Közlekedéstudományi Szemle, 1984 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 5. szám - Gáll Imre: A régi és az új Árpád-híd

XXXIV. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM agyagréteg a híd környezetében elég magasan fekszik, továbbá, Hoesch rendszerű vasszádpalló­­kat használtak, amelyeket a pillér felépítése után ki lehetett húzni és másik pillérnél felhasználni. Az óbudai hídfő vasbeton cölöpökre épült. A mederpilléreknél azonban már nem lehetett nyílt víztartással alapozni, itt vékony (6 cm vas­tag) falú, 9x38 m méretű vasbeton szekrényeket süllyesztettek le. E munka érdekessége volt, hogy a szekrények lesüllyesztése után 1,00 m vas­tag agyagmagot — költségkímélés okából — középen benne hagytak és csak a vágóélek melletti részeket betonozták ki. A pilléreket és a hídfőket budakalászi és duna­­almási mészkővel burkolták. A munkálatokkal elkészültek, még mielőtt a második világháború Magyarországra is átterjedt. Az acélszerkezet gyártására és szerelésére a MÁVAG kapott megbízást. A munkát el is kezd­ték, azonban a második világháború eseményei miatt azt 1943-ban kénytelenek voltak abba­hagyni. Addigra elkészült az Óbudai Duna-ágat átívelő két hídnyílásnak, valamint a nagynyílású mederhíd budai parti nyílásának acélszerkezete és a következő nyílásból még egy kb. 20 m-es rész, amely konzolosan nyúlt a víz fölé. A visszavonuló 1. ábra. Az Árpád-híd az 1950. évi megnyitás után (az előtérben lévő óbudai hídrész teljes szélességében, még a világháborús hadműveletek­. előtt épült meg) *6 -­ 197

Next