Közlöny, 1849. február (16-40. szám)

1849-02-25 / 38. szám

37 Jan fővadászok. Rang Főhadnagyokúi: jan. 1.1849. Müller Edvárd. „ „ „ Grimm Edvárd. Hadnagyokúi: „ „ „ Friedekner Ferencz. „ „ Volf Dominik. 16. 1849. Eyro Ferencz ) „ „ „ Steinbruch Endre ) A’ honvéd 13-ik huszár ezredhez. 2-ik Századosúl: Jan. 16. 1849. Bálla főhadnagy. Főhadnagyul: „ „ „ Nagy János hadnagy. Hadnagyúl: „ „ „ Györfy József Őrmester. Az utászkar 2-ik z.­aljához. Századosokúl: Krucsay Sándor ) Beke Gyula ) főhadnagyok. Gitter Ernő ) Rang és illetménynyel dec. 16-tól 1848. Főhadnagyokúl: Kornis Pál. ) Böhm Károly ) Weisz Vilmos ) Fromberg ) Ulrich Ferdinánd ) Rang dec. 16. 1848. hadnagyok. Hadnagyokúl: Fromer Kornél ) Gauszler ) Langhoffer ) őrmesterek. Eichelberg ) Markusovszky ) Rang dec. 16. 1848. Utászkar 1-se­z.-aljhoz. Főhadnagyokúl: Tippula György, hadnagy. Rang jan. 21. 1849. Hadnagyul: Sarpnich József tisz. őrmester. Rang jan. 21. 1849. A’ lengyel csapathoz. Főhadnagyúl: Piegrovszky Antal, hadnagy. Rang dec. 26. 1848. Hadnagyúl: Navodvorszky Marczell ) Karczmarszky János ) Rang dec. 26. 1848. Segédtisztnek. Tuppes Ferdinánd, őrmester. Rang dec. 26. 1848. Mészáros Lázár hadügyminister. A­­­h. 3920. Kineveztetnek : A’ 13-ik huszár ezredhez Alszázadosokúl: tizedesek: Beretvás Péter ) Kempeln Károly ) Rácz Sándor ) Dipold Ferencz ) Vidlácsi Ernő ) Mérey Kristóf ) Dod­orics Károly ) Balla Endre ) Retsky Floris Frankner Károly Nagy János Balogh Gusztáv Vida Alajos Argai Antal Kamocsay János Eger Károly Kaldrovits János. Rozsnyai Pál Györfy Géza Mátz Imre Csermák István Székely Gábor. ) hadnagyok. ) ) ) ) Hadnagyokai: ) ) ) ezredbeli őrmesterek. ) ) Majos Antal, önkénytes hadnagy. Czetz István ) ., , Czikó János ) ezredbeli őrmesterek. Az 53-dik r­aljhoz áttétetik Századosúl: Benyács, 8-d. 7-beli százados. A’ 14-dik huszárezredhez számfelettieknek Főhadnagyul: Szabó Mózes, hadnagy. Hadnagyúl: Hó István, tizedes. Rang és illetmény febr. 16-tól 1849. Mészáros Lázár hadügyminister. C­­­t. 532 sz. Kineveztetnek a’ honvédtüzérséghez : Hadnagyokul: Mandelburger János) Kasztner Ferencz) Schusztakovszky János) Gabrovics József) Grösztenberger Ferdinánd) tűzmesterek. Rombauer Róbert) Réthy Sándor) Pauker József) Tóth Balázs—? ■„!—:— ezredbeli főhadnagyok. Főhadnagyokúl: ) ) ) D 131 Századosokúi: S m, 3 »—n* Mindnyájan febr. 16-tól számítandó rang és illetménynyel. Debreczenben, február. 24. 1849. Mészáros Láz­ár, hadügyminister. F. g. 4149. sz. Zerffi Gusztáv, eddigi számvevő főhadnagy, a’ tisza melléki hadsereg élelmezési fögondnokságnál számvevő száza­dosai kineveztetik; rang és illetménye folyó évi február 16—ra számítandó. Mészáros Lázár, hadügyminiszer, BELFÖLD, Debreczen, febr. 25. „Nincs ollyan kár, miben haszon ne volna“ ezt tartja egy magyar közmondás. Bár­mennyire fájjon is lelkünk, hazánk fővárosának el­vesztésén : el kell ismernünk, hogy e’ veszteségben egyszersmint­ elég okot találunk az örömre is. A’ mennyi kárt tett nekünk Windischgraecz, annyi hasz­not is fog bizonyosan eszközölni. A’ magyar nemzet, látjuk, egész a’ túlságig becsületes; még árulóit is vonakodik büntetni; kenyérrel hajítja meg, ki őt kővel hajította. Windischgraetz politicája e’ részben sokat segít rajtunk. Ő főbe löveti a’ Júdásokat, kik előbb baráti csókkal jöttek hoz­zánk , ’s most ügyünket eladni az ellenséghez kullogtak át. Kö­szönjük a’ császári fővezérnek e’ fogását; ne sajnálja tovább is árulóinktól a’ golyót, ád azért az isten néni ezerannyit, vagy ha az isten nem, majd ád a’ mi seregünk. Nem kell mondanom, hogy a’ gyáva félénk emberek, szintolly ártalmunkra vannak, mint a’ részlelküek. Ezek azt hívén, hogy Pest elveszésével mér vége a’ világ­nak , térden másztak a’ zsarnokhoz kegyelmet koldulni, hogy nyomorú életüket megtarthassák. És ezérjokat elérték. Jószá­gaik elvétettek, ’s hogy éhei meg ne haljanak, a’ kegyelmes fő­vezér rendelt nekik naponként profontot és hidegvizet. Ismét köszönjük Windischgraecznek ez eljárását; rúgja föl a­ gyalázatosokat, kik a’ porban csúsznak lábához, vegye el azoknak legutolsó filléröket is, de ne fáraszsza magát azzal, hogy belölök a’ magyar bankjegyeknek csináljon alapot, gondoskod­tunk már mi arról, hanem tegye zsebre vagy oszsza szét katonái közt, hogy maradjanak nyomorúlt koldusoknak a’ czudar gyávák, hogy fogja meg őket a’ Kossuth rettenetes átka. És ti félénkek , kik még közüttünk vagytok, tanuljátok meg, hogy gyávaságtokért az ellenség is utál benneteket, ’s számotokra nincs nála kegyelem. A’ magyar hitt azoknak, kik martius után mosolygó képet csináltak és kokárdát viseltek; lám az osztrákok nem hisznek a köpönyeg fordítóknak, ’s jól teszik, mert csakugyan jobban biz­hatnak az ollyan gazemberekben, kik születésüktől fogva azok voltak. Aztán furcsa logica az, csupa haláltóli félelemből bemen­ni a’ Windischgraecz patikájába, ’s bevenni a’ kegyelem-ostyá­ba takargatott pillula mortist. Ha már csakugyan meg van győződve valaki róla, hogy halnia kell, nem becsületesebb dolog-e, mindvégig a’ jó ügy mellett maradva, annak védelmében esni el, mint gyáván adni föl az életet, ’s nemzetétől megutálva, megvettetve veszni el bör­tönben vagy a’ vérpadon ? Amaz érdemén kívül Windischgraecznek, hogy a’ kon­kolyt közülünk tisztogatja, nem kevésbé méltányoljuk benne azon jószívűséget is, miszerint a’ rész hazafiakból is jókat akar számunkra csinálni. Tanúja voltam az örömnek, mellyet január első napjaiban a’ budapesti polgárok mutattak, azért, mivel a’ kormány onnan elköltözött, ’s úton útfélen dicsérték Kossuthot azok is, kik mindig átkozták, csak azért, mert Pest házait nem akará ösz­­szelövetni. De tanúja voltam a’ rémülésnek is, midőn január 5-dikén az ellenség bevonultakor, sírva, ordítozva őrültként szaladgált a’ megijedt nép az utczákon. És azóta folytonosan halljuk, mint nyög a’ főváros népe az ellenség uralma alatt, mennyire nem bánnák már a’ polgárok, ha emeletes házaik körül zúgna is a’ magyar ágyúk golyója, csakhogy szabadulnának minél előbb az iszonyú helyzetből, melly után uj év táján még talán vágyva sóhajtottak. Emlékezhetnek a­ Kossuth hírlapjának olvasói, mikép hó­napokon át kelle paskolnom a’ budaiakat, a’ katonák ki nem állí­tása miatt; és még is hiába vesződtem velök, mert a’ budai ujon­­czokat még most szedik, de Windisgraecznek; ’s ha nekünk nem adtak egy pár százat, adnak most két annyit az ellenségnek; ’s ha akkor zúgtak értek az öreg urak, hogy gyermekek 4 évig a’ haza földén szolgáljon, nem szabad most panaszkodni, hogy 8 vagy 10 évre Olasz-vagy talán Halálországba hurczolják őket. Aztán a’ magyar kormány csak kért, Windischgraecz pe­dig puskacsövön át szokott beszélni az engedetlenekkel. Szóval Budapestnek a’mostani leczke, jó alkalom lesz­ kü­lönbséget vonni 1848 és 1849 között. ’S hajlandó vagyok hinni, hogy midőn a’ főváros falai közé visszatérendünk, az otthagyott schwarzgelbek bőrében, megtért becsületes hazafiakat fogunk találni. Úgy legyen! Ezeket akartam én most Windischgraecznek megköszön­ni , hogy nembarátainktól és a’ gyáva félénkektől megszabadít bennünket, és hogy Budapestet tökéletes magyar érzelművé ala­kit­ja át. Szatmári K. Hevesből, február. 19én. A’hazánk borús egén egy­' begyült fellegek méhében felettünk is megdördültek a’ vész menykövei, mellyek megyénkben irgalom nélkül sújtják le a’ már már virágzásnak indult népszabadságot; mert, a’ királyi es­kü által szentesített új törvények által ültetett szabadság aegise alatt tenyészésnek induló béke ’s nyugalom malasztinak letiprá­­sa végett, a’ magyar nemzet iránt olly példátlanig hálátlan Au­stria fogadott bérenczei, nehogy ideje legyen a’ gyönge cseme­tének izmos lombokat verni, miszerint az absolutismusnak bár­mi erejével daczolhasson, megyénk határait átlépték szentség­­telen lábaikkal, vészt és a’ belháborúnak minden iszonyait hoz­ván magukkal; azon reménytől biztatva, hogy nem leendek to­lakodó, ha megyém állásáról, melly már a’ csaták színhelyévé vált, közleményeket teszek, elkezdem az itteni élet eseményei­nek sorozatát. Folyó hó 9-én a’ megye, hogy az annyi küzdelmek után kivívott szabadság elleneinek kényszerítésétől menten, szabadon tanácskozhassék, székhelyét Egerből biztosabb helyre , hol ka­tonai erő van öszpontositva, Tisza-Füredre áthelyezni kénysze­rült, mivel az ellen már Gyöngyöst elfoglalván, Eger felé vonult, hogy a’ megyét meghódítván, zsarnok rendeleteinek foganatosi­­tására kényszerítse; működését az ellenség a’ nép kedélyének megnyugtatásával kezdé meg; a’ honárulás nagy mestere Pálfy Móritz Gyöngyösön ’s Kápolnán akként szónokolt, hogy a’ csá­szári sereg a’ magyar törvénytelen k­rmány által tévútra veze­tett népet nem bántja, hanem azt saját érdekéről felvilágosítani akarja, hogy a’magyar kormánynak ne higyjenek, hanem a’ csá­szárnak engedelmeskedjenek. Ezek voltak a’ szavak; a’ tények azonban ellenkezőt tanúsitának; mert az ellenség Kápolnán ’s a’ közel eső helyeken 120 akó bort requirált agyonlövési fe­nyegetéssel, a’ fizetést a’ nagy harangra bízván; Gyöngyösre pedig a’ honárúlás nagy keresztese, Babarczy, az osztrák ezre­des Montecuculinak szerinte botrányos elfogatása megengedé­séért 50 ezer pengő hadi sarokot vetett, mellynek felét kivetés utján rögtön beszedte, másik feléről pedig a’ városi képviselőket fegyver között felhurczoltatván, a’ községtől kötelezvényt zsa­rolt, mellynek biztosítására 10 helybeli lakost kezesül kívánt, meghagyván, hogy azok február 14-én Budán fejvesztés bünte­tése alatt megjelenjenek, addig ott leendők, mig a’ zsarolt ösz­­veg ki nem fizettetik; a’ nép tehát ha a’ szavaknak hitelt adott volna is, e’ tények után keserűen világosodott fel a’ jó akara­­tuak eljárásáról; ezen szép műtétei után alkalmasint a’ Klapka táborának közeledtéröl hirt vevén, Gyöngyösről kivonúlt, kalauzúl a’ nép átka által kísértetvén. Az ellenség távozta után 9 huszár a’ magyar hadviselés koszorús bajnoki bemenvén Gyöngyösre, a’vé­rig zsarolt népet a’ kitűzött feketesárga zászlók letépésére buz­dította ; a’ lakosok keserű csalatásuk érzetében a’ felhívást híven teljesítették, a’zászlókat letépték,’s a’kivonult sereg utó őreit a’ szárok vezénylete alatt megtámadván, közülök hetet elfogtak; miről a’ már Hatvanba vonult ellen értesülvén, a’ Pestről érke­zett jelentékeny segítséggel Gyöngyösre visszament, valószinü­­leg a’ nép buzgalmát érvágással lehűtendő, ’s a’ zsarolást ismét­­lendő, mert bizony a’ pénzre szörnyű szükségük van. Eger városa, hol a’ dicső Dobó örök álmát aluszsza, és elődének szelleme által ihletve elhatározta, egy nép gyűlésben, hogy a’ camarilla zsoldosainak magát gyáván fel nem adja, ha­nem fegyveres erövi­­ ellent álland, ’s e’ végből a’ várostól egy órányi távolságra előrsöket állított, hogy az ellenség közeledtét­ől eleve értesitethessék; a’ várba, hol a’ szabadság fáján a’ tricolor zászló messziről hirdeti a’ nép érzelmeit, 3 mozsár ágyú vite­tett fel, hogy ezeknek durranása ’s a’ vész harangok zúgása le­gyen az ellenség közeledtének hírnöke, mellynek hallattára min­den ember, ki a’ fegyvert elbírja,a’ város védletére bár­mi nemé­vel a’ fegyvernek megjelenni tartozzék, éjjeli 12 órakor rob­bantotta fel a’ vészharangok tompa zúgása ’s ágyúk durranása az egrieket; kik is azon hírre, hogy az ellenség köréig, valami 6 ezeren, közöttük asszonyok is, rögtönzött fegyverekkel a’ vá­ros végére mentek; azonban az ellenség a’ városhoz nem kö­zelítvén, a’ nép reggeli órákban haza oszlott, örökös nyugtalan­ságok ’s lelki küzdelmek között várván a’ katonai segélyt. Melly lelkes példa hogy több utánzókra is találjon bizott­­m­ányilag határoztatott, hogy a’megye elnökalispánya, úgy a’ kerületi tisztviselők magokhoz vevén több buzgó népbarátokat, a’ nagyobb helységekben a’ lehető legnagyobb ünnepélyességgel népgyűléseket rendezzenek, ’s nemzeti zászlóval járván, a’ né­pet az egyházakban tartandó szónoklatok által az ügyek állásá­ról felvilágosítsák, ’s a’ haza megmentésének nagy munkájában tényezőkké lelkesítsék, mert csak a’ felvilágosodott nép hatá­­tározott akaratán, 's szilárd kitartásán törhetik meg a’ népzsar­nokok önkényének fegyvere, ’s csak igy érlelhet a’ szabadság fája üdvös gyümölcsöket. Csallóköz februárban. Szomszédságban a’ reactio fészkével, a' camarilla műhe­lyével , Austria, a’ mostani Bécs, Olmücz, ’s egyéb hujus ge­neris városokkal, mi még állunk épségben, erőben, egészség­ben , és illetetlenül. Márcziusban nyert szabadságunkat szeretjük, élvezetében igen jól érezzük magunkat; a’ camarilla ezt támadta meg: jaj neki! A’ mi szigetünk mindössze sem nagy földterület, de be­csületes magyar embereket termett; hozzánk a’ német még nem merte behozni bugyogóját. Minden város és község rendezte nemzetök­ ’s néperejét; éjjel nappal készen vagyunk a’ véde­lemre , és támadásra, a’ mint kívántatik. Istennek hála­ jó mély sár van szigetünkben, ugyancsak jó ló legyen, hogy az ágyút elhúzza; de egy könnyen a’ vizen sem szállíthatja át, mert embereink sehol sem alusznak. A’ németnek nehéz lova, a’ süppedő sár, de a’ mocsáros és csalitos helyek miatt sem használható. Ellenünk csak gyalog­sággal jöhet, ennek pedig állunk elébe. És ha mégis tágitnunk kellene, tehát húzódunk arra Komárom felé, ott a­ mi fészkünk, azt erősítjük,­­s viszont onnan erősíttetünk. Az itt ott elfogdosott osztrákoktól meglehetősen felfegy­vereztük magunkat, bátorságunk pedig van, mert igy is, úgyis meg kell halnunk, tehát mi bizony elszántan nézünk sorsunk elébe. , Törvényeink, fenálló törvényes kormányunk mellett, ha­zánknak életben halálban hívek. 33.­­ Nyilatkozat. Alulirt, némelly alaptalan híresztelések következtébe nyilvánítom, hogy valamint a’ Martzius Tizenötödikével, Közlöny­nyel és Alföldi hírlappal, úgy a’ most megjelent Esti lappokkal sem vagyok semmi irói viszonyban. Debreczen, febr. hó 23-án 1849. Cseng­eján A'HiTiI. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. HIRDETÉS: 189 i­lg. 1—3 Biharmegye felterjesztése szerint, a’ nagyváradi tanács ál­tal vagyonbukott Hoffmann József ellen csőd nyittatván, a’hitele­zők összejövetelére újabb határidőül f. évi martiushó 17. 18. 19. napjai tűzettek ki, mi azzal tétetik ezennel közhírré, hogy a’ hitelezők követeléseiket a’ mondott határnapokon fölnevezett város tanácsánál bemutatni es ne mulaszszák, különben azontúl te­­intetbe vétetni nem fognak. Kelt Debreczenben febr. 24. 1849. Nyomatik a t­álladalmi nyomdában.

Next