Közlekedés, 1981 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Világi proletárjai, egyesültetetti Kon­greSSZUS után E­gyütt gondolkodni, együtt cselekedni” írta homlokára a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa és a tanácskozás három napja elegendő időt adott a mérlegkészítésre. Előbb az együtt gondol­kodást helyezte előtérbe, hogy utána, hazatérve a kongresszusi kül­­­döttek, megkezdődjék az együtt cselekvés. Persze a kongresszus sok­sok felszólalásán is érződött már az együtt cselekvés, hiszen a közös program kidolgozása mi mást jelentett volna? De mielőtt bármit is szólunk erről, a­hogyan továbbról, érdemes, ha csak villanásokban is visszaidézni egy-két megállapítást Gáspár Sándor beszédéből. „Nem szabad saját magunk — és a tagságunk — figyelmét csak a végrehajtásra korlátoznunk. Jobban meg kell ismerni és ki kell fejez­ni tagjainknak a szocialista társadalom építésével és fejlesztésével kapcsolatos ténylegesen jelentkező igényeit és szándékát. Ennek alap­ján kell a fő feladatok megvalósításából adódó mindennapi tenniva­lókat meghatározni és a végrehajtásukkal összefüggő lépéseket kidol­gozni. A szocialista építésnek e mindennapi kérdéseiben a szakszer­vezeteknek meg­ kell őrizniük vélemény- és akciószabadságukat. En­nek érvényesülnie kell a szakszervezetek gyakorlati munkájában. A szakszervezeteknek politikailag bátorsággal, de felelősségteljesen kell állást foglalniuk a jogkörükbe tartozó kérdésekben. Ma még elő­fordul a szakszervezetek állásfoglalásaiban az aggályos önkontroll, a bizonytalanság, a megfoghatatlan vélemény, ilyenkor elmosódik ön­álló arculatuk és nem teljesítik feladatukat. Az állami és a szakszer­vezeti szervek — jelentette ki Gáspár Sándor — egyenrangú partnerek. Alá- és fölérendeltségi viszony nincs közöttük. Feladatuk együttmű­ködni az együttes célért és segíteni egymásnak.” A kongresszus három napja, a felszólalások — közöttük Kádár Jánosné — a szekcióüléseken elmondottak hosszú időre utat mutatnak, ráirányították a figyelmet a szakszervezetek legfontosabb feladataira, tennivalóira. Nekünk most szakszervezeti tisztségviselőknek, a moz­galom vezetőinek és közkatonáinak egyetlen dolgunk van: a lehető legjobban átültetni a hétköznapok gyakorlatába az ott elhangzottakat, mind­azt, amiről már szó volt a­zSZDSZ XXX. kongresszusán is, de amelyeket a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa is meg­erősített, illetve néhány dologban többet is adott. A lényeg: az áttörés! Új úton kell előrehaladni, ezt tisztán és vilá­­­gosan látja szakszervezeti tagságunk, úgy, ahogy vezetők és vezetet­tek egyaránt kívánják. És ez az­ út mindenkire egyaránt érvényes: a bizalmitól kezdve egészen a miniszterig, a munkásembertől kezdve a szakszervezeti titkárig, vagyis egy a lényeg: a dolgok, a fogalmak egyforma értelmezése! És ettől lesz erősebb az érdekvédelem, az ér­dekképviselet, ami a szakszervezet egyik alapvető feladata. Nézzük meg közelebbről is a végrehajtás mikéntjét. Először is azt kell látni, hogy nincs szükség új formulákra, jók a meglevők, ezeket kell felhasználni. Vagy 600 ajánlás hangzott el a magyar szakszerve­zetek XXIV. kongresszusán, ezeknek több mint a fele túlnő az ágaza­tunk problémáin, s a legtöbb a munkakörülményekkel foglalkozik. De a mi feladatunk szakszervezeti tennivaló: változni kell a szak­­szervezeti munka belső tartalmának. És ez tőlünk függ, ezt mi tud­juk megváltoztatni, természetesen nem azonnal, nem máról holnapra, hanem lépésről lépésre, látva, min szükséges változtatni, másképpen, jobban csinálni, mindig a közösség érdekeit tartva szem előtt. A Szakszervezetek'­ Országos Tanácsa továbbra is elvi irányítója a mozgalomnak. Nem hoz döntéseket, mert a döntések az ágazati szak­­szervezetekre tartoznak, csupán ajánl, azt, amit fontosnak, lényeges­nek tart, ami az elvi irányítás velejárója. A határozatok meghozatala, a konkrét döntések az egyes szakszervezetek feladatai. S ebből követ­kezik, milyen nagy felelősség hárul az ágazati szakszervezetekre, ha a felelősség párosul az igényességgel, hiszen eddig csak adaptáltuk a SZOT határozatait, s ezentúl több kérdésben is a testületeknek kell határozniuk. Jelenti ez az ágazati irányítás megerősödését, munkánk felelősségteljesebbé válik, erősödik az önállóságunk. Élni kell tudni a megváltozott lehetőségekkel, ki kell használni az ebben rejlő előre­lépést, a több és jobb munka lehetőségét nyíltságot, őszinteséget, ame­lyet várnak és elvárnak a dolgozó tömegek. Mindez jelenti persze a még nagyobb elkötelezettséget, ha azt egyáltalán lehet fokozni, a fel­tárt hiányosságoknak kell magukra vonni a figyelmet, keresni kell mindig és mindenben a megoldás gyors útját. Ott, ahol ezentúl is lesznek hibás döntések,­­ mert a döntés embe­­­reken múlik és hibázhatnak —, az ilyen döntéseket azzal kell lehetet­lenné tenni, hogy akkor hadakozzon a szakszervezet az emberért, amikor helytelen döntést, határozatot kívánnak egyesek hozni vélt, vagy jogos érdekre hivatkozva, s ha ilyenkor szót lehet érteni, sok későbbi hadakozástól mentjük meg magunkat és másokat! R­engeteg a tennivalónk! És ezt tudja a tagság, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak­­szervezetének 200 ezer tagja, s az eddig megszerzett tekintélyt — és a KSZDSZ XXX. kongresszusa mutatta meg igazán, hogy milyen te­kintélye van szakszervezetünknek! — tovább kell növelni, a megszer­zett tekintélyt tovább kell erősíteni, nehogy néhány rossz határozat, döntés, elkapkodott intézkedés rontsa a meglevő hangulatot, a dolgo­zók aktivitását, azt az évek óta kialakított üzemi és munkahelyi lég­kört, amely jellemzi üzemeinket, vállalatainkat. A tagság között él és munkálkodik szakszervezetünk, a legkisebb sejtben is ott a bizalmi, társainak bizalmasa, a tennivalók, feladatok legjobb tudója, a gon­dok jelzője, a problémák feltárója. És a bizalmiak munkájára épül a szakszervezet egésze. Az alapszervezet olyan, amilyen a bizalmiak, de hát igazában az új választás óta mondhatjuk el, hogy most meg­felelő a feladatok szétosztása, a munkamegosztás, és az annyira kívá­natos együttműködés. Még egy idézet — ami nagyon is idekívánkozik — Gáspár Sándor beszédéből: „A dolgozók tenniakarása teljes mélységben csak a de­mokráciával, a műveltséggel, a hozzáértéssel szoros egységben bonta­kozhat ki Sok nehézség fakad abból, hogy ezt még nem mindenütt ismertük fel. Sohasem fogunk az egyről a kettőre jutni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdálkodást, másszor nevelünk, vagy éppen a demokratizmust gyakorol­juk... A szakszer­vezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető infor­máció­rendszer kell. És természetesen kis létszámú, de magasan kép­zett szervezet. Kevesebb papírmunka és olyan szervezeti demokrácia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra valóban szükség van.” Most ránk vár az idő. Tennünk kell, minél gyorsabban, minél jobban, a közösség érde­kében. A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXXI. ÉVFOLYAM ÁRA: 1,80 FORINT 1981. JANUÁR Az V. ötéves tervben 15—16 millió tonna árut szállítottak el gépkocsijaink A többi vállalathoz hasonlóan, a Volán 5. sz. Vállalatnál is elő­térbe került a VI. ötéves terv fel­adatainak megoldására való fel­készülés. Erőss Károly igazgató a feladatokról a következőket mondta: — Az V. ötéves tervben mint­egy 15—16 millió tonna árut szál­lítottak el gépkocsijaink. A terv kezdetén 400 körüli volt a gép­­járműpark, ez már megközelíti az 500-at. Nőtt a gépjárművek teher­bírása is, s az átlag meghaladja a 9 tonnát. — A VI. ötéves tervre az áru­szállítási teljesítmények 5 száza­lékos növekedését tervezzük. Job­ban kell szerveznünk a munkát, hogy az igényeknek megfelelően gyorsan, gazdaságosan tudjunk szállítani, hogy teljesíthessük a tervezett 20 millió tonna áruszál­lítást. A 7,8 százalékos többlet­súly, és az 5 százalék körüli áru­szállítási teljesítménynövekedést gyakorlatilag változatlan gépjár­műállománnyal, az intenzív- és minőségi fejlesztés előtérbe helye­zésével kívánjuk megoldani. — Milyen növekedéssel számol­nak a helyközi és a városi forga­lomban, figyelembe véve, hogy új városok alakultak? — Az autóbuszközlekedés az utóbbi öt év alatt még nem ta­pasztalt mértékben fejlődött. Több mint 55 százalékkal nőtt az elszállított utasok száma, és év­­végére elérte a 60 milliót, az öt­éves terv időszaka alatt megha­ladta a 260 milliót. A helyi utazás­sok száma a tervidőszak alatt megduplázódott és ebben vitatha­tatlan szerepe van Nyíregyháza dinamikus fejlődésének. Nyíregy­háza lakóinak száma lassan meg­haladja a 110 ezret.­­ A VI. ötéves tervben az autóbuszközlekedés 13 százalékos fejlődésével számolnak terveink és mintegy 355 millió utast szán­dékozunk elszállítani, melynek fe­le a helyi forgalomban várható. Ehhez 10 százalék körüli autó­buszállomány fejlesztést terve­zünk, a tervidőszak végére 275 autóbuszunk lesz. Városi közleke­désről gyakorlatilag csak Nyír­egyházán beszélhetünk, ahol a napi utazások száma megközelíti a 110 ezret. A VI. ötéves tervben is a me­gyeszékhely közlekedése élvez el­sőséget. Nyírbátor, Fehérgyarmat, Vásárosnamény, Mátészalka és Kisvárda úthálózata, annak fej­lesztési korlátai nem teszik lehe­tővé a helyi tömegközlekedés be­vezetését. Természetesen felké­szülünk arra is, hogy ha az indo­kolt, módosításokat hajtsunk vég­re. Vonatkozik ez Nyíregyháza tö­megközlekedésére, valamint Kis­várda, Mátészalka, Nyírbátor vá­rosok helyi közlekedésére is. Mi­vel a megye városainak jellemző­je az elővárosi forgalom, várha­tóan az 1981-es májusi menet­rendváltástól bevezetjük a szá­mítógépes járatszerkesztést. A lépcsőzetes munka- és tanításkez­désben mindenütt nagy tartalé­kok vannak, amelyeknek kiakná­zására még csak tapogatódzó lé­péseket tettünk.­­ Hogyan hasznosították a tervkészítésben szerzett korábbi tapasztalataikat ? — Az V. ötéves terv végrehaj­tása során új vonással gazdago­dott a tervkészítő munka. Sike­rült a munka jellemzőjévé tenni a demokratizmust. A tervkészítés folyamatába sikerült bekapcsolni a legkisebb munkáskollektíváktól a bizalmi, főbizalmi testület ta­nácskozásáig a dolgozókat. Gya­korlatból tudjuk, ha a terveket magukénak vallják a dolgozók, ha jó kezdeményezéseiket vi­szontlátják a tervekben, részt kér­nek a végrehajtásból is. Újítása­ikkal, hasznos javaslataikkal se­gítik a gazdaságosabb termelést. — Szólna a tervfeladatok vég­rehajtásának előfeltételéről, a ta­nulásról is?* — A tervkészítésbe való érdemi beleszólás gyakorisága, értéke, je­lentősége csak a hozzáértés növe­lésével valósítható meg. Szinte azt mondhatom, nálunk az egész vál­lalat tanul. Ki állami, ki politi­kai, ki továbbképzési jellegű rendszerekben. Természetesen sem a továbbképzést, sem a ká­derutánpótlást nem bízzuk a vé­letlenre. Ennek tervét vezetői ér­tekezlet, majd a párt végrehajtó bizottság tárgyalta meg, megszab­va a tennivalókat. — Hogyan alakul a dolgozók szociális ellátottsága? — A kis előrelépések évei kö­vetkeznek, mert bár van lemara­dás az infrastruktúra területén is, a következő ötéves terv sem en­ged sokkal nagyobb lehetősége­ket. Terveink között szerepel a kisvárdai főnökségi új telep beru­házásának megkezdése, valamint Nyíregyházán a központi telepi tárolás, indítás, étkeztetés, és az üzemanyag-kimérésnek az új vá­rosrészből való kitelepítése. Köze­lebb kerül a megvalósításhoz a nyíregyházi autóbuszállomás épí­tése. — Milyen eredményeik vannak az energiatakarékosságban és mi­lyen intézkedéseket terveznek? — Az utóbbi öt év mindegyi­kében átlagosan egymillió forin­tos megtakarítást értünk el. A megtakarítás jelentős része külön­böző műszaki és szervezési intéz­kedések eredm­énye. Vállalatunk­nál 1980-ban kezdtük el az ener­giatakarékos vezetéstechnika gya­korlati oktatását.­­­­ Tovább javítjuk a műszaki karbantartó munka színvonalát, bővítjük a diagnosztikán alapuló karbantartást, és a múlt évben megteremtettük a technikai fel­tételeit a rendszeres fogyasztás­­ellenőrzésnek. További jelentős megtakarítást várunk a gépjár­művezetők részére bevezetésre kerülő ösztönzési rendszertől is. Zsurakovszki Mihály Új otthonban az ünnepen Új, negyvenlakásos Volán-házat adtak át a 7. sz. Vállalatnál de­cember 16-án. A negyvenlakásos társasház építését 1977-ben kezd­ték meg. A negyven lakás fele háromszoba-összkomfortos, a má­sik része pedig kétszoba-összkom­­fortos nagyságban készült. A 7-es Volán az újdonsült tulajdonosok­nak a bekerülési összeg 20, illetve 10 százalékára kamatmentes köl­csönt adott. Javuló munkakörülmények Újdonság a Volán Elektroniká­nál. Megkezdődött a költözés a nemsokára elkészülő központi szá­mítástechnikai és szervizüzem épületébe. Jelenleg szerelik be az első emeleti gépterembe az eddig ideiglenes helyen üzemelt R 22-es számítógépet. BKV-s brigádok értékes ajándéka, a testi és szellemi fogyatékos gondozottaknak A Budapesti Közlekedési Vállalat néhány évvel ezelőtt egy IK-630 típusú, autóbuszt ajándékozott a Heves megyei Tanács Csecsemőotthona és Egészségügyi Gyermekotthonának. Az autóbusz a rendszeres használat során elromlott, javítha­tatlanná vált. Dr. Ritecz Éva igazgató főorvos ismételten kér­te a vállalat segítségét, hogy a testi és szellemi fogyatékos gondozottaik ellátásában oly fontos szerepet betöltő autóbuszt a lehetőségeikhez ké­pes pótolják. Bíró Lajos forgalmi vezérigazgató-helyettes továbbította ezt a kérést az autóbuszjavító gyár­egység és a gépjármű-üzemegység szocialista bri­gádjaihoz, amelyek vállalták egy IK-260 típusú autóbusz felújítását és szükség szerinti átalakí­tását. A járművet 13 szocialista brigád több mint 2000 óta társadalmi munkával készítette­ el. Tokaji Imre g­yáregység-igazgató, Koltai­ Miklós, a gépjármű-üzemegység forgalmi vezetője és a munkában részt vevő szocialista brigádok képvi­selői a helyszínen adták át az­­autóbuszt a gyer­mekotthonnak. Az értékes ajándékot az intézmény vezető fő­orvosa levélben köszönte meg. Daczó József ve­zérigazgatónak küldött levelében kiemelte, hogy „Az autóbusz használata igen nagy segítséget je­lent a 250 súlyos testi, szellemi fogyatékos gondo­zott minél jobb ellátásában. Segítséget jelent továb­bá dolgozóink sport, kulturális igényeinek a kielé­gítésében is. Kérem szíveskedjék a munkában részt vett November 7.; Gagarin; KISZ; Csonka János; Sallai; Corvin; Augusztus 20.; Szamuelly; József Attila; Dózsa; Corvolán, Disel. Április 4. szocia­lista brigádoknak is köszönetünket és elismeré­sünket továbbítani azzal, hogy lehetőségeikhez mérten a jövőben is várjuk szíves támogatásu­kat”. . Reméljük hosszú ideig élvezni fogja Öt évvel ezelőtt a KSZDSZ XXIX. kongresszusa foglalkozott először a közlekedési és szállítási dolgozók szociális otthona létre­hozásának szükségességével. Az elhatározást tett követte. Azóta több fórumon elhangzott, többek között a Fővárosi Tanács felhívá­sában is, hogy támogassák a fő­város öregei otthonának létreho­zását, fenntartását. A nemrég felépült kamaraerdei új szociális otthon lakója lesz Kátyán Pál, a Volán 1. sz. Válla­lat volt dolgozója is, aki a 3-as üzemigazgatóságtól 1960-ban ment nyugdíjba. Kátyán Pál 1965—1973 között nyugdíjasként tovább dol­gozott. Reméljük, hosszú ideig élvezni fogja e szép helyen épült, kényelmes otthont. Medgyes Lászlóné

Next