Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1913-1914 (11. kötet, 1-8. szám)
1913-01-01 / 1-2. szám
Minthogy a sántaságok okának megállapításánál a munkazavaron és az esetleg észlelhető alaki eltéréseken kívül tisztán a vizsgálatok alkalmával kimutatható érzékenységekre támaszkodhatunk, fontos azt is tudnunk, hogy az egyes testrészek nyomogatására kiváltott érzékenység illetőleg fájdalmasság összefüggésbe hozható-e a munkazavarral és a fájdalmassággal milyen arányban vannak a kórboncztani és kórszövettani elváltozások. A hajlítóinak klinikai vizsgálata alkalmával ismételten előfordul, hogy az esetek nagy számában a látszólag egészséges egyenítőszalag nyomogatására, még óvatos vizsgálat mellett is érzékenység, illetőleg fájdalmasság váltható ki, különösen a nyugtalan és élénk vérmérsékletű lovakon, s nehéz eldönteni, hogy az érzékenység az állat nyugtalan természete vagy az egyenítőszalag megbetegedése miatt van-e. Ez a körülmény hívta fel figyelmemet arra, hogy az egyenítőszalagok klinikai vizsgálatával, kórboncztani és kórszövettani elváltozásaival, vagyis általában az egyenítőszalagok megbetegedéseivel behatóbban foglalkozzam. Irodalom. Az egyenítőszalagok megbetegedéseire vonatkozó kazuisztikus közlemények elég nagy számmal találhatók az irodalomban, ellenben behatóbb vizsgálatokat csak azóta találunk, mióta az egyenítőszalagok működése és hivatása ismeretessé vált. Az egyenítőszalagok tegségeiről szóló irodalom két csoportra osztható, egyik része a mechanika alapon fejlődő gyulladásra vonatkozik, a másik része az egyenítőszalag parazitás gyulladásaira vonatkozó adatokat tartalmazza. I. Ableitner [1869. (5.)] 287 íngyulladásra vonatkozó adatai alapján azt tartja, hogy az egyenítőszalag elég gyakran betegedhetik meg, de a szalag mély helyeződése miatt könnyen elkerüli a vizsgálók figyelmét, s a kevésbé kifejezett elváltozások nehezen különböztethetők meg. A gyulladás keletkezésének oka, az elülső végtag nagyobb igénybevétele, az inak, csontok hiányos fejlődése, nevelési eljárások, lábállások és hibás vasalásban keresi. Különös fontosságot tulajdonít a m. interosseisnak a csüdizületre nehezedő testsúly viselésében s a gyakori megbetegedést ezzel hozza összefüggésbe. A gyulladásról és az ínmegvastagodásról azt hiszi, hogy a túlnyújtások, szakadások következtében i ú. ínrostok közé és a megszakadt rostok között támadt résekbe gyulladástenné.Ezek lépnek ki, vagy a megszakadt nyirokerekből és vérerekből folyadék lép bii a bőralatti kötőszövetbe, az ín körül levő sejtek pedig megszaporodnak. Az egyénítőszalag megbetegedésének nem tulajdonít fontosságot. Hertwig [1850. (3.)Íahajlítóinak gyulladásos megbetegedését, rövidülését