Közlekedés, 1981 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Világi proletárjai, egyesültetetti KongreSSZUS után Együtt gondolkodni, együtt cselekedni” írta homlokára a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa és a tanácskozás három napja elegendő időt adott a mérlegkészítésre. Előbb az együtt gondolkodást helyezte előtérbe, hogy utána, hazatérve a kongresszusi küldöttek, megkezdődjék az együtt cselekvés. Persze a kongresszus soksok felszólalásán is érződött már az együtt cselekvés, hiszen a közös program kidolgozása mi mást jelentett volna? De mielőtt bármit is szólunk erről, ahogyan továbbról, érdemes, ha csak villanásokban is visszaidézni egy-két megállapítást Gáspár Sándor beszédéből. „Nem szabad saját magunk — és a tagságunk — figyelmét csak a végrehajtásra korlátoznunk. Jobban meg kell ismerni és ki kell fejezni tagjainknak a szocialista társadalom építésével és fejlesztésével kapcsolatos ténylegesen jelentkező igényeit és szándékát. Ennek alapján kell a fő feladatok megvalósításából adódó mindennapi tennivalókat meghatározni és a végrehajtásukkal összefüggő lépéseket kidolgozni. A szocialista építésnek e mindennapi kérdéseiben a szakszervezeteknek meg kell őrizniük vélemény- és akciószabadságukat. Ennek érvényesülnie kell a szakszervezetek gyakorlati munkájában. A szakszervezeteknek politikailag bátorsággal, de felelősségteljesen kell állást foglalniuk a jogkörükbe tartozó kérdésekben. Ma még előfordul a szakszervezetek állásfoglalásaiban az aggályos önkontroll, a bizonytalanság, a megfoghatatlan vélemény, ilyenkor elmosódik önálló arculatuk és nem teljesítik feladatukat. Az állami és a szakszervezeti szervek — jelentette ki Gáspár Sándor — egyenrangú partnerek. Alá- és fölérendeltségi viszony nincs közöttük. Feladatuk együttműködni az együttes célért és segíteni egymásnak.” A kongresszus három napja, a felszólalások — közöttük Kádár Jánosné — a szekcióüléseken elmondottak hosszú időre utat mutatnak, ráirányították a figyelmet a szakszervezetek legfontosabb feladataira, tennivalóira. Nekünk most szakszervezeti tisztségviselőknek, a mozgalom vezetőinek és közkatonáinak egyetlen dolgunk van: a lehető legjobban átültetni a hétköznapok gyakorlatába az ott elhangzottakat, mindazt, amiről már szó volt azSZDSZ XXX. kongresszusán is, de amelyeket a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa is megerősített, illetve néhány dologban többet is adott. A lényeg: az áttörés! Új úton kell előrehaladni, ezt tisztán és világosan látja szakszervezeti tagságunk, úgy, ahogy vezetők és vezetettek egyaránt kívánják. És ez az út mindenkire egyaránt érvényes: a bizalmitól kezdve egészen a miniszterig, a munkásembertől kezdve a szakszervezeti titkárig, vagyis egy a lényeg: a dolgok, a fogalmak egyforma értelmezése! És ettől lesz erősebb az érdekvédelem, az érdekképviselet, ami a szakszervezet egyik alapvető feladata. Nézzük meg közelebbről is a végrehajtás mikéntjét. Először is azt kell látni, hogy nincs szükség új formulákra, jók a meglevők, ezeket kell felhasználni. Vagy 600 ajánlás hangzott el a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusán, ezeknek több mint a fele túlnő az ágazatunk problémáin, s a legtöbb a munkakörülményekkel foglalkozik. De a mi feladatunk szakszervezeti tennivaló: változni kell a szakszervezeti munka belső tartalmának. És ez tőlünk függ, ezt mi tudjuk megváltoztatni, természetesen nem azonnal, nem máról holnapra, hanem lépésről lépésre, látva, min szükséges változtatni, másképpen, jobban csinálni, mindig a közösség érdekeit tartva szem előtt. A Szakszervezetek' Országos Tanácsa továbbra is elvi irányítója a mozgalomnak. Nem hoz döntéseket, mert a döntések az ágazati szakszervezetekre tartoznak, csupán ajánl, azt, amit fontosnak, lényegesnek tart, ami az elvi irányítás velejárója. A határozatok meghozatala, a konkrét döntések az egyes szakszervezetek feladatai. S ebből következik, milyen nagy felelősség hárul az ágazati szakszervezetekre, ha a felelősség párosul az igényességgel, hiszen eddig csak adaptáltuk a SZOT határozatait, s ezentúl több kérdésben is a testületeknek kell határozniuk. Jelenti ez az ágazati irányítás megerősödését, munkánk felelősségteljesebbé válik, erősödik az önállóságunk. Élni kell tudni a megváltozott lehetőségekkel, ki kell használni az ebben rejlő előrelépést, a több és jobb munka lehetőségét nyíltságot, őszinteséget, amelyet várnak és elvárnak a dolgozó tömegek. Mindez jelenti persze a még nagyobb elkötelezettséget, ha azt egyáltalán lehet fokozni, a feltárt hiányosságoknak kell magukra vonni a figyelmet, keresni kell mindig és mindenben a megoldás gyors útját. Ott, ahol ezentúl is lesznek hibás döntések, mert a döntés embereken múlik és hibázhatnak —, az ilyen döntéseket azzal kell lehetetlenné tenni, hogy akkor hadakozzon a szakszervezet az emberért, amikor helytelen döntést, határozatot kívánnak egyesek hozni vélt, vagy jogos érdekre hivatkozva, s ha ilyenkor szót lehet érteni, sok későbbi hadakozástól mentjük meg magunkat és másokat! Rengeteg a tennivalónk! És ezt tudja a tagság, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének 200 ezer tagja, s az eddig megszerzett tekintélyt — és a KSZDSZ XXX. kongresszusa mutatta meg igazán, hogy milyen tekintélye van szakszervezetünknek! — tovább kell növelni, a megszerzett tekintélyt tovább kell erősíteni, nehogy néhány rossz határozat, döntés, elkapkodott intézkedés rontsa a meglevő hangulatot, a dolgozók aktivitását, azt az évek óta kialakított üzemi és munkahelyi légkört, amely jellemzi üzemeinket, vállalatainkat. A tagság között él és munkálkodik szakszervezetünk, a legkisebb sejtben is ott a bizalmi, társainak bizalmasa, a tennivalók, feladatok legjobb tudója, a gondok jelzője, a problémák feltárója. És a bizalmiak munkájára épül a szakszervezet egésze. Az alapszervezet olyan, amilyen a bizalmiak, de hát igazában az új választás óta mondhatjuk el, hogy most megfelelő a feladatok szétosztása, a munkamegosztás, és az annyira kívánatos együttműködés. Még egy idézet — ami nagyon is idekívánkozik — Gáspár Sándor beszédéből: „A dolgozók tenniakarása teljes mélységben csak a demokráciával, a műveltséggel, a hozzáértéssel szoros egységben bontakozhat ki Sok nehézség fakad abból, hogy ezt még nem mindenütt ismertük fel. Sohasem fogunk az egyről a kettőre jutni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdálkodást, másszor nevelünk, vagy éppen a demokratizmust gyakoroljuk... A szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető információrendszer kell. És természetesen kis létszámú, de magasan képzett szervezet. Kevesebb papírmunka és olyan szervezeti demokrácia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra valóban szükség van.” Most ránk vár az idő. Tennünk kell, minél gyorsabban, minél jobban, a közösség érdekében. A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXXI. ÉVFOLYAM ÁRA: 1,80 FORINT 1981. JANUÁR Az V. ötéves tervben 15—16 millió tonna árut szállítottak el gépkocsijaink A többi vállalathoz hasonlóan, a Volán 5. sz. Vállalatnál is előtérbe került a VI. ötéves terv feladatainak megoldására való felkészülés. Erőss Károly igazgató a feladatokról a következőket mondta: — Az V. ötéves tervben mintegy 15—16 millió tonna árut szállítottak el gépkocsijaink. A terv kezdetén 400 körüli volt a gépjárműpark, ez már megközelíti az 500-at. Nőtt a gépjárművek teherbírása is, s az átlag meghaladja a 9 tonnát. — A VI. ötéves tervre az áruszállítási teljesítmények 5 százalékos növekedését tervezzük. Jobban kell szerveznünk a munkát, hogy az igényeknek megfelelően gyorsan, gazdaságosan tudjunk szállítani, hogy teljesíthessük a tervezett 20 millió tonna áruszállítást. A 7,8 százalékos többletsúly, és az 5 százalék körüli áruszállítási teljesítménynövekedést gyakorlatilag változatlan gépjárműállománnyal, az intenzív- és minőségi fejlesztés előtérbe helyezésével kívánjuk megoldani. — Milyen növekedéssel számolnak a helyközi és a városi forgalomban, figyelembe véve, hogy új városok alakultak? — Az autóbuszközlekedés az utóbbi öt év alatt még nem tapasztalt mértékben fejlődött. Több mint 55 százalékkal nőtt az elszállított utasok száma, és évvégére elérte a 60 milliót, az ötéves terv időszaka alatt meghaladta a 260 milliót. A helyi utazássok száma a tervidőszak alatt megduplázódott és ebben vitathatatlan szerepe van Nyíregyháza dinamikus fejlődésének. Nyíregyháza lakóinak száma lassan meghaladja a 110 ezret. A VI. ötéves tervben az autóbuszközlekedés 13 százalékos fejlődésével számolnak terveink és mintegy 355 millió utast szándékozunk elszállítani, melynek fele a helyi forgalomban várható. Ehhez 10 százalék körüli autóbuszállomány fejlesztést tervezünk, a tervidőszak végére 275 autóbuszunk lesz. Városi közlekedésről gyakorlatilag csak Nyíregyházán beszélhetünk, ahol a napi utazások száma megközelíti a 110 ezret. A VI. ötéves tervben is a megyeszékhely közlekedése élvez elsőséget. Nyírbátor, Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Mátészalka és Kisvárda úthálózata, annak fejlesztési korlátai nem teszik lehetővé a helyi tömegközlekedés bevezetését. Természetesen felkészülünk arra is, hogy ha az indokolt, módosításokat hajtsunk végre. Vonatkozik ez Nyíregyháza tömegközlekedésére, valamint Kisvárda, Mátészalka, Nyírbátor városok helyi közlekedésére is. Mivel a megye városainak jellemzője az elővárosi forgalom, várhatóan az 1981-es májusi menetrendváltástól bevezetjük a számítógépes járatszerkesztést. A lépcsőzetes munka- és tanításkezdésben mindenütt nagy tartalékok vannak, amelyeknek kiaknázására még csak tapogatódzó lépéseket tettünk. Hogyan hasznosították a tervkészítésben szerzett korábbi tapasztalataikat ? — Az V. ötéves terv végrehajtása során új vonással gazdagodott a tervkészítő munka. Sikerült a munka jellemzőjévé tenni a demokratizmust. A tervkészítés folyamatába sikerült bekapcsolni a legkisebb munkáskollektíváktól a bizalmi, főbizalmi testület tanácskozásáig a dolgozókat. Gyakorlatból tudjuk, ha a terveket magukénak vallják a dolgozók, ha jó kezdeményezéseiket viszontlátják a tervekben, részt kérnek a végrehajtásból is. Újításaikkal, hasznos javaslataikkal segítik a gazdaságosabb termelést. — Szólna a tervfeladatok végrehajtásának előfeltételéről, a tanulásról is?* — A tervkészítésbe való érdemi beleszólás gyakorisága, értéke, jelentősége csak a hozzáértés növelésével valósítható meg. Szinte azt mondhatom, nálunk az egész vállalat tanul. Ki állami, ki politikai, ki továbbképzési jellegű rendszerekben. Természetesen sem a továbbképzést, sem a káderutánpótlást nem bízzuk a véletlenre. Ennek tervét vezetői értekezlet, majd a párt végrehajtó bizottság tárgyalta meg, megszabva a tennivalókat. — Hogyan alakul a dolgozók szociális ellátottsága? — A kis előrelépések évei következnek, mert bár van lemaradás az infrastruktúra területén is, a következő ötéves terv sem enged sokkal nagyobb lehetőségeket. Terveink között szerepel a kisvárdai főnökségi új telep beruházásának megkezdése, valamint Nyíregyházán a központi telepi tárolás, indítás, étkeztetés, és az üzemanyag-kimérésnek az új városrészből való kitelepítése. Közelebb kerül a megvalósításhoz a nyíregyházi autóbuszállomás építése. — Milyen eredményeik vannak az energiatakarékosságban és milyen intézkedéseket terveznek? — Az utóbbi öt év mindegyikében átlagosan egymillió forintos megtakarítást értünk el. A megtakarítás jelentős része különböző műszaki és szervezési intézkedések eredménye. Vállalatunknál 1980-ban kezdtük el az energiatakarékos vezetéstechnika gyakorlati oktatását. Tovább javítjuk a műszaki karbantartó munka színvonalát, bővítjük a diagnosztikán alapuló karbantartást, és a múlt évben megteremtettük a technikai feltételeit a rendszeres fogyasztásellenőrzésnek. További jelentős megtakarítást várunk a gépjárművezetők részére bevezetésre kerülő ösztönzési rendszertől is. Zsurakovszki Mihály Új otthonban az ünnepen Új, negyvenlakásos Volán-házat adtak át a 7. sz. Vállalatnál december 16-án. A negyvenlakásos társasház építését 1977-ben kezdték meg. A negyven lakás fele háromszoba-összkomfortos, a másik része pedig kétszoba-összkomfortos nagyságban készült. A 7-es Volán az újdonsült tulajdonosoknak a bekerülési összeg 20, illetve 10 százalékára kamatmentes kölcsönt adott. Javuló munkakörülmények Újdonság a Volán Elektronikánál. Megkezdődött a költözés a nemsokára elkészülő központi számítástechnikai és szervizüzem épületébe. Jelenleg szerelik be az első emeleti gépterembe az eddig ideiglenes helyen üzemelt R 22-es számítógépet. BKV-s brigádok értékes ajándéka, a testi és szellemi fogyatékos gondozottaknak A Budapesti Közlekedési Vállalat néhány évvel ezelőtt egy IK-630 típusú, autóbuszt ajándékozott a Heves megyei Tanács Csecsemőotthona és Egészségügyi Gyermekotthonának. Az autóbusz a rendszeres használat során elromlott, javíthatatlanná vált. Dr. Ritecz Éva igazgató főorvos ismételten kérte a vállalat segítségét, hogy a testi és szellemi fogyatékos gondozottaik ellátásában oly fontos szerepet betöltő autóbuszt a lehetőségeikhez képes pótolják. Bíró Lajos forgalmi vezérigazgató-helyettes továbbította ezt a kérést az autóbuszjavító gyáregység és a gépjármű-üzemegység szocialista brigádjaihoz, amelyek vállalták egy IK-260 típusú autóbusz felújítását és szükség szerinti átalakítását. A járművet 13 szocialista brigád több mint 2000 óta társadalmi munkával készítette el. Tokaji Imre gyáregység-igazgató, Koltai Miklós, a gépjármű-üzemegység forgalmi vezetője és a munkában részt vevő szocialista brigádok képviselői a helyszínen adták át azautóbuszt a gyermekotthonnak. Az értékes ajándékot az intézmény vezető főorvosa levélben köszönte meg. Daczó József vezérigazgatónak küldött levelében kiemelte, hogy „Az autóbusz használata igen nagy segítséget jelent a 250 súlyos testi, szellemi fogyatékos gondozott minél jobb ellátásában. Segítséget jelent továbbá dolgozóink sport, kulturális igényeinek a kielégítésében is. Kérem szíveskedjék a munkában részt vett November 7.; Gagarin; KISZ; Csonka János; Sallai; Corvin; Augusztus 20.; Szamuelly; József Attila; Dózsa; Corvolán, Disel. Április 4. szocialista brigádoknak is köszönetünket és elismerésünket továbbítani azzal, hogy lehetőségeikhez mérten a jövőben is várjuk szíves támogatásukat”. . Reméljük hosszú ideig élvezni fogja Öt évvel ezelőtt a KSZDSZ XXIX. kongresszusa foglalkozott először a közlekedési és szállítási dolgozók szociális otthona létrehozásának szükségességével. Az elhatározást tett követte. Azóta több fórumon elhangzott, többek között a Fővárosi Tanács felhívásában is, hogy támogassák a főváros öregei otthonának létrehozását, fenntartását. A nemrég felépült kamaraerdei új szociális otthon lakója lesz Kátyán Pál, a Volán 1. sz. Vállalat volt dolgozója is, aki a 3-as üzemigazgatóságtól 1960-ban ment nyugdíjba. Kátyán Pál 1965—1973 között nyugdíjasként tovább dolgozott. Reméljük, hosszú ideig élvezni fogja e szép helyen épült, kényelmes otthont. Medgyes Lászlóné