Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-29 / 92. szám
hűséges dolgozó tem szerkesztendő, mint már januárban elkezdte volt. Furcsa circulus viliosus!“ — A’ föntebb nevezett Tóth Eduárd leveléből úgy tudjuk, hogy ezen Szilágyi (fia amaz erdélyi famosus Szilágyi Ferencznek) már be van fogva. A’ derék Aulich tábornok következő felszólítást bocsátott 25-én Pest lakóihoz: „Polgárok! Győzelmesen közélg a’magyar hadsereg, a’ nemsoká egészen felszabadult Magyarország fővárosához. Mi nektek szabadságot, függetlenséget és békét hozunk. Mi elhozzuk nektek ezen legdrágább kincseket, hogy azokat jövendőben élvezhessétek. Mi tehát felszólítunk benneteket, napi foglalkozásokat elővenni, hogy a’ fővárosban a’ béke és csend semmi által meg ne zavartassék. Testvérileg üdvözlünk benneteket, és lelkesedve kiáltunk fel veletek: Éljen a’ haza, éljen a’ szabadság; éljen a’ mi kormányelnökünk, súlyosan veszélyeztetett hazánk megszabadítja Kossuth Lajos!! !“ Hiteles tudósítás után írja a’ „Márczius 15.“ hogy „az ápr. 23-kán indult 8 gőzös Csepelnél elfogatott, ’s a’ hajókra rakott temérdek podgyász , ’s néhány száz fogoly ellenség kezünkben van. Legfontosabb azonban — mond a’ közlő — hogy a’ gőzösök ismét rendelkezésünkre állanak, mellyeket, ha Eszékre elérkeztek volna, bizonyosan odaragasztott vala a’ sárgafekete enyv.“ Ez örvendetes újdonság volna; de úgy tudjuk egyénektől , kik csak 27-kén reggel indultak ki Pestről, hogy e’ hir nem valósult. A’ budai várban még 4 zászlóalj őrség van Henry tábornok parancsa alatt, kik azonban parancsot kaptak, minden perczben készen tartani magukat az elvonulásra, ’s kikről Tóth E. azt írja érintett levelében, hogy „már szökdösnek.“ A’ Szegedről kiszabadított olasz foglyokat Windischgraetz úr, Budának újváros nevű külvárosába záratta, ’s 25-kén reggel Henry egy csapat horvátot küldött le hogy hurczolnák fel ezeket a’ várba. A’ kiküldetést a’ horvátok egyúttal arra is használták, hogy elkezdtek oda lent széllire rabolni. Mire a’ budaiak bőszülten rohanták meg őket, sokat agyonvertek és megsebesítettek, néhányat elfogtak, a’ többi pedig fölszaladt a’ várba. Az olaszokat és elfogott horvátokat, a’ hajóhíd föl lévén égetve, sajkákon szállították Pestre. Terezi Szilárd, kit Havas nevezett pesti kapitánynyá, önkint átadta magát a’ hatóságnak, ’s kivezettetést a’ magyar táborba. — Kiváncsiak vagyunk rá, hát azok a’ kormányt hivatalnokok, kik oda bent kullogtak, (bár száz módjok lett volna, hítségök megbizonyitására Debreczenbe jőni) miként fognak majd ájtatos képpel és összepingált igazoló oklevelekkel járulni élőnkbe ? Ha valaha volt, most lesz az idő és alkalom, megtisztitni a’ kormány környezetét ,azon kétes jellemektől, mellyeket martius után saját kárunkra, de csupa generositásból magunk szedtünk föl. A’ múlt négy hónap jó tűzpróba volt sokakra nézve ; használjuk föl, a’ mit ez alatt tapasztaltunk, ’s válogassuk ki a’ hazafiság legtisztább példányait, hogy kormányunk morális tekintetét illy vándor fecskék se legyenek képesek bemocskolni. Arad, april 23. 1849. Mit írjak e’ szerencsétlen városból, mellynek jelene meddő a’ hírlapi levelezésre, mellynek pangó állapotját, mint tó pangását a’ szél, csak koronkint zavarja meg a’ mieink ’s várbeliek ágyúzása. Aradot a’ vagyonos lakosok nagyobb része mind ide hagyá; a’ piatzon a’ házak lakatlanoi állnak, a’Maros partján pedig jobbadán összeomolva vannak. A meddig az ágyúgolyó bejár, nincs ház, melly sértetlen maradt volna. A’ várbeliek, mint ő cs. k. apostoli felsége hiv szolgái, különös kedvteléssel lövöldözik az egyházat, és mivel ő felsége jeruzsálemi király is, izraelita alattvalóinak zsinagógájáról, ha jobbágya Berger nem felejtkezett meg, mert a’ zsinagógán legalább 100 ágyúlövést számlálhatni meg. A’piaczon a’házak, boltok ajtai’s ablakai az ágyúgolyók ellen feltámasztott vastag deszkákkal, ’s gerendákkal fedvék, úgy, hogy némelly boltban nappal is gyertyát kell gyújtani. Egyébiránt az aradiak az ágyúzást annyira megszokták, hogy legnagyobb ágyúzáskor is sétálnak az utczákon, sőt csapatostól kimennek a’ Maros partra, ’s onnan ülve nézik a’ mi tüzéreink ’s várbeliek kölcsönös tüzelését. Milly gyülölség lehet itt egymás iránt a’ különböző népfajokban, eléggé tanúsítja azon körülmény, hogy a’ magyar ’s német gyermekek katonai rendben dobbal, zászlóval kiállva , egy kis taligát, mellyet munitiós szekérnek hívnak, röggel , kővel megrakva, parittyával, bottal, korbácscsal felfegyverkezve a’ hasonlóan katonai rendben kiállott oláh és rácz gyermekeket megtámadják, és a’ vérengzésig menő verekedést néha a’ férfiaknak is alig lehet félbeszakítani. Ez mind Austria átkos politicájának szüleménye, és évtizedek kellenek rá , mig itt a’ különböző népfajok közt a’ kiengesztelődés napja bekövetkezik, mit az is mutat, hogy az elámított tudatlan rácz ’s oláh, ha egy kis nyílást érezne, még most is egész baromisággal kész volna a’magyar ellen feltámadni, és semmi másért nem imádkozik, mint a’ magyarok csatavesztéséért ’s a’ császáriak gyözedelmeért. Itt semmi más nem használ, mint egy kérlelhetlen vésztörvényszék , melly félretéve az eddigi kíméletes eljárást, irgalom nélkül büntesse a’ bűnöst, ’s mutassa meg, hogy eddig nem azért nem büntetett, mert nem mert, hanem azért, hogy nem akart, hogy ideje legyen a’ bűnösnek a’ megtérésre. Mart. 25-ke óta több ízben ágyúztatá a’ vár Aradot; u. m. mart. 25-kén éjféli 12 órakor kezdődött az ágyúzás, ’s tartott fél 3-ig. A két részről mintegy 200 lövés történt. Több ház tetemesen megrongáltatott. Ápr. 3-kán d. u. 4 óra tájban kezdődött ’s tartott esti fél nyolczig. Bomba, gránát, kártács, röppentyű zápor módra omlőtt a’ városra; 3 ház meggyuladt, ’s nagyobb részint le is égett. A mieink a’ várra 300 lövést tettek, a’ várbeliek legalább két annyit. Vécsey tábornok jelen volt a’ telepeknél, é s egy kartács közel hozzá esett le, de nem sértette meg. Ápr. 9-kén azaz husvét másod napján 1. 6 órakor 3 ágyú szó hallatszott, mire több apró puskalövés következett. 7 órakor a’ puska ropogása a’ legélénkebb lön. A’ várbeliek a’ mieink által felgyújtott hidat jövének ki oltani; de visszanyomattak. Elesett közülök 2 közlegény, és 1 tiszt, kit Prohászka tizedes lőtt agyon. Mi egy derék honvéd elestét fájlaljuk. — Ugyan ez időben egy fél század dsidás egy nagy falka marhát és 20 szekér lisztet akart a várba szállítani, de Sz. Miklósnál Bibó és Rimaszombathi (ugyanaz, ki Kőszegnél ötöd magával az ellenségtől egy ágyút elfoglalt) hadnagyok lelkes vezérlete alatt a’ lehelhuszárok 7-ik századának 1-ső és 3-ik szakaszától, és a’ békési lovas önkénytesektől visszaveretett. A’ lehelhuszárok és békési önkénytesek ekkor voltak először tűzben, és a’ tűzkeresztséget hatalmasan kiállták. Említésre méltó, hogy e’ Lehelhuszárok csak 3 hetes katonák, mégis a’ dsidásokat sebes vágtatva megtámadván a’ legsűrüebben töltöttek, lőttek és vágtak, mi vén katonánál is nem kis ügyességre mutat. Mind a' Lehelhuszárok, mind a’ békésiek teljesiték kötelességöket, ’s megmutaták, hogy bennök fölébredt a’ régi magyar katonai lélek. A’ dsidások közöl 4 halva maradt; a’ mieink közöl 2 lehelhuszár, és 2 békési kapott könnyű sebet. Nyereség: 4 felszerelt dsidás ló, kard, pisztoly, dsida, csákó. Vitéz harczosaink Keresztesig üzék a’ dsidásokat, de mivel ott mintegy 300 főnyi ellenséges gyalog volt felállítva, kénytelenek voltak az ütéssel felhagyni. Ápr. 13. és 14-én a’ várbeliek az új-aradi sánezra esti 9 órakor kezdék meg a’ tüzelést, melly minden fél órában egyet kettőt lőve majd 1. 4 óráig tartott. A’ mi tüzéreink illőleg válaszoltak. Ápr. 15-én éjjel mindkét részről erős ágyúzás volt; 16- kán, 17-kén mindkét fél néhány lövéssel megelégedett. 18-kán azonban mindkét részről erős ágyútüzelés volt. A’ vár mintegy 60—70 lövést tett, többnyire bombával ’s gránáttal, és mindazon irányban, merre Vécsey tábornok lakik. A’tábornok tőszomszédságában a’ bomba egy házat, közelében pedig többeket tetemesen megrongált. Mindez azt mutatja, hogy a’ várbeliek némelly árulók által igen jól tudják az itteni körülményeket, mit az is eléggé tanúsít, hogy Vécsey tábornok ápr. 19-én szózatot bocsátott ki, mellynek tartalma szerint azok, kik a’ várral jelek által közlekednek, ha tetten kapatnak, akasztófával bűntetteinek. Egyébiránt a’ császárnak e’ rabló fészke nem sokáig tarthatja magát Vécsey tábornok parancsnoksága alatt uj élet, uj lélek szállt mindenbe; a’ honvédek szorgalmatosan gyakoroltatnak; uj futó-árkok ásattak; uj telepek készíttettek; az uj-aradi részen Herr Ádám és Margitai mérnök, hadnagyok felügyelete alatt mintegy 400 ölnyi hosszú árok huzatolt, melly által a’ vár a’ bánságtól mintegy elmetszetett, ’s a’ közlekedés vele csaknem lehetetlenné tétetett. Vécsey a’ polgárság és katonaság bizodalmát teljes mértékben bírja, és én igen hiszem , hogy a’ szegedi és szolnoki napokat nem sokára a’ vár bevételével koszoruzandja. Apr. 21. A’husvét másodnapjára rendelt tábori isteni tisztelet a’ várbeliek nyugtalanító ágyúzása miatt meg nem tartathatván , ma 1. 9 órakor az uj-aradi mezőn tartatott meg. Az isteni tisztelet előtt és után a’ kiállított katonaság felett Vécsey tábornok a’ táborkar kíséretében szemlét tartott. Magyari Alajos tábori felügyelő lelkész által, Kornis József és Dudás János tábori lelkészek hozzájárultával az isteni tisztelet rövid szertartással végeztetett. Az egybesereglett nép és katonaság érzelmét Magyari Alajos felügyelő lelkész tolmácsolt. Végül nem lehet meg nem említenem, hogy az aradi védbizottmány a múlt héten tartott közgyűlésben Hajka elnök indítványára az országgyűlésnek és Kossuth Lajos kormányzóesnöknek köszönetszavazást határzott azért, hogy Magyarország teljes függetlenségét é s önállását, és az austriai ház száműzetését határozatilag kinyilatkoztaták. Az országgyűlés e’ határzatát Arad minden lelkes polgára rendkívüli örömmel fogadá. D. Középszolnok, Tasnád, april 20-án. April 16-ától 21-ig volt gyűléseinket, úgy, a’ tárgyaltak, mint a’ tárgyalás szelleme érdekesitik. E’ gyűlést, a’ nagyszerűbb tárgyakban, higgadt, komoly, a’ kevésbé pontosobban kedélyes fesztelenebb tanácskozás, ’s Középszolok jövőjére nézve szép reményeket gerjesztő egyetértés jellemzik. Történetéből csak a’ közérdekűeket említem. Értesültünk, hogy a’ volt urbéresi birtokoknak, a’megyénket visszakapcsoló királyi biztossági szabályzat tág értelmezésével visszaszerzésökre többfelöl történik kísérlet, és a’ vágy, ezen hamis elv nyomán, ,va’ mi adó alap nem volt, mind majorság föld „minél előbb úrbériséget csempészni a’ majorsági birtok tilalmasába, ’s mondván, „vagy szolgálsz a’ nemes telekért , vagy utczára dobatol“ ezen kényszerű ez vagy az által, az úrbéri viszonyokat visszaidézni, már fenyegető ellenhatásokat idézett elő. Úgy a’ jelen volt kormánybiztos, mint a’ bizottmányi tagok figyelmét főkép ez úgy foglalkodtatá. Aggódtunk, mert emlékeztünk, mennyi áldozat kellett csak némileg is megbizonyitni a’ népnek, hogy az urbériség eltörlése , a’ nemesség testvéries áldozata, nem a’ császár álta részekre adott, de a’ nemesség által évek ólta sikkasztott kegy, mert emlékeztünk, hogy kitartó öntagadásunk egész özöne által, alig valánk képesek népünkbe óltani a’ hitet, hogy érdekünk az övével egyez, ’s most midőn testvéreink ezrei sírján át, e tömérdek erőfeszítés gyümölcsét szedendők, a’ népet hazája nemzetisége eszméjének öntudatára elvezetve, vívni, vagy halni ezekért ki a’ harcz térre magunk mellé állítani sikerült; most a’ haza érdekét zsebünk érdekébe fulasztva, annyi áldozata, szenvedése jutalmáúl, őket ki az utczára dobni, annyit tenne, mint kiöntött vérünk özönének drága gyümölcsét, a’nép rokonszenvét, magunktól, ’s az ügytől mellyért küzdünk, vissza idézhetlenül elidegeníteni. A’ zsarnokság forradalmat, a’ forradalom futólagos zsarnokságot szülhet; de a’ forradalomnak, a’ szabadság ezen elvének maga ellen a’ lázadás idétlenét szülni nem szabad; mert elvesznénk a’nézeteket osztva, kormánybiztos úr, épen egy rendelet vala kiküldendő, melly a’ volt úrbéreseket jelen birtokukban , a’ curiákat , kivévén, a’ törvény későbbi intézkedéséig meghagyatni rendelte volna, midőn érkezett Csányi teljhatalmú kormánybiztos urnak egy más rendelete, a’ földesúr, és úrbéres közti, irás, vagy szóbeli szerződések, ’s a’majorsági földek épen hagyatását rendelő. ’S ez Erdélyre nézve, hol a’ teljesenfosztott földes urak, és a’ fosztók közt kellett a’ jogviszonyt viszszaállitani, czélszerű is, de nálunk illy erőszakos rablások alig történtek, a’ nép azt birja, miben a’ 1848-ik törvény taálta, ’s az ez által okozott első rövid örömmámor közti kevés visszaélés birtokába adott, nálunk a’ nép már egy év óta törvényes békés birtokos, az első foglalások jelentéktelen gyümölcsét az állomány által bizonnyal kárpótlandót, elvenni a’ politica nem tanácsolja. A’ kettő közti különbség , hogy Csányi a’ jog, Décsei mostani viszonyaink közt a’ politica szempontját tette elsőnek. Décsei nyilatkozata után , melly szerint, ez ügyben kormányunk intézkedése épen várandó, a’ volt földesúr, és úrbéres közti követlésekbeni tiszti eljárást 15 napig kormányunknak ez érdekben jelen viszonyainkról szükségelt rendelete megérkezésének reményében megszüntettük. Kormánybiztosunk meghozta a’ nagy újságot, hogy a’ dynastiától megkülönöztünk. Nem hiányzott aggodalom, hogy a’ nép nincs erre megérve, hogy előítélete a’ habsburgi ház mellett, nagy; én azt hiszem, mit Benthám, „hogy a’ nép előítélete gyakrabban szóljál ürügyül, mint indokul. Ez a’ hatalmasok, és csökönyösök ostobaságának alkalmas útlevele, a’ nép éretlensége, kislelküségök, ’s hanyagságuk kedvencz tárnoka, mig a’valódi indokok azon előítéletek, mellyektöl ők magok nem tudnak szabadulni , a’ nép neve, ellenségei igazolására hamisított aláírás. Közérdekű volt még mozgó nemzetőrségünk rendszerezése, 400-at akarunk állítani, a’ zsibói pont folytonos őrzésére; 6000-ből most a’ törvény rendelte kellékeket bírókra szorítva, 2700-ra szállított megyei nemzetőreink kevés kezekre szorult közgazdászatunkat ápolandók, közben helyi szolgálatokat is tenni köteleztetvén. Némellyek a’ 2700 emberrel akarák kiállíttatni, mind a’ 400 mozgó nemzetőrt. E’ szerint minden hat nemzetőrnek, egye kellene önköltségén állíttatni. De a’ nemzetőrségnek, e’ mozgó csapattal semmi köze. Más ennek, más annak rendeltetése, az elsőnek a’ harczra kimenni nem hivatása, bár ha szükség leend, segélyeket mint eddig is, igénybe veendjük, a’ 2-dik rendes katona lesz, esztendeig, vagy harcz végéig; ezek nem annyira a’ nemzetőröket, a’ magok védelmére nálunknál képesbeket, mint minket védendenek. — Tehát a’ kiállítás költségeiben az egész megyének részesülni kell. — Bizonyosan a’ mozgó csapatok állítását illető kormányi rendelet is ezt nemcsak a’ nemzetőrök, de az egész megye kötelességévé teszi. Aztán szinte minden 6 szegény embert kötelezni 2—300 ftot kiadni annyi személyes szolgálat után valóságos kegyetlenség lenne. De ebben még határozat nem történt, ’s biztosság küldetett ki tervelni. A’ felöltöztetés egészen a’ nem nemzetörködött, de féktelenkedett megyei oláh községeket illetendi. — Ez igazságos. De nemzetőreinken ne kegyetlenkedjünk, mert a’ közjó oltára épen úgy nem kíván kegyetlen áldozatokat, mint az Istenségé. A’ közigazgatási hivatalok országos szabályzásáig Közép-Szolnokban, az orvosi személyzet, önhibáján kívül, koronkint nem változtathatnak nyilváníttatott. Egy szót önigazolásomra. A’ közelebbi közép-szolnoki tudósításnak e’ lap tisztelt szerkezteje által megcsillagozott pontját, melly szerint azt nem érti, ki kell jelentenem: úgy mint nyomtatva van, én sem értem. Letisztázási hibából, az ,azonban 4 helyett, mellyel teljes értelme van „ez okból“ íratott, melly az egész mondatot érthetetleniti. Erdélyből, april 15-ről. (Naplótöredék.) Visszaemlékezem a’ múlt év két irtózatos hónapjára, melly alatt veszve volt Erdély, ’s minden szabadelvüsége, a’ véghatárra, háromszék,rónájának szűk körébe volt szorulva a’ zsarnokság bérenczei által. Ott voltam én is a’ bujdosók között, mig Puchner engem Wardenerrel Kolozsvárott kerestetett, ’s ámbár büszkeségem az, hogy a’ reactio bérenczei előtt üldüzet tárgya lehettem, jól esik, hogy a’ sötét despotismus bitófája elöl, a’ nemzet erős karja megszabadított, letörve Erdély rablánczait. Keserű emlékezeteimtől ’s a’ szabadság érzetének örömétől hevülve, a’ hála és kegyelete’ nyílt óráját neked szentelem, Magyarország; neked ’s azon édes emlékezet örömének, hogy az unió eszméje, melly nekem gyermeknek ’s serdült ifjúnak mint szintén férfinak, szivemet bevitette, megtartá, megszabadító hazámat. Nem csüggedtem a’ vésznek napjaiban, mosolyogtam, midőn a’ reactio Erdélyt magáénak mondotta, mindig hittem és hallottam, hogy hazánk szögletébe szorítva is, rövid időn hallani 339