Közlöny, 1849. május (93-119. szám)

1849-05-16 / 106. szám

h'­ r--­ F­­­g. 13556. Luzsinszky Pál tábori főkorm­ány biztos ur mellé Aranyosi Sándor számvevővé főhadnagyi ranggal folyó hó 16-tól kezdve kineveztetett. Kelt Debreczenben, május hó 12-én 1849. Hadügyminister megbízásából. Répásy Mihály tábornok. F. g. 13403. A’ kiállítandó ujonczok átvétele ’s begyakorlására alakí­tott 8 ujoncz telep katonai parancsnokságok mellé következő számvevőségi egyének neveztettek ki: 1. Nagykárolyban: Vörös István, 3-ik huszár ezredben 2-od rendű számvevő se­géd hadnagy — 1-ső rendű számvevő segédi hadnag­gyá. 2. Nyíregyházán: Neumann Mór szegedi tábori kórodai napi dijjasirnok:2-drendű számvevő seg.hadnagygyá. 3.Egerben: Zöldesi Lipót 39—ik sor ezred 2-od rendű számvevő seg. had­­nagy, 1-6 rendű számvevő seg. hadnagygyá. 4. Losonczon: Iby József nagyváradi tüzér számvevő gyakornok 2-od rendű számvevő seg. hadnagygyá. 5. Komáromban:Hoffmann Mik­lós, szegedi tábori kórodai gyakornok, 2-od rendű számvevő seg. hadnagygyá. 6. Kecskeméten: Gáspár Menyhárt 63-ik zászlóalji 2-od rendű számvevő segéd hadnagy , 1-ső rendű számvevő segéd hadnagygyá. 7. Holdmező­vásárhelyen: Bruszt Ede, nagyváradi kórodai számvevő segéd­hadnagy — 1- ső rendű számvevő segédhadnag­gyá. 8. Szabadkán: Rózsa József, 37—ik gyalog czr. számvevő segéd, 1-ső rendű szám­vevő segéd, hadnag­gyá,— folyó hó 16-tól kezdve kineveztet­tek. 9. A’ 92—ik zászlóaljhoz: Endorffer László, nagy­váradi tüzér számvevő gyakornok. —10. A’ 39-ik zászlóalj­hoz: Szikra Ferencz, nagyváradi tüzér, számvevő gyakornok. 11. A’94-ik zászlóaljhoz: Nagy Lajos, uradalmi liszt ’s számvevő gyakornok. — 12. A’ 95-dik zászlóaljhoz: Ha­­raszty László uradalmi tisztartó. — 13. A’ 96-ik zászlóalj­hoz : Szentpéteri József, nógrádmegyei esküdt ’s számvevő gyakornok.— 2-od rendű számvevő segédekké, hadnagyi rang­gal. — 14. A’ 97-ik zászlóaljhoz: Aknay Antal aradi ka­tonai kórházi számvevő segéd, l-6 rendű számvevő segéd-had­­nag­gyá. — 15. A’98-ik zászlóaljhoz: Jokodi István, ügy­véd. — 16. A’ 99-ik zászlóaljhoz: Szalai Imre szolgált őrmester, ’s az egyedi katonai szállító háznál írnok. — 17. 100- dik zászlóaljhoz: Ábel Gábor, gazdatiszt. — 18. 101-dik zászlóaljho­z: Nagy Sándor, számvevő gyakornok.— 12. 102-dik z­á­s­z­l­ó­a­l­j­h­o­z: Erdélyi József, ügyvéd. — 20. 103- dik zászlóaljhoz: Pataki Antal, gazdatiszt, 2-od rendű számvevő segédekké hadnagyi ranggal kineveztettek, — illet­ményük f. hó 16-tól kezdődik. Ezennel utasithatnak állomásaik azonnali elfoglalására. Debreczen, május 11. 1849. A’ helyettes hadügyminister megbízásából, Répásy Mihály, tábornok. F­­­g. 12738. Az álladalmi ruhabizottmányhoz kineveztetnek főhadnagyi ranggal első rendű számvevő segédekül: Fidy Lajos és Gondos Károly, eddigi másod rendű számvevő segédek: Petruss József Tomka János és Rokonstein Lipót eddigi dijnokok pedig hadna­gyi ranggal 2-od rendű számvevő segédekül; végre a’ debre­­czeni fiók raktárhoz szinte 2-od rendű segédekül Nagy István és Bózsó János, mindnyájan folyó hó 1-től számítandó ranggal és illetménnyel. Kelt Debreczenben május 10. 1849. Hadügyminister megbízásából. Répásy Mihály, tábornok. A.13558. Tóth Sámuel kolozsvári tér főhadnagy, ugyanott tér szá­zadosul folyó hó 1—töl számítandó ranggal ’s illetménynyel ezen­nel előléptettetik. Debreczen, május 14-én 1849. hadügyminister megbízásából. Répásy Mihály, tábornok. A. 13539. András János őrnagy ur ellen beadott vádpontok hadi tör­vényszéki vizsgálat után alaptalanoknak bizonyodván, nevezett őrnagy ur azok alól felmentetik, ’s ártatlannak nyilvánittatik. Debreczen, május 12-én 1849. Klapka, tábornok, helyettes hadügyminister. Igazítás. A’ rögtön ítélő vegyes bíróságok kerületezése iránt május 7-röl 1086-ik sz. a. kiadott igazságügyi ministeri rendeletben Zarándmegye a’ 3-ik § b) pontja alól hibásan kimaradván, pót­lólag megjegyeztetik, hogy Zaránd megye az aradi rög­tön ítélő bíróság kerületébe és hatósága alá fog tartozni. Kelt Debreczenben, május 9-én 1849. Az igazságügyi ministeriumtól. 8* 395 NEMZETI GYŰLÉS. CLVII. ülés a’képviselőházban máj. 13. d. e. 10 év. elnök: Almási Pál. Go­rove István hitelesítés végett olvassa a’ múlt ülés jegyzőkönyvét. Szúnyogh Rudolf: A’ tegnapi határozatban az monda­tott ki, hogy a’ kormányzó az esküt a’ templomban fogja letenni, úgy szinte a’ ministerium is nyilvánosan a’ kormányzó elnök előtt teendi le az esküt, ez nincs a’jegyzőkönyvben; tehát kí­vánom, hogy az úgy, mint tegnap határoztatott, igtattassék a’ jegyzőkönyvbe. Elnök: Én magam is szeretném, hogy az bemenjen a’ jegyzőkönyvbe, annyival is inkább, mint hogy a’ kormányzóelnök nyilatkozatában nincs az megérintve, hogy a’ ministerek is nyil­vánosan tegyék le az esküt, hanem tegnap határoztuk el, hogy valamint a’ kormányzóelnök a’ templomban, úgy a’ ministerek is ott nyilvánosan, a’ kormányzóelnök előtt tegyék le az esküt; azért annak be kell a’ jegyzőkönyvbe menni. (A’ jegyzőkönyv e’ szerint kiigazíttatott.) Halász Boldizsár : Nánás városa nemcsak köszönetet szavazott a’ függetlenség kimondásáért, hanem egy­úttal a’ köz­társaság iránti hajlamát is nyilvánította, mi a’ ház által örven­detes tudomásul vétetett. Ez kimaradt a’ jegyzőkönyvből, és Nánás városa azok között emlittetik meg, kik a’ függetlenségi acta iránt köszönetet nyilvánítottak. — Már pedig, minthogy az elnök is kimondá a’ határozatot, Nánás városának köztársaság­­ iránti hajlama örvendetes tudomásul vétetett, azért annak a’jegy­könyvben is meg kell említtetni. Gol­ove István: Azért tartottam azt fe­leslegesnek be­tenni, mert a’ levél egész terjedelmében olvastatott fel. Halász Boldizsár: Ha szükséges volt betenni azt, hogy hálát és köszönetet nyilvánított a’ függetlenség iránt, akkor a’ köztársaság iránti nyilatkozatot is be kell tenni. (­Helyeslés.) Elnök: E’ szerint tehát ki fog igazittatni a’jegyzőkönyv. T­ó­th L­ő­r­in­cz: Sokkal nagyobb tiszte­lettel viseltetem a’ parlamenti formák és kinek kinek igényei iránt, hogy Kállai­tól bocsánatot ne kérjek azért, hogy sarlómat azon gabonába vágtam, mellyet ő vezett. Én elfelejtkeztem arról, hogy­­ az iz­raeliták iránt indítványát megtette. Ezen indítvány már az or­szággyűlés legelején megtétetett. Akkor a­ viszonyok ollyanok voltak, hogy nem annyira önkénytes, mint alkalmasint mester­séggel csinált ingerültségnél fogva nem tartottuk korszerűnek ezen indítványt. Azonban, utána nézvén, úgy találom, hogy az indítvány már osztályokban is felvétetett, ’s a’ dolog csak a’ központi osztály véleményének beadásánál állapodott meg; ter­mészetes tehát, ha én azon törvényjavaslatot, mellynek beadását jelentettem, viszszaveszem, ’s indítványomat csak oda módosítom, hogy a’ ház, tekintvén a’ már most megváltozott körülményeket, e’ tárgy felvételét elhatározni, és annak tárgyalására legköze­lebbi határidőt rendelni méltóztassék. A’ viszonyok annyira vál­toztak, hogy most ezen eljárásnak múlhatatlan szüksége a’ leg­tisztább fényben tűnik elő, minthogy először : az izraeliták a’ vészes időkben a’ magyar nemzetiség, szabadság és független­ség ügye iránt, olly kitartó hűséget tanúsítottak, hogy őket to­vábbá a’polgári jogoktól megfosztani nem lehet; és másodszor: közbejött azon körülmény, hogy az austriai odtroyrozott alkot­mányban nekik a’ polgári jog megadatott, ’s ha ez az absolutis­­mus fészke az austriai dynastia által megadatott, természetes, hogy mi, a’ szabadság hazája, nem jutalmazhatjuk hűségüket és ragaszkodásukat azzal, hogy tőlük a’ polgári jogokat megta­gadjuk. — Egyébiránt, ha módosítványt szükségesnek fogok tartani, annak előadására szorítkozom. Elnök: Miután bementek a’ t. képviselők más dolgok tárgyalásába is, holott tegnap ki volt mondva, hogy ma nem ve­szünk fel egyebet, mint csak a’ jegyzőkönyvet fogjuk hitelesí­teni, tehát jegyzőkönyvet kell vezetni, mellynek vitelére fel­­­kérem Gorove István jegyző urat. Halász Boldizsár: Azt hiszem, szükségtelen napi­rendre tűzni, mert azt tartom, hogy nemcsak az emancipatio, hanem sok dolgok vannak, mellyek az egyenlőségi közbotrá­nyára még léteznek, ’s igy úgy gondolom, hogy midőn a’ mi­nisterium a’ hűbéri viszonyok eltörléséről indítványt fog ten­ni a’ ház előtt, — minden esetre fog előadni ollyanokat is, mik az egyenlőség gúnyára még fenállanak. Én tehát illy rész­leteket nem szeretnék előre felvétetni, hanem átalában kívánom, hogy a’ministerium terjes­szen elő egy átalános törvényjavasla­tot, és akkor tűzzük ki napirendre. (Közhelyeslés ) Vukovics Sebő­ (igazságügyminister) Én Halász kéviselő úr indítványát a’ maga helyén látom, és ha Tóth Lö­­rincz a’ maga indítványát olly alakban kívánta előterjeszteni, miszerint a’ zsidókról mint egy különös vallásbeli szakról tör­ténjék intézkedés, akkor annak magam is ellene nyilatkoznám, de miután alapját az indítványnak nem ismerjük, azt hiszem meg fog egyezni abban a’ t. képviselő úr, mit a’ kormány akar, t. i. hogy egy átalános törvény szüntesse meg mind azon viszonyt, melly a’ vallásbeli különbségek miatt fenáll, akkor annak elő­­hozatalát nem gátolnám; minden esetre pedig, veszi-é a’ ház tárgyalás alá, nem-e? felfüggesztendőnek látom, mert azt óhaj­tom, hogy az elébb felolvastassék és kinyomattassék. (Tóth Lö­­rincz: visszavettem indítványomat.) Tehát méltóztassék elvárni a’kormánynak előterjesztését, nemcsak a’ zsidókról, hanem teljes eltörléséről minden vallás és polgári különbségeknek. Elnök: Tehát a’ ház be fogja várni a’ kormánynak ez l­­teendő törvényjavaslatát, 40 képviselő ivet nyújtott be a’ ház szabályainak módosítása iránt, azt kívánván, hogy öt tagból ál­ló választmány küldessék ki, a’ szabályok módosítási tervének elkészítésére. Engedelmet kérek a’ háztól, hogy e’ tekintetben figyelmeztetni bátor vagyok, miként ne méltóztassanak minden tárgyban választmányt kiküldeni, midőn a’ ház szabályai az illy eljárás iránt egyszerűen rendelkeznek; az osztályok azért van­nak, hogy a’ választmányok kiküldését kikerülhessük. Azon kép­viselő urak, a kik a’ szabályok módosítását kívánják, te­gyenek javaslatot, mikép kívánják a’ változtatást; a’ javaslat az­tán kinyomatván, osztályokhoz utasíttassék, ’s úgy jöjjön ide tár­gyalás alá; igy a’ parlamentáris szokást és rendet fentartjuk. (Helyes.) Bezerédi István: Akármilly formában érünk czélt én abban megegyezek. Tehát a’ helyett, hogy a’ választmány ki­nevezése határoztatnék el, határozzuk azt, hogy a’ módosításra nézve tett indítvány a’ szabályoknak felolvasása az osztályokhoz utasittassék. (Zaj.) Szaplonczai:Az elnök úr által előterjesztett módot czél­­irányosnak tartom, mert az aláíró 40 tag legjobban tudja az okokat, miért akarják a’ szabályokat megváltoztatni; mi, kik alá nem írtuk, nem tudjuk az ő szándékukat; tehát tegyék javaslat­ba, az nyomassák ki, és tárgyaljuk osztályonként. (Helyes.) Elnök: Méltóztatnak ebben megegyezni? (helyeslés.) Van szerencsém bemutatni Klapka tábornok urnak országgyű­lési képviselővé lett megválasztásáról szóló jegyzőkönyvet. (Él­jen.) Az igazoló választmányhoz adatik. Keresztesi György képviselő folyó hó 18-tól számítandó 20 napra távozásra kér engedelmet. (Megadatik.) Hasonlóan Onücz János, és Gózon Imre képviselők is távozási engedelemért folyamodnak. (Megadatik.) Így szinte Veszter Pál is eltávozá­sért könyörög, arra súlyos betegsége miatt kényteleníttetvén. Egyéb tárgy nincs. Vége az ülésnek fél 12 óra után. Vegyes ülés a’ reform, nagy templomban, máju­s 14-kén d. e. 11 órakor. Elnökök b. Perényi Zsigmond, és Almási Pál. Elnök Almási Pál: Tisztelt nemzeti gyűlés! Azon csapások alatt, mikkel szegény hazánkat a’ hitszegő árulás súj­totta, egy volt, a’ mi maradt megtörhetlenül, sőt uj életre vi­­radt: e’nemzet szabadságérzete. A’ nemzet akarta, nemzetnek csak akarnia kell, hogy sza­bad legyen, ’s akarata testté lön azon hős hadseregben, melly­nek zászlói a’ diadal, szabadság, ’s a’ magyar név dicsőségéért küldöttenek. — A’ nemzet akarta, hogy idegen érdekek bitor­lása helyett ön maga legyen a’ mindenhatóság, melly előtt meg­hajoljon minden a’ hazában, hogy a’ népfelség szent uralma le­gyen azon egyház, mellynek ívei alatt honoljon a’ szabadság. A ’S akarata testté lön azon nyilatkozatban, melly ápril 19-kén uj korszakot nyitott független hazánk európai életének. A’ nemzetgyűlés átvette a’ nemzettől a’ reá ruházott fel­ségjogokat, ’s Magyarhon ügyeinek élére kormányzó elnökül azon férfiút állitá, kinek neve egybefort szabadságharczunk szent érzetével, Kossuth Lajost. (Hosszas, lelkes éljenzés.) És ő a’ nemzetgyűlés akaratából ma teendő le, mint Magyarhon el­ső hivatalnoka, a’ nemzet kezeibe a’ hűség esküjét, a’ sza­badság, nemzetiség és törvény iránt. Nekem a’ souverain nemzetgyűlés egyik elnökének jutott a’ szerencse, hogy Kossuth Lajos kormányzó urat ez ünne­pélyes tettre felszólítsam. Kossuth Lajos, Magyarhon kormányzója, az esküt Almási Pál által előmondott következő szavakban tette le: „Én, Kossuth Lajos, a’ nemzetgyűlés által vá­lasztott kormányzóelnök, esküszöm, a’ nemzet függetlenségi nyilatkozatának minden követ­kezményeiben fentartására ’s engedelmesség­re a’ nemzetgyűlés törvényei ’s határozatai iránt. Isten engem úgy s­e­gélj­en!“ (Szűnni nem aka­ró éljenzés.) Ezután imigy szólott a’ Kormányzóelnök: Uraim! az eskü, mellyet letettem, a’ nemzet felsége elvét ünnepélyesen szentesité. Önök az esküvel, mellyet elembe szabtanak, istent hívták fel bizonyságul, hogy hazánkban minden hatalom csak a’ nem­zettől eredhet, és hogy nincs, és nem is lehet hatalom, melly a’ nemzetnek felelősséggel nem tartoznék. Legyünk örökké egyesek és egyetértők ezen elvnek fen­­tartásában. Legyen távol örökké e’ nemzettől a’ szerencsétlenség, hogy akár megrettenésből, akár szeretetből vagy ragaszkodás­ból ezen elvet legkisebb részben is feláldozná. Egy nemzetnek nem halandó ember, de maga a’ minden­ható isten sem adhat olly jótéteményt, melly megérdemelné, hogy érte árul szabadságát adja. A’ népfelség alapján kívül pedig nincsen szabadság. Én önöknek, uraim, engedelmességet eskövem a’ törvé­nyek és határozatok iránt, miket a’ nemzettől vett hatalmuknál fogva alkotandónak. De ezen engedelmességet Isten színe előtt letett, esküm első pontja szerint maguk részéről is azon kötelességhez kötöt­ték, hogy alkotandó törvényeik és határozataik csak a’ nemzet függetlenségének és szabadságának biztosítására leendenek irá­nyozva. (Helyeslés.) Önök hazafiusága zálogul szolgál, hogy esküm két szaka­sza egymással ütközésbe soha sem jövend; a’ vésznek és kísér­tetnek bármelly napjait is bocsássa ránk a’ gondviselés. Önök hazafiúsága zálogúl szolgál, hogy törvényeiknek en­gedelmeskedve a’ nemzet függetlenségét tartandom fen, és va­­lósítandom. Ha valaha e’ kettős kötelességem ellentétbe jöhetne, foga­dást teszek önöknek, uraim, hogy önként teszem le kezeikbe a’ hatalmat, mellyet reám ruháztak, miszerint magán polgár gya­nánt közmunkássává szegődjem a’ nemzet függetlenségi épüle­tének. Önök rettenthetlen hazafiuságára támaszkodva fogadom, hogy ha majd — vagy mert a’ haza megmentésének munkája be lesz fejezve, vagy mert önök hamarébb is úgy parancsoland­­ják — visszatérendek a’ magán polgári élet egyszerűségébe, mellyre hő áhítattal vágyódom: a’ visszaélés vagy hatalomvágy szentje nélkül adandóm vissza kezeikbe a’ hatóságot, mellynek felelősségét gyenge, de hű vállaimra fektették. (Éljenzés.) Minister urak­ a’ nemzet parancsánál fogva tegyék le ke­zeimbe az esküt, mellyet a’ nemzetgyűlés jegyzője elejökbe mondand. Szemere Bertalan, ministertanács-elnök és belügy­­minister. Gr. Batthány Kázmér, külügyminister. Vukovics Sebő, igazságügyminister. Horváth Mihály püspök, közoktatásügyminister. Duschek Ferencz, pénzügyminister. Gorove István a’ képviselőház jegyzője által előmondott szavak után következőleg tevék le az esküt egyszerre: „É­n (mindegyik minister saját nevét mondván és hivatala czimét) esküszöm: a’ nemzet függetlenségi nyilatkozatá­nak minden következményeiben fentartására ’s en­gedelmességre a’ nemzetgyűlés törvényei ’s hatá­rozatai iránt, és hogy azoknak foganatot szerzen­­dek. Isten engem úgy segéljen!“ (Tartós éljenzés.­­jenzés.)Kossuth Lajos kormányzó: Éljen a’ Haza! (Él­Elnök: Az ülésnek vége. BELFÖLD. fiL^h­iteles kézből Pestről máj. 9-ről következő tudó­sítást k­aptunk : Ma reggel 4 és fél órakor ismét irtoztatóan kez­dő ágyazni Pest várost a’ budai osztrák basa, ’s tartott az ágyú­zás és bombázás egész 5 és egynegyed óráig, ’s igy csaknem két óra hosszant. Két ház leégett, számtalan keményen meg­­rongáltatott, a’ redoute épület különösen, az oszlopzat romban hever. Emberben azonban alig esett kár; mert az utosó ágyúzás folytán, ’s a’ pesti részen is történő készületek miatt sejteni le­hetett, hogy ismét lövetni fogja a’ várost ’s annak okáért Irányi Dániel t. h. kormánybiztos egy falragaszban személye ’s vagyo­na biztosítására szólította föl a’ lakosságot, egyszersmind a’ köz hivatalok, pénz- ’s irattárak és a’ kórházakban levő betegek biz­tosításáról is intézkedett. Ezen figyelmeztetésnek tulajdonítható, hogy semmi tete­mes kár nem történt. A’ Károly laktanyából a’ betegek kivitet­tek az üllői kaszárnyába ’s az úgy nevezett Lager ispotályba; mert Hentzi előtt semmi sem szent, még saját betegeit sem kíméli, a’ kiktől pedig tudta, hogy a’ Károly-kaszárnyában feküsznek ’s mégis mind múltkor mind most azt is lövette. Tegnap a’ várból vagy 2000 embert menekülni engedett kik , Budán meghúzták magokat. Ezek azt beszélik, hogy Hen­tzi úgy nyilatkozott, mikép ha már nem fogja megtarthatni a’ vá­rat, akkor a lőport (állítólag 2600 mázsát) fogja meggyujtani, ’s a’ várat a’ légbe röpíteni. Egyébiránt egy Bécsből tegnap este érkezett kereskedő állítása szerint, a ki vasárnap Sopronban volt, az osztrák sereg arra futott keresztül, részint Bécsújhely, részint Wimpassing felé, miután Kapuvárnál szombaton délután a­ miéinkkel összecsapván ezek által megveretett ’s kergettetett. Ez, hiszszük, Hentzi uramat egy kis zavarba hozandja. Ezen ke­reskedő még azt is beszéli, hogy az osztrák császár Bécsbe ér-

Next