Közlöny, 1848. október (113-143. szám)
1848-10-14 / 126. szám
gyújtott, és folyvást égő kukoricza földeken a tűz-világnál magukat mutatták, ’a igy az éj csendesen folyt le. Ama hír, hogy a’ lázongók Erdődről Bogojevára áttörtek volna nem valósult, és. hó 6kán ágyúztak ugyan át egész nap, hanem csak néhány darab marhát hajtottak el a' túlsó partra ; honvédeink , huszárjaink, és nagyszámú nemzetőreink ágyúkkal együtt várják őket ; az említett napon Bacsók Gellért nevű bogojevói nemzetőr áldozatul esett, 35 éves bátor polgár volt, özvegyet, 4 fiú és egy leány gyermekkel hagyott hátra; — hisszük orsz. biztosunk figyelemmel lesz e’ szegény család iránt. — A schwarczgelbekre rész idők járnak. — Bernáth, Hadzsits biztosok megérkeztek, — mi fog történni — kiváncsiak vagyunk; — ’s itt az ideje valahára, hogy a’ testet rothasztó részek kimetszelsenek, nehogy a’ baj tovább terjedjen; débb kellett volna már tenni urak, lelkünkre mondjuk, úgy voltunk, mintha alattunk a’ vulkán dörgése hallatszott volna, 's senki sem látszott ide lent a' veszélyt elhárítani akarni ,/• az isten őriz bennünket, ’s őrizzen meg, ezután és annyi gonoszok ellenében. Belső Szolnok megyéből, Dées, oct. 4-dikén. Erdélyi menyköveid forrnak benn, esküszöm , áldozz! A' fondor reactio cselszövevényei már kis hazánkat is béhálózták ; a’ végzetek úgy akarák, hogy megyénk legyen a' part hol némely merész halászok kieretzszék horgukat, ’s gondos előrelátással mindent is elkövetnek, hogy a' zavarosban bátran halászhassanak; mert a’ fejetlenség és a’ reactio működésének segédeszközei mind inkább terjednek megyénkben. Nem gondolják meg annak eszközei, hogy fejeik fölött fog legelőször öszvecsapni a’ kétségbeesés bosszul fogja, őket a’ semmiség örvényébe temetendő ; ők fondorkodnak , csakhogy önérdek sugallta nagyravágyó reményeik eredményre juthassanak. Amaz alezredes a' végvidéki béretek aljából, mit sem mulaszt el kitörésre fölhívni 's ingerelni minket folytonosan gondolván ha egy kő kiesik, majd utánna óraland az egész alkotvány; ha a’ tűz egy helyt fellobban , tiz helyt fog egyszerre kiütni a láng, ’s neki alkalom nyílik azt oltani, s hazánk romjain ütni fel diadal zászlóját. De minket nem tud rá szedni, mert minden alkalmat kikerülünk, melly őt fondor merényeiben elősegíthetné. Valóban fáradhatlan főispánunk előrelátó bölcs politikájának köszönhetjük, hogy megyénk nagy része lángba nem borult a’ mostani terhes körülmények között. Némellyek hibáztatják őt, higadt eszélyes eljárásáért; de kik mélyebben be tudnak és akarnak tekinteni a’ viszonyok bonyodalmába, meggyőződnek arról, hogy most az ő eljárása a' legjobb politica. Egy néhány százból álló féktelen oláh csoport haladott el, városunk határán keresztül a' múlt szombaton a Naszód felé vezető országúton, szaporodva az útban eső ’s felbujtott falvak lakosaival. A' csapat előfutárjai félrevezetvén a' harangot mindenütt, a* népet mezei munkájától elvonva összvegyüjtették kiáltván: „jönnek a’ magyarok a* ti pusztitástokra“ 's mindenüt őröket vettek fel foglyaik , 3 kövárvidéki vason kísért tisztviselők mellé , kiket gyalog és elkinozva Urbán slezeredeshez hurczoltak. Az után sok helyt ingyen ettek ittak s borzasztóan garázdálkodtak, hol kapatos embert találtak azt eldöngették. L. P. katonaélelmezési biztost, ki a’ dühös csordát kikerülni akará, megkergették, többször utána lőttek . Mihályfalván azon házból, hova elrejtezett, spionnak gondolván kivonczolták ’s kegyetlenül elverve vason kisérték a többi foglyokkal lovától is megfosztván, 's csak a’ Rettegen állomásozó hazafi érzésű főhadnagy Graezmar urnak köszönheti életben maradását, ki néhány lovas katonáival a’ szolgabirákat is késznek nyilatkozott megmenteni, de ők el nem fogadták, félvén, hogy a’ nép dühének még bizonyosabban martalékai lesznek; azután megtudni vágytak, mit csinál velök a’ nagy hatalmú alezredes, ki a’ fen említett főhadnagy által, de megyei hivatalos utón is előlegesen tudosíttatott a' dühös sereg mesetele felöl, megyei szolgabiránk Halmígyi L. kit főispánunk a’ levéllel küldött, visszatérő útjában szinte áldozatja lett a' nép bőszültségének mind a’ mellett is hogy fegyveres őr volt mellete; ő is csak egy nyugalmazott őrnagy beleavatkozásának köszönheti életben maradását. Már alezredes Urbán szembe jött bosszúsan, csoporttal, úgy lévén érésűivé hogy nagyszámú honvéd jön a’ foglyok kiszabadítására; fi’ sérelmét felpanasztó szolgabirónak a’ nép előtt igy felelt: „mind egy húron pendül minden magyar nemes, elnyomája zsarnyoka a szegény népnek, ’s egy artzjátékkal adá tudtára a’ körül lévöknek, hogy a’ történtek jól esnek nekie; egyik fogoly Butyán L. szolgabirónak azt iriondá: „kár érte, fiatal, jobb volna az illírek ellen,“ illy barátságos fogadtatás után mindnyájon Naszódig kísértettek, hol a’nép dühe elöl miután szembe pökdösték 's mindenütt gúnyolták, fegyveres őrizet mellett börtönbe zárattak, 's ajtójok felett ezen gúnyos felirat volt olvasható martius 15. Az alezredes fogságukban megjelent náluk, barátságosan társalgóit, ’s midőn a’ nép illetlen viseletét panaszolák, „egyik fülükön bocsássák bé a’ másodikon ki mondá. Másnap katonai törvényszéket tartatott felettük , ’s a’ harmadikon a nélkül hogy elégtételt adott volna meggyaláztatásukért, szabadon bossátá fegyveres őrizet mellett; tegnap mentek keresztül városunkon leverten. És Urbán úr igy váltóba adott szavát. Közelebbről egy felszólításában tudata a’ megyékkel, hogy czélja ártatlan — csak a’ régi rendszer helyreállítását akarja. A’ személy és vagyon erőszakos megtámadóit, tiszti tekintély sértőit keményen fogja büntetni — igére. De ő nem tévé, szabadon bossátá a rablókat, csak 6-ot tartván fen bizonyos más czélokra. Neki nagyon bajos is volt helyezete a’ nép ellenében, melly az ő és császárja neve alatt űzé aljas mesterségét. Ha megbünteti az általa adott hatalommal visszaélőket, a’ bizalmát veszté el; — ha nem, Szószegő embernek fog tartatni, és ő az utolsót választá; mi nem is vártunk egyebet; tudjuk már hányadán vagyunk. Alkalmasint több dolgot fog adni a’ nép lecsendesítése mint fellázitása. — A deési nemzetőrséget alig lehet feltartóztatni, hogy fel ne lépjen a’ meggyalázott tisztviselők kimentésére; de jobb volt igy, legalább alkalmat adtunk Urban urnak foga fehére kimutatására. Az egész Szamos mentén megyénkben az engedetlenség, féktelenség naponta terjed. A’ harangokat mindjárt félreverik ’s a’ felszabadult munkátlan nép a’ korcsma előtt írással ’s tanácskozással vesztegeti drága idejét. Sok helyütt elhatározták megyei tisztviselőkhez nem folyamodni semmi nemű ügyekben Hét személyből álló ideiglenes kormányt állítottak fel, belügyeik igaz&419. 44* felől Kővir vidékéről, követeket küldöttek Urbánhoz, hogy tegyen nekik tiszteket, mivel mind elhagyták, ezeket elutasitá magától. A' fejetlenség annyira elterjedett, hogy a’csend helyraállitása katonai erő nélkül lehetetlen ’s alkalmasint sok vérbe fog kerülni. És ezt azon nép teszi, kit a’ kiváltságos osztály olly példátlan nagylelkűséggel szabadított fel a’ szolgaság igájából. Érdemetlenre pazarlók a’ szabadság szent ajándékát, mert e’ nép még éretlen rá. Igazán beteljesedett a’ nagy német költő arany mondása: „jaj annak, ki az örök vakságban levőnek egyszerre az ég világának menyei fényét kölcsönzi, — nem fogja az őt felvilágosítani, mert égető tüzzé válik, melly országot, világot borít hamuba.“ Mint értésünkre esett a’ szolgabirák elfogatása azon okból történt , mivel az egyik fellépett fő kapitány Teleki Sándor védelmére, ki kir. biztos Mihályi Gáborral hozzánk volt jövendő. Telekinek az egyik szolgabiró csinált volt utat a’ menekvésre, ki igy csak azután menekülhetett , miután egy lövést tett a’ lovait feltartóztató egyén felé szekeréből. Most a’ más két al-kapitánnyal Kővár vidékén vannak ’s katonai erő gyűjtésével foglalkoznak a nagyon elhatalmasodott nép zabolázására. A’ más szolgabirót minden igaz ok nélkül tulajdon házából, az ügyvédet szekeréről húzták le. — Mi történt ezután, nem tudjuk, annyi igaz, ha mentői előbb fegyveres erő nem érkezik a’ zabolátlanság elnyomására, rövid időn Hóra világ fog bekövetkezni, mellynek legelső áldozatai bizonyosan a’ népet elámitó zsoldosai a’ reactionak lesznek; mert a’ népet egy darabig ellehet ámítani, de felébred egyszer mámorából ’s akkor bosszúja határt nem ismer! Tolnából, oct. 7. A’Pécsi vonalról megyénkén, többféle a’ tisztek által rendelt kihágások és sarazolások elkövetése mellett, Roth tábornagy vezénylése alatt keresztül hatolt, mintegy 9 ezer bródi és gradiskai főből álló ellenséges sereg, miután Sopornya táján belőle már nehány nappal előbb 1500 lefegyvereztetett, mai napon a’ viszszavert és szökni kívánt hátra levő ’s mintegy 7500 főből állt sereg megyénkbeli Ozora mezővárosnál magát teljesen és tökéletesen megadta. Többféle tényezők összemunkálásának lehet e’ szerencsénket tulajdonitni, mellyen Istennek igazgató lelke mutatkozik. Mint már előbbi tudósításomban érintem, megyénkben a’ népfelkelés dérek főispán kormány biztosunknak gondos intézkedései által szabályoztatván, Csapó Vilmos őrnagyunk hadi bölcs és erélyes eljárásának, rendelkezéseinek következtében sikerült a’ tegnap délután vissza nyomult ellenséget a tolnamegyei felkelt néptömeggel Ozora mezővárosnál feltartóztatni, ’s ma jókor reggel Perezei Mór fő vezérnek parancsnoksága alatt álló vitéz seregek megérkezte és közbejöttével, az ellenség lefegyverzés mai napon dél előtti 9 óra tájban minden ellentállás nélkül megtörtént. A’ két tábornagy Roth és Fillipovits status — a’ tisztek pedig hadi foglyok. A köz emberek biztos kíséret mellett hazájukba, honnét erőszakkal és akasztófávali kényszerítéssel űzettek ellenünk — vissza kísértetnek. Hadi zsákmány 12 ágyú, ött zászló, mintegy 7 ezer fegyver, ugyan annyi közember, két tábornagy , 3 szabalis, 50 tiszt, — hadi munitio annyi a mennyi kell. Szép nyeremény, de az ügy igazságához méltó. Bővebben máskor. Z ilah. sipt. 21. Állandó bizottmányi gyűlés. Elnök Bálint Elek fő alispán. Halmozott ügyeink ’s mindinkább veszélyesülő körülményeink közt, bizottmányunk magánt állandósította, naponkint öszve ül, rendre 30 tagot hivatván össze egy egy heti tanácskozásra. — A’ toborzásra nézve jött rendeletre, négy toborzó bizottmányt neveztünk, minden ujoncznak 12 ezüst forint elő pénzt adunk, s haza kerületével élte végéig, minden megyei köztehertől (Az adót kivéve !) felmentetendik. A bizottmányok most működnek. A’ reactionalis ármánynak, sikerült vidékünk eddig békés népeit is felizgatni, ’s részint fel is lázilami. Urbán alezredes Naszódról közlekedésbe tette magát a vidékünkbeli oláhajkuakkal is; izgatván őket, hogy a nemzetgyűlés által rendelt ujonczállitásban részt ne vegyenek azonban a’ császár szolgálata ’s hűségére esküdjenek fel. A kővárvidéki, s megyénkbeli oláhság nagy része, követeket is küldött hozzá Naszódra, meghallandó a teendőket. Most a Kővárvidéki nép két helységen kívül nyílt lázadásban van; királyi biztos Mihályi Gábor, is bár siketetlenül megtámadták, három kővárvidéki tisztviselők elfogtak, megkötözve Naszódra vitték, a többiekkel is ezt tenni Grerozván. — Úgy látszik, hogy igy a’ Jellachich féléhez hasonló, egész Erdélyt átfogó reactionalis dulás központjául Naszód tűzetett ki. Megyénkben is mindinkább nyilvánul a’ rendetlenség, mellynek míg ki nem csap, megfékeztetésére ministerelnök úrnél katonát és fegyvert kértünk. Megyénkben a’eiatarialis bíróságok működnek, most épen két bujtogatás- s nyílt ellenszegüléssel vádolt egyen fölött. Nyiltlevél. Mély indignatióval olvasta a székes - fejérvári közönség a’ tegnap érkezett Közlöny 119. számában Tóth Lőrincz által a’ f. hó 5. képviselői gyűlésben e városról elmondott rágalmat „hogy e város az ellenséget nyitt karokkal fogadta' ennek folytán e’ tárgyban itt kormányi biztosság működik; ez is fájdalmas, de az eredmény újabb tanúságát adandja e’ városnak az alkotmányosság és nemzetiséghez leghívebb ragaszkodásáról; addig is Tóth Lőrincz mondása által okozott balhiedelem mielőbbi megszüntetésére a következő tényeket sorozom elő Székes-Fejérvár városa még a’ f. u. aug. 30. adott át a’ hazának 220 felruházott, fegyverkezett, lőszertábori eszközökkel ellátott önkénteseket — (lásd a’ Jegyzőkönyv 3081 számát) a’ pótlék dijul a város havonként 1760 ezüst ft. fizet— a’ város a’ nemzetőrség számára 40,000 kemény töltést elkészíttetett (3102 sz.)4 ágyút kért, s azokhoz a’ lovakat a’ szereket magáiból ajánlotta(3239 sz.) sept. 15-én a’ nép felkelést rendezte(3248 ez.) a’ vezéreket kinevezte, az exbán ellen proclatiót nyomattat, falra ragasztja, és az ellenség ellen háborút és támadást a’ templomokban predicáltat (3285). Holcse nádorilag rendelt tábornok kijelölése szerint a’ várost elsánczoltatta (3295), a sárvíz mentében az elsáncsolást a’ megyében sürgette, elősegítette, Csányi királyi biztos és Salamon kormánybiztossal egyetértőig, 16,000 főnyi magyar sereg élelmezését a biztosok megelégedésére eszközölte, kényelmül a’ tábornok fasátorokat állíttatott, és a népfelkeléshez még sept. 22-én is 400 kormányt fegyvert hozatott (3358), ezek a’ jegyző könyvek száraz adatai. Hát miért nem állott ellent a’ város Jellaehichnak? megmondom az elégséges okát, mert ellent állni nem lehetett, mert az ellentállást mint czélszerűtlent, felsőbb rendelet ellenezte, ugyanis: Sept. 23, 24 és 25-én e város körül rögtön 15,900 főnyi magyar gyalog sereg gyűlt össze, ezzel a város előtti ellentállást hittük és erélyes igaz hazafias érzésű elnökünk Hadhalmy Pál és az állandó bizottmány mind a’ seregek ellátásában, mind az ellentállási készületekben fáradaatlan és áldozatteljes buzgalmat tanúsított, ezt Csányi és Salamon nyíltan is elismerték; de sept. 24-én a’ hadi terv változott, és minthogy a’ sárréti vonal a tászi, csikvári és urhidai töltéseknél már elsánczolva volt, én alulírott Csányi szállásán Szapáry, Luzsénszky, Gál és Anákker jelenlétökben igen éles és kemény szavakkal támadtam meg különösen azt, hogy a siófoki és sárréti vonalak ellentállás nélkül adatnak fel, de azt a’ felvilágosítást nyertem, hogy Gál e' vonalakat a’ magyar eddigi kész előre hosszuknak találja, és hogy a' magyar seregnek csak egy része fogja a’sárréti átkelést ideiglenesen gátolni a’ fő pedig a' Velentze és Adony köztti rövidebb vonalra állíttatni, sőt a’ minden esetre megvédendő vonal Martonvásár és Ercsi között leend. — E haditerv folytán az itt szállásolt magyar erő legnagyobb része 25 reggel Velenczére szállitatott, és dél táján 1. zászlóalj sorkatonaság, honvéd, önkéntes, 1. csapat huszár és 1. ágyú telep a c sárréti vonalhoz Csikvár és Polgárdi felé utasittatott,26-án pedig minden fegyveres erő a’ városból kivonult, és a' városi ellentállás lehetlenségét a' kormánybiztos is belátván, sőt a városnak czél nélküli elhamvaztása és a’ tarthatás reménye nélküli feláldozása a haditervbe sem illyénbá, a’ kormánybiztos a’ fegyvereknek a’ nemzetőröktől való beszedését és tovaszállitását elrendelte (3395) . Ugyan 26-án délután a’ midőn a’ sárréten keresztül Zichy oskolamestere bevezette Kempen seregét a' városba, ugyanakkor a’ horvátoktól egy ágyú 13- résnyire vonultak vissza a’ sóstó mellett magyar seregeink Pákozdra —■ és az ellenség már a’ városba vonulván, elnökünk a’ városházából városi kocsin és hajdúval kenyeret küldött az ellenség orra elül a’ fejérmegyei visszavonuló önkinteseknek a sóstó felé. Ekkér ellentállás lehetlen lévén, de felsőbbileg is elleneztetvén, a’ közönség értesitetett hogy JellaGhichnek és seregének még csak ne is köszönjön, és a' nép ezt híven teljesítette, egy löveg sem emelődön az ellenség tiszteletére; maga JellaGhish esti 6 óráig várakozott a' sorompónál és sem a’ hatóság, sem a’ magánosok nem jelentek meg őt fogadni, hiába várta a’ püspöki lakba, hogy a' hatóság magát nála jelentse , a' hatóság az ellenség táborainak a' kiszolgáltatást megtagadta és csak midőn első zászlóalj határőr felvont fegyverrel jelent meg a* városháza előtt, kényszerítve rendelte az ellátást (3395), kénytelen volt Jellachich sept. 27.én hivatni az elnököt , annak fájdalmasan panaszoskodott, milly ellenszenvvel van iránta a’ város; mert proclamatióit szét nem osztotta, sőt a’ sept. 15-i városi mérges felhívást a’ püspöki lakra mikoron ott szállásolt, ragasztotta fel, és ezért a’ városházát szerezsánokkal elfoglaltatta a' tisztviselőket letartóztatta és mindent még a' vadász fegyvereket is akasztófa fenyegetése alatt beszedette. Már 28-ik ’s kivált 29ikén a' nép az egyes horvátokat agyon verte, 30. sept. pedig és 1. octoberben a' városi sírásók kénytelenek voltak segítséget kérni, hogy az agyonvert horvátokat eltemessék. Ez volt aztán a’ nyiltkarokban fogadás! 11 és a* sympathiát különösen tanúsította October 3-a, e' nap örökké emlékezetes marad a‘ fejérváriak előtt, és e’ nap eredménye nem csekély tényező volt Ruth megsemmisítéséhez, kevés példa van ehhez hasonló, ugyanis fegyver nélkül megtámadtuk az őrizetül hagyott 1200 szuronyos fegyvern é a 60,000 keménytöltéstel ellátott horvátokat, egyenként szedtük el a fegyvereket, és azokkal Száz nemzetőrikapitány vezérlete alatt lelőttük az egyik csapat embereit és a’ többit elfogtuk, az ekkér nyert fegyverekkel a’ másik csapatnak osztály tisztjét és csapatját a' városháza előtt leszúronyoztuk,a’ nagyobb csapatot pedig délfelé mindnyájan összefogva megtámadtuk és capitulatio által foglyokká tettük, — a’ capitulatio a’ városházán a’ bizottmány előtt és által köttetett, e' nap tetteiben részt vett tisztviselő , az iparos, és a' földműves , e’ nyílt támadás és lefegyverezés történt a’ midőn tudtuk hogy Roth 9000 emberrel 2 órányira szállásol, történt azon elszántságból hogy ha Roth a’ városi katonai laktanyába, azzal szomszéd kórházba , s azzal egybe ragasztott életes tárba, melly minden élelemszerrel bőven ellátva volt, bevonhatja magát, még a’ város egész feláldozásával sem sikerülene az ellenséget kiirtani, tudtuk pedig ha sikerülend az ellenség 1200 főnyi őrseregét, kórházát, főéletes tárát hatalmunkba keritni, megleend szakítva Jellachich és Rott összeköttetése, a’ mint is az ellenség koporsójának első szege lett a fejórvosi October 3-ki támadás, mellynek dús eredménye a’ „Grätz‘‘ és „Stokerau ‘ billegzett kórházi szerek stb. zsákmányban csak most kezd kifejlődni. A’ midőn az ellentálláshoz minden intézkedések megtetettek és az csak a' lehetetlenség miatt és felsőbbileg ellenezve maradt el, a Jellachich elleni ellenszenvet azonban az egész városi közönség leplezetlenül tüntette ki, és még ittléte alatt ölte és pusztította a népét, és October 3, a’ város egyedül ön erejére és elszántságára támaszkodva golyóval és szuronnyal a nagyszámú elenséget legyőzte és ekként saját életét, vagyonát, sőt jövendőjét is elszántan koczkára vetette, nem lehet csudálni hogy Tóth Lőrincz által az ország színe előtt még az alapnak árnyéka nélkül is mondott rágalma, elkeserítette itt a’ sziveket. A' bonyolódalmak sejtelmében a’ hatóság, meggyőződésből, köz és magán működését oda irányozta , hogy a' képviselőház intézkedései szolgáljanak sinor mértékül, és hogy ha eljön az idő, amint most itt van a ház határozatai buzgósággal teljesítessenek; a’ képviselőház most úgyszólván az egyedüli hatalom, és e magas hatalom érzetében az egyes követet mégis nem hisszük feljogositottnak, hogy szenvedélyeinek engedve, egyesek annyival kevésbé közönségek iránt igazságtalan legyen, és az ország méltányos elismerése helyett egész községekre rágalmat mondjon, olly közönség, minőnek Székesfejérvár városát a’tények tanúsítják , méltán visszaútasitandja Tóth Lőrincz követ ur által legkevésbé mondva, gondatlanul kiejtett rágalmat, én legalább részemről határozottan és egész kiterjedésében a’ rágalmat visszautasítom* Székesfehérvárt, oct. 10. 1848. Eischl Ede, Székesfejérvár ez. kir. város főjegyzője, 191 ent