Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-11 / 76. szám
278 Nyomatik az ársadalmi nyomdában. Isten sepilségével a' törvényes rend c. megyében nagy részt már is helyre van állítva. A’ józan és hazafius érzelmű helységek küldötteik által naponkint nyilvánítják örömüket hadseregünk dicső győzelmei felett. Itt az idő tehát, hogy a’ lakhelyeikről ellutott békés honpolgárok tűzhelyeikhez újra visszatérjenek; — a’ műveletlenül heverő földeket miveljék, — szokott mezei foglalkozásukat, ’s egyéb kereset-módjukat folytassák; nehogy önmaguk jövőre élelem nélkül maradni kénytelenek legyenek, — egyszersmind az álladalmat is az elszegényedés terjesztésével károsítsák. Vannak olly házak, és földek, mellyeknek gazdáik visszatérésnek , de vannak ollyanok is, mellyek a’ lázadóktól elhagyattak, vagy pedig mellyekhez a’ pártütőknek joguk többé nem lehet. Az illyen elhagyott földek össze fognak íratni, ’s a’ magukat jelentőknek mérsékelt bér mellett haszonvételre meghatározott időre kiadatni. A ki rövid idő alatt előbbi lakhelyére vissza nem tér, javai elhagyottaknak fognak tekintetni. Az e tekintetbeni bővebb intézkedés kevés napok múlva közzé fog tétetni. Térjetek hát vissza hajlékaitokba, vagyonotokhoz Bács megye békés polgárai. Egyesüljetek fegyveresen a’ végre, hogy az itt ott netalán mutatkozó rablókat elszántan leverhessétek. A’ magyarok egére tornyosult ijesztő felhők már már elvonulnak ; a’ magyar szabadság régi dicső napja kell; — egy isteni áldással párosult jövő küszöbén állunk. Magyarhon nagy lesz még, de csak úgy, ha mindenik polgára honfiúi kötelességét teljesiti. Kelt a’ szent-tamási főhadiszálláson ápril hó 4-kén 1849. Gróf Batthyány háziaér, vezér-főispán, és országos teljhatalmú biztos.“ Perczel fegyveresei előtt mint pelyva fut a’ gonosz ellen. Említenem kell még, — miszerint Péterváradon, a’ schwarzgelbelique elrémitvén az őrséget mindenféle álhírekkel, — 12 —Lenkeyféle, Újvidéken tanyázó huszár elhatározd magát Magyarhon állapota kitudása végett Debreczen felé kirándulást tenni az ellensél bitorolta földön keresztül; ki is törtek Torzsának, a’ csatornán Cservenkánál keltek át. Topolyán hallották meg, hogy táborunk lefelé jő, és Székihegynél jöttek hajázánk, elbeszélvén a’ péterváradi gonoszságokat. Ezen deréik hősök nevei: Fakh főhadnagy, Tiba András őrmester, Boldos László, Salánky József tizedesek, ez utóbbi a’ futaki csatában" maga 16 ráczot vágott le, továbbá Halasi József, Pelei Pál, Szögyényi, Böszörményi Ferenci, Sarkoczki István, Képiró S Sándor közvitézek. Ezek voltak a jelesek, kik elszánták rapgijkat megtudni, mi történik Magyarországon; minő isteni gondolatok, minő teremtések ezek a’ hősök! — Velünk jöttek az» Án ’Kis-Kérig, ’s onnét határtalan örömmel vitték, előre mi mentő angyalok a’ hirt ismét Újvidékre és Péterváradra ’hogy. Itt a’ magyar sereg. — Oly nagyszerű pillanatok e’ »nemzet életében ritkán történhetnek. Udvarhelyszékb*dmar’t. 25-én. Soha egy nép elaljasitatásának kézzelfoghatóbb, de keblet rázóbb eredményét nem adá, mint az udvarhelyszék’. a’ közelebb múlt félév alatt. — Eljö az idő, evellyben pirul’a fog e* nap ezen hat hónapra viszszaemlékezni, ’s leütött szemmel hala land történetének e’ sötét Oldalán keresztül, hanem vele ieszen; a’ vigasztaló emlékezet: „hogy mindezeknel nem Tou oka.“ — Ez a’ nése ollyan volt, mint a’ szirtek kebléből felásott márvány, erős, ép, mellyböl egy sólyag egy hatalmas Jupitert faragott volna, de kontár kezekbe kerülve’s gyáva, ki sem mondhatom, miféle állattá fajult volt, — ollyan volt mint a’ viasz, mellyre jó mesterek az istenség képét nyomhatták volna. De lássuk kissé részletesebben. 1830-ig ezen a szék népe boldog egyszerűségben szántogatta kopár oldalait, ’s fizette keservesen az austriai háznak adóját, ’s tűrte csendesen terhét. De 1830 után jöttek a’ „Népapostolok“, a’ „szép barátok“ a’ „szabadság angyalai“, ’s székünket a’ szolgálat házából kihozák a’ szabadság Kanadanjába, azaz, megismerteték vele, saját személyes jogát a’ tisztválasztásban, és a’ sok hűhóból egyéb semmi sem lett. — És mi örvendettünk, mert ki ne is örvendett volna annak, hogy ő már tudva bírja és használja tat, mit eddig tudatlanul is birt, de nem használt, — de nem csak örvendettünk, hanem azon derék férfiakat, kik bennünket a’ székely szabadság személyes élvezhetésében részesítettek, magasztaltuk, dicsőítettük, istenítettük. De szabadságunk csak csalétek volt a’ nagy honfiak kezében, mellyet mi mint éhes galambok felkapkodtunk,’s nem vettük észre, hogy nyers, de tiszta közerkölcsünk áldozatul hull érte, s nem vettük észre, hogy a’ mi erkölcseink romjai lépcső gyanánt szolgálnak, hogy azokon a’ fentisztek szabadnék e’ hivatalokra felsétáljanak, és pedig úgy lett. — Tizennyolca év küzdelme szól mellettem. — És ki nem hinné , iíja vissza emlékébe 1834-en elkezdve a’ tisztujitásokat, és azok világosabban szólanak mint én. Gyáva, készületien, szellemszegény egyének, belekapaszkodnak a’ születési czafrangba, vágytak hivatalra, ’s hivatali képtelenségüket hitelben vett pálinkával, ’s kópéktól elhúzott penészes csipóval fedezték, ’s az erkölcsrontó testet senyvesztö italtól, a’ szabad székely lerészegedve, főbe verte apját vagy fiát, csak azért, hogy méltóságos X vagy Y királybíró lehessen, ’s a’ szabad székelynek nem volt annyi világosultsága, észrevenni , hogy azon tiszt, kinek pálinkáján megrészegedett, azon pálinka árát tisztkorában , rajta tízszeresen is felrántotta. Nem volt, mert mind a’ külső, mind a’ belső — úgynevezett szent — előjáróság legkisebb gondot sem fordított a’ köznép nevelésére, iskoláink merőben elhanyagoltatik, ninesfélféle elöljáróság a’ hivatalt elveszteni féltvén, a’ bűnöket legyezte, a’ nép pedig vastagodott a’ hitben, hogy ő szabad székely, ’s neki az isten sem parancsol. így lett aztán ez, hogy a’ pártokra oszlott tisztség, az általa pártokra oszlatott nép előtt minden tekintélyét elvesztette. A’ legnagyobb bűnösök, gonosztevők, nyilvános rablók, szabadon kószáltak; a’ falvakbani nép ezeket látva, nem sokat irtózott a’ bünteteltöl. Illyen hangulatban találta az 1848-ik agyagfalvi népgyűlésre hivő rendelet székünket. A’ nép megjelent ’s táborba szállott, és táborozott, hanem engedjen meg jó olvasóm, hogy vessek sötét fátyolt ezen táborozásra; szívesen másra bizom a’ szomorú szerencsét, azen táborozást az utókornak megírni. Kezdem azért, és folytatom czikkem fonalát a’ marosvásárhelyi akasztéfánál. Kit az ur isten tökéletes lelki és testi vaksággal vert meg, csak az nem látta az árulást, mellynek következtében Vásárhely alól, a’ már említettem helyről, Gedeon a’ székely tábort elágyazta. Ezen gyalázatos árulás és futás után a’ császári bocskoros seregek székünket elborították, zsaroltak, öltek, égettek, különösen az úri lakokat dúlták és pusztították a’ közszékelységet nem bántották, „csak az urakat keressük, titeket nem bántunk“ ezt mondották a’ népnek. ’S mi lett ebből? Az, hogy a’ rég gyűlölt főbb rendet az általa megcsalatott alsóbb rend, kezet fogva az oláhokkal üldözni kezdette, sok falvakban magok vezették az oláhokat,az urak vagyonára; igy szólván a’ székelyek is ,hogy az urak oka mindennek.“ Intelligens embernek élete sem vala bátorságban, úgyhogy az agyagfalvi gyűlésre menő székelységet a’ ki látta ’s látta azután ismét, midőn saját felei ellen fordult, bámulat fogta el szivét, ha nem tudta volna, hogy milly változó a’ prava jubentium civium ardor. Székünk állása szomoritó volt az 1848-dik év enyésztével. Azonban még nem merűlt volt el az említett év a’ múlandóság örvényében, ’s már is a’ névjellem nagy fordulatot vett; átlátta, hogy a’ császár bocskorosai, kedvelt románjai, egyiránt zsarolják őt is, ’s ennélfogva Mizohajtás lengte át egész székünket: megszabadulni a’gonosztól, azaz a’ Savoyer dragonyos zsarnokságától. Nincs szomoritóbb látvány, mint egy magára hagyatott nép állása, de a’ bús színezetet, melly a’ nép jellemét átfutja, elmossa azon jelenet, melly szerint a’ vezértelen nép önként, a’ benne székelő nemes hajlamnál fogva, az igaz irányra hajlik, ’s ekkor tűnik fel az ál „népbarátok“ néphősök czudarsága is, kik a’ nemes anyagot csak saját önző hasznokra gyártották föl. Illyen volt Udvarhelyszék állása az 1849-dik év elején. A’ magára hagyatott nép kész lett egyszerre életét ’s vagyonát a’ haza oltárára vinni, ’s ha itt ott vonakodás látszott is, az a’ Heydte *) bérzsoldos bujtogatásának volt eredménye. ’S bár Heydte mindenfelől csöditette az oláhokat lefojtani, a’ szellemet, — de az, mint a’ dús forrás, ha itt bedugták, túl kiütött, terjedett minden irányban a’ legjobb eredménynyel. Az ifjúság, mintha egy varázskéz bűvölte volna el egyszerre, kész lett a’ fegyvert megragadni; a’ falvak nem vonakodtak őket elbocsátani; igy lett, hogy mostani kormánybiztosunk még meg sem érkezett volt, már az előtt, Forró alezredes ’s egyszersmind mvásárhelyi térparancsnok felszólítására, több falvak ifjai M. Vásárhelyre sereglettek, a’ haza védelmére fegyvert fogandók. De egy kissé részletesebben adom elő székünk áldozatkészségét. A’ múlt 1848-dik évben kiállított székünk 300 Kossuthhuszárt. Folyó év febr. 20-án kezdve, martius 16ig adtunk 4500, mondd : négyezer ötszáz újonczot. Martius 22-én ismét 1000, és igy mindössze 5500-at, kik mindnyájan a’ vitéz Bem altábornagy alatt hallgatják a’ praelectiót. Továbbá: fegyverrel, lóval, nyeregszerszámmal, szóval mindennel felszerelve, kiállított a’ szék, 120 lovagot, ’s ugyan egészen felszerelve 300 gyalogot, a’ nélkül, hogy az álladalomnak egy fillérébe került volna. Ágyú-anyagot Kézdi-Vásárhelyre beküldött 55 mázsát, nevezetesen a’ következendő falvak adták át harangjaikat ágyúanyagnak: 99 7) N.Galambfalva „ 110 „ 99 8) Rava — catholicus 215 „ 99 9) Tarcsafalva egységhivő 66 „ 99 10) Kismód — református 39 „ 99 11) Etád, minthogy csak két harangja van, most adott az ágyúk felszerelésére 200 ezüst forintot, de ha a’ szükség nagyobb leszen, oda adja a’ harangját is. Adott azonkívül 12 fél köböl tiszta búzát, és több vászon, és kész fejérneműt a’ honvédek számára. 12. Ezeken kívül kisebb harangokat adtak : Malomfalva — cath. Szent Lélek cath. és Ders egységhivö falvak. — Továbbá adakoztak többféle éret és vas anyagokat, mellyekböl addig *) Heydte báró, iiigonyoskapitány Udvarhelyszéken maga a’ főtisztséget megtartva, tiszti kart alakított volt, mig soraim napfényre jönek, a’ népszabadság evangéliumát védő és hirdető ágyak válnak, Gábor Áron polgártársunk műhelyében. Hasonlóan székünkben a’ puskaporgyártás, és Lövétén az ágyúgolyó-öntés is rövid idő alatt megkezdetik. A’ mondottakból, ’s ide még miket itt el nem mondhattam, világosan lehet következtetni, hogy melly nép illy áldozatra kész, ott a’ haza ügye nincs elveszve, annál, a’ haza szózata még meleg keblekre talál, — ’s ha hibás volt, vagy hibázott az agyagfalvi expeditio után, én minden hibáját, a’ volt tisztségre, ’s a’ néptanítókra rovom, mert azon két osztály demoralizálta volt a’ népet. Végül említem meg azt, hogy mártius 18-án estve Udvarhelyi kivilágítás volt, Bem József vezér, és altábornagy tiszteletére. Másnap pedig nagy lakoma adatott a’ seminarium étteremében, mellyben a’ kormánybiztos uron kezdve minden székünkben lakó tisztes polgártársunk részt vett, Rajmond esperest kivéve*). Poharakat ürítettünk védangyalinkért. u.m.: Bem József, mint ünnepünk tárgyáért — Kossuth, honvédelmi elnök, és Csányi erdélyi kormánybiztosért ’s több másokért. — Azon kívül, Petőfinek legújabb költeményeit, nevezetesen: a’ „Csata dalát,“ Élet vagy halál“ és „Itt a’ nyilam, hová jöjjem,“ úgy szintén Szász Károly „Sirjak-e vagy mérgelődjem“ költeményét, kölcsönös vetélkedéssel és lelkesedéssel szavalták el: Szőcs Mihály, Feleky Miklós, és Nagy Lajos barátunk. * Ezen Rajmond Heydtenek leggazabb delabra volt, mint mondják, még a’ dioecesisebeli papjai is elcsapták. * Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. «wwsaawtn'-waiWBpEawawwiiWMHWWBWWWMaiBMWMWwaMWiiggpp HIRDETÉSEK. 2842. p. ti. Árverési hirdetés. 1—3 A’ ménesi ársadalmi tiszttartóság részéről felsőbb jóváhagyás következtében közhírré tétetik, hogy a’ kezelése alá tartozó alább megnevezendő kisebb királyi haszonvételek és majorsági földek f. év november 1-je napjától kezdve három egymásután következő évekre f. évi május 24-én és az azt követő napokon Paulison a’ tisztartósági irodában árverésre fognak bocsáttatni. Az árverés tárgyai: 1. Ital mérési jog. a) Ó és Uj Paulis, Radna, Kiadóra, Kovasincz, Kuvin, Ménes, Csuver, Mondorlok, Glogovácz helységekben, ’Szimándfakerti dohány telepitvényben. b) Milovai telepitvényben. c) Trojani, d) Puszta panathi pusztákon, és e) Mikalakai helységben létező kocsmák. 2. Husvágási jog: a) Mikalaka, b) Szabadhely, Csucsér, Mondorlok helységekben levő mészárszékek. 3. Halászati jog. a) Csucsér, Mondorlok, Glogovácz és Mikalaka. b) Paulis, c) Szabadhely helységekben levő vizekbeni halászatok. 4. Kőtörési jog. a) Kuvin és b) Ménes helységekbeni kőtörések. 5. Majorsági földek. I. osztály 1021 766/1100 II. 77 1002 748/.... II. 77 1005 364/.... IV. 77 1415 205/.... V. 77 999 250/.... VI. 77 519 407/ VII. 77 1117 977/.... VIII. 77 193 230/.... IX. 77 298 hold gyep és 150 640/.... hold szántóföld a zimándi pusztán. 18 902/.... hold szántóföld az almaszeghi pusztán, és 51 59.... hold lapályos kivágási földek , és a’ templom ’s paplak helyül fentartott üres háztelkek a’ fakerti dohány kertészségekben. A’ kvaszinczi egy, kuvini két ’s glogováczi egy uradalmi állományok. A’ csicséri erdő VI. osztályának 3-ik alosztályában találtató 4 866/1600; — a’ VII. osztály 8-ik alosztályában találtató 875/1600; — a’ III. osztály 1-ső alosztályában találtató , mint szinte a’ glogováczi erdő „post wiemen“ név alatt levő 32 1578/.... hold erdei tisztások. Végre La-Ull nevű, solymosi ’s Hattyincz ó* Mihok név alatt levő kőbányák. Felszólittatnak tehát az árverezni akarók, hogy a’ senkitett helyen és időben az árverésen a’ szükségelt bánatpénzzel együtt jelenjenek meg. Fölhívás: Básthy Miklós nagykállói, Thaisz Gyula aradi, Ernyey Károly kolozsvári résztörvényszéki jegyző urak fölkéretnek, hogy miután kineveztettek, errőli okleveleik ’s e’ részben az illető törvényszékekhez intézett kormányrendeletek átvételére jelenjenek meg az orsz. honv. bizottm. kiadó hivatalánál, anynyival is inkább, mivel már a’ Közlöny útján állomásaik mielőbbi elfoglalására utasítva voltak. Debreczen april 6. 1849. Kuthy István, k. em. kiadó. Eladó lovak. 1—2 Három seregély szürke, 4, 5 és 7 évesek uj szerszámmal és egy könnyű nyári szekérrel együtt. A’ venni szándékozók jelentsék magukat nagyváradytcza 2205. szám alatt, Fágházban. 1-3 Friss liptói túró, úgy szinte bel- és külföldi szivarok, egyébb áru czikkekkel kaphatók. Király Mihály, debreczeni fűszerkereskedésében. 1) Szentmihály egységhivö 615 fontos harangját 3) Bögöz — református 213 „ * 99 3) Véczke — catholicus 386 „ 99 4) Zsákod — egységhivö 180 „ 99 5) Köröspatak ^ 99 református 222 ,, 210 „ 99 99 6) Kis Sólymos^egységhivö református 317 „ 120 „ 99