Közlöny, 1849. január (1-15. szám)

1849-01-14 / 1. szám

3 Jtífl­ t, i. köttessék béke Magyarország szabadságának becsületének ’s jólétének megóvására, (úgy van). Felfogják találni az utasí­tást ezen szavakban, hazafira lelkületükben, és érezni fogják becsét a' bizalomnak, mellyet az országgyűlés reájok ruház, mert az, hogy miképen fognak eljárni megbízatásukban, vagy békét hoz a’ nemzetnek, a’ szabadságnak és törvényes lá­tásnak alapján, vagy ha békét nem hoz, lelkesedést fog hozni, ’s kell miként hozzon a’ nemzetnek, hogy küzdjön tántorithat­­lanul nemcsak kétségbe nem esve, hanem azon biztos reménnyel, melly remény végső analisisben, ha e’ nemzet igazságos és mél­tányos és a’ szabadsághoz méltó maradand, csak úgy csalhatná meg e’ nemzetet, ha isten nem volna az egekben ki az igazságot védelmezi. (Éljen.) Gr. Batthyány Lajos: Tisztelt ház! Azon kérdés­hez nem kívánok szólni, m­e­lyre épen most tisztelt kormány­el­nök úr véleményét kimondotta, mert azt tartom, hogy az félig meddig eldöntöttnek tekinthető, hanem kívánok szólni a­ másik kérdéshez, melly azzal kapcsolatban van, hogy t. i. az ország­gyűléssel mi történjék ? Én megvallom bővebb megfontolás után igen nagy nehézséget látok abban, hogy egy­úttal az ország­gyűlés és a’ kormány innen eltávozzék, és ugyanazon időben a’ küldöttség is eljárjon tisztében; én azt gondolom, hogy a’ mostani állapot azt kívánja, miszerint a’ kormány olly helyzet­ben legyen, hogy minden akadály nélkül és biztossan intézked­­hessék. A’ kormánynak nem lehet és nem szabad az utolsó perezben innen távozni, mert annak már ott kell lenni a’ maga helyén, mikor majd innen hátrább nyomul a’ sereg és egyáta­­lában mind az , ki az ellenség által innen el fog szorittatni; de az országgyűlésre nézve azt gondolom, hogy illy nagyszámú testületnek egy helyről a’ másikrai átaltelepitése illyen háborús időkben sok bajjal jár, nehezíti magának a’ kormánynak lépte­it is, minthogy az országgyűlés az executio hatalmat már átru­házta a’ honvédelmi bizottmányra, melly a’ bizalmat a’ legna­gyobb mértékben bírja. Eddig is megfelelt e’bizalomnak, ’s meg fog felelni, midőn törvényhozási tanácskozásnak most e’ perezben ideje nincs, minthogy ezen végrehajtó hatalom meg­marad a’ bizottmánynál addig, mig azt­ az országgyűlés vissza nem kéri. Azt gondolom tehát, legczélszerűbb volna, az ország­­gyűlés maradna itt addig, mig úgyszólván itt maradhatásának végpercze el nem érkezett; a’ kormánynak ellenben adjon pa­rancsot , hogy rögtön távozzék Debreczenbe, és ottan biztos­ságban intézkedjék azokra nézve, mik a’ nemzet védelmére megkívántainak. Az országgyűlésnek azután fenn marad azon tiszte, miszerint a’ küldöttségnek jelentését fogadja el, ’s bo­csátkozzék érintkezésbe, bírálja meg, és határozzon a’ teen­dők felett, a’ nem reménylet esetben pedig tőle fog függni, váljon in corpore által kivánja-e magát helyeztetni Debreczen­be , mit én az előzményeknél fogva nem tartok gyakorlatilag szükségesnek és hasznosnak, hanem akadályos dolognak, vagy pedig magát prorogálni fogja-e addig, mig az idők ollyanok lesznek, hogy hatásköre biztosítottat)!) leend. Bezerédy István: Mi a’ honvédelmi bizottmány el­nöke előterjesztésének második részét illeti, t. i. hogy a’ békét próbáljuk meg, teljes lélekkel hozzájárulok, mind annál­­fogva, hogy kötelességünk a’ legvégső résztól az országot megmenteni, és nem kevesebbé azon okból, hogy lássa az or­szág, miszerint ha ez sem sikerül, nincs más mód, mint vég­ső elszántsággal védni jogainkat ’s a’ hazának önállását. Akár lesz sikere az alkunak, akár nem, a kísérlet mindenkép hasz­nos lesz az országnak, ’s igy elfogadandónak vélem. Mi a’ másik tárgyat illeti, mint a’ conferentiában is kinyilatkoztattam, az országgyűlésnek Pestről Debreczenbe áttétele engem is ag­gaszt, váljon a’ rögtöni távozás nem idézne-e elő zavart? (Közbenszólások: Nem) Nem csökkentené-e a’ kedélyeket (Nem) talán azon rész, mellyet távoztatni akarunk ’s melly ta­lán bizonyosan bekövetkezik, nem rohanna-e reánk nagyobb mértékben. Az előttem szóló képviselő­társamnak mint egy köz­vetítő indítványa nekem elfogadhatónak tetszik, mert az által ha a’ kormány rögtön távozik mindent megtehet, mi az ország védelmére szükséges, mert az országgyűlésnek felhatalmazása még Debreczenben is megadja a’ hatalmat a’ kormánynak az ország védelmére mindent megtenni, e’ melett a’ kormánynak elköltözése nem fog azon nehézséggel járni, miilyennel az illyen nagyszámú testületnek odamenetele. Továbbá a’ főváros és’a’ közellévő hadseregre nézve mint én fogom fel a’ kérdést sokkal inkább szolgálna a’ bátorságnak és elszántságnak élesz­tésére , ha tudná hogy az országgyűlést is kell védenie, mint­ha észrevenné, hogy az országgyűlés nem bízván a’ győzelem­ben, előre eltávozott, így tehát ezen közvetítő módot minden tekintetben czélravezetőbnek tartom, mert megmenti a’ fővá­rost a’ zavartól, éleszti hadseregünkben a’ bátorságot, elszánt­ságot, és a’ kormányt nem akadályozza, hogy meg tegyen mindent, mit a’ haza jelen pillanataiban tőle a’ nemzet meg­mentése kíván. E’ szerint Battyáninak inditványához járulok. Madarász László: Uraim! Magyarországnak alig volt nevezetesebb évszaka, mint a’ jelen év, alig nevezetesebb órája, mint a’ jelen óra; engedjék meg tehát önök, ha épen ezért a’ tanácskozmányban csak halgató részt vevők, mert nem akartam kimondani azt, mit mindenki úgy is tud. Eddigi életem annyira nyitva áll a­ világ előtt, hogy ha azt mondanám, adjuk oda rabszolgáknak magunkat, azt mondanák reá, ez gazember; ha azt mondanám egyezkedjünk, ugyanazon czímet kaphatnám,­­s mert ha az országgyűlés tisztában volt magában, a’ törté­­nendők felett ezelőtt néhány hóval, most is tisztában kell len­nie , mert nem hiszem hogy azt gondolták volna az országgyű­lés néhány tagjai, miként kimondani valami végzést elegendő a­­nélkül, hogy annak rész hatására elkészüljön az ember. Ha azt gondolta az az országgyűlés némelly tagja, hogy elég lesz kiabálni a’ szabadságot, és ha eljönnek a’ vészperczei visz­­sza lehet lépni, akkor az nem volt hű nemcsak képviselői kö­telességéhez , de még emberi létéhez sem. A’ képviselőháznak kellett tudni ezelőtt néhány héttel úgy mint ma, hogy a’ koczka változó , és kellett tudni minő harcz az, melly Magyarország ellen vivatik. Senki közöttünk kinek nem volna ép emlé­kében azon tény sorozat, melly előttünk nyitva áll, miképen marcziusban Magyarországnak szabadságot akartak adni, mert a’ körülmények akkor igen rosszul voltak; 's csak rövid idő uralva a’ nádor irományai között találtattak oklevelet*, m­ellyek szerint azt javasolta, m­iszerint Magyarországban harczot kell felkölteni, melly az eperjesi lam­en­t idézte elő; az országgyű­lés ezt tudta akkor is, mikor az úgynevezett ojuraczi trónvál­­tozás történt. És mit tettünk? Számot vetett mindenki képvise­lői kötelességével, és minden magyar embernek azon nagy fel­adatával, hogy ha jelenleg Magyarország nem tudja kivívni a’ szabadság harczát, úgy el­veszett. Magyarország soha sem volt elfoglalva Ausztria által, Bécs már nyögött Magyar­­ország fegyvereinek súlya alatt, de Magyarország hitlevelek erejével biratott az ausztriai császár által, ’s a’ fejedelem a’ letett eskü miatt istennek tartozott felelőséggel; és most nem is kérdezi meg az országot, nem is szól az országhoz, az ki magát Magyarország királyának nevezi, hanem egy Schwar­­zenberg hozzánk nem tartozó ember ellenjegyzés mellett adja tudtára a’ népeknek, hogy hódoljanak neki. Magyarország soha sem hódolt még senkinek , itt a’ király esküdött hűséget az or­szágnak, nem az ország a’királynak, mert a’ király elég ja­vadalmat kapott az országtól. Magyarországban tehát nem mi esküszünk a’királynak, hanem a’ király jön hozzánk és isten színe előtt esküszik meg, hogy jogainkat védeni fogja. Voltak idők midőn Sz. István koronáját nem birta fejére tenni egy osz­trák herczeg és Magyarországot nem birta meghódítani, meg­koronázták egy másik koronával, de azért nem ismertetett el királynak. Mi történik most ? most szó sincsen arról, hogy va­laki törvényszerinti koronázást kívánna’s azt mondana: leléptem a’királyszékről, pedig Ferdinándot sem Magyarországié nem tette, sem Magyarország tudtával letéve nincsen; azt pedig, hogy egy családi ülésben valaki rendelkezhessék a’ koronáról csak egy gyáva gazsitól fogadhatom el . Mikor igy állunk, és tudja mindenki, hogy ha Magyarorszá­got akár fegyverrel akár béke útján győzik le—ne ámítsa magát senki — elenyészel nemcsak Európában, hanem a’ földszinén is; cselekednünk kell, mert lehetlen, hogy Magyarország né­pe a’ képviselőktől utálattal ne fordulna el, ’s átkot ne mon­dana reá , hogy csak dijakat tudnak aratni, de ha veszély van, ők volnának az elsők kik fejeket járomba tartandanak. Nem annyira felhevülés ez, hanem gyermekkoromtól bennem meg­erősödött eszme, hogy szabadság nélkül élni nem kívánok. Voltak idők, mikor azt hittem, sokkal jobb szabad rácznak lenni, mint rab magyarnak, de a’jelen perezben nem úgy áll a’ dolog. Én nem vagyok úgy mint önök, én életemmel vagyok felelős a’ szabadságért, és önöknek uraim kik elválalták a’ honvédelmi bizottmánynak minden lépéseit, ’s azokat jóvá hagyták, kötelességük, hogy azon mezőn, mellyet az ország­nak ki űztek elvigyék a’ terheket, mellyeket magukra válaltak. Már most miképen áll a’ dolog? a’ ki azt kívánja a’ jelen perezben, midőn a’ tábor közel van a’ fővároshoz, hogy az or­szággyűlés Pesten maradjon, az meggyőződésem szerint félénk ember; a’ ki azt kívánja hogy harcz veszélyei közt az ország­­gyűlés tanácskozzék, ’s ezt lehetőnek hiszi, az nagyon téved. Ki azt kívánja hogy az országgyűlés menjen máshová, hol a’ háború nem éri el, az nem kívánhat egyebet, minthogy az or­szág szabadságáért mindent megtegyen. Tekintsük csak azt, Magyarország m­ellyik része van elfoglalva most ? Az nem a’ magyar rész, hanem Pannónia az, mellyet isten azon átokkal vert meg, hogy majd minden házban, hol 1000 pengőforint jövedelem van németül ment a’ beszéd. Ez nagy szerencsétlen­ség. Azt gondolja valaki általhatotta az országot a’ mostani há­borúnak lelke ? Azt látom, magyarság nem ismeri még a’ vészt, melly képviselőit környezi, és nem látja, hogy a’ vészt meg­osztani hozzájok megy. Ne méltóztassanak elfelejteni, megtud­ni miképen ítél az ország; egyes városnak véleményére nem szabad önöknek valamit adni. Ha azt mondaná az ország- midőn Debreczenbe megy az országgyűlés. Az nekünk nem­­kell, mi nem akarjuk védelmezni az ország szabadságát, hanem inkább németek leszünk, akkor kötelessége lenne a­ képviselő­háznak azt mondani, ez nem azon ország mellyet védeni kell, hanem tovább megyünk és megkérdezzük a’ szomszéd országot is. De még ezt nem tudják önök, ’s az ország akaratát nem kérdezték meg, engedjék meg, ha azon kötelességre hívom föl önöket, ha­bár határtalan hatalmú képviselői is az országnak, miszerint a’ képviselet vissza esik azon fő eszmére, hogy soha az országnak akarat­a és kívánsága ellen tenni nem lehet. És hogy mikor azt mondom menjen el az országgyűlés, nem mondok kevesebbet minthogy továbbá is egy törvényes constituált hatalom legyen Magyarországban. Teszem azt, elérne bennünket az ellenség és Windischgraetz csak egy proclamatiót bocsátana ki, hogy min­den képviselő tartozik itt megjelenni; mi fog történni? Nincs más mód, idejönni, vagy megszökni. Méltóztassanak csak emlé­kezni, hogy utolsó Lajos alatt Francziaországban, a­ kamara há­romszor húzta vissza végzéseit. Azt gondolják önök, meré­szel valaki kimaradni, ha élet halál büntetés alatt ide van ren­delve , vagy elszökik vagy ide jön, mert abban nincs okosság, ha azt mondom, hazámat meg akarom menteni, tehát kötelet ve­szek és felfüggesztem magamat. Az i­lyen élet­feláldozás nem hazafira tett. Már most teszem azt, össze­jön a’ képviselő testü­let, és Windischgraetz rendeletet bocsát ki, hogy ezt meg ezt méltóztassék végezni. Az országgyűlés azon helyzetbe jön, hogy tanácskozni sem képes, annál kevésbé végezni, a’ legna­gyobb áldozat lenne egy pár protestatio, hogy például ezt vagy amazt alá nem írjuk. De ezen országgyűlés, úgy mint más or­szággyűlések nem lenne egyébb, mint regestratora azon hata­lomnak, melly zsarnokságával jön ide. Nézzük meg csak Pannó­niát és a’ felsőbb vidékeket, a’ hol kevésbé van divatban a’ ma­gyar nyelv; Magyarországnak nincs két megyéje sem, mellyről azt ne kellene mondani, hogy egyre állítják az önálló serege­ket, és minden megye önállólag akarja megszabaditni magát a’ zsarnokságtól, és hogy Magyarországnak azon népsége,­­melly mindig megtartotta Magyarországot még nem is határozott. Nem akarom vádolni Pest városát, ő a’ veszélyt m­elly Jellachich beütése által fenyegette dicsően felfogta, de nem akarom alább tenni Debreczent sem, és elhiszem, hogy ha közel volna hozzá az ellenség, Debreczenböl magából 10 ezer ember kiállana, és összesereglenének a’ népek védeni a’ képviselőket kik érettek koczkáztatják életüket. ’S mi lesz ezért a’ jutalom ? más nem lehet, mint azon polgári jutalom, melly keblünkben él, hogy gyermekeinknek szabad hazát adunk át. Midőn a’ nép ezt hiszi, akkor kötelességének érzetéből felemelkedik és azt mondja, áll­jon fel 600 ezer ember, ’s megfogja védeni Magyarországot vagy pedig a' nagyszerű temetkezés áll elő, mellyröl m­a van hogy felette a’ népek millióinak szemében gyászköny ül. Ha pe­dig egyezkedésbe akarunk ereszkedni, akkor nem kívánnak ke­vesebbet, mint kimondatni a’ néppel azt, hogy önök azt azért kívánják, mert irhájukat szerették megmenteni. Tehát ezen te­kintetektől elragadtatni magamat nem kívánom, mert nem az a’ szándék, hogy Magyarország elvesszen, hanem, hogy Magyar­­országnak törvényes függetlensége és szabadsága biztositassék. Ám határozzák el önök ha tetszik, hogy menjen el a’ honvédel­mi bizottmány a’ képviselők pedig maradjanak itt, de mit tesz ez ? Nem egyebet, mint önök halálos ítélete kimondását. Ma­gyarország történetét jól ismerik önök, meg van ott írva, kik­ adták el Magyarországot. Mi elmegyünk, de az országgyűlés nem teheti, hogy magát hazánk jelen szabadságát­ ne identifi­­cálja; ezt nem szabad tennie. Én nem somogyi, nem fejéri kép­viselő vagyok, jószágaimat elfoglalta az ellenség, ám ha paran­csolják elmegyek, de az országyűlésnek törvényes kötelessége, ha gyáva fiú módra nem akarja magát megadni, az ország füg­getlenségéért életét is koczkáztatni. ’S mikor igy elmondom né­zeteimet, azon véleményben vagyok, hogy a’ képviselőház ha­tározata miszer­nt a’ békét próbáljuk meg, sikerre nem fog­ ve­zetni, mert ha esküvéssel erősített alkotmányunk nem ád g­á­­rantiát, egy csata vesztés bizonyosan nem ád garantiát. Ha győ­zünk akkor lesz helye a béke föltételeknek, hanem midőn bi­zonytalanságban vagyunk, annak megkísérlésében nem látok egyebet, mint babér koszorúkat szerezni a’ haza rovására. A’ történet lapja felírja majd az árulók neveit, ’s a’ nemzet átka fog kisérni bennünket, ha nem leszünk képesek a’magyarságot megvédelmezni, mert Magyarország a’ földszintről el fog töröl­tetni. Ezen meggyüzödés vezetett el mondani nézetemet, ne hogy valaha engem bélyegezzen meg e’ dolog. Az én hitem az, hogy egy rabnak nincs hazája; ha azt mondja valaki abi bene ibi patria örülni fogok, de nem lehetek vele egy értelemben mint képviselője e’ nemzetnek mellynek sorsát akkor sem szü­­nük meg osztani ha azt veszély fenyegeti. Higyék el önök e’ nemzet fél fog támadni ’s első boszujának azol lesznek áldo­zatai, kik szabadságát nem védelmezni, hanem elárulni akarják. Ha egyezkedni akarunk, s azt mondjuk, hogy Magyarország al­kotmányának ’s függetlenségének megtartására­’kövessünk el mindent, megtettük minden lépést, hanem az országgyűlés ne különöztessék el a kormánytól, mert mondom önöknek, hogy a’ veszélyre el megyünk, de ugyan ezt kívánja önöktől is a’ hazá­nak jövendője. Kívánom tehát, hogy összevetett váltakkal, mi kik képviselők és magyarok vagyunk küzdjünk a’ hazáért, azt ki a másikat elhagya lője főbe a’ legközelebbi. (Éljenzés.) Simon­y­i: E felszólítást, a’ mi igazságos ügyünkkel, melly iránt minden módot megkísértettünk a’ békességes ki­­­­egyenlítésre, nem tudom megegyeztetni; más dolog lenne, ha újabb alkudozásokat próbálnánk. Most semmi kilátásunk sincs sikerre, azért ezen küldöttség kiküldetését nem tartom egyéb­nek, idővesztegetésnél. Hogy a­ kormány és országgyűlés De­breczenbe távozzék, azt következetesnek látom. El­n­ü­k: (b. Perényi Z­s­i­g­m­o­n­d.) Legyen szabad véleményemet kimondani. Az első tárgyra nézve, mit előttem szóló megérintett, meggyőződésem az, miként mindenki azt ki­­vánja hogy békés utón érhessük el azon jót, mellyet nem aka­runk hat ez nélkül által engedni, mondom, mindenki ezt kívánja meg akkor is, ha, mint nekem is, — optimista nem lévén, — nem igen van , nagy reményem a’ sikerhez, a’ kísérletet mind­azonáltal m­ellőzhetlennek tartom. Előttem szóló gr. Batthány Lajos észrevételének két ága van. Egyik, miként a’ honvédelmi bizottmány, hogy erélyesen működhessék, a’ veszélynek úgy szólván helyéről rögtön eltávozzék; a’ másik, hogy az ország­gyűlés maradjon itt az utósó perczig, és rendelkezzék a’ mint jónak látja. ■ Mi az elsőt illeti, meg vagyok győződve, mi sze­rint azon hitben tette a’ gróf úr előadását, hogy a’ honvédelmi bizottmány erélyesen működhetik az országgyűlésnek távollé­tében is. Én épen ellenkező véleményben vagyok. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a’ honvéd bizottmány működése sikert nem arat, ha az országgyűléstől megválik. (Úgy van.) Ősz szakál­­lain kezeskedik, hogy hazámat ismerem, ’s ennélfogva tudom, hogy ha a’ honvédelmi bizottmány nem lesz egészen kifolyása az országgyűlésnek, nem fog bizodalmat gerjeszteni a’ hazában, és ha ez nem lesz, akkor erélyesen nem működhetik, lépései si­ker nélkül fognak elenyészni. Meggyőződésem tehát az : ha va­laki azt kívánja, hogy sikerteljesen működhessék a’ honvédelmi bizottmány, maradjon ezután is, mint eddig kifolyása az ország­gyűlésnek.­­ Mi a másikat illeti, úgy hiszem, gr. Batthány azon meggyőződéssel tette kijelentését, hogy az országgyűlés ha u­­tolsó perc­ig itt marad is, olly állapotban lehetene, hogy eré­lyesen intézkedhetik minden dologról. Én itt hasonlóképen el­térő véleményben vagyok, mert azt hiszem, miként az utolsó pere­ben nincs annyi erő, hogy az országgyűlés, összetartása iránt intézkedhessék. Tehát ellenkező véleményben lévén dr. Batthányival, azt hiszem, hogy a­ honvédelmi bizottmánynak, ha sikerrel akar működni, együtt kell lenni az országgyűléssel, különben megszűnik minden jelentősége. (Helyeslés). Méltóz­tassék azt is megfontolni, hogy a’ honvédelmi bizottmány tag­jai nem önakaratukból, nem utána járásból, hanem az ország­gyűlés parancsából lettek a’ honvédelmi bizottmánynak tagjai, és talán csak úgy vállalták el ezen tisztet, ha mindig kifolyásai lesznek az országgyűlésnek; az­által tehát,hogy az országgyű­léstől elválasztassanak, több terhet nem lehet rájuk róni, és ha vállalnának is többet, nem lenne sikere működésüknek. Távoz­nék tehát Budapestről a’ honvédelmi bizottmány az országgyű­léssel együtt. (Közhelyeslés.) Hunk­á­r Antal (veszprémi főispán): Maradjon együtt a’ honvéd, bizottmány az országgyűléssel; hanem menjünk mind, hova hamarább, mert holnap az ellenség Buda határában lesz. Ha szilárdak akarunk maradni, ha azt akarjuk, hogy legyen az országnak honvédelmi bizottmánya, és ne legyen anarchia, holnap hét órakor el kell men­nünk innen, távol, biztos helyre, hogy így sikerrel intéz­kedhessünk. De az első előttem az, hogy bizonyosan mind ott legyünk. (Helyeslés!) Nem szabad egyetlen kibúvó ajtónak is lenni. Ha már strategice elvesztettük ezt a’ pontot, hogy az or­szág morális ereje meg ne gyengüljön, nem szabad egy képvi­selőnek is elmaradni. — Az ellenséges hadseregnek utána j­ön Fiquelinopt, és 1 ábr­a á 11 itt a hazánk­ban az ő maga tisztviselőit, kinevez nem sza­­badszolgabirákat, hanem kreiscomissariuso­­kat, és fejér mondarba bujtatja a’ lakosokat 18 évtől 40 évesekig, és elküldi Olasz- és Cseh­­országba. Ez igy van felséges haza! Csak titöd napja, hogy mikor ezen szavakat hoztam elő Veszprémben, azt mondták a' Veszprémmegyeiek: inkább meghalunk mind, mint­sem hogy németek legyünk; és mind valamennyen, még a’ német helységeket sem véve ki, csak azt várják, hogy egyszer támadják meg katonáink az ellenséges sereget, ’s mind talpra állanak. (Éljen!) Tehát maradjunk mind együtt. És honnan lesz az elindulási hely ? Itt majd evidentiában kell tartani, hogy ki lép a’ vasútra, fel kell olvasni a’ követek ne­veit , és a’ ki nem lesz ott, az halál fia. (Helyeslés!) A’ ki fel­lépett, mint képviselő, annak jogait védelmezni kötelessége, az nem lehet hitszegő; ha pedig az akar lenni, lakoljon éle­tével. Ki kell ezt szigorúan mondani, és szigorúan meg is tar­tani, ’s az ollyannal úgy kell bánni, mint desertorral. Felszó­lítom tehát a kormány, tegyen eziránt intézkedést, Zur Evi­­denzistá­ttag, ’s a’ ki ott nem lesz bizonyos órában, avval úgy bánjék, mint hazaárulóval. Eddig érdemes kormányunk fárado­zott minden szükségessek iránti gondoskodással; gondoskodjunk most arról is, hogy legyenek férfiaink, kik seregünk fővezéré­vel együtt működjenek. Nem tudom jelenleg kik vannak a’ tá­borban. (Csányi László) Én három férfiút vélnék kiküldetni, ha a’ tisztelt országgyűlés is akarná. Kossuth Lajos: A’ felsőtáborban kezdet óta mindig Csányi országos biztos úr működik, ’s az ő teendői nagyon meg-» *

Next