Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1913-1914 (11. kötet, 1-8. szám)

1913-01-01 / 1-2. szám

Minthogy a sántaságok okának megállapításánál a munka­zavaron és az esetleg észlelhető alaki eltéréseken kívül tisztán a vizsgálatok alkalmával kimutatható érzékenységekre támaszkod­hatunk, fontos azt is tudnunk, hogy az egyes testrészek nyomo­­gatására kiváltott érzékenység illetőleg fájdalmasság összefüggésbe hozható-e a munkazavarral és a fájdalmassággal milyen arányban vannak a kórboncztani és kórszövettani elváltozások. A hajlítóinak klinikai vizsgálata alkalmával ismételten előfordul, hogy az esetek nagy számában a látszólag egészséges egyenítőszalag nyomogatására, még óvatos vizsgálat mellett is érzékenység, illetőleg fájdalmasság váltható ki, különösen a nyugtalan és élénk vérmérsékletű lovakon, s nehéz eldönteni, hogy az érzékeny­ség az állat nyugtalan természete vagy az egyenítőszalag meg­betegedése miatt van-e. Ez a körülmény hívta fel figyelmemet arra, hogy az egyenítőszalagok klinikai vizsgálatával, kórboncztani és kórszövettani elváltozásaival, vagyis általában az egyenítő­szalagok megbetegedéseivel behatóbban foglalkozzam. Irodalom. Az egyenítőszalagok megbetegedéseire vonatkozó kazuisztikus közlemények elég nagy számmal találhatók az irodalomban, ellenben behatóbb vizsgálatokat csak azóta találunk, mióta az egyenítőszalagok működése és hivatása isme­retessé vált. Az egyenítőszalagok tegségeiről szóló irodalom két csoportra osztható, egyik része a mechanika alapon fejlődő gyulladásra vonatkozik, a másik része az egyenítőszalag parazitás gyulladásaira vonatkozó adatokat tartalmazza. I. Ableitner [1869. (5.)] 287 íngyulladásra vonatkozó adatai alapján azt tartja, hogy az egyenítőszalag elég gyakran betegedhetik meg, de a szalag mély helyeződése miatt könnyen elkerüli a vizsgálók figyelmét, s a kevésbé kifejezett elváltozások nehezen különböztethetők meg. A gyulladás keletkezé­sének oka, az elülső végtag nagyobb igénybevétele, az inak, csontok hiányos fejlődése, nevelési eljárások, lábállások és hibás vasalásban keresi. Különös fontosságot tulajdonít a m. interossei­snak a csüdizületre nehezedő testsúly viselésében s a gyakori megbetegedés­t ezzel hozza összefüggésbe. A gyulla­dásról és az ínmegvastagodásról azt­ hiszi, hogy a túlnyújtások, szakadások következtében i ú. ínrostok közé és a megszakadt rostok között támadt résekbe gyulladástenné.Ezek lépnek ki, vagy a megszakadt nyirokerekből és vérerekből folyadék lép bi­i a bőralatti kötőszövetbe, az ín körül levő sejtek pedig meg­szaporodnak. Az egyénítőszalag megbetegedésének nem tulajdonít fontosságot. Hertwig [1850. (3.)Í­ahajlítóinak gyulladásos megbetegedését, rövidülését

Next