Közlöny, 1849. január (1-15. szám)
1849-01-24 / 9. szám
Debreczen, 9. sz. Szerdán, januar 24.1849. KÖZLÖNY, hivatalos lap. 8 frt pp. A* „Közlöny“ hétfőt kivéve, naponkint jelenik meg. — Ára lapjainknak helyben 7 frt, és postán négyszeri szét küldéssel hetenként 7 frt 12 kr pp., naponkinti szétküldéssel — Felvétetnek mindennemű hirdetések, rmellyek hasábsoráért 5 p. kr. vétetik. — Előfizethetni minden álladalmi postahivataloknál és a’ kiadó hivatalban Debreczenben. — HIVATALOS RÉSZ. Felső-Tiszai hadseregünk győzött, Schlik verve van. Klapka ezredes és fővezér ezeket írja január 22-kéröl estveli fél 9 órakor. Épen most érkezem vissza a csatából. Schlik főerejével megtámadott bennünket Tarczalnál, azonban harcziasan visszaveretetett, egy kapitány és több más egyéneket tevénk foglyokká. Vesztegségünk az ellenségéhez képest igen csekély, az ellenség egy őrnagyot, több tisztet ’s legénységet vesztett, mi legfölebb öt vitézt. Szemere Bertalan országos biztos úr következőkkel bővíti a’ fenebbi jelentést, ugyanazon napról kelt jelentésében. Schlik részint Tályán, részint Liszkánál tört elő. Emitt Liszkánál feltartóztatta seregünk. Amott Tarczalon túl pedig megszalasztotta, és ha a’ köd nem gátolja, nagy része elfogatott volna. Sok halottjai, sebesültjei maradtak, és sok elhunyt fegyvert kaptunk. Egy huszár, Takács István, egy őrnagyot levágott, egy kapitányt elfogott. Jellemző az, hogy az ellenség tisztjei karéjokra fejér zsebkendőt tűzvén, éljen a magyar kiáltással közeledtek. A’ mieink viszonozták. Olly közel jöttek egymáshoz, hogy kezet szoritanak. Egy huszár, Péterfi, lováról leszállt. Az ellen közül egy kapitány lovára felült. Ekkor azonban a 1 n o k u az ellen támadást parancsolt. De a’ mieink lőttek — a’ huszárok vágtak — és az igy vitézül visszavert ellenség megfutamodott. Az álnokság meglelte bérét. — Az áruló csaló őrnagy vágatott le — a’ lóra kapott kapitány fogatott el, alóla a’ ló kilövetvén. — Mi becstelenségekhez nyúl az ellen! — Kelt Debreczenben, jan. 23-án 1849. A’ honvédelmi bizottmány. E. 1147. A’ mozgó hadseregek vezényleteihez ezredek és zászlóaljak parancsnokságaihoz. Értésemre esett, miszerint a’ főtiszt urak közül számosan seregeiket menet közben úgy , mint állomásaikra érkeztekkor elhagyják, és a’ parancsnokságot alsóbb tisztekre bízván, közelebb városokba, vagy más kényelmesb helyekre rándúlnak, és eleget gondolnak tenni kötelességeiknek, ha csak időnkint mintegy megszemlélik seregeiket, vagy csata idejére, sőt gyakran csata után mennek azokhoz vissza, mi által nem csak a’ seregekben a’ kellő fegyelem, és hadi lelkűlét, úgy mint a’ parancsnokok iránti bizodalom csökken, sőt a’ hadi működésekben a’ várható siker meghiusúl. Ennek következtében a’ legszorosabb személyes felelősség terhe melletti kötelességévé teszem az illető főparancsnok uraknak, miszerint a’ főtiszt urak illy önkényes eljárásukat egyszer mindenkorra kemény parancs által megszüntessék, a’ netalán ezen rendeletem ellen vétkezőkkel pedig a’ hadi törvények egész szigora szerint bánjanak, csak felsőbb parancsnokság rendeletére engedtetvén meg, a’ seregtöli eltávozhatás. Elvárom ez alkalommal a’ főtiszt uraktól, miszerint hazájuk, és a’ szolgálat iránti kötelességüket szorosan szemük előtt tartván, ezentúl illyféle botrányos panaszokra okot nyújtani nem fognak. Debreczen, január hó 23-án 1849. Mészáros Lázár hadügyminister. 170. : B. A’ hadügymisteri táborkarai osztály igazgagatóságtól. A’ ,Közlöny 4 f. hó 19—ki 5-ik számának hivatalos rovatában 61 . B. sz. a. nyilvánított rendeletet bövitőleg meghagyatik minden fő és egyes dandár vagy csapat-parancsnokságnak, hogy ezentúl a’ sereg létszám és elhelyzési kimutatását rendesen minden hó közepén és végén egyenesen a’ hadügyministeri táborkari osztály igazgatóságához czimzett borítékban felterjeszteni igyekezzenek. Debreczen, január 23-kán 1849. Elnöki meghagyásból Stein Miksa, alezredes. Kineveztetnek: A’ honv. l-ső z.-aljhoz Számfeletti hadnagyul: Tóth József, l-ső z.-beli őrmester a’ táborkarnál alkalmazva. A’ honv. 67-dik z.-aljhoz. Századosul: Alter 31-ik honv. z.-beli főhadnagy. Főhadnagyul: Füzesséry 31-ik honv. z.-beli alhadnagy. Hadnagyul: Bottlik József. A’ 68-dik z.aljhoz. Századosul: Plathy István 32-dik sorezrednél volt főtiszt. Kézi debreczeni lovas nemzetöri őrnagy úr mellé Segédül és hadnagyul: Vértessy István, nemzetöri altiszt. Rang és illetmény január 16-ától 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. A. s. , 1014 sz. A’ 60-ik sorezred 3-dik zászlóaljához kineveztetik. Hadnagy ul: Schusztek Károly, ezredbeli őrmester, folyó január hó 16-ik napjától számítandó ranggal ’s illetményei. Debreczen, január 22-kén 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. C.. t. , 102. sz. Kineveztetnek: Honvédtüzér főhadnagyokká: Wajdinger József, péterváradi várörségi tüzérhadnagy és Vizeneker Károly a’ beszterczebányai lőpormalmoknál tüzérhadnagy. Hadnagyéi: Lang, péterváradi várörségi tűzmester. Mindhárman jan. 16-tól számítandó rang és illetménnyel. Debreczen, jan. 23. 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. E. 936. Répásy Mihály tábornok úr, a’ hadügyministerium részéről debreczeni főhadi parancsnoknak (Militair Obercommandant) neveztetik ki. Debreczen, jan. hó 22-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. ? . p 1045. A’ tárczámhoz tartozó egészségügyi osztály főnökéül Flór rerencz orvostanár urat neveztem ki. M is ezennel közhírré tétetik. Debreczen, január 22-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. E. 1073. Vidasics Ede premontrei sz. kanonok és nagyváradi tanár ur általam a’ magyar hadsereg ideiglenes föhadi lelkészének, és a’ hadügyministeriumban a’ hadlelkészi oszály főnökének f. évi januarhó 16-tól számítandó ranggal és illetménynyel kineveztetik. Kelt Debreczenben jan. 23. 1849 Mészáros Lázár, hadügyminister. A’ Közlöny 6-ik számában a’ 68-dik 7.aljhoz hibásan íratott, hadnagy Dömsödi Ferencz Dömsödi György helyett. Veszprémi Lajos, Veszprémi László helyett. 149. Sebesi Ignáczné, született Horvát Antonia asszony a’ tartalék-sereg fiók kórházának számára 2 font lépést ajándékozni szives volt, miért is neki a’ haza nevében ezennel köszöne nyilvánittatik. Újváros, január 22-én 1849. Répásy Mihály, tábornok. NEMZETI GYŰLÉS. CXIV-6ik ülés a’ képviselőházban január 22- kén d. e. 11 órakor, a’ debreczeni főtanoda teremében. Elnök: Palóczy. Hunfalvi Pál olvassa az utolsó ülés jegyzőkönyvét. Asztalos Pál: A’jegyzőkönyvben az foglaltatik, mintha az általam szerkesztett proclamaatióban, Windischgraetz proclamatiójára ellenészrevételeket kellett volna tenni; erre nem valok utasítva, hanem arra, hogy Nyáry indítványához képest szózatot intézzek e’ proclamatióban az elfoglalt vidékekhez is. Hunfalvi: Az, mi a’ jegyzőkönyvben meg van említve, Bepeczky indítványában foglaltatott. Elnök: Az egész proclamatio az elfogadott indítványokhoz alkalmazottan van szerkesztve, ’s tárgya lesz a’ mai ülésnek. Mielőtt azonban ehhez fognánk, némi jelentéseim vannak. Bácsvármegyének ozoroviczai kerülete új követet választott Reschnik Jánost, ’s a’ megbizólevelet felküldvén, jelenti, hogy miután először elválasztott követe 24 éven alólisága miatt a’ ház által el nem fogadtatott, és más választásra volt utasítva, ámbár a’ kerület kötelességének megfelelni iparkodott, a’ vészes körülmények miatt választó gyűlést csak most tarthatván, az említett urat választotta el. Ezen irat az igazoló választmányhoz utasittatik. — Házmán Ferencz képviselő egy ide küldött iratban, mellyre nincs írva, hol és mikor kell, jelenti, hogy betegsége miatt most az országgyűlésre el nem jöhet, de egészsége helyreálltával kötelességét teljesíteni fogja. — Idősb Madarász József baranyai képviselő Pécsről irt levelében jelenti, hogy szívesen megjelent volna Debreczenben, ha egészségének változása nem akadályoztatná; azonban mihelyt meggyógyul, eljön. — Miskolczy Károly biharmegyei képviselő jelenti, hogy tőlem három napi engedelmet kérvén az eltávozásra, haza ment; vissza is jött volna, de megbetegedvén nem jöhet. — Csupor Gábor sopron megyei képviselő jelenti, hogy, mint különben is már elfoglalt megye képviselőjének felesége olly állapotban van, hogy azt el nem hagyhatja, családi kötelességeinek teljesítése végett tehát egypár heti távozásra engedelmet kér. (Visszatetszés.) — Haller Sándor képviselő és őrnagy hasonlóképen még távolmaradhatásra kér engedelmet. Haller Sándor : Igen is kértem még az előbb, most már megjelentem, ’s igy kérelmem is megszűnik. Elnök: (folytatva) Luzsinszki János, zempléni képviselő azt jelenti az elnökségnek, hogy ő és vidéke semmit sem tudnak állapotunkról, nem tudják, hogy Pestet elfoglalta az ellenség, sem azt, hogy Debreczenben van az országgyűlés; kéri tehát, hogy tudósítsuk az ország állapotáról. (Zaj.) Ivánka: A mint látom ezen irat csak magánlevél, ’s azért azt hiszem, hogy a’ köziratok közt helyet nem foglalhat, mert nem teszem fel egy követről, hogy kérdést intézzen az országgyűléshez az iránt, milly állapotban van a’ haza? Kérem azt a’ köziratok közöl kihagyatni. Elnök: De azt is kéri még, hogy otthon maradhasson! — Továbbá Fekete Lőrincz unyi képviselő jelenti, hogy ámbár Pesten beteg volt, mégis lejött Debreczenbe, ereje azonban szemlátomást fogy, ’s csak házi gondviselés és ápolás mellett remélheti visszanyerni egészségét; kéri tehát a’ házat, hogy szabadságot adjon neki a’ hazamenetelre. — Urbán Gyula aradmegyei képviselő előadja, hogy három, négy vármegyében levő jószágait az ellenség elpusztitván, egyik jószágából a’ másikba kellett futnia beteg feleségének; e földön futó, hogy tehát feleségét és gyermekeit összeszedhesse, engedelmet kér az eltávozásra. — Bakai Szilárd torontáli képviselő otthoni állapotának rendezése végett, és Stofanovics Mihály kikindai képviselő, hogy a’ kikindai események után annyi kárt szenvedett vagyona iránt rendelkezhessék, rövid időrel eltávozásra engedelmet kérnek. Vannak még sokan, kik ide hasonló folyamodással járulnak. A képviselőháznak van egy határozata az iránt, hogy rövid időre három vagy négy napra az elnök adhat engedelmet az eltávozásra; vájjon áll-e most is azon határozat? (áll) méltóztassanak ezt határozatilag kimondani, mennyire terjed ki az elnök hatalma, mert különben nem lesznek azzal megelégedve. Elnök: II. Madarász József úr következő indítványt adott be: „Számlálja meg a’ ház, hogy a’ megválasztott képviselők közöl kik jelentek meg Debreczenben, ’s a’ meg nem jelentek közöl kik vannak távol akár a’ ház által adott engedelemmel, akár kormányi megbízás következtében ; végre kik azok, kik a’ háznak engedelme és kormányi megbízás nélkül vannak távol ?44 (Helyeslés.) Elnök: Meg fogjuk tenni, ha a’ ház úgy parancsolja. Ha egyszer a’ névsor elkészül, evidentiában fogjuk tartani. Szász Károly: Jelentem a’ képviselő háznak, hogy Méhes Sámuel Kolozsvár város képviselője, többeknek tudtára, betegen fekszik Pesten; ez és semmi egyéb oka annak, hogy távol van, mert súlyos betegsége letartóztatja. Egy úttal azon kérdést intézem a’ házhoz, hogy illy esetben a’ képviselőknek napi díja kiadatik-e ? Méhes képviselő engem megbízott, hogy napi diját kivegyem, még pedig nem magának, hanem ez időben a’ szegénységre jutott szűkölködőknek segítségére. Bernát József: A’melly indítványt elnök úr a’ház előtt felolvasott, az lett volna nagy részt indítványomnak tárgya , de megelőztettem ; ’s csak azt teszem hozzá, hogy: kit a’ legszigorúbb biró, a’ lelkiismeret nem ösztönöz arra, hogy legszentebb kötelességét teljesítse, mellyel most a’ hazának tartozik, az iránt intézkedni kell, nem azért, mert a’ büntetést úgy a’ jutalmat is minden becsületes ember saját kebelében hordozza ; de kell azért, hogy ismerje meg a’ haza fiait, hogy tudjuk, miként állunk, és kik a’ hazának emberei. Azonban én tovább mennék. Nemcsak a’ képviselőkre kívánnám a’ határozatot kiterjesztetni, hanem, minthogy a’ honvéd, bizottmány az orsz. gyűlésnek kifolyása, és az orsz. gyűlés képviseli a’ nemzet jogait, véleményem szerint, oda kívánom a’ kormányt utasittatni, hogy ha minden kormányhivatalnokok, ide értve minden bírói személyeket is, kik a’ magyar álladalomtól fizetést húznak, a’ kormány által kijelölt helyen és időben meg nem jelennek , ez iránt rendelkezés tétessék; és ennek nyomán, nem lehetvén egymástól elszaladni, tétessék intézkedés a’ felsőházi tagokra nézve is. Madarász László: Én e’ kérdést egyszerűnek látom, é s Bernát követtársunk nyilatkozata megelőzte már azon kérdés eldöntését is, mellyet az előtte szóló képviselő tett, nevezetesen, hogy azon képviselők napi dijai, kik nincsenek jelen Debreczenben, hanem betegség miatt távol vannak, kiadassanak-e vagy ne ? Én e’ kérdésre nézve véleményemmel oda járulok, hogy igenis, a’ napi díjakat a’ követtől azért, mert egykét napig gátolva van a tanácskozásban részt venni, elvonni nem lehet; de egyszersmind akként is vélekedem, hogy a’ napi díjak kifizetését csak az országgyűlés székhelyén jelen levő képviselő igényelheti. Mihelyt valaki ide jó, ’s itt napi dijait fel akarja venni, helyesnek tartom, hogy azok neki kiadassanak; de más részről igen széles kibúvó kapu nyittatnék, ha megengednék, hogy mást bizhasson meg, ki a’ napi díjakat felvegye, ’s talán Pestre, vagy nem tudom hová küldje utána. Ennek tehát egyszerűen elejét kívánnám vétetni, ’s kimondani, hogy a’ követ csak maga, vagy betegség esetére igenis megbízottja által veheti fel napi dijait, de csak akkor, ha itt Debreczenben, az országgyűlés székhelyén jelen van. (Általános helyeslés!) Mi a’ másik felemlített kérdést illeti, az sokkal nagyobb , ’s fontosabb, mintsem hogy vélekedésem szerint az iránt a‘ ház a’ jelen perezben azonnal határozhatna; ’s épen azért, mert komoly és fontos, kívánnám, hogy tárgyalás végett a’ legközelebbi ülésre halasztassék, mert mindenesetre első az, hogy ki tudjuk, kik vannak jelen,és kik nincsenek? Én részemről azt hiszem, hogy kevés képviselő lesz Magyarországban, ki meg nem jelenik, vagy legalább ne jelentené, hogy betegség vagy egyéb akadály gátolja megjelentetésében; azért legelőször is , csak azt kívánnám megelőzőleg egy határozatban kimondatni, hogy tudassék ki, kik vannak jelen, mert nem tudom feltenni, hogy találkoznék ollyan, ki végkép mefeledkezett volna képviselői kötelességéről; sőt még az is, ki magántudomásom szerint Windischgraetzhez ment kegyelmet koldulni. kijelentette, hogy mihely