Közlöny, 1849. május (93-119. szám)
1849-05-03 / 95. szám
I 351 megállapittatik, hogy mindazon elveket, illeieket a’kormányzó elnök a’ képviselőhöz irányában kifejtett, a’ ház maga saját elveinek tekinti, és mindazon viszonyokat, mellyek itt a’ kormányzó elnök által a’ ministerium és kormányzatra nézve előterjesztettek , a’ ház a’ maga tekintélyével helyesli. A’ levél ki fog nyomatni. Bethlen János: A’ jegyzőkönyvbe azt kívánom igtattatni, hogy a’ ház azokat határozattá emeli. Elnök: A’ mai ülés eredménye a’ felső házzal minél elfőbb közöltetni fog, azért a’ határozatot még a’ mai ülésben hitelesem lehetne. — /Szemere Bertalan ministertanácsi elnöke : Uraim! A’ ministtrrium semmi hosszú szóbeli programmal nem lép fel, nem lép fel pedig részint azért, mert a’ ministerek mindnyájan jelen nincsenek; nem másodszor azért, mrt nem akar mondani sem sokat, sem keveset. Programma szolgáljon az, hogy a’ ministeriumot a’ kormányzóelnök alakította, ki bírja a’ nemzet, bírja a’ ház, ’s bírja a' hadsereg bizalmát. Programmá szolgáljon az, hogy az országgyűlésbe csaknem mindmyájan az élet és cselekvés teréről léptünk be, hol alkalmunk volt ekeinket nem esik bevallani, hanem kévethetien szigorral gyakorolni is, nem a’ körülmények gyáva mert egezése, hanem a’ haza megmentésének szüksége szerint. (Tetszés. Éljenzés ) Programmal szolgáljon végre, az eveket illetőleg, múltúnk a’ jövőre nézve. Mi nem igénylünk magunknak olly erőt, hogy az az országos caosból, amllybe a’ háborúsodott, egy rendezet világa teremtsünk. Mi nem hisszük, hogy ennek ideje megérkezett; mi csak azt hisszük, hogy nincs a’ haza megmentésének műve bevégezve, és ha a’ haza szent területének földétől az utólsó ellenség is ki lenne irtva, hátra volna még megállapítani Európáhozi viszonyunkat, miután az ápril 14-ki határozat a’ dynastia ’s országközti kérdést európai kérdéssé tette. Ellenben igyekezetünk van, ’s elhatározott akaratunk van, a’ hazát megmenteni ; a’ munka eredményének biztosítékát önök támogatásában szemléljük. Hármat azonban szükségesnek látunk nyilvánítani Először a’ ministerium magát forradalmi kormánynak vallja be. (Zajosan kitörő tetszés. Tapsold?.) Épen azért nem irtózik semmi eszköztől, mi a’ haza megmentésére megkivántatik, semmitől, saját felelőssége alatt. (Éljenzés!) A’ mint a’ béke helyreáll, megszűnik forradalmi kormány lenni; mert rendkívüli szabályokhoz végszükség nélkül nyúlni, polgári bűn volna. (Helyeslés.) Másodszor: a’ministerium magát respublicai irányának vallja; (határtalan tetszés, éljenzés ’s tapsolás.) Minden törekvésnek ellene lesz, mi a’ monarchiára visszavezethetne; de ellene lesz minden respublicának is, melly a’ községi rendszer, családi élet, 's munkabiztosságon túl, a’ tulajdonjogon ’s ennek rovására alkottatnék. (Helyes.) Olly republicát akar, — ha isten megsegít, — melly inkább boldogítson, mint fényljék. — Harmadszor: a’ ministerium magát democratai irányúnak vallja. (zajos tetszés.) Democratai értelemben kiván és fog minden törvényeket formuláztatni. A’ népfelségnek elvét minden, de minden következményeiben elfogadja. (Hosszan tartó éljenzés.) A’ népszabadság rovására, melly minden hatalomnak örök kútfeje, kinek nem ád kezébe túlhatalmat, a’ mennyiben azt meggátolhatja ; és ha a’ kormányzó és országgyűlés közti helyzetből ily ilyesmit venné észre, elfogja hagyni helyét; ’s ha szükség az országgyűlést, ha szükség a’ kormányzat, és ha szükség a’ nemzetet fogja felébreszteni. (Tetszés, helyeslés.) Ezen alapelvek nyomán indulva, nem kérünk bizalmat, mert a’ bizalomnak önként kell származnia; de ha a’ ház bennünket bizalmával megajándékoz: tisztelettel, hódolattal elfogadjuk; kijelentvén, hogy mi csak a’ nemzet ’s ház akarata szerint tudunk ’s remélünk kormányozhatni; de kijelentvén egyszersmind azt is, hogy csak olly háznak kívánunk végrehajtó hatalma lenni, melly ház a’ democratia tiszta alapjaira rakja le határozatait. (Zajosan kitérő tetszés, a’ képviselők majd nem mindnyájan helybenhagyásul és felállással kijelentik. Minden oldalról hosszan tartó éljenzés.) Elnök^HSzen nyilatkozat olly közönséges tetszéssel fogadtatott, miként a’ ház nevében azt merem felelni ministerelnök úrnak, hogy a ház maga részéről is mindent el fog követni, hogy a’ mit előterjesztett, minél előbb testté váljék hazánk közboldogságára. Most pedig, hogy a’ képviselőház határozata annál hamarább jusson el a’ felsőházhoz, méltóztassanak a mai ülésről szóló jegyzőkönyvet meghallgatni ’ hitelesíteni. (Halljuk) Szacsvay jegyző olvassa a’ jegyzőkönyvet. Lónyai Menyhért: A jegyzőkönyv szerkezetére nézve, miután a tisztelt ház méltóztatott elhatározni, hogy a’ kormányzó elnök ur felolvasóit levele egészen a’ jegyzőkönyvbe igtattassék, ’s mi a’ ministerium és kormányzóelnök közti viszonyokra vonatkozik, azt határozatilag helybenhagyni méltóztatom, bátor vagyok azt indítványozni, hogy a’ jegyzőkönyvbe ne »z tétessék, mikép a’ képviselőház a’ kormányzóelnök levelében foglaltakat helyesli, hanem, hogy országos határozat erejére emeli. (Jól van, helyes.) Elnök: Tehát határozatképen fog a’ jegyzőkönyvbe iktattatni, ’s nincs egyéb hátra, mint a’ háznak határozatát végrehajtani. Egyébiránt e’ nagy napon több adókkal nem terhelem a’ házat, de ha méltóztatnak helybenhagyni, hát holnap 10 órára fogok ülést hirdetni, annyivel inkább, mert kormányzóelnök úr a’ vésztörvény magyarázatát különösen sürgeti. (Jól van, helyes.) Ezzel az ülés déli 12 órakor eloszlott. BELFÖLD, Kassa, ápril 27-én. Seregünk naponkint növekszik Dembinszky tábornok urat óhajtva várjuk, ’s örvendünk a’ pereznek, mellyben őt fővezérünknek vallhatjuk—vezessen ö bár hova bennünket, mindenütt és mindenkor meg fogjuk mutatni, hogy híven, és forrón szeretjük a’ hazát. Az ellenség elhúzódván Eperjesről, derék huszáraink ott vannak, ’s három mákvirággal ajándékozák meg a’ nemzetet, kik még meg nem értek a’ magyar szabadság fölfogására. Sóvár is a’ miénk. Délelőtt a’ megyeházánál nagy zajongás uralgott, Beniczky alezredes úr szónoklatára a’ kassai polgárok szivéről a’jégkéreg leolvadt. Most ünnepeljük az austriai dinatiátóli elszakadást: üljük a’ tort fölötte. A’ város ki van világítva. Az ifjúság fáklyás zenével keresi Beniczky alezredes urat, irántai tiszteletét ezzel is kimutatandó. A’ fáklyák világa között KOSSUTH LAJOS arczképét hordozzák körül. Tócső, (Máramarosban) április 19-én. Alig érkezett meg városunkba Besznák István, h'Z'iris lelkületű huszár őrnagy ki Debrecznböl jővén magával hozá a’80-ik száma „Közlönyt ’s benne azon örvendetes hirt, hogy april 14-én a’ nemzetgyűlés száműzte a’ Habsburgokat. Lelkészünk kezébe ragadva a’ „Közlönyt,“ futott és futottunk vele mi örülő sereg, az éppen együtt ült városi tanácshoz, — hol meleg szavakkal előadván hazánk jó jövendőjének vitéz hadseregünk győzedelmes elő nyomulása által , annyira lett biztosítását, hogy immár a’ nemzetgyűlés idején látta törvényhozásilag levetni nemzetünk nyakáról a’ zsarnok Habsburgház 3 százados igáját, fölhívta a’ tanácsot, ezen való méltó hazaüyi örömének ünnepélyes nyilvánítására. A’ nem tudományos bár de rendületlen hazafiakból álló tanács, és mi, néhány jelen volt polgárok, nem csak az előadó lelkész beszédének kitörő „éljen“ekkel való félbeszakítása és a’ hivatalos tudósításnak fennállva végig hallgatása által adtuk jelét határtalan örömünknek, hanem egyszersmind a’ lelkész indítványait egyhangúlag és egymásután elfogadván: 1- őt. Azonnal kitüzettünk 5 nemzeti zászlót, egyet a’ tanácshoz, négyet a’ torony ablakaira, hogy állatok az egész városi nép figyelmét felkeltsük. A’ lobogóknak legdíszesbbike a’ nemzetör seregé, leginkább tetszett a’ nézőknek. 2- ot. Dobolás által hirdettetünk kivilágítást, és népgyűlést estnek 8 órára a’ piaczra. — Lélek emelő volt látni és hallani a’ kis gyermekeket, kik őrseregi sorban kisérve a’ dobost, lépdeltek utánna, körül a’ városon, egy kapitány szerepet vivő kis pajtásuk vezetése alatt, ’s kik valahányszor a’ dobos fölolvasta hirdetményét, éles torokkal kiabálták: „Éljen Kossuth Lajos!!!“ így ártatlanok, igy, — tisztább kebel nem imádkozik hazánk megváltójáért mint a’tiétek, és ti is tisztább fiáért a’ magyar honnak soha sem fogtok imádkozni. Ezen hirdetéshez képest, estve, tengernép jelenlétében, a’ tanácsház ablakai alatt, melyek „Magyar függetlenség“ és „1849. április 14.“ transparentekkel diszlettek, mozsár és éljen dörgések közt fölolvastatott a’ nemzetgyűlés királykergető határozata, melly a’ nép százait örömében sírni indította, és a’ dolgot egészen értő közönség alakaira egy mindenfelé hallható „hála istennek“ez idézett. El oszolván a’ nép, városunk elöljárói 3 lámpást (szabadság, egyenlőség, testvériség) gyújtva illedelmes komolysággal járták körül a’ város utczáit, hogy az ágyban szenvedő beteg, ’s az erőtlen öreg se maradjon, mint itt mondani szokták a’ német száműzetésén való öröm nélkül. Főbb helyeken megállapodva, egyszerű de tiszta magyar érzés diktálta szavakkal kívántak állandóságot, a’ valahára eljött magyar szabadságnak, kiáltottak éljeneket Kossuthnak,’s ügyünk minden jó lelkű bajnokainak a’ martyr Battyányi Lajosnak, a’ vitéz hadseregnek, ’s bölcs vezéreinknek. Még itt nem végződött ünneplésünk. — Említett ref. lelkész, mit sem gondolva azzal, hogy két collégái közül egyik ismeretes pecsovics, a’ másiknak tetteiből pedig senki sem vehetné észre, hogy a’ nagy hazafi Popovics Bazil püspök jellegelt nyájának egyike, fölkereste őket és fölhívta azt tenni híveik közt, mit ő szándékozik magáéi közt, így lett hogy a’ népgyülési szónok kihirdette, mikép a’ következő napon mind a’ 3 templomban hála imák fognak tartatni. Képzelj jó olvasó egy minden kifogás feletti szorgalmas méhrajt, egy hires dolgozó sváb gazdát potentirázva, előtted áll a’ técsői példás munkásságu földmives nép; gondolj még hozzá egy tavaszi szántás idején sokszorosan becses szép meleg napot, a’ mi ilyen volt itt április 19-én és ítéld meg, nem tiszta hazafius szív örömével fogadta-e a’ nagy történet hírét azon nép, mellynek kicsinye nagya templomba sereglett, olly tömegben mint legnagyobb ünnepén, husvét első napján szokott, hálát adni a’ magyarok istenének visszaajándékozott szabadságunkért, és könyörögni a’ vészárjával borított haza békéjéért. Lelkem kiemelkedett földiségéből, és isten elébe lépésemet véltem belöl a’ref.templ. küszöbén,hol r. és g. cath. hivekkel is szaporult néptömeg már minden helyet elfoglalt. A’ választott ének, ’s az alkalmazott imádság minden várakozást kielégített. Zokogva énekelt és kényezve imádkozott a’ nép; kebleinkben az érzés hullámai túláradtak, olly jól esett éreznünk, tudnunk, hogy valahára szabadok vagyunk. Ilyen papot, és illyen népet a’ haza minden helységének, — és a’ magyar nép erős lesz mint a’ Sión. Borsod, Miskolc, april 25. A’ viszonlátás édes érzetét derite a’ kedélyekre , I. hó 16-án kezdetett megyei bizottmányunk. A’közelebb lefolyt 5 nehéz hónap alatt, a’ szikszói, tokaji, tornallyai és kápolnai ágyúzások moraja között, Borsod megye teremei nagyobb közönségnek meg nem nyittathattak, a’ közügyeket kevés tagokból álló honvédelmi választmányunk intézé. Tanulságdús napok voltak azok, lépünk, melly addig sem tartozott a’ legegyügyübbek közé, itten sokat okult. Miután a’ hadi mozgalmak fő árja e’ vidékről távolabbra hullámzott, a’ rendszerinti megyei bizottmány vévé át az igazgatás. Vay Lajos főispán elnökölt az ülésekben, kinek ritka szerénységgel párosult hazafisága, a’tűzprókát, mind a’harcztéren, mind polgári hivataloskodása körében szilárdul kiáltotta. Annál inkább sérti az illy jellem a’ zsarnokság embereinek szemeit. Erre mutat, hogy Páfi Móricz, a’ jegyzőkönyvből V. L.nak főispánná kineveztetését kitörölte irgalmatanul; magát pedig e’ szavakkal mutatá be: én vagyok a’ házmillló gr. Pálfi M. Milly bámulatos naivság — ha ugyan irónia nem akart lenni! De szóljunk a’ bizottmányi tanácskozás tárgyából. Legtöbb vitatkozást a’ kényszerítő körülmények szülte ideiglenes adózás ügye okozott. Ez a’ választmány által, csak a’ földbirtosokra tervetett, utóbbi betudás feltéte alatt; a’ földbirtokosokat ez sehogy sem elégité ki, úgy hogy a’ következő határozattal kelle őket megnyugtatni: „Az osztó igazsággal megt?egyező nem lévén az, hogy a’ közösen viselni kellető terhet, „az 1848. évi 9. t. ez által birtoka egy részétől elesett földmi— „velő ’s birtokos azon osztály viselje egyedül, melly a’ haza védelme ’s nemzetünk szent és igazságos ügye kivívásáért, vitéz „elszántsággal küzdő seregeinknek, annyi munka’s költségbe ’kerülő táplálékot nyújt, melly osztály úgy az ellenséges becsapások, mint ön seregünk hadjáratának legjobban ki lévén té„tetve, földje termékeinek a’ reájok fordított munka és szorgalom után, vajmi megérdemlett igazságos keresete szabad eladásában korlátoltatik, holott a’ kereskedő, iparos, kézműves „és mesterember, kik a’ háború nyomasztó körülményeinek „csekélyebb befolyása alatt állanak, a’már ezelöt is nyereséggel adott áruczikkeiket ötszörözött árra szökkentve, a’ mindenfelől zaklatott földmivelő és termesztő osztály kénytelen „áruit és közműveit, az általa meghatározott áron fizetni; ezen „szempontból indulva ki, igazságosnak és a’ felhívott törvénynyel megegyezőnek azt látjuk, hogy a’ haszonbérlő, kereskedő , iparos, kézműves és mesteremberek osztálya, ezen ideiglenes különben is a’ rendszeres országos kivetésben szinte „betudandó adó által megrovattassanak.“ ’stb. Tiszti karunkban több változások történtek, mellyeket tudomás végett a’ honvédelmi választmány bejelentett. Súlyos betegeskedése miatt kilépett id. Miklós Ferencz első alispán helyébe , alispán lett Gencsy László , másod alispán: Ragályi Károly; főszolgabirák : Elek László, ifj. Szepesy Ferencz; alszolgabirák: Vatay Bertalan , Kissel József, Ragályi István , az utóbbi az ifjúság legszebb idejében elhunyt Szepessy Kálmán helyébe, a’ többiek, az előléptetésekből eredt üres helyeket tölték be. Dominkovics Lajos házi főpénztárnok hivatalától búcsút vett, lemondása csak gyöngélkedő egéssége, ’s 24 év folytán közméltánylatot nyert szolgálatai iránti figyelemből fogadtatott el, más nem eléggé indokolt lemondások pedig, a’ honv. bizottmány rendelete értelmében visszautasíttattak. Mostanában követválasztásoknak kell e’ megyében lenni, minthogy Eötvös József és Ágoston József, az országgyűlés által követi helyeiket elhagyottaknak tekintettek, Vadnay Miksa pedig, mind évit tekintve, mind a’ jó ügyre nézve igen korán elhunyt. Vidékünk a’ hadjáratok poharából számos keserű cseppeket ürített. Székvárosunk két ízben volt az ellen által megszállva. Schulzig vezérlete alatt januárban, Ramberg alatt martiusban; mindkettő tetemes sarczot vetett a’ népre. Az utóbbi azon rögeszmével jött ide, hogy Dembinszky és Klapka itt vannak betegen elrejtve, e’ miatt még a’ minoriták kolostorának sírboltját is fölnyittatta, ’s az itteni katonai kórházak egyik felügyelőjét több napokig maltraitirozta. Schulzig a’ hódolatot szuronyokkal csikará ki, de felsőbb helyen ez nem ütötte meg a’ mértéket, midőn azonban azt később Ramberg a’ Vorschrifthez idomiitatni kívánta, tisztviselőink nem voltak föltalálhatók; ’s majd mikor ő a’ távozottak vagyonai földulásával, ’s uj tisztikar alakításával fenyegetőzését teljesítendő vala, akkor meg ő maga lön nem található ; mert egy ránk nézve igen á propos jött parancsot ’s embereit véletlen tova vonulásra kényszerité. Akadt egy pár ember e’ tájékon is , ki az ellen táborral elköltözött, mindkettő indigena e’ megyében , egyik e’ honban is. Szirmay gróf és Pallevicsini őrgróf birtokai az álladalom részére zár alá vétettek. — Seregeink e’ megyében ’s városban többször ’s huzamosabban időztek, melegebb rokonszenvvel, ’s szívesb fogadtatással alig találkoznak valahol. A jó hangulat fentartására ’s a’ csüggedezök élesztésére, jó hatású volt, a’ most is köztünk levő felső magyarországi kormánybiztosnak, Miskolcz egyik követének fárahatlan működése, ki e’ megye bizalmát rég óta bírja, ’s újabban még inkább kiérdemlé. UTÓ ADATOK AZ APR. 23-KI PODHERINGI CSATÁHOZ. Munkács ápr. 27-én 1849. A’ Podheringnél f. hó 23-án visszavert ellenség, mig mi netalán más vonalokon s mellékútakoni előbukkanását vártuk, nyaka szak idtában vonult ki az országból, ’s 25-én már túl volt a’ határon, magával vivén nagyszámú sebesültjeit, kik kötői b. Bubna ezredes 25-hén reggel épen a’ határon kiadá schwarzgelb páráját; ezen kívül voltak még egy őrnagy és két tiszt; a’ tüzérségtől egy százados és két főtüzér nehéz sebesültek ’s 46 közember; a’ generálnak báró Barkónak egy szép angol kurta farkú lova alóla kilövetvén az Í