Közlekedés, 1986 (76. évfolyam, 1-11. szám)
1986-01-01 / 1. szám
A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete politikailag erősödve, szervezetileg megújulva, mozgalmi életének 87. esztendejében, XXXI. kongreszszusának küszöbére érkezett. Szakszervezetünk legfőbb irányító fóruma megkezdi kétnapos munkáját — ezekkel a szavakkal kezdte meg beszámolóját Moldován Gyula főtitkár. A mozgalom törvényei szerint a küldöttek, tagságunk előtt el kell számolnunk azzal, hogy a központi vezetőség miképpen sáfárkodott megbízatásával: mit tettünk a XXX. kongresszus határozatainak végrehajtásáért? Hogyan alkalmaztuk a gyakorlatban a társadalom vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt útmutatásait? Tagságunk szolgálata arra kötelez bennünket, hogy a választások tapasztalataira, a dolgozók véleményére támaszkodva megalapozott mérleget készítsünk, s megjelöljük a következő években ránk váró feladatokat. Főtitkárunk a szakszervezet tisztújításának legfontosabb tapasztalatait a következőkben összegezte. A központi vezetőség választási feladattervének megfelelően 1985. szeptember 1. és november 18-a között szerveztük meg a választásokat. A választás egész folyamatát szervezett, jól előkészített politikai munka jellemezte. A választási dokumentumok megfelelő önállóságot biztosítottak az alapszervek munkájához. Helyesnek bizonyultak az előkészítés során az elnökség és titkárság által kimunkált módszerek. Két ütemben 49 helyen és alkalommal megtartott tagsági vita zajlott közel kétezer szakszervezeti tag részvételével. Ezt követték az országos és alágazati titkári értekezletek. Mindezekkel összehangoltan a propagandamunka eszközeivel segítettük a kongresszus jó előkészítését. Választási dokumentumainkat az elnökség felkérésére megvitatta és véleményezte a Közlekedéstudományi Egyesület elnöksége is. A korábbi évekhez viszonyítva sokkal aktívabb volt a gazdasági vezetés bekapcsolódása, vezetői értekezleteken foglalkoztak a választásokkal. Észrevételeket és javaslatokat tettek a kongresszusi dokumentum tervezethez, az észlelhető érdemi közeledésükből, az együttműködési készségből a következő időszakban szervezetten profitálni kell szervezeteinknek. bizalmi testületi ülés, vagy bizalmi küldött-testületi ülés keretében bonyolódott a választás. Négy helyen kétszakaszos választást tartottak. A nem megfelelő előkészítés miatt öt helyen elhalasztották a választási értekezleteket. Egy helyen a tagság szabálytalannak ítélte a szavazatok összeszámlálását. A választást ennek megfelelően megismételtettük, amelyet a tagság megnyugvással vett tudomásul. A választásokat szolid ünnepélyesség, megfelelő aktivitás, és jó hangulat jellemezte. A beszámolók nagy többsége kritikus, önkritikus és problémaérzékeny volt. Nem takargatták el a gondokat és a nehézségeket, felelősségteljesen politizáltak. Az őszinte szóra, a szókimondásra a tagság is hasonlóképpen reagált. Nagyszerű tény, hogy szakmánkban a választói fórumokon közel 30 ezren nyilvánítottak véleményt, s volt mondanivalójuk! A közlekedésben dolgozók többsége a nehézségekre nem reményvesztéssel, hanem aktivitással reagál. Szól, hogy tegyünk! Javasol, hogy javítsunk! Úgy próbál eligazodni, hogy el is igazít. Ezt az egészséges emberi , mozgalmi, s mondjuk ki: szocialista energiát kötelességünk tovább vinni, terjeszteni, hasznosítani! S felkarolni mindazt az újat, ami tagságunk e jelentős részének gondolataiban megfogalmazódott. Szorító gondok Mi foglalkoztatta a hozzászólókat? Mindenekelőtt a szakszervezet érdekvédelmi, nevelő, a termelést, gazdálkodást segítő, a szervezeti élettel összefüggő tevékenységét, a munkaverseny-mozgalmat, a szociális vívmányok megőrzését érintették. Szinte kivétel nélkül felvetették a következőket: a gépjárművek és rakodógépek rossz műszaki állapotát; az anyag- és alkatrészellátás gondjait; a magánkisipar és a gazdasági munkaközösségek helyzeti, előnyeit; a főmunkaidő rangjának, becsületének a védelmét; a gyakorta mértéktelen túlmunkát; a 40 órás munkahét bevezetésének kiterjesztését; a szakszervezeti munka nyilvánosságának javítását; azt, hogy pótlékolják a gépjárművezetők túlmunkában történő foglalkoztatását; a tengelyen dolgozók korkedvezményes nyugdíjazását; a nyugdíjak reálértékének kellő megőrzését; azt, hogy magas az üdülési beutalók ára, és kevés a családi beutaló. A hozzászólók a felszínre hozták a politikai, a mozgalmi munka egy-egy részterületével, vagy a végrehajtás módszerével kapcsolatos halványabb, vagy élesebb bíráló megjegyzéseket is. Nincs mit tagadni azon sem, hogy a sok ezer hozzászólás között voltak, amelyek a végleteket is súrolták. Vágyálmok és reményt vesztett jóslatok, közöny és demagógia is fel-felbukkant a megnyilvánulások között. A választások sorozatában arra is fény derült, hogy tagságunk tájékozott a közgazdaság dolgaiban, jobban, reálisabban felismeri a maga helyét a gazdálkodás bonyolult folyamataiban, mint korábban. Rendkívül nagy jelentősége van annak, ha ki-ki érzi, tudja, miben, hogyan lendítheti előre a szocializmus egész gépezetének munkáját. A tapasztalatok között arról is szólnom kell — mondotta a főtitkár —, hogy a kádermunka demokratizmusának fejlesztése a káderelőkészítés és kiválasztás új módja és formái a tagság teljes egyetértésével és helyeslésével találkoztak. A szakszervezeti csoportok tagjai jó szívvel nyugtázták, hogy most első ízben az ő kezdeményezésük és jelölésük erőteljesebben érvényesült a vezető kiválasztásánál. A bizalmiak és helyetteseik közel 30 százaléka cserélődött a mostani választáson. A 171 vállalati alapszervnél 26 titkárváltás történt. A tagság azt is kedvezően értékeli, hogy a testület a függetlenített szbtitkárt a választást megelőzően minősíti. Rendkívüli terhelésnek volt kitéve ez a szakma Mindannyian tudjuk, hogy a XXX. kongresszus határozatának végrehajtása a számítottnál és a vártnál is nehezebb társadalmi, politikai, főként kedvezőtlenebb gazdasági viszonyok között ment végbe. Rendkívüli terhelésnek volt kitéve ez a szakma az elmúlt öt esztendőben. A vállalatokra, a társadalmi szervezetekre, a gazdasági vezetőkre és a dolgozókra egyaránt érvényes ez a megállapítás. És nem azért, mert rosszabbul dolgoztunk, mint korábban, hanem azért, mert a munka feltételei romlottak, szigorodtak meg. Minduntalan azzal a kérdéssel kellett szembenéznünk: jobb munkával lehet-e ellensúlyozni, kivédeni a növekvő terheket. Versenyfutás volt abban, hogy vajon a nehézségeink nőnek-e gyorsabban, vagy a mi munkánk színvonala, a munka hatékonysága javul-e jobb ütemben? Végül is a maga egyszerűségében tehetjük fel a kérdést: megálltuk-e a helyünket az elmúlt öt évben? Jelenthetjük a kongreszszusnak, a válasz IGEN! A megnövekedett terhek nagy részét javuló munkával ellensúlyozni tudtuk. Ha nem is 100 százalékosan, de a terhek növekedésének nagy részét jobb, szervezettebb, hatékonyabb munkával ellentételezni tudtuk és ezért az elmúlt öt évet joggal-okkal minősíthetjük a helytállás és a megújulás időszakának. Nyomatékosan és hangosan kell szólnunk dolgozóink helytállásáról. A közlekedési dolgozók a szokatlanul kemény télben majdhogynem zavartalanná tették a közlekedést, a zord időjárás ellenére naponta több millió ember járt el a munkahelyére és érkezett haza otthonába. S mindennek az ára? Sok-sok túlmunka, az emberi és gépi erő maximális kihasználása, nem ritkán emberfeletti küzdelem. Ebben a helytállásban ott volt a munkahely iránti hűség és a szakma szeretete. S vajon mi még? Az — elvtársaik! —, hogy a közlekedési és szállítási dolgozók tudatában vannak munkájuk fontosságának, érzik, ismerik annak népgazdasági jelentőségét, mindez párosul egyfajta szocialista értéktudattal és szolgálatvállalással. Javasolom, hogy a kongresszus fejezze ki elismerését és köszönetét ezért a nagyszerű teljesítményért. A közlekedési és szállítási szakma fejlődését és fejlődőképességét a változó teljesítmények, a jelentkező Elkötelezett felelősségérzettel, alkotó tenniakarással feladatainkról Szakszervezetünk december 7-én összeülő XXXI. kongresszusán Mátyási Árpád alelnök köszöntötte a küldötteket és meghívottakat, a munkában élen járó dolgozókat, a szocialista munka kitüntetettjeit, mozgalmunk megbecsült veteránjait. Köszöntötte a kongresszus elnökségében helyet foglaló Czinege Lajost, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, miniszterelnök-helyettest, Bányai Istvánt, az MSZMP KB tagját, Szlovatsik Károlyt, a SZOT titkárát, Urbán Lajos közlekedési minisztert, K. G. Matthewet, a Közlekedési és Szállítási Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége főtitkárát. A köszöntés után a kongresszus részvevői kegyelettel emlékeztek a XXX. kongresszus óta elhunyt központi vezetőségi tagokról. A továbbiakban Jenecsek István kv-titkár javaslatára a küldöttek elfogadták a kongresszus munkaprogramját, hogy a beterjesztett írásos dokumentumokat, és szóbeli kiegészítőt, a határozattervezetet, a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusára az ajánlást együtt vitatják meg. Egyetértettek azzal, hogy a kongresszuson 107 tagú központi vezetőséget, 9 tagú számvizsgáló bizottságot, és a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusára 34 küldöttet válasszanak. A küldöttek megerősítették a kongresszus munkabizottságait, majd az elnök felkérte Moldován Gyula főtitkárt, hogy tartsa meg beszámolóját. Ünnepélyesség, jó hangulat A szakszervezeti csoport beszámoló értekezleteben mintegy 9 ezer bizalmit és valamivel több bizalmihelyettest, több mint 900 főbizalmit és közelezer főbizalmi helyettest választottak. Hét nagy vállalatunknál vezető főlbizalmiakat és helyetteseket választottak. A megjelenés általánosan 30 százalék felett volt. A beszámolók kellő alapossággal értékelték a végzett munkát és körvonalazták a tennivalókat. Az üzemegységi választások során 31 vállalatnál 165 üzemi szintű szakszervezeti bizottságot választottak. 171 közvetlen alapszervezetnél került sor vállalati szintű választásra. Ezeken a helyeken többségében taggyűlésen, a nagyobb alapszerveknél ÁJA: 2,50 . A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1986. JANUÁR