Közlöny, 1849. május (93-119. szám)

1849-05-12 / 103. szám

Debreczen,B 103 sz. Szombat, május 12.1849. hivatalé A’ „Közlöny“ hétfőt kivéve, naponkint jelenik meg. — Ára lapjainknak helyben 7 firt, és postán négyszeri »átküldéssel hetenként 7 frt 12 kr. pp., naponkint; szétküldéssel 7 fii pp. — Felvételnek mindennemű hirdetése, mellyek hasáb soráért 5 p. kr. vétetik. — Előfizethetni minden álladalmi postahivataloknál és a* kiadó hivatalban Debreczenben. — HIVATALOS RENDELETEK.RÉSZ. 13,376. h. ü. 1 340 n. ö. Gencsy Pál Bihar vármegyei lovas nemzetörseregi őrnagy, az erdélyi hadjárat alatt szerzett érdemeinek elismeréséül mos­tani állásának megtartása mellett i. e. május 1-ső napjától szá­mítandó ranggal alezredesül előléptet­telik. Kelt Debreczenben, május 9-én 1849. Kossuth Lajos, A’ hadügyminister helyett, az ország kormányzója. Gr. Batthyány Kázmér, külügyminister. Minden rendőri megbízás, melly nem általam, vagy Hajnik Pál osztályigazgató által adatott ki, folyó hó 20-án túl, meg­szűntnek tekintendő. Debreczen, május 11. 1849. Szem­ere Bertalan, belügyminister. H. 1375. A’ polgári orvosok- és sebészekhez. Az ellenséges betörés által sok polgári orvosok, és sebé­szek ellevén tőlünk zárva, hozzájok a’ tábori orvosi hivatalok érdemében ismételve történt felszólítások nehezen, vagy el sem is érkezhettek , minélfogva, hogy az ellenségtől felszabadult tá­jakon létező orvosoknak is alkalomadassék, szolgálataikat a’tá­­bori orvosi pályán a’ hazának felajánlani; ezennel minden pol­gári orvos­ és sebész urak, kik a’ hadsereghez ajánlkozni ké­szek volnának, ujonta felszólittatnak, hogy ez iránti akaratukat, a’hadügyi egészségi osztálynál, írásban, vagy személyesen, mielőbb bejelenteni igyekezzenek Flór Ferencz, egészségi osztályfőnök. HÓDOLAT-NYILATKOZATOK. 5784. i K. Szászváros széke közönségének az ország kor­­mányzójához küldött függetlenségi nyilatko­­zattai hódolata. Az emberiség, ’s népfelség jogai feltétlen elismerése ’s kivívása, és ezek kapcsában a’ nép szabadság lobogójának kitű­zése vala egy küzdelmekkel teljes év lefolyta alatt azon eszme, melly átvillanyozá az eddig önkényes terhek alatt nyögött or­szágok minden népfajait, ’s elismerteté azon örök igazságot, melly szerint a’rabszolgai köteleztetés lánczainak fel kell oldat­ni, a’ népjog felsőségét gátló­ sorompóknak szét kell töretni, az emberiség szentségét megtapadó dynastiák jogtalan alapra épített trónjainak le kell roskadni, és ezek romjain kell a’ nép­­szabadság diadal ünnepét a’ szabad nemzeteknek megülni. Légyen szavát adá a’ szolganép e’ kérésére isten, és lett a’ központosított erő legyőzhetetlen , mert igazságos vala az ügy, miért küzde, és az igazság diadala, bár mennyi ármány, bár mennyi istentelenség daczára is bizonyos. Frankhon szabad lelke, mint menykövet hordozó sas a’ vi­lág éltető nappal úgy néze szemben az isteni fénytől ihletett vi­lágossággal, és ezt követé egy kemény önmegedzés, mi egy hit­­télen király örök száműzését voná magával — és lett a’ hon szabad, lett a’ nép akarata törvény, mi szent vala, mert erőszak nem tolá nyakára, — és lett a’ hon üdvösség hazája, mint azon föld, melly egy nép imádott emberét a’ nagy Wassinghtont foga­dé rideg keblébe. Bécs megragadó az alkalmat, ’s szolgasága zsarnokait egy lökéssel kiszorító uralkodója köréből, tett mezejére lépe fel, mi egykor idves eredménnyel kecsegtető. Magyarosság úgy álla meg ez eszme előtt mint egykor Ősatyái a’hadak istene oltárai zsámolyánál, ’s mint imáda azt harczias élete előnapjaiban, úgy hajla meg ez előtt a’ civilisatio terén , mint ifjú régóhajtott jegy­esség, olly hő érzelemmel szo­rító a’ nemzet minden polgári fokozaton álló Ha a’ szabadság eszméjét keblére, a’ kebel erre feldobogott, ’s a’ mennyi kebel­dobbanás, mind annyi istenhez bocsátott ima vala, mellyben nála népszabadságért csengett. Magyarország törvényes terén kezde nagy munkájához — mit a’ közvélemény dörgő szava kimonda, azt akará a’ törvény­hozó test, még pedig szabadon — ,ez akarat vala királya lelkébe oltva, ’s igy születék törvény, melly nem vala romlott attyának elfajzottabb gyermeke, hanem vala erős, mint szikla-vár, és va­la isten szava. E’ törvény egy csapással életfáját vágá le minden szolga­ságnak, az aristocratismus gőgjét erős kezekkel fojtó meg, a’ nemzet életében nem idegen, de egy 300 éves nyomás alatt min­■­den élet erőtől kisajtolt nemzeti önállóságát visszahelyező, te­­­remte a’ honnak minden nemzet és vallás, úgy polgári állapot különbsége nélkül csupán fiakat. így köszönte Magyarország népe és törvényhozó testülete erkölcsi kifejlődése e’ legszebb paletán Europa minden népeit az addig osztrák provincziának tartott, ’s valamint kormánya zsarnoki kezei, úgy ön hálátlan gyermekeinek erre munkálása által háttérbe szorított hon, szét tolá az étet e’ világ előtt fedező kárpitot, sokak arczáról levoná az álképet, önismeretre jutott, és küzde magának a’népek családi életéb­e olly helyet, hol ha isten tovább is véle élni fog, élni mint nagy, élni mint dicső! E’ hon megesmertető jogait királyával, ’s azon hitben, hogy annak szava szentnek marad, békés napokat reményle — hitt a’ királyi­­ zónák, ’s e’ hitben munkáló a’ nemzet-egységet. De a’ király hűtlen vala megszegé hittel pecsételt szavát — megszegé az általa szentesített törvényt, lábbal tapodá a’ népek jogait — miket illetnie nem vala szabad. Népét nép ellen kelte, keble elfásult, ’s e’ túlságos állásá­ban vérbe marta kezét, alkotmányt kívánt megdönteni, nemzetet akart kiirtani, hűtlensége illy nyilvános kimutatásán, hazafi vé­ren, és egy virágzó hon romjain kívánta felelőségét megala­pítani. Érzé, hogy a’ humanitás talpkövére tett hatalomra, fel’­sőbbségre méltatlan. Mind ennyi vétek, mind ennyi kitörés a’ király és családja ténye vala, bűnt bűnre halmoza, ’s mind ezeket tetéző azzal, hogy a’ nép szabadságát épen maga a’ nép által kívánó letipratni — nyers erőnél kérésé az értelmi erő megtámadása eszközét, — honáruié béres szolgák által titkosan élesztő a’ pártütés tüzét, bűntársait szétküldé a’ hon legtávolabbi vidékeire, és akkor, mi­dőn egy nemzet nyilvánosság és becsület utján munkált a’ sza­badságért, áldozta fel annak egy része ön javait, a’ király alat­tomos intézkedések által törekedett megvetni az absolutismus talpkövét. Azon ígéretek, mikkel a’ királyi ház czinkosai a’ király ne­vében kecsegtetőnek, és ámitának, azon alattomoson terjesztett eszme, mintha a’ magyar nemzetnek egy nagy Magyarország felállitási czéljával kapcsolatban lenne a’ szász nemzetiség meg­ölése, igen élesen tapintók a’szász nemzet üterét,’s ehez járulva a szász aristocratáknak felsőbbségi jogaitól nehezen válása, nem csoda, ha az ezek által megvakitott, és ármány által félrevezetett szász nemzet részesévé lett a’ bűnnek, mi a’ nép szabadság el­lenében elkövettetett, nem csoda, ha át nem látta az ármányos czélt, melly minden esetre is a’ szász nemzet vég pusztulására volt intézve. Azonban most, midőn látja, hogy a’ magyar nemzet vérrel szerzett hazája földén az igazság diadalát saját vérével kivívta, ’s annyi elkövetett ellenséges kitörések, boszantások daczára is győzelme szebb napjaiban is ellenségéhez nemes, ’s midőn látja, hogy a’ magyar nemzet törekvése nem a’ más nemzetiségek szét tiprása, hanem azoknak épen méltánylása, midőn világos lelkében az, hogy a’ magyar nemzet elleni bujtogatások ármány és árulás szüleményei voltak, midőn érti, mikép a’ királyi ház tagjai és béreltjei által vak eszközül használtatott fel a’ magyar nemzet ellen, hisszük rokon értelembe lesz e’ szék érzetével, kezet nyújt az ügyért küzdő magyar nemzetnek, ’s hozzánk hasonló móddal a’ béke olaj ágát rakja az emberi jogok meges­­meréséig felemelkedett nemzet oltárára, ’s példánkat követni fogja abban, hogy azon kapocs, mit századok lefolyása erőssé edzett, de az ármány épen ezen erölök­ félelmében szét repesz­­teni kívánt, szorosabban vonja érdekeinket a’ magyaréhoz. úgy látjuk a’ bűnt büntető ég a’ királyi ház bűnös meré­­nyeit ne­m hagyó bü­ntetetlen, mert a’ helyett, hogy ármányko­dásai után kívánt czélját érte volna, a’ képviselőház által meg­úsztatott, a’ nép és nemzet kebeléből — mint ezt érdemié — számkivettetett. Mit tehetnénk mi, érezve általa tett félrevezettetésünket, mást mint örvendeni e’ lépésnek, ’s ragadni azon alkalmat, melly egy háladatlan ’s hittelen dynastiához tartozott eskütől teljesen felment, mit tehetnénk mást, mint teljes örömmel simulni a’ ma­gyar nemzet nemes keblére, hódolatunkat bemutatni, ’s fogadni isten ’s ember előtt egyaránt, hogy mi, a’ trón vesztett, ’s hit— szegés vétkével magát bé mocskolt Habsburg Lotharingiai há­zat ön keblünkből örökre száműzzük, sem tettel, sem akarattal, sem titkosan, sem nyilván nem segéljük, részünkről is trón­vesz­tettnek nyilvánítjuk, Magyarország alkotmányához örök hivek leszünk, és valamint az alkotmány, úgy a’ képviselőház és or­szág kormánya előtt hódolatunkat ezennel bemutatjuk. Melly fogadás tételünk hogy ne csak puszta szavakban légyen, hanem tettel is nyilvánítsuk lelkünk érzetét, ezennel ígérjük, hogy a’ szabadság ’s Magyarország függetlensége meg­­ólkalmazására e’ szék kebeléből adandó ujonczokat e’ szék sa­ját erején elfogja e’ kiállításkor ruha neműekkel látni, a’ men­nyiben ezt a’ szükséges anyagok megszerezhetése engedi. Fogadja a’ nagy Magyarhon bűnös gyermekeinek e’meg­térését kész örömmel, vegye e’ szék minden fajú lakossait a’ magyar alkotmány vadszárnyai alá, mert ha körülmények igény­lik mi nem késünk megmutatni, hogy e’ fogadástételünk nem csak puszta szó. És midőn e’ pillanatban hódolatunkat teljes készséggel a’ magyar honnak bemutatjuk, önhöz is néhány szavunk van tisz­telt kormányzó elnök ur. Valamint a’ nagyságra emelkedett magyar hon önnek kö­szönheti, hogy magát Európa jelentékenységgel bíró nemzetei közé, mint szabad ország, sorozhatja, úgy mi is önnek köszön­hetjük, hogy eltérésünk utáról az igazság megismerésére ve­zetett, fogadja ön hálánkat, ’s hódoló tiszteletünket. Bizalom ki­fejezése ez, mit önnek ezennel megszavazunk, vegyen elnök úr minket törvény korlátai közti óltalma alá, a’ mi egyszerű és minden óhajtásunk: tartsa meg isten önnek lelki és testi erejét, hogy a’ mint ezt a’ honnak feláldozni nem kétkedett, úgy áldo­zata kívánt sükert nyerjen, ’s az ön meggyőződés szent jutalma mellett legyen egy hon minden népeinek hálája ’s méltánylása tetteinek babér koszorúja, közvetlen kérésünk önhöz: juttassa e’ hódolatunkat a’ magyar kormány úgy a’ törvényesen egyben gyűlt főrendek és képviselők tudomására. Áldja meg isten a’ magyar hazát és magyar alkotmányt, virágoztassa év­ezredeken keresztül, legyen nemzeti ünnep a­ hon történetében a’ szabadság kimondásának nagy napja, legyen minden igaz honfi kebelnek azon szent óhajtása, hogy béke ’s egymásközti egyetértés lelke lebegje át a’ magyar haza minden fajú lakóit; mert illy úton kifejtendő erővel minden vésznek bizton ellenébe állhat, ’s e’ közremunkálás eszközölheti azt, hogy az idvesség honába mentői előbb békés napokon át élvez­hesse a’ magyar hon nagyságban és dicsőségben ujá születése magasztos örömeit. Szászváros april 30. 1849. Brutz Fe­re­n­c­z, m k.h.királybíró.Keserü Sándor, főjegyző (p.h.) 5784­­ k. Székes-Fejérvár máj. 1-én. Az osztrák sereg sza­badságölő járma minket 4 holnapig tartván lenyűgözve, szaba­dulási bizalmunkat az örökké való isten igazságosságában he­lyeztük , és magyar seregünknek, mellyben majd minden csa­ládunk vérei harczolnak, vitézségéből ’s a’ képviselő háznak ön­ben kormányzó úr központosított tántorithatlan hazafiúságából reményltük. És a’ megújult tavasszal felvirult reánk is az öröm nap, hogy a’ hitszegő ellenségnek városunkbéli gyáva megszökésé­nek nehány napja után ismét nemzeti kormányunk magyar ren­deletét hirdethetjük közgyűlésünkben. A’ magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata, — mellyet kormányzó urnák f. évi martius 20-ról Debreczenben 5907.­­ e. sz. alatt kelt rendeletével vettünk, nemcsak közgyűlésünk min­den egyes tagjának, hanem az egész városunk népségének egyetemes régi szivóhajtása, azt városunk nem csak elfogadja, hanem kész lelki és testi erejének vég megfeszítéséig fenntartani. Az uralkodóház századok óta sérelemre sérelmet okozott példátlan hűségű nemzetünknek, és a’magyar kegyeletét, miután békés és a’ legszebb kifejlődésnek indúlt hazánkat a’ nem há­borított rendnek helyre állítása ürügye alatt lángba és vérbe borította, még a’ f. évi martius 4- és 6—ki manifestumaiban az­zal jutalmazta, hogy magának egyedül és kizárólag a’ históriai jogot fentartva, az ország históriai jogát vakmerően eltörölni kívánta. Üdvözöljük a’ képviselőháznak f évi ápril 14-kén hozott nemzetünk függetlenségi határozatát és szívünk-lelkünkből oszt­juk azon mindnyájunk közóhajtásának érvényesítését, hogy önt országunk kormányzójává kinevezte. Nehéz feladat van előttünk, de bízunk ügyünk igazsága 103

Next