Közlöny, 1849. május (93-119. szám)

1849-05-03 / 95. szám

I 351 megállapittatik, hogy mindazon elveket, illei­eket a’kormány­zó elnök a’ képviselőhöz irányában kifejtett, a’ ház maga saját elveinek tekinti, és mindazon viszonyokat, mellyek itt a’ kor­mányzó elnök által a’ ministerium és kormányzatra nézve elő­terjesztettek , a’ ház a’ maga tekintélyével helyesli. A’ levél ki fog nyomatni. Bethlen János: A’ jegyzőkönyvbe azt kívánom igtat­­tatni, hogy a’ ház azokat határozattá emeli. Elnök: A’ mai ülés eredménye a’ felső házzal minél e­­lfőbb közöltet­ni fog, azért a’ határozatot még a’ mai ülésben hi­telesem lehetne. — /Szemere Bertalan ministertanácsi elnöke : Uraim! A’ ministtrrium­ semmi hosszú szóbeli programmal­ nem lép fel, nem lép fel pedig részint azért, mert a’ ministerek mindnyájan jelen nincsenek; nem másodszor azért, m­rt nem akar mondani sem sokat, sem keveset. Programma­ szolgáljon az, hogy a’ ministeriumot a’ kor­mányzóelnök alakította, ki bírja a’ nemzet, bírja a’ ház, ’s bírja a' hadsereg bizalmát. Programmá­ szolgáljon az, hogy az országgyűlésbe csaknem mindmyájan az élet és cselekvés te­réről léptünk be, hol alkalmunk volt ekeinket nem esik be­vallani, hanem kévetheti­en szigorral gyakorolni is, nem a’ körül­mények gyáva mert egezése, hanem a’ haza megmentésé­nek szüksége szerint. (Tetszés. Éljenzés ) Pro­gra­mmal szol­gáljon végre, az e­veket illetőleg, múltúnk a’ jövőre nézve. Mi nem igénylünk magunknak olly erőt, hogy az az or­szágos c­aosból, amllybe a’ háború­sodott, egy rendezet világa teremtsünk. Mi nem hisszük, hogy ennek ideje megér­kezett; mi csak azt hisszük, hogy nincs a’ haza megmentésének műve bevégezve, és ha a’ haza szent területének földétől az utólsó ellenség is ki lenne irtva, hátra volna még megállapítani Európáhozi viszony­unkat, miután az ápril 14-ki határozat a’ dynastia ’s országközti kérdést európai kérdéssé tette. Ellenben igyekezetünk van, ’s elhatározott akaratunk van, a’ hazát meg­menteni ; a’ munka eredményének biztosítékát önök támogatá­sában szemléljük. Hármat azonban szükségesnek látunk nyilvánítani Először a’ ministerium magát forradalmi kormánynak vallja be. (Zajosan kitörő tetszés. Tapsold?.) Épen azért nem irtózik semmi eszköztől, mi a’ haza megmentésére megkivánta­­tik, s­e­m­m­i­t­ő­l, saját felelőssége alatt. (Éljenzés!) A’ mint a’ béke helyreáll, megszűnik forradalmi kormány lenni; mert rend­­kívüli szabályokhoz végszükség nélkül nyúlni, polgári bűn vol­na. (Helyeslés.) Másodszor: a’ministerium magát res­­publicai irányának vallja; (határtalan tetszés, él­jenzés ’s tapsolás.) Minden törekvésnek ellene lesz, mi a’ monarchiára visszavezethetne; de ellene lesz minden respu­­blicának is, melly a’ községi rendszer, családi élet, 's munka­­biztosságon túl, a’ tulajdonjogon ’s ennek rovására alkottatnék. (Helyes.) Olly republicát akar, — ha isten megsegít, — melly inkább boldogítson, mint fényljék. — Harmadszor: a’ minis­te­­rium magát democratai irányúnak vallja. (zajos tetszés.) Democratai értelemben kiván és fog minden törvénye­ket formuláztatni. A’ népfelségnek elvét minden, d­e minden következményeiben elfogadja. (Hosszan tartó éljenzés.) A’ nép­­szabadság rovására, melly minden hatalomnak örök kútfeje, kinek nem ád kezébe túlhatalmat, a’ mennyiben azt meggátol­hatja ; és ha a’ kormányzó és országgyűlés közti helyzetből ily i­lyesmit venné észre, elfogja hagyni helyét; ’s ha szükség az országgyűlést, ha szükség a’ kormányzat, és ha szükség a’ nem­zetet fogja felébreszteni. (Tetszés, helyeslés.) Ezen alapelvek nyomán indulva, nem kérünk bizalmat, mert a’ bizalomnak önként kell származnia; de ha a’ ház bennün­ket bizalmával megajándékoz: tisztelettel, hódolattal elfogadjuk; kijelentvén, hogy mi csak a’ nemzet ’s ház akarata szerint tu­dunk ’s remélünk kormányozhatni; de kijelentvén egyszersmind azt is, hogy csak olly háznak kívánunk végrehajtó hatalma len­ni, melly ház a’ democratia tiszta alapjaira rakja le határozatait. (Zajosan kitérő tetszés, a’ képviselők majd nem mindnyájan helybenhagyásul és felállással kijelentik. Minden oldalról hosszan tartó éljenzés.) El­n­ö­k^HSzen nyilatkozat olly közönséges tetszéssel fo­gadtatott, miként a’ ház nevében azt merem felelni ministerel­­nök úrnak, hogy a ház maga részéről is mindent el fog követni, hogy a’ mit előterjesztett, minél előbb testté váljék hazánk köz­boldogságára. Most pedig, hogy a’ képviselő­ház határozata an­nál hamarább jusson el a’ felsőházhoz, méltóztassanak a mai ülésről szóló jegyzőkönyvet meghallgatni ’­ hitelesíteni. (Halljuk) Szacsvay jegyző olvassa a’ jegyzőkönyvet. Lónyai Menyhért: A jegyzőkönyv szerkezetére nézve, miután a tisztelt ház méltóztatott elhatározni, hogy a’ kormányzó elnök ur felolvasóit levele egészen a’ jegyzőkönyvbe igtattassék, ’s mi a’ ministerium és kormányzóelnök közti vi­szonyokra vonatkozik, azt határozatilag helybenhagyni méltóz­­tato­m, bátor vagyok azt indítványozni, hogy a’ jegyzőkönyvbe ne »z tétessék, mikép a’ képviselőház a’ kormányzóelnök leve­lében foglaltakat helyesli, hanem, hogy országos határozat ere­jére emeli. (Jól van, helyes.) Elnök: Tehát határozatképen fog a’ jegyzőkönyvbe ik­­tattatni, ’s nincs egyéb hátra, mint a’ háznak határozatát végre­hajtani. Egyébiránt e’ nagy napon több ad­ókkal nem terhelem a’ házat, de ha m­éltóztatn­ak helybenhagyni, hát holnap 10 órá­ra fogok ülést hirdetni, annyivel inkább, mert kormányzóelnök úr a’ vésztörvény magyarázatát különösen sürgeti. (Jól van, helyes.) Ezzel az ülés déli 12 órakor eloszlott. BELFÖLD, Kassa, ápril 27-én. Seregünk naponkint növekszik Dem­binszky tábornok urat óhajtva várjuk, ’s örvendünk a’ pereznek, mellyben őt fővezérünknek vallhatjuk­—vezessen ö bár hova benn­ünket, mindenütt és mindenkor meg fogjuk mutatni, hogy híven, és forrón szeretjük a’ hazát. Az ellenség elhúzódván Eperjesről, derék huszáraink ott vannak, ’s három mákvirággal ajándékozák meg a’ nemzetet, kik még meg nem értek a’ ma­gyar szabadság fölfogására. Sóvár is a’ miénk. Délelőtt a’ me­gyeházánál nagy zajongás uralgott, Beniczky alezredes úr szó­noklatára a’ kassai polgárok szivéről a’jégkéreg leolvadt. Most ünnepeljük az austriai dina­tiátóli elszakadást: üljük a’ tort fö­lötte. A’ város ki van világítva. Az ifjúság fáklyás zenével ke­resi Beniczky alezredes urat, irántai tiszteletét ezzel is kimu­tatandó. A’ fáklyák világa között KOSSUTH LAJOS arczképét hordozzák körül. Tó­cső, (Máramarosban) április 19-én. Alig érkezett meg városunkba Besznák István, h­'Z'iris lelkületű huszár őr­nagy ki Debrecz­nböl jővén magával hozá a’80-ik száma „Köz­lönyt ’s benne azon örvendetes hirt, hogy april 14-én a’ nem­­zet­gyűlés száműzte a’ Habsburgokat. Lelkészünk kezébe ragad­va a’ „Közlönyt,“ futott és futottunk vele mi örülő sereg, az éppen együtt ült városi tanácshoz, — hol meleg szavakkal elő­adván hazánk jó jövendőjének vitéz hadseregünk győzedelmes elő nyomulása által , annyira lett biztosítását, hogy immár a’ nemzetgyűlés idején látta törvényhozásilag levetni nemzetünk nyakáról a’ zsarnok Habsburgház 3 százados igáját, fölhívta a’ tanácsot, ezen való méltó hazaüyi örömén­ek ünnepélyes nyilvá­nítására. A’ nem tudományos bár de rendületlen hazafiakból álló­ tanács, és mi, néhány jelen volt polgárok, nem csak az előadó lelkész beszédének kitörő „éljen“ekkel való félbeszakí­tása és a’ hivatalos tudósításnak fennállva végig hallgatása ál­tal adtuk jelét határtalan örömünknek, hanem egyszersmind a’ lelkész indítványait egyhangúlag és egymásután elfogadván: 1- őt. Azonnal kitüzettünk 5 nemzeti zászlót, egyet a’ ta­nácshoz, négyet a’ torony ablakaira, hogy állatok az egész vá­rosi nép figyelmét felkeltsük. A’ lobogóknak legdíszesbbike a’ nemzetör seregé, leginkább tetszett a’ nézőknek. 2- ot. Dobolás által hirdettetünk kivilágítást, és népgyű­­lést estnek­ 8 órára a’ piaczra. — Lélek emelő volt látni és hal­lani a’ kis gyermekeket, kik őrseregi sorban kisérve a’ dobost, lépdeltek utánna, körül a’ városon, egy kapitány szerepet vivő kis pajtásuk vezetése alatt, ’s kik valahányszor a’ dobos fölol­vasta hirdetményét, éles torokkal kiabálták: „Éljen Ko­ssuth Lajos!!!“ így ártatlanok, igy, — tisztább kebel nem imádko­zik hazánk megváltójáért mint a’tiétek, és ti is tisztább fiáért a’ magyar honnak soha sem fogtok imádkozni. Ezen hirdetés­hez képest, estve, tengernép jelenlétében, a’ tanácsház ablakai alatt, melyek „Magyar függetlenség“ és „1849. ápri­lis 14.“ transparentekkel diszlettek, mozsár és élj­en dörgé­sek közt fölolvastatott a’ nemzetgyűlés királykergető határoza­ta, melly a’ nép százait örömében sírni indította, és a’ dolgot egészen értő közönség alakaira egy mindenfelé hallható „hála i­s­t­e­n­n­e­k“ez idézett. El oszolván a’ nép, városunk elöljárói 3 lámpást (szabad­ság, egyenlőség, testvériség) gyújtva illedelmes komolysággal járták körül a’ város utczáit, hogy az ágyban szenvedő beteg, ’s az erőtlen öreg se maradjon, mint itt mondani szokták a’ né­met száműzetésén való öröm nélkül. Főbb helyeken megálla­podva, egyszerű de tiszta magyar érzés diktálta szavakkal kí­vántak állandóságot, a’ valahára eljött magyar szabadságnak, ki­áltottak élj­en­eket Kossuthnak,’s ügyünk minden jó lelkű baj­nokainak a’ martyr Battyányi Lajosnak, a’ vitéz hadseregnek, ’s bölcs vezéreinknek. Még itt nem végződött ünneplésünk. — Említett ref. lel­kész, mit sem gondolva azzal, hogy két collégái közül egyik ismeretes pecsovics, a’ másiknak tetteiből pedig senki sem ve­hetné észre, hogy a’ nagy hazafi Popovics Bazil püspök jellegelt nyájának egyike, fölkereste őket és fölhívta azt tenni híveik közt, mit ő szándékozik magáéi közt, így lett hogy a’ népgyü­­lési szónok kihirdette, mikép a’ következő napon mind a’ 3 tem­plomban hála imák fognak tartatni. Képzelj jó olvasó egy minden kifogás feletti szorgalmas méhrajt, egy hires dolgozó sváb gazdát potentirázva, előtted áll a’ técsői példás munkásságu földmives nép; gondolj még hozzá egy tavaszi szántás idején sokszorosan becses­ szép me­leg napot, a’ mi ilyen volt itt április 19-én és ítéld meg, nem tiszta hazafius szív örömével fogadta-e a’ nagy történet hírét azon nép, mellynek kicsinye nagya templomba sereglett, olly tö­megben mint legnagyobb ünnepén, husvét első napján szokott, hálát adni a’ magyarok istenének visszaajándékozott szabadsá­gunkért, és könyörögni a’ vészárjával borított haza békéjéért. Lelkem kiemelkedett földiségéből, és isten elébe lépésemet vél­tem belöl a’ref.templ. küszöbén,hol r. és g. cath. hivekkel is sza­­porult néptömeg már minden helyet elfoglalt. A’ választott ének, ’s az alkalmazott imádság minden várakozást kielégített. Zokog­va énekelt és kényezve imádkozott a’ nép; kebleinkben az ér­zés hullámai túláradtak, olly jól esett éreznünk, tudnunk, hogy valahára szabadok vagyunk. Ilyen papot, és illyen népet a’ haza minden helységének, — és a’ magyar nép erős lesz mint a’ Sión. Borsod, Miskolc­, april 25. A’ viszonlátás édes érzetét derite a’ kedélyekre , I. hó 16-án kezdetett megyei bizottmányunk. A’közelebb lefolyt 5 nehéz hónap alatt, a’ szikszói, tokaji, tornallyai és kápolnai ágyúzások moraja között, Borsod megye teremei nagyobb közönségnek meg nem nyittat­hattak, a’ közügy­eket kevés tagokból álló honvédelmi választ­mányunk intézé. Tanulságdús napok voltak azok, lépünk, melly addig sem tartozott a’ legegy­ügyübbek közé, itten sokat okult. Miután a’ hadi mozgalmak fő árja e’ vidékről távolabbra hullámzott, a’ rendszerinti megyei bizottmány vévé át az igaz­gatás. Vay Lajos főispán elnökölt az ülésekben, kinek ritka sze­rénységgel párosult hazafisága, a’tűzprókát, mind a’harczté­­ren, mind polgári hivataloskodása körében szilárdul kiáltotta. Annál inkább sérti az illy je­llem a’ zsarnokság embereinek sze­meit. Erre mutat, hogy Pá­fi Móricz, a’ jegyzőkönyvből V. L.­­nak főispánná kineveztetését kitörölte irgalmat­anul; magát pe­dig e’ szavakkal mutatá be: én vagyok a’ házmillló gr. Pálfi M. Milly bámulatos naivság — ha ugyan irónia nem akart lenni! De szóljunk a’ bizottmányi tanácskozás tárgyából. Leg­több vitatkozást a’ kényszerítő körülmények szülte ideiglenes adózás ügye okozott. Ez a’ választmány által, csak a’ földbir­­tosokra terve­­tett, utóbbi betudás feltéte alatt; a’ földbir­tokosokat ez sehogy sem elégité ki, úgy hogy a’ következő ha­tározattal kelle őket megnyugtatni: „Az osztó igazsággal meg­­t?egyező nem lévén az, hogy a’ közösen viselni kellető terhet, „az 1848. évi 9. t. ez által birtoka egy részétől elese­tt földm­i— „velő ’s birtokos azon osztály viselje egyedül, melly a’ h­aza vé­­­delme ’s nemzetünk szent és igazságos ügye kivívásáért, vitéz „elszántsággal küzdő seregeinknek, annyi munka’s költségbe ’kerülő táplálékot nyújt, melly osztály úgy az ellenséges be­csapások, mint ön seregünk hadjáratának legjobban ki lévén té­­„tetve, földje termékeinek a’ reájok fordított munka és szorga­lom után, vajmi megérdemlett igazságos keresete szabad ela­dásában korlátoltatik, holott a’ kereskedő, iparos, kézműves „és mesterember, kik a’ háború nyomasztó körülményeinek „csekélyebb befolyása alatt állanak, a’már ezelö­t is nyereség­gel adott áruczikkeiket ötszörözött árra szökkentve, a’ min­denfelől zaklatott földmivelő és termesztő osztály kénytelen „áruit és közműveit, az általa meghatározott áron fizetni; ezen „szempontból indulva ki, igazságosnak és a’ felhívott törvény­­­nyel megegyezőnek azt látjuk, hogy a’ haszonbérlő, kereske­dő , iparos, kézműves és mesteremberek osztálya, ezen ideig­lenes különben is a’ rendszeres országos kivetésben szinte „betudandó adó által megrovattassanak.“ ’stb. Tiszti karunkban több változások történtek, mellyeket tu­domás végett a’ honvédelmi választmány bejelentett. Súlyos be­tegeskedése miatt kilépett id. Miklós Ferencz első alispán he­lyébe , alispán lett Gencsy László , másod alispán: Ragályi Ká­roly; főszolgabirák : Elek László, ifj. Szepesy Ferencz; al­­szolgabirák: Vatay Bertalan , Kissel József, Ragályi Ist­ván , az utóbbi az ifjúság legszebb idejében elhunyt Szepessy Kálmán helyébe, a’ többiek, az előléptetésekből eredt üres he­lyeket tölték be. Dominkovics Lajos házi főpénztárnok hivatalá­tól búcsút vett, lemondása csak gyöngélkedő egéssége, ’s 24 év folytán közméltánylatot nyert szolgálatai iránti figyelemből fogadtatott el, más nem eléggé indokolt lemondások pedig, a’ honv. bizottmány rendelete értelmében visszautasíttattak. Mostanában követválasztásoknak kell e’ megyében lenni, minthogy Eötvös József és Ágoston József, az országgyűlés ál­tal követi helyeiket elhagyottaknak tekintettek, Vadnay Miksa pedig, mind évit tekintve, mind a’ jó ügyre nézve igen korán elhunyt. Vidékünk a’ hadjáratok poharából számos keserű cseppe­ket ürített. Székvárosunk két ízben volt az ellen által megszáll­va. Schulzig vezérlete alatt januárban, Ramberg alatt martius­­ban; mindkettő tetemes sarczot vetett a’ népre. Az utóbbi azon rögeszmével jött ide, hogy Dembinszky és Klapka itt vannak be­tegen elrejtve, e’ miatt még a’ minoriták kolostorának sírboltját is fölnyittatta, ’s az itteni katonai kórházak egyik felügyelőjét több napokig maltraitirozta. Schulzig a’ hódolatot szuronyokkal csikará ki, de felsőbb helyen ez nem ütötte meg a’ mértéket, midőn azonban azt később Ramberg a’ V­orschrifthez idomiitatni kívánta, tisztviselőink nem voltak föltalálhatók; ’s majd mikor ő a’ távozottak vagyonai földulásával, ’s uj tisztikar alakításá­val­ fenyegetőzését teljesítendő vala, akkor meg ő maga lön nem található ; mert egy ránk nézve igen á propos jött pa­rancs­ot ’s embereit véletlen tova vonulásra kényszerité. Akadt egy pár ember e’ tájékon is , ki az ellen táborral elköltözött, mindkettő indigena e’ megyében , egyik e’ honban is. Szirmay gróf és Pallevicsini őr­gróf birtokai az álladalom részére zár alá vétettek. — Seregeink e’ megyében ’s vá­rosban többször ’s huzamosabban időztek, melegebb rokon­­szenvvel, ’s szívesb fogadtatással alig találkoznak valahol. A jó hangulat fentartására ’s a’ csüggedezök élesztésére, jó hatású volt, a’ most is köztünk levő felső magyarországi kormánybiz­tosnak, Miskolcz egyik követének fára­hatlan működése, ki e’ megye bizalmát rég óta bírja, ’s újabban még inkább kiérdemlé. UTÓ AD­ATOK AZ APR. 23-KI PODHERINGI CSATÁHOZ. Munkács ápr. 27-én 1849. A’ Podheringnél f. hó 23-án visszavert ellenség, mig mi netalán más vonalokon s mellék­­útakoni előbukkanását vártuk, nyaka szak­ idtában vonult ki az országból, ’s 25-én már túl volt a’ határon, magával vivén nagy­számú sebesültjeit, kik kötői b. Bubna ezredes 25-hén reggel épen a’ határon kiadá schwarzgelb páráját; ezen kívül voltak még egy őrnagy és két tiszt; a’ tüzérségtől egy százados és két főtüzér nehéz sebesültek ’s 46 közember; a’ generálnak báró Barkónak egy szép angol kurta farkú lova alóla kilövetvén az Í

Next