Közlekedés, 1981 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
1981. január Tervteljesítésünk alapja: a brigádmunka Munkaverseny az AURAS-nál CINKOTÁN MINDENKI ISMERI az AURAS gyárat. Ahogy az ember leszáll a HÉV-ről, már messziről szemébe ötlik falitáblájuk, sportkörük híres az állomás várócsarnokánál. A cinkotai AFIT AURAS Autóalkatrészgyár szakszervezeti bizottságának titkárával, Lovas Gyulával beszélgetünk, aki egyébként villanyszerelő csoportvezető az üzemben. Témánk a munkaverseny. Lovas Gyula erről igen szívesen tájékoztat, hiszen ez egyik erősségük. Elmondja, hogy háromféle tevékenységet tartanak számon: a brigádok közötti versenyt, a kongresszusi munkaversenyt, és a műhelyek közötti munkaversenyt. A brigádok közötti versenyt tavasszal értékelik a versenyszabályzat előírásai szerint, melyeket a hármas követelmény alapján állítottak össze. Itt minden brigád pontosan tudja, hogy milyen fokozat eléréséhez, mit és mennyit kell teljesítenie. A brigádok önértékelése után a gazdasági vezető mondja ki a végső szót, melyik brigád meddig jutott a versenyben. A legutóbbi értékelésnél akadt olyan brigád, amelyik gazdasági munkáját kitűnően ellátta, de a hármas követelménynek ezzel még nem tett eleget. Ezért anyagi elismerést kapott, de brigádfokozatot nem. Megtudom, hogy a kongresszusi munkaversenyben nagyszerű eredmények születtek. A brigádok 10100 munkaórás produktív tevékenységet számolhattak el. Két lehetőség volt, vagy munkaórát ajánlottak fel, amit a gazdasági vezetés töltött meg tartalommal, vagy pedig konkrét feladat elvégzésére tettek vállalást. A KONGRESSZUSI VERSENY LEGJOBBJA eddig a Mező Imre brigád, 144 óra/fő eredménnyel, második az Allende brigád 122 óra fő és harmadik a Zalka Máté brigád 112 óra/fő eredményével. Eddig a kongresszusi munkaversenyben 100 000 forint jutalmat fizettek ki a legjobb teljesítményt nyújtóknak. A harmadik versenyforma a műhelyek közötti, azolt ugyancsak tavasszal értékelnek. A szakszervezeti irodába sorba jönnek a legjobb brigádok vezetői. Elsőként Kiss II. Lajos, a Zalka Máté brigád vezetője érkezik a szerviz szereldéből. Eredményeik titkáról szólva elmondja, hogy náluk sok pontot hozott az újítás. — Mi rendszeresen újítunk. 1979-ben volt egy anyagmegtakarítással kapcsolatos újításunk, ami 300 000 forint hasznot jelentett a vállalatnak. Igaz, a mi helyzetünk kivételesen szerencsés. Olyan emberek dolgoznak a Zalka brigádban, akikre mindenben lehet számítani. Van két alapszervezeti párttitkárunk, szakszervezeti titkár is dolgozik nálunk, KISZ vezetőségi tag, három munkásőr. A HÁROM MUNKASÖR KÖZÜL az egyik éppen a brigádvezető, aki a csoportvezetői tisztet is ellátja. A 8 éves múlttal rendelkező közösség bronz, ezüst és háromszoros arany kitüntetés tulajdonosa. Az Abende brigád a tényezők brigádja, vagy, ahogy, hivatalosan mondják, felületkikészítők, 25-en vannak, nők és férfiak vegyesen. — Kongresszusi küldött is volt a brigádunkból — mondja Giba Sándorné brigádvezető. A kongresszus óta még lelkesebben és felelősségteljesebben dolgozunk. 1975-ben alakult a brigádunk és sok nehézséggel küzdött. Én egy éve lettem brigádvezető és megmondom, félve vállaltam ezt a posztot, bár 10 éve dolgozom itt, mindenkit ismerek. Mi is azok közé tartoztunk, akik magas munkaóra számot ajánlottunk fel a kongresszusi versenyben, ezért anyagi elismerést kaptunk, de brigádfokozatot nem. Valami mégis megindult nálunk, tanulnak az emberek, 1979-ben ketten szereztek szakmunkás képesítést, és reméljük, ha így haladunk tovább, a korábbi bronz és ezüst fokozatunk mellé újabb is kerül. — A kongresszusi verseny legjobbja a Mező Imre brigád, mely 1964-ben alakult. Farkas Sándor brigádvezető-helyettes képviseli a közösséget a beszélgetéskor. Elmondja, hogy a XI. pártkongreszus idején a budapesti pártbizottság elismerő oklevelét kapták. Ez a lakatos brigád szerkezeti lemezmunkákat végez. A három brigád munkája tulajdonképpen szorosan kapcsolódik, egymást segíthetik és gátolhatják is. Ebben a brigádban ketten járnak marxista egyetemre, 1 dolgozó marxista középiskolába, sokan szemináriumra. — A társadalmi munka is erős oldalunk — mondja Farkas Sándor. — A Georgina utcai iskolát patronáljuk, az egy gyár—egy iskola mozgalom keretében. Nemrégiben két BKV által tervezett autóbusz megállót készítettünk a kerületnek, ha kell, soron kívül, különféle célszerszámokat gyártunk. Újítóink is vannak, egyik brigádtagunk a kiváló újító ezüst fokozatát kapta. Brigádtagjainkközött van a munkásőr, pártvezetőségi tag, dolgoznak afőbizottságban, a vöröskeresztben, könyvterjesztőnk most kapott dicséretet. Jól összeszokott brigád, jó közösség. A BESZÉLGETÉSBE BEKAPCSOLÓDIK Kovács Pál versenyfelelős is, aki egyébként a tanműhely vezetője. Mozaikból rakjuk össze a képet. A vállalat 24 brigádja egyre jobban érzi és érzi feladatatát, a terv teljesítéséhez nagy mértékben hozzájárulnak vállalásaikkal. Erre nagy szükség van, hiszen a vállalatnak két igen fontos terméke van: pótalkatrészeket és szervizállomásokat, berendezéseit gyártja. Nagy részben tőkés exportra dolgoznak. Legnagyobb gondjuk a munkaerő megtartása. A fluktuáció 2—3 éve tart és ez a körülmény a brigádéletben is hanyatlást okozott. Szerencsére a párt és a szakszervezet időben felismerte a helyzetet és rászorították a gazdasági vezetést, hogy a korábbinál jobban foglalkozzanak a dolgozókkal, a brigádokkal. A kibontakozás jelei már láthatók. Körmend közelében, Vasvárott új üzeme épül az AURAS-nak, mégpedig nem is akármilyen. A dolgozók maguk építik fel a gyárat, amiben dolgozni fognak. A vasváriak már tanulnak Cinkotán és ez újabb fejlődés kezdetét jelenti. Leopold Györgyi Januártól olcsóbb •Január 2-től olcsóbb a Volán-taxi. A telefonon azonnalra rendelt kocsik óráját ugyanis ezentúl nem a fuvar felvételekor, hanem a címre érkezéskor csap-,ják le a gépkocsivezetők, ami átlagosan 18—20 forintos megtakarítással jár — az utasoknak. Kedvező feltételek mellett bérelhetnek a családok hét végére túrakocsit a vállalattól, javítószolgálata pedig ugyancsak januártól felkészülten várja a magánautósokat. Vállalja a szabadalomként elfogadott üzemanyag-megtakarító készülék beszerelését. Újdonság a 10—20—50—100 forintos Volán-taxi csekk bevezetése is, melyet a Volán utazási irodákban lehet megvásárolni. A csekk korlátozás nélkül kivihető külföldre, és bármikor felhasználható fizetőeszköz a vállalati taxikon. HÉT ÉS FÉL MÉTER szélességű, s negyven centiméter vastag bazalt-beton réteget terít a Ferihegyi repülőtéren dolgozó géplánc, amely az új leszállópálya gurulóútját készítette a hideg beálltáig.. KÖZLEKEDÉS ts Sikeres évet zártunk 1980-nal — állapította meg tömören a lényeget Gyene Péter szakszervezeti bizottsági titkár a BKV Fürst üzemegységében.’ — Az üzemegység vezetősége feladattervet készített, hogy a gazdasági és politikai munka minél összehangoltabb legyen. Két évet „kihagytunk” az Élüzem cím megszerzésében, de 1980-ban sikerült ismét megszerezni a szükséges pontszámot, s ennek nagyon örültünk. A nyolcvanas évnek az MSZMP XII. kongresszusa, hazánk felszabadulásának 35. évfordulója felfokozott hangulatot adott. Érezhető volt ez a szakszervezeti választások és a XXX. kongresszus előkészítésében is. Sikerült jól megfogni a feladatokat, a gazdasági munkát segítő tevékenységünkben az üzemi demokrácia fórumait felhasználva jól tudtuk mozgósítani dolgozóinkat a feladatok végrehajtására. A brigád mozgalmunk is tartalmasabb volt 1980-ban. Több kiváló brigádunk van, s egy kollektíva megkapta a „Budapestért” kitüntetést. Harminckét brigádból — úgy gondolom — ez igen szép eredmény. Külön is említésre méltó a Petőfi szocialista brigád teljesítménye. A forgalomban dolgoznak, a menetteljesítésben kiemelkedő munkát végeztek. Aktív, mindenre érzékenyen reagáló kollektívan lehet rájuk számítani. Célunk volt ebben az évben mind a műszaki, mind a forgalmi munkában, hogy a mennyiségi mutatók teljesítésével egyidőben a minőségi munkára fordítsunk nagyobb figyelmet, mint például az utastájékoztatásra, és a műszaki biztonságra. A munkakörülmények változásával kapcsolatban el kell mondanom, hogy míg a gépkocsivezetőknél figyelemre méltóan javultak a feltételek, ugyanez nem mondható el a műszakiaknál. Sajnos nálunk nem fejlődött olyan mértékben a műszerezettség, mint a forgalomban. Ugyanakkor tény az is, hogy 1980-ban csökkentek a közúti események, sikerült stabilizálni a műszaki biztonságot. Bizakodva tekintünk a rekonstrukció elé, a munkakörülmények jelentős javulását várjuk tőle. Üzemegységünkben 95—96 százalékos a szervezettség (itt bizony van mit javítandók, Szerk.) a választások után három új bizalmi került a bizottságba. Számos területen segítik munkánkat, a főbizalmiakkal együtt. A legfontosabb, hogy az új dolgozókkal megfelelően foglalkoznak, segítik mielőbbi beilleszkedésüket. Örömmel vettük, hogy 1980-ban sok belépőnk volt, elmondhatjuk, hogy nincs létszámgondunk. Nagy figyelmet fordítottunk az emberek egyenlő leterhelésére, korábban sok volt a túlóra. Újítási munkánkról szólnék még.A vállalati újítási vetélkedőn IV. helyezést értünk el. Nagy többségben olyan újításokat adnak be dolgozóink, amelyek házilag megvalósíthatók. Igen széles skálán mozog a javaslatok köre, a mukavédelemtől a konstrukciós módosításon át a szerelőszerszámok készítéséig. 1980-ban ötvenkét dolgozónk adott be újítási javaslatot, ebből tizenhárom újítást fogadtunk el, illetve vezettünk be. Fontos feladatunk a jövőben a munkafegyelem megszilárdítása, a munkaidő jobb kihasználása, és törekednünk kell a még jobb műszaki biztonságra. Bizonyos vagyok abban, hogy dolgozóink aktivitására mindebben számíthatunk. tt Aktivisták köszöntése Mint minden évben, az idén is megjutalmazták a Volán 1. sz. Vállalat szakszervezetében dolgozó aktivistákat. A november 26-án rendezett ünnepségen 60-an vették át a jutalmat. A vállalat szakszervezeti bizottság apparátusában dolgozó törzsgárda tagok is ezen az ünnepségen vették át jutalmukat. Vaskó László a 7-es üzemigazgatóságtól a gyémánt fokozatot, a vele járó 6 ezer forintot, Locskai Gábor a 6-os üzemigazgatóságtól arany fokozatot és 4 ezer forintot, Oszkay Kálmánné a 8-as üzemigazgatóságtól bronz fokozatot és 1500 forintot, Cholnoky Péterné, a vszb politikai munkatársa bronz fokozatot és 1500 forintot, Antal Lajosné vezető könyvtáros alapfokú törzsgárda kitüntetést kapott. Schützer György titka Megszokott pillanatkép az Üllői úton. A gépkocsik végeláthatatlan sorokban várakoznak a zöld jelzésre. A kocsisor percekig mozdulatlan. A vasúti híd alatt egy üzemanyaggal csordultig töltött tartálykocsi kényszerű fogságban álldogál. A hídon hegesztenek. A szikrák a tartálykocsi teteje körül szálldogálnak. Rémült pillantások a magasba. A kocsikísérő az ajtót markolássza. A „pilóta” látszólag rezzenéstelen arccal ül, hogy belül mi játszódik le benne, az rejtély marad. A kocsisor végre meglódul, felszabadult sóhaj. Ez meleg helyzet volt — állapítják meg a tényeket — a tartálykocsi kabinjában. Ezt a kis történetet Schützer György, a Volán 21. sz. Vállalat gépkocsivezetője, máig is élete legnehezebb perceinek tartja. Pedig jogosítványában a pecsét 1939-es keltezésű. Igaz, az még „úrvezetői” volt. A közhasználatú gépjárművezetői engedélyt, 1948-ban szerezte meg. Azóta — kisebb megszakításokkal — járja az országot. Két évig a TEFU volt a munkáltatója, majd 1951-től az Erdőgazdaságnál megszakítás nélkül húsz évet tölt. — Csodálatos két évtized volt — emlékszik némi nosztalgiával. — Az ország valamennyi erdejében jártam. A kedvencem azóta is a pilisi parkerdő. Akik jártak már ősszel vagy tavasszal erdőben azoknak ezeket az élményeket felesleges ecsetelnem. Télen és olvadáskor a tengelyig érő sár vagy hó miatt nehéz, időnként emberfeletti erőfeszítést követel az a munka. A szépség azonban sok mindenért kárpótolt. — Miért változtatott munkahelyet? — A hajnali kezdés, a késő estig tartó műszak már nagyon fárasztott. No meg a feleségem is gyakran zsörtölődött. Barátaim tanácsolták a Volánt, mondván: „itt könnyebb a munka”. Ezúttal a tévedhetetlennek hitt barátok is melléfogtak. Schützer György a Volán 21. sz. Vállalat egyik üzemanyag-tartálykocsijára került. Munkahelye lett ismét az egész ország. Az éjszakai műszak, a korán kelés sem változott. Az erdőket az országutak váltották fel, s időnként ez sem veszélytelenebb . — Érthetetlen az emberek felelőtlensége az utakon — vélekedik Schützer György. — Időnként hajmeresztő dolgokat láthatok. Nemcsak a legelemibb udvariassági szabályokat szegik meg, hanem időnként a KRESZ-előírásokat is. Manapság sok baj van a közlekedési morállal. A legtöbb vállalatnál az üzemanyag-tartálykocsira a legrátermettebb gépkocsivezetőket ültetik. Itt nincs helye a vagány vezetési stílusnak, a rámenősségnek. Óvatosan, de egyben rugalmasan kell közlekedniük. , Volán 21. sz. Vállalat a jelekből félve jól döntött, amikor ezzel a munkával Schützer Györgyöt bízta meg. Az 58 éves gépkocsivezető, a november 7-i vállalati ünnepségen vehette át a 1,5 millió balesetmentes közlekedésért járó kitüntetésit. Ilyen teljesítménnyel az országban még nagyon kevesen dicsekedhetnek. Ismerve az utakon uralkodó állapotokat szinte hihetetlenül nagy távolságnak tűnik. — Minek köszönheti ezt a kiemelkedő teljesítményt? — Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de legfontosabbnak a szerencsét tartom. Időnként én is — néha saját hibámból is — közel kerültem a balesethez Az országutakon nem válogathatunk a partnerek között. Egymás hibáját kell kijavítanunk. Ugyancsak fontosnak tartom a jó műszaki állapotú gépkocsit. A szerelők eleinte bizalmatlanságnak vették, amikor a gépkocsit a munkájuk után ellenőriztem. Ha kellett, be is másztam alá. Ma már megszokták a szerelők ezt a rigolyámat is, már nem csodálkoznak rajtam. Talán ennek köszönhetem, hogy én az autómentőknek még nem szereztem munkát. A recept még korántsem teljes a másfél millió kilométerhez, de a legfontosabbakat valószínűleg elmondta Schützer György. A felsoroltak mellett még megemlítette a nyugodt kiegyensúlyozott életet, az idegeskedésmentes vezetést, és még valamit, amit búcsúzásképpen mondott: — Szeretni kell ezt a munkát, másképpen nem megy. Én már jó néhány, évtizede járom az utakat. Még ma sem unom. Szabadidőmben a Zsigulimmal már fél Európát bejártam. Mindössze ennyi Schützer György titka ... Guba Zoltán 3