Közlekedéstudományi Szemle, 1966 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1966 / 12. szám - Gáll Imre: Az Erzsébet-híd szerepe Budapest közlekedésében
KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI SZEMLE kényelemszeretet fokozódása, ami a testmozgástól való mentesítés, a gépesítés felé irányítja a fejlődést. Villamos és autóbusz közlekedés Az Erzsébet-hídon áthaladó villamosok a pesti oldalon a Szabadsajtó út, Kossuth Lajos utca és Rákóczi út alkotta főútvonalon haladnak tovább. Ez a főútvonal a főváros villamosvasúti hálózatának gerincét alkotja, s egyike a legforgalmasabb vonalainknak. A budai oldalon ez a vonal két irányban folytatódik, mégpedig az Ördögárok völgyét követve, észak felé és a Gellérthegyet a Duna felől megkerülve, dél felé vezet. Ennek a tömegközlekedési vonalnak jelentőségét a jövő távlati szemléletben különösen aláhúzza az a körülmény, hogy a földalatti gyorsvasúti hálózat épülő kelet—nyugati vonala is a Rákóczi úton vezet. Jól tudjuk, hogy a gyorsvasút hivatott lesz magára vonni a villamos utasforgalmának egy részét, mégpedig azt a részét, mely Budán észak felé irányul. Külön tanulmányt érdemel annak a kérdésnek vizsgálata, hogy milyen mértékű lesz ez az utasátáramlás. Nem vitás, hogy a földalatti vasút üzembehelyezése annak idején kétségtelenül csökkenti majd az északi vonalág és a teljes pesti vonalrész forgalmát, azonban a vonal jelentőségét mégsem szállítja alá lényegesen, mert a megmaradó utasszám, valamint a budai déli vonalág miatt a vonal továbbra is életbevágóan fontos összeköttetése marad a főváros villamosvasúti hálózatának. A földalatti gyorsvasút megnyitásának időpontjáig pedig jelentősége vitathatatlan. Az Erzsébet-hídon átvezető villamosvonal forgalma is minden tekintetben megfelel a vonal jelentőségének. Erről a forgalomról érdemes néhány gondolatot történeti szemléletben is áttekinteni. A régi Erzsébet-híd létezésekor a rajta átvezető villamosvonal jelentősége azáltal is kidomborodott, hogy a város sűrűn lakott területe a mainál kisebb, a dunai összeköttetések száma pedig a mainál kevesebb volt. Az 1930-as évek elején három Dunahídunkon haladt át a villamos, s a Dunán Budáról Pestre vagy Pestről Budára együtt átszállított villamosutasok száma naponta 200 000 körül járt (2. táblázat). Bizonyára kevesen emlékeznek arra, hogy a villamost az Erzsébet-hídon nem a híd 1904-ben befejezett építésével egy időben, hanem csak jóval később, az első világháború alatt vezették át. A vonal kezdetben csak a Rákóczi út és a Krisztina körút felé folytatódott, a Lágymányos felé vezető kapcsolat még ennél is később, 1927-ben jött csak létre. Fővárosunk gyorsiramú fejlődésével és a Dunahidak számának szaporodásával a villamos közlekedés is nagyot fejlődött, amíg a mai szintet elérte. Ma a villamosok naponta csaknem félmillió utast szállítanak át a ládákon, és öt hídunkon vezet át villamos vonal. A dunai átkelő utasforgalom alakulására vonatkozó adatokat a 2. és 3. táblázatok tárják elénk, a százalékos arányszámokkal együtt. Ezekből a táblázatokból az a megállapítás szűrhető le, hogy a dunai átkelőforgalomban az Erzsébet-híd jelentősége a főváros kiterjedésének és a hidak szaporodásának folyományaként, a felszabadulás óta némileg visszaesett, de a két régi szomszédos hídtól mégis lényeges forgalmat vont el. A közel fekvő Szabadság-hídról kb. napi 50 000, a távolabb fekvő Margít-hídról pedig kb. 34 000 villamosutas vándorolt át az Erzsébet-hídi vonalra. A három hidat elkülönítetten vizsgálva, az Erzsébet-híd részesedési arányának változása már nem olyan szembetűnő, az 1933. évi 32,7%-ról csupán 24,9 %-ra esett vissza. Az Erzsébet-híd autóbuszforgalmának vizsgálatát azzal a megállapítással kell kezdeni, hogy számottevő autóbuszközlekedésről a régi hídon még szó sem lehetett. A két világháború között kialakult autóbuszhálózatnak három vonala vezetett át az Erzsébet-hídon, mégpedig a Városligetből a Lágymányosig közlekedő 1-es, a Zuglóból a Keleti Károly utcáig közlekedő 7-es és a Belvárosból a Farkas- rétre közlekedő 8-as. A szállított utasok száma a három vonalon együtt alig érte el a napi 7—8 ezret. A villamos százezres nagyságrendű utasforgamához képest ez a forgalom elenyésző volt, s még ez is megszűnt a háborús benzin- és gumihiány okozta korlátozások következtében. Annál lendületesebben fejlődött az autóbuszközlekedés a felszabadulás után. A teljes dunai átkelőforgalom az 1937. évi 73 ezer utassal szemben 1954- ben már meghaladta a százezret, 1958-ban elérte a kétszázezret és napjainkig ismét megkétszereződött. Ebben a nagy fejlődésben az Erzsébet-híd még nem tudott résztvenni. De újjáépítése után különösen a szomszédos Lánchídtól és Szabadság-hídtól nagyon sok utast vett át az új összeköttetés. Az átvándorló utasok száma a Lánchídról 34,9 ezer, a Budapesti Másaink Híd 1933 1943 1954 ezer utas 0//0 ezer utas 0//0 ezer utas % Árpád-híd ......................................................._ _ 24,0 5,5 Margit-híd ....................................................... 87,2 41,8 200,5 40,6 183,8 42,2 Erzsébet-híd .................................................. 71,9 34,5 147,0 29,8— — Szabadság-híd................................................ 49,5 23,7 101,0 20,5 153,9 35,5 Petőfi-híd .......................................................— — 45,0 9,1 73,2 16,8 Összesen ................... 208,6 100,0 493,5 100,0 434,9 100,0 * A számadatok a Budáról Pestre vagy Pestről Budára irányuló utazások együttes értékei.