlékének ápolása, nevük,­­forradalmi tevékenységük megismerteté­­s­ével pedig a fiatalabb nemzedék nevelése a cél. Az AURAS szb-elnöke Éppen 21 éve, hogy fiatal szak­munkásként az AURAS Autóal­katrészgyárba került Mihályi Ti­vadar. Családjában meg korábbi munkahelyén is úgy nevelték, az egyén csak a közösséggel együtt boldogulhat. Tenni a közösségért mindenkinek egyéni kötelessége. D­e tevékenységi területet a szak­­szervezeti munkában találta meg — egy egész életre. — Már 1950-ben tisztségviselő lettem. Bizalmiként kezdtem az előző munkahelyemen, és amikor ide jöttem, szintén megválasztot­tak bizalminak a fogadóműhely­ben — mondja. S hogy megbízatását mennyire közmegelégedésre végezte, mu­tatja, szakszervezeti tisztsége az­óta is folyamatos. Igaz, már ré­gen nem bizalmi. Húsz éve tag­ja a vszt-nek és az ezt megelő­ző öt évben a szakszervezet mun­kavédelmi felügyelőjévé is meg­választották. A legutóbbi tiszt­­újításkor pedig, munkavédelmi felügyelői megbízatásának meg­hagyásával, a vállalati szakszer­vezeti tanács elnökévé választot­ták. Gazdasági munkájában is előbb­re lépett. Évek óta a fogazómű­hely művezetője. Azon kevesek közé tartozik, akik úgyszólván a nap minden szakában megtalál­hatók a gyárban. Megfogyatko­zott létszámú műhelyük ugyanis három műszakos és ő minden reggel átveszi az éjszakásoktól a munkát, találkozik a délutáno­­sokkal. — S ha már úgy is itt vagyok, rendszerint körbejárom a gyárat is — mondja mosolyog­va. Mint munkavédelmi felügyelő, vagy mint szakszervezeti elnök? — Nehéz lenne kettéválasztani a két funkciót. Művezetőként a legtöbb műhellyel közvetlen kap­csolatom van. Még munkavédel­mi őr koromban megszoktam, hogy ahol megfordulok, ott kö­rül is nézek. Nincs ez másként most sem. Mennyire egyszerűbb betartani a rendet, a biztonsági előírásokat, mint balesetet kivizs­gálni, jegyzőkönyvet írni. Egyetlen gazdasági vezető sem örül annak, ha a negyedévenkén­ti munkavédelmi szemle jegyző­könyvében felelősként szerepel a neve. Én sem vagyok kivétel ez alól, őrizzük hát meg a rendet, vigyázzunk egymás egészségére, testi épségére, aminek legjobban bevált módja, hogy minden prob­lémát a keletkezéskor, az észle­léskor megoldunk. — Nehezebben találtam fel magam az elnöki funkcióban — tér rá Mihályi Tivadar a kérdés második részére. — Annak elle­nére, hogy régi tagja vagyok a vállalati szakszervezeti irányító testületnek, az elnöki munkát nem ismertem. Azt hittem, csak abból áll, hogy „az ülést megnyi­tom”, „az ülést bezárom”. Jól melléfogtam — neveti el magát. — Nálunk, bár van titkárhe­lyettesi megbízatás is, az a szo­kás, vagy a titkár, vagy az elnök részt vesz a pártbizottsági, igaz­gatótanácsi üléseken, ami termé­szetesen kötelezettséggel jár. Tá­jékoztatni az szb-t, a vszt-t, a dolgozókat és viszont. — Részt veszek az szb, az szt elé kerülő témák előkészítésében. A 35 tagú szakszervezeti tanács­ban és a 13 tagú szb-ben sok új ember van, aki tapasztalatlan még a mozgalmi munkában. A vitakészség fejlesztésében is se­gítségre szorulnak. Megszoktam, nem telefonon emlékeztetem a testületi tagokat a soron követ­kező ülésre, hanem kezemben az írásos anyaggal, személyesen fel­keresem őket és röviden megbe­széljük a témát. Nem egy fel­szólalás kezdetét jelentette az ilyen beszélgetés. Segítek abban is, hogy a dolgozókat is rend­szeresen tájékoztassák, az elfoga­dott határozatot magyarázzák. — Úgy gondolom, az elnöknek az egész szervezeti élet irányí­tásában részt kell vennie. A bi­zalmiak oktatása a jog- és ha­táskör gyakorlására az egész irá­nyító testület és benne az én fel­adatom is. — Megbízatásomban sok segít­séget kapok Urbán János vszt-tit­­kártól. Minden tennivalót, ese­ményt megbeszélünk egymással, szerintem ez előfeltétele és biz­tosítéka a kollektív munkának. Nagy hasznát látom a KSZDSZ által szervezett szb-elnöki tanfo­lyamnak, amelyen elméleti, mód­szertani kérdésekben kaptam hasznos ismereteket. Mihályi Tivadar szb-elnök vázlatos portréjához még az is hozzá tartozik, hogy a szakszer­vezet képviselőjeként a vállalati jogsegélybizottságnak is tagja. Két felnőtt gyermeke van, fia az AURAS-nál villanyszerelő, így dinasztiaalapítóként is szá­mon tartják. Eredményes munkájáért a Szakma kiváló dolgozója kitün­tetésben és Miniszteri Dicséret elismerésben részesült. Több mint 20 éves szakszervezeti munkássá­gát a vállalatnál legutóbb ta­valy november 7-én kiváló dol­gozó kitüntetéssel ismerték el.

Next