Közlekedéstudományi Szemle, 1988 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Szirmay Gábor: A budapesti Duna-hidak időszakos felújításának geodéziai előkészítő munkái

XXXVIII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM őrzés). A statisztikai próbák több módszere alkal­mazható a mozgásvizsgálatok kiértékelésénél. Kö­zülük a „korrelációs módszert” alkalmazzuk leg­többször. Egymással függvénykapcsolatban lévő mennyiségeknél a független változó felvett érté­kéhez a függő változó hozzátartozó értékét egyér­telműen meghatározhatjuk. A függvénykapcsolat­­nál lazább kapcsolat estében, ha az összetartozó változók egymással ok és okozati viszonyban van­nak, sztochasztikus kapcsolatot alkotnak. A korrelációs együttható alkalmazásakor a geo­déziai mérésekből nyert U,, U2, ... Un (koordináta, magasság stb.) és a nem geodéziai mérésekből nyert tj, t2, ... tn (hőmérséklet, teher stb.) értékek kapcsolatát vizsgáljuk. A kapcsolat szoros­ságát a korrelációs együttható tükrözi. Ha az XJ­ és ti mennyiségek egymástól függetlenek, akkor az rut korrelációs együttható értéke 0. Minél szoro­sabb a két mennyiség kapcsolata, annál közelebb kerül az rut abszolút értéke az 1-hez. Az egyszerű korrelációszámítás felfogható mint a közvetett mé­rések kiegyenlítésének speciális esete. Legyen ax + by +­ c , 0 lineáris kapcsolat, ahol x, a mérési eredmények — tehát hibásak — és a, b, c ismeretlen együtthatók. A mérési hibák miatt a jobb oldal eltér zérustól. Legyen sok ilyen lineá­ris kapcsolatunk, ahol x, és a mérési eredmények, és a zérustól való eltérés legyen v. A [vv] — mini­mumból az a, b é­s e legmegbízhatóbb értéke meg­határozható. Az x '= mxx + bi és x = myy -f- by formában rendezett lineáris egyenletek a regresz­­szió egyenesek. A kiszámított regresszió egyenes egyenletével, az egyik változó bármely értékéhez számítható a másik változó kiegyenlített értéke. Az ismertetett korrelációszámítással nem csak az észlelt mozgásokat kiváltó okokra kaphatunk választ, hanem a hibás mérési eredmények „leg­valószínűbb” értékeit is számíthatjuk (ld. Lánchíd ellenőrzése). 3. BUDAPESTI DUNA-HIDAK GEODÉZIAI ELLENŐRZÉSE A budapesti Duna-hidak háború utáni újjáépí­tésének befejeztével az 1960-as években időszerű­vé vált a hidak időszakos felülvizsgálata. Először a Szabadság-hidat vizsgálták 1967-ben, majd a Pe­­tőfi-híd következett 1969—71-ben. A következőkben a Petőfi-híd, a Lánchíd és a Szabadság-híd legutóbbi években végzett geodé­ziai ellenőrzéséről kívánok ismertetést adni. 3.1. Petőfi-híd ellenőrzése Az 1970-es években a híd rendszeres ellenőrzései azt mutatták, hogy a pályalemez kb. 20 méteren­kénti megszakításainál egyre gyakoribbak a hi­bák. A kezdetben alig észrevehető mozgás 1977 elejére a 19 pályamegszakítás közül 8 helyen már több milliméternyi nagyságot ért el és épnek lát­szó betonfelületeken is egyre sűrűsödtek a vasa­lás mentén megnyíló repedések. A főváros és a KPM illetékesei új pálya meg­építése mellett döntöttek (2. ábra). Az 1979—83-as felülvizsgálat a pályalemez át­építésével járt. Az átépítési munkálatok során a védőállványok ellenére sok törmelék hullott a híd­főkre, pillérekre, amit kellő időben nem távolítot­tak el, így 1982-ben a pesti oldalon a mozgósaruk csavarjai a meggátolt mozgás miatt elszakadtak és a híd a hőtágulásnak megfelelően helyezkedett el, miközben a saruk nem, illetve ellenkező irány­ban mozdultak el. Már 1980-ban feltűnt, hogy a budai oldalon a dilatációs szerkezet nem annyit mozog, mint amennyit a számítások szerint kelle­ne. Felmerült a gyanú, hogy a budai mederpillér mozgósaruja nem működik a terveknek és a ko­rábbi számításoknak megfelelően. Az UVATERV Híd­ irodája a tervtől eltérő sta­tikai vázzal végigszámolta a híd reakcióját a hő­terhelésre. Ez az eltérő statikai váz azon alapszik, hogy a mederpillérek mindegyike fix és csak a parti pilléreken van lehetőség vízszintes mozgásra. Az így, most már háromszorosan határozatlan többtámaszú, rácsos hidat vizsgálták. Meghatároz­ták­ az ennek a hatására bekövetkező vízszintes és függőleges mozgásokat. Mindazokat a jellemző el- 1. ábra (fotó). Digitális tapintó hőmérő 449

Next