Közlekedéstudományi Szemle, 1992 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - Radó Dezső: Őrült ötlet, de nincs benne rendszer

30 A cikket a Levegő Munkacsoport „Lélegzet” című 1991. 11. számú hírleveléből vettük át KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI SZEMLE A belvárosi parkok alatti garázsok tervét csak a címben áthasonlított Shakespeare idézettel lehet jellemezni. Hall­ható volt már ez az esztelen terv korábban is, de ezt csupán a rendszerváltással fejbekólintott közlekedési (autós) lobby ébredő rémálmának tekintettük. Most azonban, pénzt és fáradtságot nem kímélve, megalakították a zsűrit, és 4 000 000 forintért pályázatot hirdettek a következő helyszínek alatt létesítendő parkolókra: — Margit híd budai hídfőjének két oldala (12 000 m2); — a Déli pu. épületétől keletre (6 400 m2) és a Vérmező alatt (10 000 m2); — Clark Ádám téren a budavári sikló alsó állomásának közelében (4 500 m2); — a Dózsa György téren az Attila út és a Krisztina kft. között (3 200 m2); — a Szabadság tér alatt (24 000 m2); — a Roosevelt tér alatt, a Lánchíd pesti hídfője előtti tér északi részén (3 500 m2); — a Szent István téren a Bazilika főbejáratával szemben (3 800 m2); — az Erzsébet tér alatt (18 000 m2); — a Vigadó tér alatt a pesti Dunaparton (7 000 m2); — a Március 15. tér alatt, az Erzsébet híd pesti hídfőjé­nek déli oldalán, a parti nyílás alatt területet is beépítve (8 500 m2). Ez a Belvárost érintő merénylet még forgalomtechnikai szempontból is elfogadhatatlan. A belvárosi parkolók puszta léte nem taszítaná, hanem vonzaná a városrész felé tartó autókat A Városmajor nagyságú összterületen lévő több mint ezer fa nem izgatja különösebben a terv kiagyalóit. Egyfe­lől azt állítják, hogy a mélyépítés miatt a fák megmaradná­nak, majd pedig — önmaguknak is ellentmondva — kije­lentik, hogy e helyeken csupán értéktelen növényzet található. Ezer „értéktelen” fa a Belvárosban! Ahol építkezni akarnak, ott mindig „értéktelen” a növényzet! Tekintve, hogy mindig akad, aki jó pénzért hajlandó minden növényt értéktelennek minősíteni, érde­mes erről véleményt nyilvánítani. Tapasztalatom szerint egy városban, ahol a beton napról-napra újabb győzelmet arat, nincs értéktelen növényzet A gyomnövény is értéke­sebb, mint a legdrágább díszburkolat. Ez az értéksorrend abból a tényből fakad, hogy a növény biológiailag aktív, míg a beton, az aszfalt, vagy a kő nem az. A gyomfa, vagy a gaznak titulált növényzet minden négyzetmétere egy vegetációs időszak alatt kb. fél kiló oxigént termel, és valamivel több szén-dioxidot dolgoz fel, nem termel port, sőt annak egy részét felületén raktározza. Puszta létével megszakítja a beton homogenitását, így csökkenti a káros vibrációt, azaz a rezgések épületekre gyakorolt káros hatását A transpiráció révén hűti a környezetet, míg a betonon a hővisszaverődés fokozza a kánikula izzó hatá­sát. Városunkban tehát összehasonlíthatatlanul értékesebb a növény, mint amit a faiskolai árjegyzék feltüntet. Létezik az asszimilációs felületből leképzett eszmei érték is, ám a spekulációs érdek Budapesten nem engedi annak elismerését A spekuláció csak értéktelen növény­zetet ismer. Ez a városvezetés nem ezt ígérte! Az autók kiszorítását ígérte a Belvárosból, nem a növényzetét. Most ez utóbbit valósítja meg. Erről tanúskodik a tervpályázat. Őrült ötlet, de nincs benne rendszer* Dr. Radó Dezső

Next