Közlöny, 1849. január (1-15. szám)

1849-01-24 / 9. szám

Debreczen, 9. sz. Szerdán, januar 24.1849. KÖZLÖNY, hivatalos lap. 8 frt pp. A* „Közlöny“ hétfőt kivéve, naponkint jelenik meg. — Ára lapjainknak helyben 7 frt, és postán négyszeri szét küldéssel hetenként 7 frt 12 kr pp., naponkinti szétküldéssel — Felvétetnek mindennemű hirdetések, rmellyek hasábsoráért 5 p. kr. vétetik. — Előfizethetni minden álladalmi postahivataloknál és a’ kiadó hivatalban Debreczenben. — HIVATALOS RÉSZ. Felső-Tiszai hadseregünk győzött, Schlik verve van. Klapka ezredes és fővezér ezeket írja január 22-kéröl estveli fél 9 órakor. Épen most érkezem vissza a­ csatából. Schlik főerejével megtámadott bennünket Tarczalnál, azonban harcziasan vissza­­veretetett, egy kapitány és több más egyéneket tevénk foglyok­ká. Vesztegségünk az ellenségéhez képest igen csekély, az ellenség egy őrnagyot, több tisztet ’s legénységet vesztett, mi legfölebb öt vitézt. Szemere Bertalan országos biztos úr kö­vetkezőkkel bővíti a’ fenebbi jelentést, ugyan­azon napról kelt jelentésében. Schlik részint Tályán, részint Liszkánál tört elő. Emitt Liszkánál feltartóztatta seregünk. Amott Tarczalon túl pedig megszalasztotta, és ha a’ köd nem gátolja, nagy része elfogatott volna. Sok halottjai, sebe­sültjei maradtak, és sok elhunyt fegyvert kaptunk. Egy huszár, Takács István, egy őrnagyot levágott, egy kapitányt elfogott. Jellemző az, hogy az ellenség tisztjei karéjokra fejér zsebkendőt tűzvén, éljen a­ magyar kiáltással közeledtek. A’ mieink viszonozták. Olly közel jöttek egymáshoz, hogy ke­zet szoritanak. Egy huszár, Péterfi, lováról leszállt. Az ellen közül egy kapitány lovára felült. Ekkor azonban a 1 n o k u­­ az ellen támadást parancsolt. De a’ mieink lőttek — a’ huszárok vágtak — és az igy vitézül visszavert ellenség megfutamodott. Az álnokság meglelte bérét. — Az áruló csaló őrnagy vágatott le — a’ lóra kapott kapitány fogatott el, alóla a’ ló ki­­lövetvén. — Mi becstelenségekhez nyúl az ellen! — Kelt Debreczenben, jan. 23-án 1849. A’ honvédelmi bizottmány. E. 1147. A’ mozgó hadseregek vezényleteihez ezre­­dek és zászlóaljak parancsnokságaihoz. Értésemre esett, miszerint a’ főtiszt urak közül számosan seregeiket menet közben úgy , mint állomásaikra érkeztekkor elhagyják, és a’ parancsnokságot alsóbb tisztekre bízván, köze­lebb városokba, vagy más kényelmesb helyekre rándúlnak, és eleget gondolnak tenni kötelességeiknek, ha csak időnkint mint­egy megszemlélik seregeiket, vagy csata idejére, sőt gyakran csata után mennek azokhoz vissza, mi által nem csak a’ seregek­ben a’ kellő fegyelem, és hadi lelkűlét, úgy mint a’ parancsno­kok iránti bizodalom csökken, sőt a’ hadi működésekben a’ vár­ható siker meghiusúl. Ennek következtében a’ legszorosabb személyes felelősség terhe melletti kötelességévé teszem az illető főparancsnok urak­nak, miszerint a’ főtiszt urak illy önkényes eljárásukat egyszer mindenkorra kemény parancs által megszüntessék, a’ netalán ezen rendeletem ellen vétkezőkkel pedig a’ hadi törvények egész szigora szerint bánjanak, csak felsőbb parancsnokság rendeletére engedtetvén meg, a’ seregtöli eltávozhatás. Elvárom ez alkalommal a’ főtiszt uraktól, miszerint hazá­juk, és a’ szolgálat iránti kötelességüket szorosan szemük előtt tartván, ezentúl illyféle botrányos panaszokra okot nyújtani nem fognak. Debreczen, január hó 23-án 1849. Mészáros Lázár hadügyminister. 170. : B. A’ hadügymisteri táborkarai osztály igazga­­gatóságtól. A’ ,Közlöny 4 f. hó 19—ki 5-ik számának hivatalos rovatá­ban 61 . B. sz. a. nyilvánított rendeletet bövitőleg meghagyatik minden fő és egyes dandár vagy csapat-parancsnokságnak, hogy ezentúl a’ sereg létszám és elhelyzési kimutatását rendesen min­den hó közepén és végén egyenesen a’ hadügyministeri tábor­kari osztály igazgatóságához czimzett borítékban felterjeszteni igyekezzenek. Debreczen, január 23-kán 1849. Elnöki meghagyásból Stein Miksa, alezredes. Kineveztetnek: A’ honv. l-ső z.-aljhoz Számfeletti hadnagyul: Tóth József, l-ső z.-beli őrmester a’ táborkarnál alkal­mazva. A’ honv. 67-dik z.-aljhoz. Századosul: Alter 31-ik honv. z.-beli főhadnagy. Főhadnagyul: Füzesséry 31-ik honv. z.-beli alhadnagy. Hadnagyul: Bottlik József. A’ 68-dik z.­aljhoz. Századosul: Plathy István 32-dik sorezrednél volt főtiszt. Kézi debreczeni lovas nemzetöri őrnagy úr mellé Segédül és hadnagyul: Vértessy István, nemzetöri altiszt. Rang és illetmény január 16-ától 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. A. s. , 1014 sz. A’ 60-ik sorezred 3-dik zászlóaljához kineveztetik. H­a­d­n­a­g­y u­l: Schusztek Károly, ezredbeli őrmester, folyó január hó 16-ik napjától számítandó ranggal ’s illetményei. Debreczen, január 22-kén 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. C.. t. , 102. sz. Kineveztetnek: Honvédtüzér főhadnagyokká: Wajdinger József, péterváradi várörségi tüzérhadnagy és Vizen­­eker Károly a’ beszterczebányai lőpormalmoknál tüzérhadnagy. Hadnagyéi: Lang, péterváradi várörségi tűzmester. Mindhárman jan. 16-tól számítandó rang és illetménnyel. Debreczen, jan. 23. 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. E. 936. Répásy Mihály tábornok úr, a’ hadügyministerium részé­ről debreczeni főhadi parancsnoknak (Militair Obercommandant) neveztetik ki. Debreczen, jan. hó 22-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. ? . p 1045. A’ tárczámhoz tartozó egészségügyi osztály főnökéül Flór rerencz orvostanár urat neveztem ki. M is ezennel közhírré tétetik. Debreczen, január 22-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. E. 1073. Vidasics Ede premontrei sz. kanonok és nagyváradi ta­nár ur általam a’ magyar hadsereg ideiglenes föhadi lelkészé­nek, és a’ hadügyministeriumban a’ hadlelkészi osz­ály főnöké­nek f. évi januarhó 16-tól számítandó ranggal és illetménynyel kineveztetik. Kelt Debreczenben jan. 23. 1849 Mészáros Lázár, hadügyminister. A’ Közlöny 6-ik számában a’ 68-dik 7.­aljhoz hibásan íratott, hadnagy Dömsödi Ferencz Dömsödi György helyett. Veszprémi Lajos, Veszprémi László helyett. 149. Sebesi Ignáczné, született Horvát Antonia asszony a’ tarta­lék-sereg fiók kórházának számára 2 font lépést ajándékozni szives volt, miért is neki a’ haza nevében ezennel köszöne nyilvánittatik. Újváros, január 22-én 1849. Répásy Mihály, tábornok. NEMZETI GYŰLÉS. CXIV-6ik ülés a’ képviselőházban január 22- kén d. e. 11 órakor, a’ debreczeni főtanoda teremében. Elnök: Palóczy. Hunfalvi Pál olvassa az utolsó ülés jegyzőkönyvét. Asztalos Pál: A’jegyzőkönyvben az foglaltatik, mint­ha az általam szerkesztett proclamaatióban, Windischgraetz pro­­clamatiójára ellenészrevételeket kellett volna tenni; erre nem valok utasítva, hanem arra, hogy Nyáry indítványához képest szózatot intézzek e’ proclamatióban az elfoglalt vidékekhez is. Hunfalvi: Az, mi a’ jegyzőkönyvben meg van említve, Bepeczk­y indítványában foglaltatott. Elnök: Az egész proclamatio az elfogadott indítványok­hoz alkalmazottan van szerkesztve, ’s tárgya lesz a’ mai ülés­nek. Mielőtt azonban ehhez fognánk, némi jelentéseim vannak. Bácsvármegyének ozoroviczai kerülete új követet választott Reschnik Jánost, ’s a’ megbizólevelet felküldvén, jelenti, hogy miután először elválasztott követe 24 éven alólisága mi­att a’ ház által el nem fogadtatott, és más választásra volt uta­sítva, ámbár a’ kerület kötelességének megfelelni iparkodott, a’ vészes körülmények miatt választó gyűlést csak most tarthat­ván, az említett urat választotta el. Ezen irat az igazoló vá­lasztmányhoz utasittatik. — Házmán Ferencz képviselő egy ide küldött iratban, mellyre nincs írva, hol és mikor kell, je­lenti, hogy betegsége miatt most az országgyűlésre el nem jö­het, de egészsége helyreálltával kötelességét teljesíteni fogja. — Idősb Madarász József baranyai képviselő Pécsről irt le­velében jelenti, hogy szívesen megjelent volna Debreczenben, ha egészségének változása nem akadályoztatná; azonban mihelyt meggyógyul, eljön. — Miskolczy Károly biharmegyei kép­viselő jelenti, hogy tőlem három napi engedelmet kérvén az el­távozásra, haza ment; vissza is jött volna, de megbetegedvén nem jöhet. — Csupor Gábor sopron megyei képviselő jelenti, hogy, mint különben is már elfoglalt megye képviselőjének fe­lesége olly állapotban van, hogy azt el nem hagyhatja, családi kötelességeinek teljesítése végett tehát egypár heti távozásra engedelmet kér. (Visszatetszés.) — Haller Sándor képviselő és őrnagy hasonlóképen még távolmaradhatásra kér engedelmet. Haller Sándor : Igen is kértem még az előbb, most már megjelentem, ’s igy kérelmem is megszűnik. Elnök: (folytatva) Luzsinszki János, zempléni kép­viselő azt jelenti az elnökségnek, hogy ő és vidéke semmit sem tudnak állapotunkról, nem tudják, hogy Pestet elfoglalta az­­ ellenség, sem azt, hogy Debreczenben van az országgyűlés;­­ kéri tehát, hogy tudósítsuk az ország állapotáról. (Zaj.) Ivánka: A­ mint látom ezen irat csak magánlevél, ’s az­ért azt hiszem, hogy a’ köziratok közt helyet nem foglalhat, mert nem teszem fel egy követről, hogy kérdést intézzen az országgyűléshez az iránt, milly állapotban van a’ haza? Kérem azt a’ köziratok közöl kihagyatni. Elnök: De azt is kéri még, hogy otthon maradhasson! — Továbbá F­e­ke­te Lőrincz unyi képviselő jelenti, hogy ám­bár Pesten beteg volt, mégis lejött Debreczenbe, ereje azonban szemlátomást fogy, ’s csak házi gondviselés és ápolás mellett remélheti visszanyerni egészségét; kéri tehát a’ házat, hogy szabadságot adjon neki a’ hazamenetelre. — Urbán Gyula aradmegyei képviselő előadja, hogy három, négy vármegyében levő jószágait az ellenség elpusztitván, egyik jószágából a’ má­sikba kellett futnia beteg feleségének; e földön futó, hogy te­hát feleségét és gyermekeit összeszedhesse, engedelmet kér az eltávozásra. — Bakai Szilárd torontáli képviselő otthoni álla­potának rendezése végett, és S­tofa­no­vics Mihály kikindai képviselő, hogy a’ kikindai események után annyi kárt szenve­dett vagyona iránt rendelkezhessék, rövid időrel eltávozásra engedelmet kérnek. Vannak még sokan, kik ide hasonló folyamodással járul­nak. A­ képviselőháznak van egy határozata az iránt, hogy rö­vid időre három vagy négy napra az elnök adhat engedelmet az eltávozásra; vájjon áll-e most is azon határozat? (áll) m­éltóz­­tassanak ezt határozatilag kimondani, mennyire terjed ki az el­nök hatalma, mert különben nem lesznek azzal megelégedve. Elnök: II. Madarász József úr következő indítványt adott be: „Számlálja meg a’ ház, hogy a’ megválasztott képvi­selők közöl kik jelentek meg Debreczenben, ’s a’ meg nem je­lentek közöl kik vannak távol akár a’ ház által adott engede­­lemmel, akár kormányi megbízás következtében ; végre kik azok, kik a’ háznak engedelme és kormányi megbízás nélkül vannak távol ?44 (Helyeslés.) Elnök: Meg fogjuk tenni, ha a’ ház úgy parancsolja. Ha egyszer a’ névsor elkészül, evidentiában fogjuk tartani. Szász Károly: Jelentem a’ képviselő háznak, hogy Méhes Sámuel Kolozsvár város képviselője, többeknek tudtára, betegen fekszik Pesten; ez és semmi egyéb oka annak, hogy távol van, mert súlyos betegsége letartóztatja. Egy úttal azon kérdést intézem a’ házhoz, hogy illy esetben a’ képviselőknek napi díja kiadatik-e ? Méhes képviselő engem megbízott, hogy napi diját kivegyem, még pedig nem magának, hanem ez időben a’ szegénységre jutott szűkölködőknek segítségére. Bernát József: A’melly indítványt elnök úr a’ház előtt felolvasott, az lett volna nagy részt indítványomnak tár­gya , de megelőztettem ; ’s csak azt teszem hozzá, hogy: kit a’ legszigorúbb biró, a’ lelkiismeret nem ösztönöz arra, hogy legszentebb kötelességét teljesítse, mellyel most a’ hazának tartozik, az iránt intézkedni kell, nem azért, mert a’ büntetést úgy a’ jutalmat is minden becsületes ember saját kebelében hor­dozza ; de kell azért, hogy ismerje meg a’ haza fiait, hogy tud­juk, miként állunk, és kik a’ hazának emberei. Azonban én to­vább mennék. Nemcsak a’ képviselőkre kívánnám a’ határoza­tot kiterjesztetni, hanem, minthogy a’ honvéd, bizottmány az orsz. gyűlésnek kifolyása, és az orsz. gyűlés képviseli a’ nem­zet jogait, véleményem szerint, oda kívánom a’ kormányt utasit­­tatni, hogy ha minden kormányhivatalnokok, ide értve minden bírói személyeket is, kik a’ magyar álladalomtól fizetést húznak, a’ kormány által kijelölt helyen és időben meg nem jelennek , ez iránt rendelkezés tétessék; és ennek nyomán, nem lehetvén egymástól elszaladni, tétessék intézkedés a’ felsőházi tagokra nézve is. Madarász László: Én e’ kérdést egyszerűnek látom, é s Bernát követtársunk nyilatkozata megelőzte már azon kérdés eldöntését is, mellyet az előtte szóló képviselő tett, nevezete­sen, hogy azon képviselők napi dijai, kik nincsenek jelen Deb­­reczenben, hanem betegség miatt távol vannak, kiadassanak-e vagy ne ? Én e’ kérdésre nézve véleményemmel oda járulok, hogy igenis, a’ napi díjakat a’ követtől azért, mert egykét na­pig gátolva van a tanácskozásban részt venni, elvonni nem le­het; de egyszersmind akként is vélekedem, hogy a’ napi díjak kifizetését csak az országgyűlés székhelyén jelen levő képvise­lő igényelheti. Mihelyt valaki ide jó, ’s itt napi dijait fel akarja venni, helyesnek tartom, hogy azok neki kiadassanak; de más részről igen széles kibúvó kapu nyittatnék, ha megengednék, hogy mást bizhasson meg, ki a’ napi díjakat felvegye, ’s talán Pestre, vagy nem tudom hová küldje utána. Ennek tehát egy­szerűen elejét kívánnám vétetni, ’s kimondani, hogy a’ követ csak maga, vagy betegség esetére igenis megbízottja által veheti fel napi dijait, de csak akkor, ha itt Debreczenben, az országgyűlés székhelyén jelen van. (Általános helyes­lés!) Mi a’ másik felemlített kérdést illeti, az sokkal na­gyobb , ’s fontosabb, mintsem hogy vélekedésem szerint az iránt a‘ ház a’ jelen perezben azonnal határozhatna; ’s épen azért, mert komoly és fontos, kívánnám, hogy tár­gyalás végett a’ legközelebbi ülésre halasztassék, mert min­den­esetre első az, hogy ki tudjuk, kik vannak jelen,és kik nincsenek? Én részemről azt hiszem, hogy kevés képvi­selő lesz Magyarországban, ki meg nem jelenik, vagy legalább ne jelentené, hogy betegség vagy egyéb akadály gátolja meg­­jelentetésében; azért legelőször is , csak azt kívánnám meg­előzőleg egy határozatban kimondatni, hogy tudassék ki, kik vannak jelen, mert nem tudom feltenni, hogy találkoz­nék ollyan, ki végkép mefeledkezett volna képviselői köteles­ségéről; sőt m­ég az is, ki magán­tudomásom szerint Windisch­­graetzhez ment kegyelmet koldulni. kijelentette, hogy mihely

Next