Közlekedéstudományi Szemle, 1997 (47. évfolyam, 3-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
cXLVII. évfolyam 3. számja ( közlekedésbiztonság) DR. HOLLÓ PÉTER - DR. HONTI PÉTER A közúti közlekedési balesetek következtében keletkező nemzetgazdasági veszteség 1. Bevezetés A közúti közlekedési balesetek következtében keletkező ún. nemzetgazdasági veszteségek számszerűsítésének és elemzésének szükségessége már a hatvanas évek végén felmerült. A témakörben folyt kutatások elsősorban a módszertani kérdéseket igyekeztek tisztázni, hiszen a veszteségek egy részének meghatározására a mai napig is többféle módszer áll rendelkezésre, míg másik részük jelenleg is csak becsülhető. A veszteségek mértékének ismerete nélkül nem végezhető el az egyes közlekedésbiztonsági intézkedések költség/haszon-elemzése, nem értékelhető azok gazdasági hatékonysága, nem alakítható ki ún. “sürgősségi rangsoruk”. Éppen az értékelési módszerek sokfélesége és az eredmények összehasonlíthatóságának igénye tette szükségessé az ezen a területen végzett intenzív nemzetközi kutatást. A tudományos és műszaki kutatás területén folyó európai együttműködés (COST: Coopération européenne dans le domaine de la recherche Scientifique et Technique) keretében 1989-ben megkezdődött az 1994-ig tartó 313 sz. project, “A közúti balesetek társadalmi-gazdasági veszteségei” (Socio-economic cost of road accidents), mely e kérdéskör legalaposabb és legátfogóbb elemzésének tekinthető. Nemcsak az egyes országokban használt értékelési módszereket mutatja be és hasonlítja össze, hanem ajánlásokat is tartalmaz a jövőbeni kutatások fő irányaira [1]. A Közlekedéstudományi Intézet a hetvenes évek vége óta foglalkozik a közúti balesetek következtében keletkező nemzetgazdasági (akkor még népgazdasági) veszteségek meghatározásával [2]. Az első - módszertanilag is kellően megalapozott - számszerű eredmények a nyolcvanas évek elején álltak rendelkezésre [3]. Számos tanulmány foglalkozott ezek balesetmegelőzésben való hasznosításával [4], [5], [6], [7], [8]. Az azóta bekövetkezett nagymértékű társadalmi-gazdasági változások azonban “használhatatlanná tették” a korábbi értékeket, ezért a nyolcvanas évek végén sürgetően jelentkezett a nemzetgazdasági baleseti veszteségek aktualizálásának igénye. (A Világbank hazánkban járt közlekedésbiztonsági szakértői is felvetették a költség/ haszon-elemzések kérdését.) Mivel ez a feladat a fejlett motorizációjú országokban is több tudományág képviselőiből álló kutatóteam néhány éves munkáját igényelte, sokáig - a szükséges pénzügyi források hiánya miatt - nem indulhatott meg az érdemi tevékenység. Végül, 1993-ban, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Gépjárműközlekedési Főosztályának megbízására kezdődhetett meg a Közlekedéstudományi Intézet Rt.-ben az a kutatás, melynek első eredményei 1995 végén álltak rendelkezésre. A következőkben ezekről adunk rövid áttekintést. 2. A kutatás célja és módszere A kutatás célja a közúti közlekedési balesetek által okozott veszteségek egyes elemeinek minél pontosabb meghatározása, majd ezek szintetizálásával a nemzetgazdasági veszteségek mértékének és fajlagos (különböző kimenetelű sérülésekre és balesetekre vetített) értékeinek kiszámítása volt. A kutatás egyik legsarkalatosabb pontja a halálesetek következtében keletkező nemzetgazdasági veszteségek meghatározása. Erre a nemzetközi szakirodalomban jelenleg kétféle módszer ismert, az egyik a meghaltak termeléskiesésén, a másik az ún. fizetési hajlandóságon alapul. (Ez utóbbi eljárás kérdőíves felmérés segítségével vizsgálja, hogy mekkora anyagi áldozatra hajlandóak a társadalom tagjai a balesetek hátrányos következményeinek elkerülésére.) A kutatás jelenlegi fázisában az első eljárás alkalmazása mellett döntöttünk, mely az áldozat által - a baleset be nem következése esetén - a jövőben megtermelt javak baleset időpontjára számított értékének meghatározásán alapul. A többi - összegében és jelentőségében is kisebb - veszteségelem meghatározását adatgyűjtéssel, már meglévő adatok kiértékelésével, matematikai modellezéssel, szakértői becsléssel végeztük. A saját adatgyűjtések közül kiemelkedő jelentőségű az a kérdőíves felmérés, amely az Újpesti