Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-19 / 83. szám
Debreczen,80 *7 . Csötörtök, ápril 19.1849. ILON hivatalos lap. A’ „Közlöny“ hétfőt kivéve, naponkint jelenik meg. — Ára lapjainknak helyben 7 frt, és postán négyszeri szétküldéssel hetenként 7 frt 42 kr. pp., naponkinti szétküldéssel 8 frt pp. — Felvételnek mindennemű hirdetése, mellyek hasáb soráért 5 p. kr. vétetik. — Előfizethetni minden álladalmi postahivataloknál és a’ kiadó hivatalban Debreczenben. — HIVATALOS RÉSZ. A’ kormányzó elnök, mielőtt a’ gödöllői táborból Debreczenbe visszajött volna, a’ viszszaszerzett országrészek lakosaihoz következő szózatot intézett: Szózat. Magyarok! az Árpádok ezredéves szent földének és szabad lakói üdvöz legyetek. A’ népszabadság istene, ki az igaz ügyet soha el nem hagyja — és seregünk hősies vitézsége — meghagyák sok szenvedés után érnünk a’ napot, hogy Űzzük határaitokról az ellenséget. Azon ellenséget, ki a’ barátság és béke szavaival ajkain élesre fent fegyverrel lépte át hazánk határát, hogy raboljon, gyilkoljon, pusztítson, ’s magyar nemzetünket az élők sorából kitörölje. Azon ellenséget, kinek fejedelme megszegve a’ nemzetnek adott szent esküjét, miszerint szabadságunkat, ősi alkotmányunkat megörzendi, szentségtelen bűnös esküt mondott, hogy kiirtja a’ magyart földéről, mellyen szabad nemzet volt ezredéven át. ’S ki hogy e’ káromlást valóvá tehesse, elkövetett mindent, mi istentelenség, felhasznált minden eszközt, a’ legborzasztóbbat és legaljasabbat. Űzi az ország vitéz hadserge azon ellenséget, kinek honáruló biztosai, Nógrádban, Somogyban, immár megkezdők újra a’ nép nyakába vetni a’ robot jármát, mellyet a’ törvény eltörölt, ’s mellyet újólag nyakatokba róni soha sem engedendjük. Űzi azon ellenséget, melly császári parancsot adott ki a’ múlt hónapban, hogy ott, a’ hol a’ jobbágyság eltöröltetett is, az eltörlött robot és dézsma árának felét a’ jobbágy saját erszényéből tartozzék megfizetni, holott ezen fizetés alól titeket feloldott a’ magyar törvény, mellyet szabadságtok védelmére fentartani erős, elhatározott akaratunk. Vitéz hadseregünk űzi határaitokról azon ellenséget, kinek császárja azt merte mondani, hogy Magyarország nincs, ’s nem lesz többé, ki erdélyi testvéreinket tőlünk el merte szakítani, Horvátországot a’ magyartól elrabolni, saját hazánkat eldarabolni, ’s legtermékenyebb vidékeinkből egy külön Ráczországot alkotni, azon rácz rablók számára, kikkel a’ magyar nemzet kiirtására szövetkezni nem iszonyodott. Vitéz hadseregünk űzi határaitokról azon ellenséget, melly a’ merre megfordult, még futása közben is elég gyáva volt rabolni, mint az útonállók Rabolnak, melly meg nem elégedett azzal, hogy ellopott, elrabolt mindent, mit megennie, meginnia lehetett; hanem a’ mit nem birt fölemészteni, elrontott, elpusztított, hogy éhséget hagyjon hátra számatokra, sőt embertelen vadsággal, pusztán rablási ’s kártékonysági indulatból kitépte gyermekeitek fejei alól a’ párnákat, ’s szélnek eresztő pelyheit, sőt nem kímélte a’ templomokat, kifeszegette az oltár márványkövét, leégette a’ kápolnák fedelét, a kinek még tisztjei közt is akadtak emberek, kik saját kezeikkel törték fel rablás végett a’ szekrényeket, vagy kik zsebre rakták az ezüst kanalakat ott, a’ hol megvendégettettek. Illyen azon ellenség, mellyet az austriai császár országunkra küldött, hogy eltörülje országunkat, kiirtsa nemzetünket, ’s a’ népet szolgává és koldussá tegye. Ámde él az igazságnak istene, kinek örök jósága gondviselése őrködik hazánk felett. Ránk bocsátá a’ szenvedések napjait, hogy felébreszsze a’ nép kebelében a’ hazának szent szeretetét, hogy kimerítse hoszszas türelmét, mellyel századokon át tűrte a’ nyomást és szolgaságot; ránk bocsátá isten a’ szenvedések napjait, hogy érezzük becsét a’ fenyegetett szabadságnak, 's erőnket összeszedve, az isten által hazánknak szánt jövendő boldogságot munkával áldozattal megérdemeljük. Megjövendöltem nektek hónapok előtt, hogy az austriai császár zsarnokságából Magyarország szabadsága, önállása ’s függetlensége fog felvirágozni. És istennek hála, úgy vagyon. Legyen érte áldott az Úrnak szent neve. De legyen a’ nemzetnek örökös hálájával áldott a’ vitéz magyar hadsereg, melly életét, vérét a’ hazáért örömmel áldozva rettenthetlen vitézséggel véré az ellenség összes erejét, ’s folytonos győzelemmel haladva a’ dicsőségnek ösvényén, téged olt! magyar nép hösvérének árán szabaddá, boldoggá teszen. Az ellenség hazug győzelmekkel kérkedett, hogy a’ magyar népet elámitsa, kétségbe ejtse. Amitá a’ népet hazug íírekkel, hogy Erdélyből kiverték sergeinket, midőn az ő seregei verettek ki; hogy Szegedet ostrommal bevette Jellasich, ki Szegednek soha még csak környékét sem láthatá. Sőt a’ mi több, most, midőn öt nap alatt négyszer megveretve, legerősebb állomásaiból kiszorítva, Windischgraetz, Schlik, Jellasich egész seregével egyetemben Poroszlótól, Pestig és Váczig szaladt, midőn e’ szózatot Gödöllőn azon szobában irom, hol Windischgraetz 24 óra előtt Magyarország leigázásáról mert álmodozni, még most is, midőn egész serege megveretve fut, ’s egész Erdélyt és Magyarország két harmadát a’ zsarnok körmei közöl kiragadták, még most is a’ pesti béres hírlapokban nem szégyenli azt hazudni, hogy ő győzött Jászberénynél!! E’ kérkedésre adom nektek megnyugtató válaszul, véreim atyámfiái! hogy én ’s a’ nemzet bajnokainak derék vezérei győzelmes hadseregünkkel Gödöllőn vagyunk, hová szuronynyal törtek utat rettenthetlen honvédeink, Gödöllőn, mellynek partjairól ellövöldözék türközve küzdő tüzéreink a’ kérkedő ellenséget, Gödöllőn, mellynek partjairól a’ pesti Dunáig űzök huszáraink a’ futamlókat. És amott Erdélyben, nincsen császári ellenség többé, nyakunkra hozta ezen császár a’ béke nevében, a’ vad muszkákat de Bem, ’s az erdélyi magyar hadsereg utósó emberig kiverte Erdély szent földéről az ellenséget, muszka pártfogóival egyetemben. És lent a’ Bácskában, Perezel bevette Szent-Tamást, mellynek ostroma tavaly annyi elpazarlott vér áldozatjába került. És felszabaditá Péterváradot, mellyet Austria árulással hálózott körül, és kitisztítja a’ rácz rablóktól a’ dús alföldet. Ide fenn pedig, hol az ellenség föereje Magyarhont akará meghódítani, Görgey fővezér, ’s alatta Damjanics, Aulich, Klapka, Gáspár tábornokok, Schlikket Hatvannál, Jellasichot Tapio-Bicskénél, Windischgraetzet, Schlikket, Jellanchot egyesülve az isaszeghi rémitő pontokon megverve,’s Gödöllöt elfoglalva, győzelmes sergeikkel már a’ Rákoson állanak. Még néhány nap, ’s Magyarhon szabad leszen, és hazánk szent földét nem tspodandja bitor ellenség. Ezt adom nektek örvendetes tudomásul hazámfiai. De a’ mit vitéz hadseregünk szerez, azt a’ nemzitue’c meg is kell tartani. A’ megtartás munkája könnyebb mint a’ megszerzés. A’ megtartás munkája csak azt kívánja, hogy minden erőt kifejtve tekintélyes állásunkkal oszlassuk el az új támadás lelgét is. Ezért intézem e’ szózatot hozzátok hazámfiai. Az ellenség távol űzetik tűzhelyeitektől. Hónapokon át éreztétek zsarnok hatalmának csapásait. Tudjátok mit tesz uralni azt, a’ ki zsarnok, a’ ki hitszegö. És mivel mindezeket tudjátok, ezért fakadott kitörő örömmel a’ testvéri viszonlátás üdvözlő szózata felém, dicső vezérünk, ’s hadseregünk felé, melly szózat sziveitek mélyéből a’ haza szerelem kutforrásából fakadt fel — mint igaz és hű volt a’ törekvés megszabadítani e’ földet a’ zsarnok uralma alól. A’ hazánkat fenyegetett vésznek perczei igy tanítanak meg engem ismerni a’ magyar népet. — És ime ezen nép irányában az ellenség részéről egy borzasztó szemtelenséget tapasztalok. Az ellenség vezére megfogyva és megtörve erejében, — mellyet szentségtelen czél felé vezérel — azt meri parancsolni a’ népnek, hogy adjatok gyilkos és rabló seregének pótlására neki ujonezokat minden 300 lakos után egyet. Azt parancsolja, hogy adjátok oda fiaitokat, testvéreiteket, legyilkolni a’ magyar hazát, legyilkolni a’ nemzet szabadságát, legyilkolni saját véreiteket, fiaitokat, kik érettetek ’s a’ hazáért, és mindnyájunk szabadságáért véröket ontják. Hazánk, mindnyájunk édes anyja; — a’ magyar hadsereg pedig testvéreink, jóstevőink, szabaditóink. És Windischgraetz a’ császár nevében azt parancsolja, hogy anya- és testvérgyilkosokká legyetek. És fájdalom akadnak olly istentelenek hazánkban, kik magyar létökre, ezen istentelenség végrehajtására segédkezeket nyújtanak. Kezemben vannak a’ honáruló Babarczysiak istent, hazát, és emberiséget káromló szózatai, és rendeletei, mellyekkel hazánk gyilkosainak számára Pest megyében ’s a’ Jász-Kun kerületben ujonczállitást rendel, és kivett helységenkint hány anya- és testvérgyilkost állítsatok. És kezemben vannak pestmegyei tisztviselők rendeletei kik ezen iszonyatosság végrehajtását megkísérteni nem borzadnak. • Babarczy ezen gyalázatos tettével csordultig tölté honárulási bűnei poharát. Számára nincs és nem lehet irgalom sem ezen a’ világon, sem a’ másikon, mert anyya- és testvérgyilkosnak a’ kimerithetlen isteni irgalom sem kegyelmezhet meg. Én tehát a’ törvénynek, ’s isteni és emberi igazságnak nevében mindazokat, kik a’ népnek rendelni ’s parancsolni merik, hogy hazája ellen katonát állítson, ’s anya és testvér gyilkossá legyen — és mindazokat, kik ez istentelen rendelet végrehajtására segéd kezeket nyújtanak, honárulóknak anya- és testvérgyilkosság orgazdáinak, ’s törvényen kívül állóknak nyilatkoztatom, ’s elfogatásukat, ’s a’ vésztörvény kezébe szolgáltatásukat elrendelem. Magyarország minden népeinek pedig a’ vallás, az erkölcs, a’ törvény és a’ haza iránti szeretet nevében rendelem, és parancsolom, hogy hazánk ellenségeinek ne csak katonát ne adjon , de a’ ki neki azt parancsolni, vagy arra kényszeríteni merné, azt honárulónak, ’s anya- és testvérgyilkossági orgazdának tekintse. Ellenben felhívom a’ népet Isten és a’ nemzet nevében segítse a’ hazát védeni. Segítse szaporítani azon hadsereget melly a’ hazáért, ’s a’ népért küzd. Felhívom a’ vagyonosabb, birtokosabb honpolgárokat, fogadjanak tehetségeik szerint egy vagy több katona ujonczot a’ hazának. Van ez országban százezer ollyan ember, ki meg sem érzi egy egy ujoncz fogadásnak költségét. Van több ezer ollyan, ki tizet, húszat állíthat. Legyetek hazafiak. Ha azok lesztek 14 nap alatt a’ magyar hadsereg 100,000 fővel megszaporodik. És a’ magyar nemzet győzhetetlenné leszen. A’ néptől pedig, mindenesetre megvárom a’ nemzet nevében, hogy hazánk és szabadságunk megvédésére legalább annyi ujonczot állít, mennyinek állítására őt az ellenséges honáruló czinkosai kényszeríteni akarják. Azért ezennel minden törvényhatóságnak nem csak szigorúan meghagyatik, hogy a’ tavalyi ujoncz állításból még netán hátralevő tartozásokat azonnal kiállítsa, hanem egyszersmind az országgyűlés azon határozata nyomán, miszerint a’ magyar hadseregnek 200,000 főig szaporítását elrendelés édes hazánk szeretetének érzeténél fogva felhivatik, hogy az akkoron közhírré tett szabályok, ’s akkori kivetés szerint ismét legalább annyi ujonczot állítson, mint reá tavaly országgyűlésileg kivetve volt. E’ végre mindenek előtt községenkint kivetendő számban a’ toborzás megkísértendő. Foglaló pénz 20 pft. az ország pénztárából fizetendő. Szolgálati idő 4 év. A’ nemzet megvárja, hogy hazafiai kötelességét mindenki híven és örömest teljesítse, ’s az által érdemelje meg Istennek legnagyobb kincsét,azon szabadságot, mellyet mindnyájunk számára a’ vitéz lelkes magyar hadsereg kivív. Azon vidékek, mellyek az ellenségnek könnyedén meghódoltak, de győzelmes fegyvereink által a’járom alól felszabadittattak, siessenek önkénytes ujonczaik kiállításával meghódolásuk szennyét lemosni. A’ meddig pedig még győzelmes fegyvereink el nem jutottak, azon vidékek lakosai siessenek önkényteseiknek a’ visszaszerzett helyekre átküldésével bebizonyítani, hogy a nemzet család körébe felvétetni érdemesek, ’s hogy méltó az ő megszabadításukért küzdenünk. Ezen rendelet sikeresitése a’ kormánybiztosoknak, törvényhatósági bizottmányoknak, fő ’s alispánoknak, kapitányoknak ’s minden tisztviselőknek és községi elöjáróknak kötelességükké tétetik. A’ lelkészek pedig hasonlókép köteleztetnek azt egymásután következő vasárnapon a’ nép előtt kellő magyarázattal, ’s a’ kitűzött czélra vonatkozó felvilágosítással kihirdetni. Egyszersmind, mert tapasztald a’ nép, hogy az ellenség pusztít és rabol még akkor is, midőn fut a’ magyarnak vitéz fegyvere előtt: ezennel felhívom a’ népet, ne hagyja magát pusztítani, sőt parancsolom a’ nemzet nevében , hogy keljen fel tömegestől, ’s irtsa ki hazánk szent fülűéről a’ zsarnok ellenséget. Éljen a’ szabad magyar haza Kelt a’ gödöllői főhadiszálláson Krisztus feltámadásának ünnepén, april 8. 1849. Az országos kormányzó honvédelmi bizottmány nevében Kossuth Lajos elnök RENDELET 5756 k. e. Hiteles kútfőből tudomására esvén a’ kormánynak, hogy egy honáruló tetteiről ismeretes Gál Eduárd nevezetű tolnamegyei egyén, ki a’ hon ellenségei megbízatásából Fejérmegyében mint császári biztos zsarnokoskodik, sok honárúlásait tetőpontra emelendő arra vetemedett, hogy a’ nevezett megyében létező honvédeket és önkényeseket elfogatni, az úgy nevezett császári sorkatonaság közé besoroztatni rendelné ’s ez által ezeket a’ haza elleni fegyverfogásra ’s egy anya és testvér gyilkossági bűnre kényszeríteni merészlene. Ennél fogva a’ nevezett Gál Eduard ezennel a’ nemzet nevében honorúlónak ’s törvényen kívül állónak nyilváníttatván — minden becsületes magyarnak mulaszthatlan kötelességévé tétetik, hogy őt a’ hol találtatik, elfogni ’s a’ legközelebb eső vésztörvényszéknek átszolgáltatni, hazafiai kötelességének ismerje. Kelt Debreczenben ápril 17-én 1849. Az ország kormányzó nevében Rákóczi János, kormányzói titoknok. KINEVEZÉSEK. A. 10,390. Beöthy Ödön biharmegyei főispán, az 5-ik huszárezredhez számfeletti ezredesül kineveztetik. Debreczen april 7-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. C 1 1379 szám Raksányi Imre tüzérszázados, Görgei fő hadvezér által a’ honv. bizottmány elnökének helybenhagyása mellett, őrnagygyá kineveztetvén, ezennel april 1-töl számítandó rang és illetménynyel közhírré tétetik. Debreczen april 17.1849. Mészáros Lázár, ideigl. hadügyminister. Ct 1375. szám. Kineveztetnek a’ honvéd tüzérséghez. Századosul: 83