Közlekedéstudományi Szemle, 1951 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1951 / 8. szám - Faragó Ferenc - Kovács László: A vasúti járműpark munkájának tervezése

A vasúti járműpark munkájának tervezése FARAGÓ FERENC— KOVÁCS LÁSZLÓ Az 1951. évi közlekedési tervek különböző részlettervekből álltak, nevezetesen: beruházási-, műszaki fejlesztési-, teljesítményi-, felújítási és fenntartási-, anyag-, munkaügyi, önköltségi, valamint pénzügyi tervből. A műszaki fejlesztési tervben a legfonto­sabb szerepet a műszaki gazdasági mutatók képviselték, amely műszaki gazdasági mutatók­ban egyes, a közlekedési ágra nézve legfonto­sabb és legnagyobb jelentőségű feladatokat számszerűen oly módon határozták meg, hogy az egyes tényezők megváltoztatásából következ­tettünk a megkívánt műszaki fejlesztés 1951. év­ben elérendő színvonalára. Az 1951. évi tervekben azonban nem talál­juk meg annak a számítását, hogy a rendelke­zésünkre álló járműpark — vonó, illetve von­tatott járművek — biztosítani tudják-e az 1951. évre megtervezett teljesítményt. Ily módon tehát tervezésünk azt a mulasztást követte el, hogy a tervfeladatokon belül nem vizsgálta meg, hogy biztosított-e a teljesítmény eléréséhez szükséges járműállomány, vagy pedig a be­ruházási tervvel kapcsolatosan előállhatott volna az is, hogy olyan járművek beruházását irá­nyozzuk elő 1951-re, amleyek beszerzése nélkül is teljesíthető lett volna a tervünk. Az ötéves terv soron lévő feladatai törvényszerű sorrendi­séget kívánnak meg tőlünk a beruházások ter­vezésében és parancsolólag előírják, hogy a fe­lesleges beruházásokat kerüljük, illetőleg a be­ruházások elmaradása következtében előálló megtakarításokat a népgazdaság más területén használjuk fel. Ezek a szempontok vezettek bennünket arra, hogy megvizsgáljuk a különböző közleke­dési ágak rendelkezésre álló járműpark-kapaci­tását, illetőleg, hogy számítási módszert dol­gozzunk ki arra nézve, miképpen is tudnak ma­tematikai és műszaki megfontolások alapján a járműpark állagából, a különböző műszaki fejlesztési és kihasználtsági mutatók felhaszná­lásával egy-egy közlekedési ág áru-, illetve sze­mélyszállítási kapacitását felmérni. Számítási módszerünk kidolgozásánál figyelembe vettük a Szovjetunió tervezési gyakorlatát. Ezen tervezési módszerrel a közlekedési ágak áru- és személyszállítási kapacitásán kí­vül kiszámíthatjuk a gördülőanyag szükségletet, amely számítás azután a beruházási terv döntő műszaki indokolását is adja. A számítási módszert valamennyi közleke­dési ágnál elvégeztük, illetőleg a számítási módszer alapjait lefektettük. Az alábbi ismer­tetés során elsősorban a közlekedés szempontjá­ból legnagyobb jelentőséggel bíró és legnagyobb volument jelentő vasúti áru- és személyszállí­tási kapacitás tervezési módszerét kívánjuk tár­gyalni. Se A közlekedés feladata, hogy a népgazda­ság termelési tevékenységének ellátása érdeké­ben a különböző nyersanyagokat, félgyártmá­nyokat, árucikkeket a termelő helyről a felhasz­nálás helyére elszállítsa. Ezen szállítási felada­tokon belül a nagyobb szállítási távolságú, na­gyobb volumenű cikkek szállítása képezi első­sorban a vasúti áruszállítás feladatát. Az áru­­szállításon túlmenően a vasúti közlekedés fel­adata a személyszállítási forgalom lebonyolí­tása. A személyszállítási feladatok annak kö­vetkeztében merülnek fel, hogy a dolgozók egy­­része nem a lakóhelyén végzi termelő munká­ját, másrészről az üdültetések, hivatalos utazá­sok, más kulturális, illetőleg szociális igények is megkívánják a szervezett személyszállítás le­bonyolítását. A vasúti közlekedés ezen kétirányú tevé­kenységének következtében a járműpark kapa­citásának, illetőleg a szükséges járműállomány megállapításának módszere is szétválasztandó külön áruszállításra és külön személyszállításra. Ezen túlmenően a kapacitás-számítás több lép­csőben készül, nevezetesen a személyszállítást különválasztjuk elővárosi és távolsági vasúti közlekedésre; megállapítjuk a személyszállítás mozdonyszükségletét, továbbá az áruszállítás mozdonyszükségletét, majd ezen két érték össze­gezéséből meghatározható, hogy a tervidőszak­ban van-e szükség és milyen mérvben moz­donybeszerzésre. A tervezésnek fentiekben ismertetett álta­lános felépítését az I. tábla mutatja. A táblából kivehetően az áruszállítás volu­menéből levezethetjük a teherkocsi kapacitást és szükségletet. A személyszállításnál távolsági és elővárosi bontásban külön-külön határozzuk meg a kapacitást és a kocsiszükségletet. Jelen tanul­mányunk során részletesen csak a vasúti áru­­szállítás és a vonóerőszükséglet számítására té­rünk ki. A személyszállítás kocsiszükségletének meghatározását csak nagyvonásokban — a vo­nóerő számításához szükséges mértékben — is­mertetjük. Az áru- és személyszállítás mozdonyszük­ségletének összegéből állapítandó meg, hogy a tervezett időpontban új mozdonyok beszerzé­sére van-e szükség, vagy pedig mozdonyfeles­­leggel számolhatunk.

Next