Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-08 / 74. szám
700 : HPK. Hálás köszönettel tudatják, hogy alsó-vadászi ref. lelkész Kiriszi Mihály a’ pákozdi, debelbácsi és fejértemplomi szerencsétlenek számára hívei között, és az alsóvadászi Tolt ’s már a’ többi polgárokkal egyesült nemes közönségétől gyűjtött 20 p.irtokat küldött be, mellyek az érdekelteknek azonnal elküldettek. Kelt Debreczenben april. 7-én 1849. Az országos rendőrség. NEMZETI GYŰLÉS. Előleges közlés a’ képviselőház april. 7 - ki üléséről. A’ honvédelmi bizottmány előterjesztette a’ kormányelnök, Görgei és Perczel tábornok urak jelentéseit, a’ legújabban nyert nagyszerű győzelmekről, miket a’ ház nemcsak a’ leghazafiasbb öröm, — de egyszersmind a’ legméltánylébb hálaérzettel fogadott; megnyugodván a’ kormányelnök urnak intézkedéseiben, a’ győztes seregeknek és dicső vezéreiknek méltó elismerést szavazott ’s ezt tudtokra adatni elhatározd, olly kijelentéssel, miszerint ügyes vezéreink ’s lelkes honvédőink kitűnő lelkesedését, ’s növekedő érdemeit kellőleg jutalmazni el nem mulasztandja az ellenségeitől megszabadított édes haza 148-ik ülés a’ felsőházban, április 3-án d. e. 11. órakor. Elnök b. Perényi Zsigmond. Elnök: Miután Szentiványi Károly, gömöri főispán úr, az elmehetésre engedelmet kapott, a’ magyari hivatal rendes tagjai közül sem lévén jelen senki, helyettes jegyzőül felkérem b. ifj. Majthényi urat, anelt vitassék az utóbbi ülés jegyzőkönyvét felolvasni. (A’ jegyzőkönyv hitelesítése után.) Elnök: A’ képviselőház több iratokat küldött át,azok fognak felolvastatok Olvastatik Bem tábornok Sieben bevételével küldött hivatalos jelentése, úgyszinte ennek következtében Bem tábornokhoz intézett kormányelnöki rendelet, ’van ezekre tett alsóházi határozat. (Lásd Közlöny 59-ik száma alatt). E nök ! Ez ugyan már pont liaaimum küldetett, mert a’ mint tudom, hadügyminister úr tulajdonsegédje által küldötte meg a’ nemzet ez iránti határozatát Bem tábornoknak, úgyszinte a’ kitüntető érdemrendjeit é s altábornagggyá kinevezési diplomáját , mindamellett azt tartom, a’ tisztelt felsőház kész örömmel egyezik mind azokba, ha magáévá fogadja az alsóház határozatát ’a tetteit. (Közhelyesség) Van szerencsém jelenteni a’ 1. háznak, hogy a’ kiküldetést kapott felsőházi tagok névsorában Madocsányi és Szentiványi Ödön neveiben nem foglaltatván (Madocsányi benne van); tehát szentiványi Ödön nevét oda aoroztatni szükségesnek látnám. (Helyes) Jelentem továbbá, hogy Eszterházi József jelentette magát előttem ’s néhány napra engedelmet kért az eltávozhatásra, miután katona testvérje igen sulyoa betegségbe esett, *• beteg testvérjét a’ jelen körülmények közt még egyszer megláthassa. (Helyes) Hasonló kéréssel járói most időik Vessalényi Farkas a’ 1. felsőházhoz, hogy a’ mennyiben már hat hónapja kijött Erdélyből, családját, gyermekeit, ’a unokáját azóta nem látta, engedelmet kér az eltávozhatásra. Josipovich Antal: Miután a’felsőház itt Debreczenben egybeült, és miután a’ felsőház elhatározta, hogy érvényes határozathozható a húsz tag jelenlétével történhető csak, én azt tartom, hogy ha mi mindenkinek, a’ ki csak az oltározhatásra engedelmet kér, megadjuk az engedelmet, könnyen azon állapotba juthatunk, hogy tanácskozni ugyan foghatunk, de érvényesen nem határozhatunk. Mi a’ most anatitus báró urat illeti: minthogy különben is tudhatja, minő gyanúsítás alatt, állott azt hiszem , hogy maga mint becsületes haul nem is menne oda, hol most seregeink győzedelmesen nyomulnak mindenütt előre, ’s a’ jelen körülmények között mind családja, mind javai tökéletes biztosságban lehetnek. Ismételve mondom tehát, hogy ha a’ I. báró úr meg akarja mutatni igaz hazavilágát és az eddigi gyanúsítás bélyegét le akarja magáról mosni, ne menjen el. Id. b. Vesselányi Farka»: Én, mikor a’ I. ház tagjai Pestről ide átjöttek, az előtt már két hónappal itt voltam Debreczenben , ’s azóta folyvást itt vagyok. "Miként viseltem magamat , nem illik megmondanom, de tudhatja az egész város. Én házam népét hat hónap óta nem láttam. Ők Kolosvárt az oláh mozgalmak minden iszonyait kiszenvedték — mondom, feleségemet , gyermekemet, unokámat hat hónap óta nem láttam, birtokaimról September óta mit nem tudok, mi történt velek. Mindezeket meggondolva, de főkép azért bátorkodtam eltávozhatásomra engedelmet kérni a’ háztól, hogy feleségem, gyermekem ’s unokám többé az ottan Volt szinte történhető rettenetes viszontagságoknak kitéve ne legyenek, őket mindenestől ide Magyarországra hozhassam. Igaz az, t. főispán úr, hogy én gyanusittattam, még pedig a’ mint tudom, a’ magyar lapok legigazabbikában a’ Martin* 15-ki lapban, le is tartóztattak , de én ártatlan voltam. October 31-kén kaptam a’ kormánybiztosi levelet az ide jövetelre, ’s én már novembe 3-kán itt voltam, ez alatt ártatlanságom kiviláglott; de nem is tudom, hogy mi terhelhetne egy faluban élő embert, a’ ki senkivel nem társalkodik; kivált ha tekintetbe vétetik még az is, hogy az én jószágaimban mindamellett, hogy nemcsak magyar de oláh népfaj is lakik, a’ legnagyobb csendesség uralkodott. Azt gondolom tehát, hog ha a’ 1. felsőház engem azért nem akar elereszteni, mert a’ bujtogató néptől meg akar kímélni, köszönettel tartozom ugyan irántami barátságukért, de hogy én bujtogatni nem fogok, azt eddigi magamviselete eléggé bizonyítani fogja. Arra való nézve ismétlem alázatos kérésemet a’ felső házhoz, méltóztassanak engem családomhoz elbocsátani, hogy azon irtózatos körülményekből , mellyeket ők Kolozsvárt kénytelenek voltak kiáltani, megmentve, biztosságba helyeztessem őket, ide Magyarországra való kihozásuk által; mihelyt ott dolgaimat elintézendem, azonnal visszajövök, ’s valamint mondom, talán legelső voltam itt e’ ház tagjai közül Debreczenben, úgy biztosan mondhatom, ott nem fogok mulatni. Eszterházi Mihály: Méltóságod beszédének politikus tárgyrészletét a gyanúsítást mellőzve, miután itt csak eltávozási szándékának kijelentéséről van szó, azt tartom, hogy bár senki kétségbe vonni nem kívánja, miszerint hazafiaságát akarja bebizonyítani, de azt csak az által bizonyítja be legjobban, ha itt Debreczenben marad. Mi azt illeti, hogy családjától távol van, elzárva van, hiszen mi is ugyanazon helyheztetésben vagyunk. Én családomtól, ha csak elzárva lennék, megvallom , nyugodtan volnék, de szerencsétlenségemhez még az járul, hogy családom, neveletlen gyermekeim az ellenség kezében vannak, mégis eszembe sem jut az elmenetel, mert látom, hogy elsőbb a’ haza iránti kötelesség a’ mit tenni kell, ’s itt a’ legjobb mező arra, hogy hazafiai kötelességének eleget tegyen. Méltóztassék tehát itt maradni a’ t. báró úr, itt hazafiaságát leginkább bebizonyíthatja. Újházi László: Az eltávozhatási engedelmet, azt hiszem , tisztán jogi szempontból lehet tekinteni. Előttem nem áll más ok az eltávozhatásra, mint egyedül kormányi kiküldetés, vagy ha betegség által akadályoztatik. Az, hogy valakinek házi, gazdasági körülményei szenvednek, előttem nem elegendő ok, mert abban mindenki közülünk szenved, ’s a’ polgári kötelességek fokozatán mindig először áll a’ közkötelesség, aztán a’ magán viszonyok. Ennélfogva vélekedésem szerint olly törvényes okok itt fen nem forogván, mellynél fogva az eltávozhatásra engedetem adathatnék, azt gondolom, azt meg kell tagadni. Beöthy Ödön: Távolról sem kételkedem az igen tisztelt báró úr a’ tekintetbeni szavaiban, hogy mind azon gyanúsítások, mellyek személye irányában hírlapok utján, itt is, amott is felmerültek — mind nem igazak és nem valósultak. De engedelmet kérek, ennek a’ tárgynak megbirálása nem a’ felsőház teendői közé tartozik. Ha jól vagyok értesülve, az igen tisztelt báró úrnak az itteni napolása egyenesen a’ honvédelmi bizottmánynak rendeletéből, előbb pedig, ha jól emlékezem, talán biztosi rendelet nyomán mintegy felvigyázás alá tétetett. Ha tehát e’ tekintetben a’ honvédekul bizottmány vagy a’ rendőrség azt nyilván tja, hogy a’ t. báróra nézve a’ felügyelés tökéletesen megszűnt, akkor más kérdés áll elő, ’s itt a’ háznak ekkor jogában áll, az eltávoztatási engedelmet kimondani, vagy megtagadni. De míg e’ tekintetben a’ ház tisztában nincs t. i. hogy a’ rendőri felügyelet a’ t. báróra nézve tettlegesen megszűnt, addig, a’ nélkül, hogy szerepet ne cseréljen a’ ház, ’s ollyat melly teendői közé nem tartozik ne tegyen, az eltávozhatásra engedelmet egyátalában nem adhat. És én feltéve, ’s mégis engedve , hogy a’ rendőri felügyelet e' tekintetben tökéletesen megszűnt, és mindaz, mit az előttem szólt báró úr e’ tekintetben említett, úgy van — mert megvallom a’ szegérezést, melly itt és amott is egyes emberek irányában létetik, akár hírlapok utján, akár másként, még tökéletesen szent írásnak nem tartom, ’s legkevésbé nem kívánok belé is ereszkedni, sőt sokkal többet teszek fel erélyességéről, mint sem hogy az e’féle téren, mellyen különben is koszorúkat aratni nagyon bajos, de az események fordultával mindenesetre reánézve is gyászos lehetne; de a’ felhozott okok a’ jelen körülmények között talán nem egészen állanak. Azt is tudom, hogy ha egy család, melly a’ maga számrétegének minden részletében együtt van ’s összejő, mindenesetre olly ünnep, melyre kinek kinek sovárog lelke, de azt is tudom az ottani eseményekből, hogy azok, a’ kik Erdélyben maradtak, a’ legborzasztóbb szorongattatásoknak voltak nemcsak kitéve, hanem nagy részben meg is szenvedtek, de az efeléktöl ez időszerént félni egyátalában nincs mit. És megvallom, hogy valamint férfinak, kinek jogi ’s házi kötelességei vannak, felette tökéletesen rendelkezhetik — az otthonlét vagy nemlét semmi különös benyomást nem tesz, úgy azt hiszem, hogy ha minden túl a’ király hágómegyén a’ maga családját lassanként onnan kihozza, kétes sejtelmet állít elő, vallyon nem merülnek-e fel olly körülmények, mellyek újra gyászos eseményeket szülhetnek. — Én tehát tisztán azon szempontból indulok ki, valamint érzem, hogy a’ hazavágy mindenkinek kebelében igen tisztán emelkedhetik fel, mert magam is érzettem súlyát, midőn hat hónapig voltam a’ táborban — de mindig onnan indultam ki, hogy a’ haza parancsol ’s ez mindenek felett a’ legelső teendő és nem azt kell szem előtt tartani, mit érez az ember, mint családfő, hanem mit érez mint honpolgár. Miután igy állanak a’ dolgok, 's a’ t. ház ha minden egyes tag elmehetése iránt olly könnyen fog rendelkezni, ismét azon kellemetlen helyzetbe fogunk jutni , hogy magunkkal következetesek nem leszünk, mert midőn a’ képviselőházat felhívtuk vagy is kijelentettük , hogy mi mint constituált hatalom megkívánjuk hogy minden határozatáé’hoz hozzájárultával nyerhessen eredményt, ’s most is Szentiványi Károly, Madocsányi, Szentiványi Ödön és Eszterházinak megadjuk az eltávoztatási engedelmet mondom, azon állapotba jutunk, hogy határozatunkat önmagunk rontjuk meg, mert a’ most 27 tagból állt felsőházi tagoknak egyenként engedelmet adogatva, ha az érvényes határozathozatalra megkívántató 20 tag jelen nem lesz, összeülni igen, de határozni nem tudunk. Nem felsőházi kérdés tehát ez, mint már említettem, hanem egyenesen rendőri kérdés, ’s a’ rendőrséghez tartozik, valljon elmehet-e a’ tisztelt báró vagy nem! ? ’s felfogásom szerint akár azon szempontból induljak ki, hogy hatását jónak, üdvösnek nem találom, akár családi állapotát tekintsem, egyátalában nem látom a’ t. báró urat azon helyheztetésben, bármennyire tiszteljem is vonzalmát, hogy részére a’ jelen körülmények között az engedelemadás eltávozhatására megadathatnék. (Maradjon itt.) Elnök: A’többség, úgy látom, azon véleményben van, hogy a’ jelen körülmények között az engedelem meg nem adatik. Van még itt egy az alsóháztól ide átküldött irat felolvasni való. Olvastatik a’ képviselőház martius 20-n kelt 907. szám alatti határozata. Elnök: Osztja a’ 1. ház ezen politikát ? (Igen !) Beöthy Ödön:Mi az ezen határozatban foglalt főbb pontot érdekli, a’ hírlapokból tudjuk, miszerint a’ szász földön a’ vésztörvény életbeléptetése Csányi t. h. országos biztos által már meg is történt; a’ többi pontok pedig mind ollyanok, mellyek elfogadhatók. ’S egyéb észrevételem az egészre nincs is, csak hogy mi hozzánk természetesen kissé későn érkezett. Elnök: A’ 1. főispán ur minapi interpellatioja következtében küldetett át. B. Jósika Miklós: Azóta már sok megtörtént,Brassó bevétetett, a’ muszkák kikergettettek Erdélyből, közülök foglyok is maradtak többen ’sat. Egyébiránt ezen határozat, mint már előttem szólt főispán úr megemlítette, Csányi kormánybiztos úr által foganatba is vétetett. Az orosz foglyok, úgy tudom, nem is igen sokan vannak, kik kicseréltetni nem igen, hanem alkalmasint be fognak záratni. Elnök: Ezúttal több foglalatosságunk nem lévén, az ülést eloszlatom. Ülés vége 12 órakor. CXXXVII-dik ülés a’ képviselőházban ápril 3- kán d. e. 10 ór. Elnök: Almássy Pál. Elnök: Az ülés megnyílt, a’jegyzőkönyv fog felolvastatni. A’ jegyzőkönyv szerkezetére. Besze János : A mennyire sebes olvasás után egy hallásra felfogtam a’ jegyzőkönyvet, úgy veszem észre, abban az van, hogy inkább mi legitimáljuk magunkat, mintsem hogy roszalnók a’ történteket, vagy hogy azokat megvetve mellőznők. Ez egész igen szelíd modorban lévén előadva, nem tartom a’ szerkezetet elfogadhatónak. (Halljuk még egyszer.) Felolvastatott. B e sse: A’ végét kívánom mind kihagyatni. (Maradjon ki.) Elnök : Tehát méltóztatnak abban megnyugodni, hogy a’ bővebb indokolás kimaradjon? (Helyes.) Dedinszki József: Véleményem szerint a’ jegyzőkönyvnek illyen tartalma nem egyez meg a’ ház méltóságával, mert abban egyenes elmarasztalás foglaltatik; a’ ház pedig legfelebb azt mondhatja, hogy elrendeli valakinek sajtóperbe vételét; de, hogy mennyiben bűnös, a’ felett ítélni, a’ ház köréhez nem tartozik. (Tovább.) . Páfi János : A’ képviselő úrnak nem lehet igaza, nem is tudván a’ fenforgott kérdést megbírálni, miután a’ tegnapi ülésben jelen sem volt. Elnök: A’ felsöház alelnöke martius 28-tól a’ felsöháznak némelly határozatait küldi által, mellyeket szükséges a’ ház előtt felolvastatni. Irányi olvassa a’ felsöház határozatát, mellynél fogva a’ képviselőházat felszólítja, hogy határozatait a’ felsőházzal időnkint közölje. (Tudomásul.) Elnök: Mint a’ tisztelt háznak elnöke kötelességemet teljesitni fogom, ’s a’ mint a’ határozatok keletkeznek, jegyzőkönyvhitelesités után, által fogom küldeni mindazokat, mellyeket szokásban van általküldeni. Olvastatik a’ felsőház irata, mellyben beleegyezését jelenti a’ képviselőház határozataiba a) a’ tettleges katonai szolgálatot tevő országgyűlési tagok iránt; b) a’ 10 pengő ftos bankjegyek kibocsátása tárgyában. (Tudomásul.) Elnök: Ezek is tudomásul vétetnek. Most áttérünk a’napirendre, az igazoló bizottmány jelentésére. Horváth Boldizsár igazoló bizottmányi jegyző olvassa: „Az igazoló bizottmány 1849-dik évi martius 28-án tartott ülésének jegyzőkönyve. Időközben az országgyűlés székhelyén megjelent, ’s távolvolta igazolása végett a’bizottmány elé utalt Graeff József képviselő, beadott nyilatkozványában önigazolására következőket hoz fel: Midőn a’ múlt év napjaiban a’ gyászesemény, melly a’fővárost ellenséges kezekre juttatá, olly gyorsan mint váratlanul bekövetkezett, érezvén kettős kötelességét, mellyel mint képviselő a’ hazának, mint Pest város egyik főtisztviselője pedig városának tartozott, a’ kormány elnökétől volt utasítást kérendő az iránt: az összeütköző kötelességek közöl mellyiknek feleljen meg ? azonban a’dec. 31-ki éjjeli utósó ülés után a’már akkor eltávozott korm. elnököt nem találhatá. A’ főváros legnagyobb zavarban létezett ; kormány nem volt, ’s minden arra mutatott, mikép e’zavarban kellő intézkedések hiányoztak, vagy nem volt senki, ki azokat végrehajtsa. A’ később Pest városában megjelent Csányi László