Közlöny, 1848. október (113-143. szám)

1848-10-14 / 126. szám

gyújtott, és folyvást égő kukoricza földeken a tűz-világnál magukat mutatták, ’a igy az éj csendesen folyt le. Ama hír, hogy a’ lázongók Erdődről Bogojevára áttörtek volna nem valósult, é­s. hó 6­kán ágyúztak ugyan át egész nap, hanem csak néhány darab marhát hajtottak el a' túlsó partra ; honvédeink , huszárjaink, és nagyszámú nemzetőreink ágyúkkal együtt várják őket ; az említett napon Bacsók Gellért nevű bogojevói nemzetőr áldozatul esett, 35 éves bátor polgár volt, özvegyet, 4 fiú és egy leány gyer­mekkel hagyott hátra; — hisszük orsz. biztosunk figyelemmel lesz e’ szegény család iránt. — A­ schwarczgelbekre rész idők járnak. — Bernáth, Hadzsits biz­tosok megérkeztek, — mi fog történni — kiváncsiak vagyunk; — ’s itt az ideje valahára, hogy a’ testet rothasztó részek kimetszelsenek, nehogy a’ baj tovább terjedjen; débb kellett volna már tenni urak, lelkünkre mondjuk, úgy voltunk, mintha alattunk a’ vulkán dörgése hallatszott volna, 's senki sem látszott ide lent a' veszélyt elhárítani akarni­ ,/• az isten őriz bennünket, ’s őrizzen meg, ezután és annyi gonoszok ellenében. Belső Szolnok megyéből, Dées, oct. 4-dikén. Er­dély­i menyköveid forrnak benn, esküszöm , áldozz! A' fondor reactio cselszövevényei már kis hazánkat is béhálózták ; a’ végzetek úgy aka­­rák, hogy megyénk legyen a' part hol némely merész halászok kieretz­­szék horgukat, ’s gondos előrelátással mindent is elkövetnek, hogy a' zavarosban bátran halászhassanak; mert a’ fejetlenség és a’ reactio működésének segédeszközei mind inkább terjednek megyénkben. Nem gondolják meg annak eszközei, hogy fejeik fölött fog legelőször öszve­­csapni a’ kétségbeesés bosszul fogja, őket a’ semmiség örvényébe te­metendő ; ők fondorkodnak , csakhogy önérdek sugallta nagyravágyó reményeik eredményre juthassanak. Amaz alezredes a' végvidéki béretek aljából, mit sem mulaszt el kitörésre fölhívni 's ingerelni minket folyto­nosan gondolván ha egy kő kiesik, majd utánna óral­and az egész al­­kotvány; ha a’ tűz egy helyt fellobban , tiz helyt fog egyszerre kiütni a­ láng, ’s neki alkalom nyílik azt oltani, s hazánk romjain ütni fel dia­dal zászlóját. De minket nem tud rá szedni, mert minden alkalmat ki­kerülünk, melly őt fondor merényeiben elősegíthetné. Valóban fáradhatlan főispánunk előrelátó bölcs politikájának köszönhetjük, hogy megyénk nagy része lángba nem borult a’ mostani terhes körülmények között. Né­­mellyek hibáztatják őt, higadt eszélyes eljárásáért; de kik mélyebben be tudnak és akarnak tekinteni a’ viszonyok bonyodalmába, meggyő­ződnek arról, hogy most az ő eljárása a' legjobb politica. Egy néhány százból álló féktelen oláh csoport haladott el, városunk határán keresz­tül a' múlt szombaton a­ Naszód felé vezető országúton, szaporodva az útban eső ’s felbujtott falvak lakosaival. A' csapat előfutárjai félre­vezetvén a' harangot mindenütt, a* népet mezei munkájától elvonva összvegyüjtették kiáltván: „jönnek a’ magyarok a* ti pusztitástokra“ 's mindenüt őröket vettek fel foglyaik , 3 kövárvidéki vason kísért tiszt­viselők mellé , kiket gyalog és elkinozva Urbán slezeredeshez hurczol­­tak. Az után sok helyt ingyen ettek ittak s borzasztóan garázdálkodtak, hol kapatos embert találtak azt eldöngették. L. P. katonaélelmezési biztost, ki a’ dühös csordát kikerülni akará, megkergették, többször utá­na lőttek . Mihályfalván azon házból, hova elrejtezett, spionnak gon­dolván kivonczolták ’s kegyetlenül elverve vason kisérték a többi fog­lyokkal lovától is megfosztván, 's csak a’ Rettegen állomásozó hazafi érzésű főhadnagy Graezmar urnak köszönheti életben maradását, ki né­hány lovas katonáival a’ szolgabirákat is késznek nyilatkozott megmen­teni, de ők el nem fogadták, félvén, hogy a’ nép dühének még bizonyo­sabban martalékai lesznek; azután megtudni vágytak, mit csinál ve­lök a’ nagy hatalmú alezredes, ki a’ fen említett főhadnagy által, de megyei hivatalos utón is előlegesen tudosíttatott a' dühös sereg mese­tele felöl, megyei szolgabiránk Halmígyi L. kit főispánunk a’ levéllel küldött, visszatérő útjában szinte áldozatja lett a' nép bőszültségének mind a’ mellett is hogy fegyveres őr volt mellete; ő is csak egy nyu­galmazott őrnagy beleavatkozásának köszönheti életben maradását. Már alezredes Urbán szembe jött bosszúsan, csoporttal, úgy lévén ér­ésűivé hogy nagyszámú honvéd jön a’ foglyok kiszabadítására; fi’ sérelmét felpanasztó szolgabirónak a’ nép előtt igy felelt: „mind egy húron pendü­l minden magyar nemes, elnyomája zsarnyoka a szegény népnek,­ ’s egy artzjátékkal adá tudtára a’ körül lévöknek, hogy a’ történtek jól esnek nekie; egyik fogoly Butyán L. szolgabirónak azt iriondá: „kár érte, fiatal, jobb volna az illírek ellen,“ illy barátságos fogad­tatás után mindnyájon Naszódig kísértettek, hol a’nép dühe elöl miután szembe pökdösték 's mindenütt gúnyolták, fegyveres őrizet mellett börtön­be zárattak, 's ajtójok felett ezen gúnyos felirat volt olvasható martius 15. Az alezredes fogságukban megjelent náluk, barátságosan társalgóit, ’s midőn a’ nép illetlen viseletét panaszolák, „egyik fülükön bocsássák bé a’ másodikon ki­ mondá. Másnap katonai törvényszéket tartatott felettük , ’s a’ harmadikon a nélkül hogy elégtételt adott volna meg­­gyaláztatásukért, szabadon bossátá fegyveres őrizet mellett; teg­nap mentek keresztül városunkon leverten. És Urbán úr igy vál­tóba adott szavát. Közelebbről egy felszólításában tudata a’ me­gyékkel, hogy czélja ártatlan — csak a’ régi rendszer helyre­állítását akarja. A’ személy és vagyon erőszakos megtámadóit, tisz­ti tekintély sértőit keményen fogja büntetni — igére. De ő nem tévé, szabadon bossátá a­ rablókat, csak 6-ot tartván fen bizonyos más czélokra. Neki nagyon bajos is volt helyezete a’ nép ellenében, melly az ő és császárja neve alatt űzé aljas mesterségét. Ha megbünteti az általa adott hatalommal visszaélőket, a’ bizalmát veszté el; — ha nem, Szószegő embernek fog tartatni, és ő az utolsót választá; mi nem is vártunk egyebet; tudjuk már hányadán vagyunk. Alkalmasint több dolgot fog adni a’ nép lecsendesítése mint fellázitása. — A deési nem­zetőrséget alig lehet­ feltartóztatni, hogy fel ne lépjen a’ meggyalázott tisztviselők kimentésére; de jobb volt igy, legalább alkalmat adtunk Urban urnak foga fehére kimutatására. Az egész Szamos mentén me­gyénkben az engedetlenség, féktelenség naponta terjed. A’ harangokat mindjárt félreverik ’s a’ felszabadult munkátlan nép a’ korcsma előtt írással ’s tanácskozással vesztegeti drága idejét. Sok helyütt elhatá­rozták megyei tisztviselőkhez nem folyamodni semmi nemű ügyekben Hét személyből álló ideiglenes kormányt állítottak fel, belügyeik igaz­­&419. 44* felől Kővir vidékéről, követeket küldöttek Urbánhoz, hogy tegyen nekik tiszteket, mivel mind elhagyták, ezeket elutasitá magától. A' fejetlenség annyira elterjedett, hogy a’csend helyraálli­­tása katonai erő nélkül lehetetlen ’s alkalmasint sok vérbe fog kerülni. És ezt azon nép teszi, kit a’ kiváltságos osztály olly példátlan nagylel­kűséggel szabadított fel a’ szolgaság igájából. Érdemetlenre pazarlók a’ szabadság szent ajándékát, mert e’ nép még éretlen rá. Igazán be­teljesedett a’ nagy német költő arany mondása: „jaj annak, ki az örök vakságban levőnek egyszerre az ég világának menyei fényét kölcsönzi, — nem fogja az őt felvilágosítani, mert égető tüzzé válik, melly országot, világot borít hamuba.“ Mint értésünkre esett a’ szolgabirák elfogatása azon okból tör­tént , mivel az egyik fellépett fő­ kapitány Teleki Sándor védelmére, ki kir. biztos­ Mihályi Gáborral hozzánk volt jövendő. Telekinek az egyik szolgabiró csinált volt utat a’ menekvésre, ki igy csak azután mene­külhetett , miután egy lövést tett a’ lovait feltartóztató egyén felé sze­keréből. Most a’ más két al-kapitánnyal Kővár vidékén vannak ’s ka­tonai erő gyűjtésével foglalkoznak a nagyon elhatalmasodott nép za­­bolázására. A’ más szolgabirót minden igaz ok nélkül tulajdon házából, az ügyvédet szekeréről húzták le. — Mi történt ezután, nem tudjuk, annyi igaz, ha mentői előbb fegyveres erő nem érkezik a’ zabo­­látlanság elnyomására, rövid időn Hóra világ fog bekövetkezni, melly­­nek legelső áldozatai bizonyosan a’ népet elámitó zsoldosai a’ reactio­nak lesznek; mert a’ népet egy darabig ellehet ámítani, de felébred egyszer mámorából ’s akkor bosszúja határt nem ismer!­ Tolnából, oct. 7. A’Pécsi vonalról megyénkén, többféle a’ tisztek által rendelt kihágások és sarazolások elkövetése mellett, Roth tábornagy vezénylése alatt keresztül hatolt, mintegy 9 ezer bródi és gradiskai főből álló ellenséges sereg, miután Sopornya táján belőle már nehány nappal előbb 1500 lefegyvereztetett, mai napon a’ visz­­szavert és szökni kívánt hátra levő ’s mintegy 7500 főből állt sereg megyénkbeli Ozora mezővárosnál magát teljesen és tökéletesen meg­adta. Többféle tényezők összemunkálásának lehet e’ szerencsénket tulajdonitni, mellyen Istennek igazgató lelke mutatkozik. Mint már előbbi tudósításomban érintem, megyénkben a’ népfelkelés dérek főispán kormány biztosunknak gondos intézkedései által szabályoztat­­ván, Csapó Vilmos őrnagyunk hadi bölcs és erélyes eljárásá­nak, rendelkezéseinek következtében sikerült a’ tegnap délután vissza nyomult ellenséget a tolnamegyei felkelt néptömeggel Ozora mező­városnál feltartóztatni, ’s ma jókor reggel Pe­rezei Mór fő vezér­nek parancsnoksága alatt álló vitéz seregek megérkezte és közbejöt­tével, az ellenség­ lefegyverzés mai napon dél előtti 9 óra tájban min­den ellentállás nélkül megtörtént. A’ két tábornagy Roth és Fillipovits status — a’ tisztek pedig hadi foglyok. A köz emberek biztos kísé­ret mellett hazájukba, honnét erőszakkal és akasztófávali kényszerítés­sel űzettek ellenünk — vissza kísértetnek. Hadi zsákmány 12 ágyú, ött zászló, mintegy 7­ ezer fegyver, ugyan annyi közember, két tá­bornagy , 3 szabalis, 50 tiszt, — hadi munitio annyi a mennyi kell. Szép nyeremény, de az ügy igazságához méltó. Bővebben máskor. Z il­ah. sipt. 21. Állandó bizottmányi gyűlés. Elnök Bálint Elek­­ fő alispán. Halmozott ügyeink ’s mindinkább veszélyesülő körülmé­nyeink közt, bizottmányunk magánt állandósította, naponkint öszve ül, rendre 30 tagot hivatván össze egy egy heti tanácskozásra. — A’ to­borzásra nézve jött rendeletre, négy toborzó bizottmányt neveztünk, minden ujoncznak 12 ezüst forint elő pénzt adunk, s haza kerületével élte végéig, minden megyei köz­tehertől (Az adót kivéve !) felmen­­tetendik. A­ bizottmányok most működnek. A’ reactionalis ármánynak, sikerült vidékünk eddig békés népeit is felizgatni, ’s részint fel is lázilami. Urbán alezredes Naszódról közle­kedésbe tette magát a vidékünkbeli oláhajkuakkal is; izgatván őket, hogy a nemzetgyűlés által rendelt ujonczállitásban részt ne vegyenek azonban a’ császár szolgálata­ ’s hűségére esküdjenek fel. A kővárvi­­déki, s megyénkbeli oláhság nagy része, követeket is küldött hozzá Naszódra, meghallandó a teendőket. Most a Kővár­vidéki nép két hely­ségen kívül nyílt lázadásban van; királyi biztos Mihályi Gábor, is bár siketetlenül megtámadták, három kővárvidéki tisztviselők elfogtak, meg­kötözve Naszódra vitték, a többiekkel is ezt tenni Grerozván. — Úgy látszik, hogy igy a’ Jellachich féléhez hasonló, egész Erdélyt átfogó re­actionalis dulás központjául Naszód tűzetett ki. Megyénkben is mindin­kább nyilvánul a’ rendetlenség, mellynek míg ki nem csap, megfékez­tetésére ministerelnök úrnél katonát és fegyvert kértünk. Megyénkben a’­eiatarialis bíróságok működnek, most épen két bujtogatás- s nyílt ellenszegüléssel vádolt egyen fölött. Nyiltlevél. Mély indignatióval olvasta a székes - fejérvári közönség a’ teg­nap érkezett Közlöny 119. számában Tóth Lőrincz által a’ f. hó 5. képviselői gyűlésben e városról elmondott rágalmat „hogy e város az ellenséget nyitt karokkal fogadta'­ ennek folytán e’ tárgyban itt kor­mányi biztosság működik; ez is fájdalmas, de az eredmény újabb tanú­ságát adandja e’ városnak az alkotmányosság és nemzetiséghez leghí­vebb ragaszkodásáról; addig is Tóth Lőrincz mondása által okozott bal­hiedelem mielőbbi megszüntetésére a következő tényeket sorozom elő Székes-Fejérvár városa még a’ f. u. aug. 30. adott át a’ hazá­nak 220 felruházott, fegyverkezett, lőszer­­­tábori eszközökkel ellá­tott önkénteseket — (lásd a’ Jegyzőkönyv 3081 számát) a’ pótlék dijul a város havonként 1760 ezüst ft. fizet— a’ város a’ nemzetőrség számára 40,000 kemény töltést elkészíttetett (3102 sz.)4 ágyút kért, s azok­hoz a’ lovakat a’ szereket magáiból ajánlotta(3239 sz.) sept. 15-én a’ nép felkelést rendezte(3248 ez.) a’ vezéreket kinevezte, az exbán ellen procla­­tiót nyomattat, falra ragasztja, és az ellenség ellen háborút és támadást a’ templomokban predicáltat (3285). Holcse nádorilag rendelt tábor­nok kijelölése szerint a’ várost elsánczoltatta (3295), a sárvíz menté­ben az elsáncsolást a’ megyében sürgette, elősegítette, Csányi királyi biztos és Salamon kormánybiztossal egyetértőig, 16,000 főnyi ma­gyar sereg élelmezését a biztosok megelégedésére eszközölte, ké­nyelmül a’ tábornok fasátorokat állíttatott, és a népfelkeléshez még sept. 22-én is 400 kormányt fegyvert hozatott (3358), ezek a’ jegyző könyvek száraz adatai. Hát miért nem állott ellent a’ város Jellaehichnak? megmondom az elégséges okát, mert ellent állni nem lehetett, mert az ellentállást mint czélszerűtlent, felsőbb rendelet ellenezte, ugyan­is: Sept. 23, 24 és 25-én e­ város körül rögtön 15,900 főnyi ma­­gyar gyalog sereg gyűlt össze, ezzel a város előtti ellentállást hittük és erélyes igaz hazafias érzésű elnökünk Hadhalmy Pál és az állandó bizottmány mind a’ seregek ellátásában, mind az ellentállási készületek­ben fárad­aatlan és áldozatteljes buzgalmat tanúsított, ezt Csányi és Salamon nyíltan is elismerték; de sept. 24-én a’ hadi terv változott, és minthogy a’ sárréti vonal a tászi, csikvári és urhidai töltéseknél már elsánczolva volt, én alulírott Csányi szállásán Szapáry, Luzsénszky, Gál és Anákker jelenlétökben igen éles és kemény szavakkal támadtam meg különösen azt, hogy a­ siófoki és sárréti vonalak ellentállás nél­kül adatnak fel, de azt a’ felvilágosítást nyertem, hogy Gál e' vonala­kat a’ magyar eddigi kész előre hosszuknak találja, és hogy a' magyar seregnek csak egy része fogj­a a’sárréti átkelést ideiglenesen gátolni a’ fő pedig a' Velentze és Adony köztti rövidebb vonalra állíttatni, sőt a’ minden esetre megvédendő vonal Martonvásár és Ercsi között leend. — E­ haditerv folytán az itt szállásolt magyar erő legnagyobb része 25 reggel Velenczére szállitatott, és dél táján 1. zászlóalj sorka­tonaság, honvéd, önkéntes, 1. csapat huszár és 1. ágyú telep a c sár­réti vonalhoz Csikvár és Polgárdi felé utasittatott,­26-án pedig minden fegyveres erő a’ városból kivonult, és a' városi ellentállás lehetlensé­­gét a' kormánybiztos is belátván, sőt a városnak czél nélküli elham­­vaztása és a’ tarthatás reménye nélküli feláldozása a haditervbe sem illyénbá, a’ kormánybiztos a’ fegyvereknek a’ nemzetőröktől való be­szedését és tovaszállitását elrendelte (3395) . Ugyan 26-án délután a’ midőn a’ sárréten keresztül Zichy oskolamestere bevezette Kempen seregét a' városba, ugyanakkor a’ horvátoktól egy ágyú 13- résnyire vonultak vissza a’ sóstó mellett magyar seregeink Pákozdra —■ és az ellenség már a’ városba vonulván, elnökünk a’ városházából vá­rosi kocsin és hajdúval kenyeret küldött az ellenség orra elül a’ fejér­­megyei visszavonuló önkinteseknek a sóstó felé. Ekkér ellentállás lehetlen lévén, de felsőbbileg is elleneztetvén, a’ közönség értesitetett hogy JellaGhichnek és seregének még csak ne is köszönjön, és a' nép ezt híven teljesítette, egy löveg sem emelő­dön az ellenség tiszteletére; maga JellaGhish esti 6 óráig várakozott a' sorompónál és sem a’ hatóság, sem a’ magánosok nem jelentek meg őt fogadni, h­iába várta a’ püspöki lakba, hogy a' hatóság magát nála jelentse , a' hatóság az ellenség táborainak a' kiszolgáltatást megtagadta és csak midőn első zászlóalj határőr felvont fegyverrel jelent meg a* város­háza előtt, kényszerítve rendelte az ellátást (3395), kénytelen volt Jellachich sept. 27.én hivatni az elnököt , annak fájdalmasan pana­­szoskodott, milly ellenszenvvel van iránta a’ város; mert proclamatióit szét nem osztotta, sőt a’ sept. 15-i városi mérges felhívást a’ püspöki lakra mikoron ott szállásolt, ragasztotta fel, és ezért a’ városházát sze­­rezsánokkal elfoglaltatta a' tisztviselőket letartóztatta és mindent még a' vadász fegyvereket is akasztófa fenyegetése alatt beszedette. Már 28-ik ’s kivált 29ikén a' nép az egyes horvátokat agyon verte, 30. sept. pedig és 1. octoberben a' városi sírásók kénytelenek voltak segítséget kérni, hogy az agyonvert horvátokat eltemessék. Ez volt aztán a’ nyiltkarokban fogadás! 11 és a* sympathiát kü­lönösen tanúsította October 3-a, e' nap örökké emlékezetes marad a‘ fejérváriak előtt, és e’ nap eredménye nem csekély tényező volt Ruth megsemmisítéséhez, kevés példa van ehhez hasonló, ugyan­is fegyver nélkül megtámadtuk az őrizetül hagyott 1200 szuronyos fegyvern é a 60,000 keménytöltéstel ellátott horvátokat, egyenként szedtük el a­ fegy­vereket, és azokkal Száz nemzetőrikapitány vezérlete alatt lelőttük az egyik csapat embereit és a’ többit elfogtuk, az ekkér nyert fegyverekkel a’ másik csapatnak osztály tisztjét és csapatját a' városháza előtt leszúro­­nyoztuk,a’ nagyobb csapatot pedig délfelé mindnyájan összefogva megtámadtuk és capitulatio által foglyokká tettük, — a’ capitulatio a’ városházán a’ bizottmány előtt és által köttetett, e' nap tetteiben részt vett tisztviselő , az iparos, és a' földműves , e’ nyílt támadás és le­­fegyverezés történt a’ midőn tudtuk hogy Roth 9000 emberrel 2 ó­­rányira szállásol, történt azon elszántságból hogy ha Roth a’ városi katonai laktanyába, azzal szomszéd kórházba , s azzal egybe ragasz­­tott életes tárba, melly minden élelemszerrel bőven ellátva volt, bevon­hatja magát, még a’ város egész feláldozásával sem sikerülene az el­lenséget kiirtani, tudtuk pedig ha sikerülend az ellenség 1200 főnyi őrseregét, kórházát, főéletes tárát hatalmunkba keritni, m­egleend sza­kítva Jellachich és Rott összeköttetése, a’ mint is az ellenség kopor­­­sójának első szege lett a fejórvosi October 3-ki támadás, mellynek dús eredménye a’ „Grätz‘‘ és „Stokerau ‘ billegzett kórházi szerek stb. zsákmányban csak most kezd kifejlődni. A’ midőn az ellentálláshoz minden intézkedések megtetettek és az csak a' lehetetlenség miatt és felsőbbileg ellenezve maradt el, a­ Jellachich elleni ellenszenvet azonban az egész városi közönség lep­­­lezetlenül tüntette ki, és még ittléte alatt ölte és pusztította a­ népét, és October 3, a’ város egyedül ön erejére és elszántságára támaszkod­va golyóval és szuronnyal a nagyszámú el­enséget legyőzte és ekként saját életét, vagyonát, sőt jövendőjét is elszántan koczkára vetette, nem lehet csudálni hogy Tóth Lőrincz által az ország színe előtt még az alapnak árnyéka nélkül is mondott rágalma, elkeserítette itt a’ szi­veket. A' bonyolódalmak sejtelmében a’ hatóság, meggyőződésből, köz és magán működését oda irányozta , hogy a' képviselőház intézkedései szolgáljanak sinor mértékül, és hogy ha eljön az idő, a­­mint most itt van a ház határozatai buzgósággal teljesítessenek; a’ képviselőház most úgyszólván az egyedüli hatalom, és e magas hatalom érzetében az egyes követet még­is nem hisszük feljogositottnak, hogy szenvedélyei­nek engedve, egyesek annyival kevésbé közönségek iránt igazságtalan legyen, és az ország méltányos elismerése helyett egész községekre rágalmat mondjon, olly közönség, minőnek Székesfejérvár városát a’té­nyek tanúsítják , méltán visszaút­asitandja Tóth Lőrincz követ ur által legkevésbé mondva, gondatlanul kiejtett rágalmat, én legalább ré­szemről határozottan és egész kiterjedésében a’ rágalmat visszautasítom* Székesfehérvárt, oct. 10. 1848. Eischl Ede, Székesfejérvár ez. kir. város főjegyzője, 191 ent

Next