Közlöny, 1849. május (93-119. szám)

1849-05-20 / 110. szám

412­ burgert oltott ki az élők sorából. Kár, hogy minden gazember­re nem jut az igazságos istennek egy egy mennyköve! Május 3-kán jött ide, osztrák ministerelnök Schwar­zenberg és hadügyminister Cordon kíséretében, egy vén muszka generalis F­r­e­i­t­a­g, ’s vele egy másik orosz tiszt, kik azóta Weiden és Simunicscsal itt conferentiázgatnak. A’ muszka seregek maholnap nyakunkon lesznek. — KÜLFÖLD, AUSTRIA. Az orosz interventio az időszaki sajtó legfontosabb kér­dése. A’ kezünkhez érkező lapok telvek ellentétes nézetekkel; egyik rózsa­ színben látja Austria jövőjét, a’ másik borúit sej­telmeiben romlását jósolja, ha az interventio csakugyan való­sulna. Az „Ost-Deutsche Post“ következőleg nyilatkozik: ,,A’ háború Austriában orosz segéllyel nem egyéb lenne, mint Austriának tehetlenségi nyilatkozata. Azon államban, melly nem talál elég erőt magában részeinek összetartására, nincs életrevalóság. Igényelt-e Oroszország tőlünk segélyt, mi­dőn 1831-ben Lengyelhont már már elveszté? Igenis beleszólt Francziaország Belgium ügyébe, midőn ez Hollandtól fenyeget­­teték; Modena, Parma és Toskána is kényszerült idegen segély­re támaszkodni. De azt nyerték vele, hogy hatalmas szomszédi kegyelméből kelle élniök. Belgium egész a’ februári forradalomig Francziaország protektorsága alatt állott, mint a’ kisebb olasz státusok is, még az egyházi birtokot sem véve ki, harmincz éven keresztül Austria gyámsága alatt nyögtenek. E’ sorsot akarja tehát megkísérteni Austria ? Nem tudjuk, váljon édes és hízelgő-e Oroszország beszéde, de bizonnyal állítjuk, hogy jövőre kese­rűvé és daczossá fog változni. Az aldunai tartományok önállása Austriának életkérdése; félig ugyan már el vannak veszve, de mi leend sorsuk, ha a’ védő kozák délezeg paripáján osztrák föl­dön robog keresztül ? Kinek esik a’ török örökség birtokául, ha az, kinek őrködni kelle vala, orosz nagylelkűség karjaiba vetendi magát? A’ ministerium nem akarja a’ mart. 4. alkotmányt feladni. De váljon segitendi e’ Oroszország annak fenállását ? sőt lehe­­tend e’ szó alkotmányról általában Austriában, ha az oroszt men­tőül elfogadjuk? Mondják, hogy saját birodalma békéjének fen­­tartása elegendő ok arra, hogy Oroszország a’ magyar ellen segélyt nyújtson. De hát biztosnak hiendi-e az orosz a’ békét Lengyel- és Oláhországban, mig Galicziának és Bukovinának alkotmányos kormánya van ? Nem kellend-e egyik kéznek mos­ni a’ másikat ? Nem fog a’ magyar forradalom elfojtása az osz­trák alkotmány árán megvásároltatni ? Mi a’ birodalom épségét akarjuk! de nem csak területé­nek épségét, hanem becsületének, méltóságának szabad aka­ratának épségét is, és azon függetlenséget, mellyel kell hogy bírjon anyagi és szellemi érdekeinek kifejtésében. Azt akarjuk, hogy jövőnk saját kezünkben legyen, ne pe­dig legveszedelmesebb szomszédunkéban. Nem akarjuk, hogy fejedelmünk, törvényhozásunk, népjogi kötéseink egy, a’ tett szolgálat érzetében felfuvalkodott befolyás szolgái legyenek. Mi az álladalmat saját erejéből akarjuk fentartani, nem pedig egy idegennek ereje által összeférczeltetni, úgy látszik, Prága is forradalmi állapotban van; mert a’ város május 10-én ostromállapotba tétetett. OLASZORSZÁG. Ki hitte volna, hogy a’ februári Francziaroszág, azon Francziaország, mellynek programmját a’ nemeslelkű Lamartine küldötte meg Európának, alig 15 hónap múlva a’ szabadság vé­rébe fogná mártani fegyverét ? — ’S mégis úgy van. A’ fran­­czia köztársaság beavatkozott a’ római ügyekbe, még pedig nem az ifjú népszabadság érdekében, hanem Sz. Péter roskadozó székének támogatására, honnan sajátlag a’ pápáknak részint becsvágya, részint gyöngesége miatt, legtöbb gonosz áradt a’vi­lágra. A’ franczia kormány azon ürügy alatt, hogy Romát, Ná­poly és Austria berohanásai ellen védeni kívánja, fölhatalmazást csikart ki a’ nemzeti gyűléstől, illy szellemben fegyveres erővel beavatkozni a’ romai ügyekbe, minek hihetetlen czélja azonban nem valt más, mint IX. Pius világi uralmának helyreállítása. Ki ne ismerne rá ezen eljárásban a’ császári traditiokra, mellyek a’ concordatum és a’ romai székbeli kötések által olly megbocsát­­hatlan csorbát ejtettek az első franczia forradalom napfénytisz­taságú tanain? — A’ hadjárat vezetésével Oudinot tábornok bí­zatott meg. A’ tábornok Civita­vecchiánál szállt seregével part­ra ; de ez alkalommal a’ franczia háromszinü zászlónak szégyen­nel ’s veszteséggel kelle visszavonulnia a’ római köztársaság szabadságharczosai elöl. Oudinot a’ rómaiak által kétszer vere­tett meg. Jövő lapunkban részleteiben állitandjuk össze a’ ke­zeinknél levő töredékes adatokat. NÉMETORSZÁG: A’ német forradalom már kitörő félben van! Ez őszinte vallomással kezdi május 5-ki számát egy bécsi lap. És valóban, ha végig tekintünk a’ legközelebbi napok eseményein, azt kell hinnünk, miszerint a’ német föld nem sokára véres jeleneteknek leend színhelye, a’ minthogy már egy részben most is az. Berlinben ápril 27-kén megkezdődött a’ véres dráma. Magdeburg és Potsdam népe forrong. Darmstadt, Borosz­ló, Köln, München, Nürnberg izgatottsága rendkívüli. Azonban Dresda és Frankfurt azon fő pontok, mellyek ez idő szerint leginkább igénylik figyelmünket. Dresda: A’ kamarák föloszlatása, ’s a’ frankfurti gyűlés újabb határozatai Szászország alakját egészen megváltoztaták. A’ birodalmi alkotmány melletti nyilvános izgatás minden körök­ben űzetik; a’ szász kérdéseknek háttérbe kelle vonulniok az egyetemes német ügy érdeke előtt. Eleinte piacátok által nyi­latkozott a’ közvélemény, utóbb demonstratiók történtek. Má­jus 1-jén a’ „hazafiak egyesülete“ mintegy kétezernyi nép kí­séretében, német zászlókat hordozva elöl, megjelent az igaz­ságügy ministerium előtt, ’s a’ ministerelnököt fölszólitá az al­kotmány elismerésére, ’s követeié Held, Weiling és Ehrenstein ministerek elbocsáttatását; mire Beust minister jelenté, hogy kivánataikat a’ király eb­be terjesztendi, ’s rájok még az nap es­tére feleletet eszközlend. Erre a’ nép nyugodtan szétoszlott. Sajnáljuk, hogy itt további adataink megszakadnak, ’s a’ közben történteket nem, hanem csupán annyit tudunk, misze­rint 4-kén a’ királyt elkergették, ’s ideiglenes kor­mányt állítottak. 4-től 7-ig ismét nincsenek adataink; e’ napról következő tudósításunk van. Dresda, május 7. A’ katonaság a’ 36 órai folytonos harcz Után egészen eltikkadt. Azonban egy uj porosz gránátos zász­lóalj állott ismét a’ tűzbe. A’ néphez csatlakozott szász katonaság közül néhányat elfogtak. A’ rendőri hatóságok­hoz rendeletet bocsátott a’ ministerium, mellyben meghagyja azoknak, hogy egyfelől a’ kormány és távollevő király ügyét minden hatalmukban álló eszközökkel előmozdítsák, más felöl az ideiglenes kormány rendeleteinek ellenszegüljenek, ’s azok sikeretlenné tételére mindent elkövessenek. Az angol és franczia követ a’ porosz katonaság behoza­tala ellen tiltakoztak. A’ ministerium egyezkedési pontokat is terjesztett már a’ nép elé, de ez azokról nem akar tudni semmit. A’ város el van barik­adozva, a’ nagyobb erős épületeket a’ nép elfoglalta, ’s innen mint várakból intézi támadásait, ’s ezekben védi magát a népen.Május 9-ig még a’ katonaság nem tudott erőt venni a’ Frankfurt. Nem csalódánk, midőn azt állitók közelebb hogy ápril 24-dike új korszakot kezdend a’ birodalmi gyűlés történetében. Azóta folyvást a’ legerélyesebb határzatok szület­nek Pál templomában. April 29. Raveaux, Löwe, Nauwerk, Freese, Melly, Schulz, Vogt, Hehner, Eisentuch, Claussen és Reitter követek aláírásá­val következő felhívás jelent meg a’ frankfurti hírlapokban: „A’ haza veszélyben van; a’ porosz kamarák feloszlatvák. A’ katonai csapatokat concentrálják; az odtrogálásra katonaságot kell hasz­nálni. A’ marczius előtti despotismus meg akarja tenni az utolsó csapást Frankfurtnak föl kell, föl fog kelni végre! Most egy kö­vet se hagyja el helyét, a’ ki távol van, azonnal jelenjék meg. A’ környékbeli népgyülések ne csodálkozzanak, ha illy körülmé­nyek közt képviselők nem jelenhetnek meg közöttük.“ April 30. Ismét nevezetes ülése volt a’ nemzetgyűlésnek. Az elnök jelenté, hogy 15 osztrák követ lemondott; a’ würtem­­bergi kormány és képviselőház az alkotmányt elismeri, ’s kíván­ja, hogy reá a’ katonák és hivatalnokok eskettessenek meg. Több rendű interpellatiók után Goltz és Simon indítványa nyomán el­határoztatott: 1) miszerint a’ n. gyűlés elnökének hatalmában áll akármelly helyen és időben tartani meg az ülést; 2) határozat hozatalára száz tag jelenléte is elégséges. Továbbá Kierulff in­dítványára 3) a’ porosz és hannoveri kamrák feloszlatását a’ n. gyűlés az egész német nép előtt határozottan roszolja; 4) ’s fel­szólítja mind a’ két kormányt, hogy uj választásokat rendeljen; 5) a’ kérdéses statusok törvényes orgánumait pedig,hogy a’nép akaratát a’ birodalmi alkotmányra nézve, kormányaik ellenében nyilatkoztassák ki. Zimmermann Stuttgartból megérkezvén, jelenti, hogy a’ nép hangulata a’ legjobb, ’s a’ bajorok fegyverzik magukat. Interpellálták a’ hadügyministert, adjon fölvilágositást: igaz-e, hogy a’ magyarok ellen német birodal­mi (porosz) katonaság is használta­tik? A’ minister azt válaszolta, hogy előbb majd gondolkodik felőle, ’s aztán fog e’ kérdésre felelni. E’ nap szónokai közül ki kell emelnünk S­i­m­o­n­t, ki foly­tonos tetszéssel kisért beszédében a’ többek közt igy szólt: Akarják önök okát tudni a’ porosz kamara feloszlatásának? Megmondom. Ennek oka egy hármas szövetség Austria, Porosz és Oroszország közt, mellynél fogva a’ po­rosz 40,000 katonát küld Csehországba. Mérsékelni akar­juk magunkat a’ cselekvésben; tartsunk már egyszer mértéket a’ semmittevésben is. A’ hazának minden részéből egymást érik a’ fölhívások e’ házhoz, hogy legyen valahára erélyes. Ne akar­juk, hogy a’ nép szutytyongasson bennünket, mi képviselőik va­gyunk, úgy kell cselekednünk, a’ mint ők éreznek. Frankfurt, május 1. „Tegnapi határozatai által a’ for­radalmi térre ment át a’ bírod, gyűlés, (igy is a’ Wiener Ztg.) ’s a’ történendők félelmes várakozással töltik el keblünket.“ Elhiszszük biz azt. Mert a’ nép mindenütt maga fölfegyver­zésére szólittatik, ’s rhenusi Bajor országban már egészen fölfegyverkezve jelentek meg. Még e’ hét folytában föl kelle eskettetniök a’ sorkatonák­nak az alkotmányra; hasonló fogott történni Hessen nagyher­­czegségben. M­á­j­u­s 7. Gagern jelenti a’ n. gyűlésnek, miszerint Szász és Bajorországban a’ béke fölbomolván, helyreállítására biro­dalmi biztosok küldettek ki. Ezután Wesendonk következő indít­­ványnyal lépett föl. Miután a’német nép az alkotmány védelmére mindenütt fölállni kész, különösen Szász és Bajorhonban már átalánosan fölkelt; miután a’ népet támogatni ’s e’ részben eré­lyesen rendelkezni a’ nemzetgyűlésnek, annál szorosabb köte­lessége, mivel elnyomására a’ kormányok, minden szolgálatuk­ban álló szuronyt fölhasználnak; ’s miután erre nézve főleg a’ porosz katonaság szolgál eszközül, mellyet annálfogva köteles­ségéről fölvilágosítani kell, a’ n. gyűlés határozza 1) az összes német katonaság, egy a’ központi hatalom által kinevezendő fővezér parancsnoksága alá helyeztetik; és 2) az alkotmány iránti hűségre fölesketik; 3) minden német tartományokba úgy, mint a’ sereg min­den osztályaihoz biztosok küldetnek, e’ határozat teljesedésbe vételére. Az indítvány ellen szólott a’ hadügyminister és Gagern; mindketten fölöslegesnek állították a’ hadsereg fölesketését; a’ ki mellett a’ kormány, — mondák, — a’ mellett a’ hadsereg is, nyerjük meg azért a’ kormányokat és megnyertük a’ katonasá­got. Erre Simon Lajos kelt föl. Azt hallottam itt, igy szólt, hogy a’ ki mellett a’ kormány,a’ mellett a’katonaság is; én meg­fordítom ez állítást, és azt mondom: a’ kié a’ sereg, azé a’ kor­mány is. V­o­g­t: bocsánatot kér a’ néptől, hogy hangulata felől mindeddig csalódásban volt. Nem hitt benne annyi erőt és elha­­tárzottságot, millyet most a’ legnagyobb mértékben tapasztal mindenfelé. A’ nép egészen mienk, kész mellettünk ügyünkért vagyonát és vérét áldozni. — Hanem az idő már itt van, és ne­künk itt a’ gyűlésben oda kelle jutnunk, hogy a’ kétes barát többet árt, mint a’ nyílt ellenség, (jobb oldalra néz) csatlakoz­zanak önök párthoz uraim, vagy a’ hazáért, vagy a’ haza ellen, de legalább valamellyik párttal tartsanak, mert igy nem tudjuk mit higyünk felölök. Volt, mint mindig, zajos tetszés közt végző beszédét. Határozat még nem hozatott. POROSZORSZÁG, Berlin, május 1. Tegnap későn este csöndesült le a’ nép. Ma 10 órakor ismét fegyveres csoportok jártak az utczákon, vörös zászlókat hordozva körűl Blum Robert arczképével, ’s kiabálva: „éljen a’ respublica!“ A’ Lands­berger, Weismann, és Weber utczákat barrikádokkal zárták el. Nem sokára két z­­al­ Sándor gyalogság jelent meg, a’ torlaszokat bevette, a’ népet szélűzte. Az utczák végein mindenütt örök állanak, ’s az átjárást­­ nem engedik. A’ vendéglők katona-csapatokkal vannak megrakva. A’ társalgási csarnok (conversationshalle) az oppositío gyűlhelye, el van zárva, ’s körűlé őrök állanak. A’ város újra csöndes. Május 2. A’ külügyminister gróf Arnim leadta lemondását. Helyette ideiglenesen g. Brandenburg vette át a’ külügyi tárczát. Frankfurtból a’ porosz követek visszahivattak. FRANCZIAORSZÁG. A’ római események hire Parisban, főleg a’ nemzeti gyű­lésben roppant benyomást tett. Mindenki átlátja, mikép a’ fran­czia sereg, melly a’ római kormány engedelme ’s beleegyezése nélkül foglalá el Civita­ vecchiát, nem mint barátja, hanem mint ellensége lépett föl a’ fiatal római szabadságnak, ’s hogy a’ had­járat egészen eltért azon czéltól, melly a’ franczia nemzeti gyű­lés által elébe volt tűzve, t. i. Róma megvédése, Nápoly és Aus­tria berohanásai ellen. A’ tárgy május 7-én a’ nemzeti gyűlés­ben rendkívüli izgalmak közt szőnyegre hozatott; az olasz ügyek megvizsgálására bizottmány küldetett ki olly meghagyással, hogy véleményét még az nap adja be. Az előadó Senard, ezek foly­tában az esti ülésben előterjeszti a’ bizottmány véleményét, mellynek tartalma következő: ,,A’ gyűlés fölszólítja a’kormányt, haladék nélkül intézkedéseket tenni az iránt, hogy az olaszor­szági expeditió ezentúl ne vonassák el azon czéltól, melly ere­detileg elébe tűzetett.“ Ezen a’ kormányt élesen megróvó in­dítvány, minden elleninditványok és a’ külminister mentegetése daczára 328 szavazattal 241 ellen elfogadtatott. Mind e’ mellett is azt hiszik, hogy a’ közvéleményben tönkre silányult Odilon Barrot ministerium nem fog visszalépni, hanem a’ legközelebbi törvényhozó gyűléstől várandja be sorsának eldöntését. Nyomatik as álladalm­i nyomdában. Felelős szerkesztő Gyurmán Adolf. HIRDETÉSEK. KÖRÖZTETÉSEK. 1166,1170,1171,1172­­ B. u. m. Eperjes város jelentése folytán: „Kiss Robert Eperjes város volt levéltárnoka az ellenség serege után eltávozván, 45 nap alatt Eperjesen személyesen je­lenjen meg, a’ levéltár különben az ujonan kinevezett levél­tárnoknak fog átadatni, ’s az ebből eredő következések ötét suj­­tandják.“ Krasznamegye jelentése folytán: Gyilkosság elkövetése után krasznamegyei Csizér hely­ségbeli lakos Petronya Petro, ki is 28 éves, g. e. hitü, nős, kö­zéptermetű, barna ábrázatu, gesztenye szinü, kondor nyiratlan hajú, szeme fekete, orra rendes, bajusza, szakála fekete ritkás, még a’ múlt évben megszökött; mi is olly végre köröztetik, hogy az öt bár­hol is megtaláló említett szökevényt, a’ helybeli elöl­járóságnak a’ krasznamegyei börtönbe való kisérés végett adja által. Debreczen máj. 18. 1849. Belügyministeriumtól. Az adó iránti pénzügyministeri törvényjavaslat, ahhoz mel­lékelt ministeri jelentéssel együtt, kinyomattatván, képviselő urak azt az országgyűlési irrattárból elvitethetik. Debreczen, május 20. 1849. Bojthor Endre, irattári igazgató. 1-3 Werfer József Debreczenben levő jól felszerelt Kő­nyom­d­áj­a, az ellene Tollassy kérelmére elrendelt váltói vég­rehajtás folytán, f. évi junius 12-én a’hely színén reggeli órák­ban árvereztetni fog. Sárváry Ferencz, végrehajtó. 1-1 Néhai Juhász Jánosné asszony halálával hátra hagyott ja­vak árverezési idejéül jövő junius hónap 20-ik napja tűzetett ki, mi olly meghagyással tétetik közönségessé, hogy a’ közvagyont terhelő követeléseket az illetők a’ fent irt árverezési határidőig nálam mutassák be, az azon túl bemutatandók érvényteleneknek tekintendők. Biharmegye Sámson helysége, Hamar Mihály, osztoztató bírósági elnök. Vaskereskedés eladás. 1—3 Szatmármegye Nagy-Károly városában, ez előtt Hultflész Ferencz, most Tollassy Tamás vaskereskedése, melly számos é­­vek óta a’ legszilárdabban fenáll; szabad kézből házzal együtt vagy a’ nélkül eladó Venni szándékozók értekezhetnek iránta személyesen és bérmentett levelek által, magában a’ vaskereskedésben, vagy Debreczenben Tollasy T. özvegyénél. Tudomásul: 3—3 Annyi zavar, gyanúsítás, ’s félreismerés további elkerü­­ése tekintetéből, mellyeknek a’ név ugyanazonság miatt téve­désből már többször kitéve voltam, az illetők kedvéért felvilá­gosítom , miszerint Szilágyi Sándor, — Erdélyből, — a’ Pesti Hírlap szerkesztője, ’s a’ Figyelmező kérdéses dolgozó társa; továbbá, Szilágyi Sándor, a’ színész; ’s végre alulirt Szilágyi Sándor, —N. Kunságról — mint pesti ügyvéd, testben és lélekben három egymástól különböző sze­mélyek. Azért kinek kinek a’ magáét. Azoknak, kik polgári jel­lemem , ’s helyzetem ismerik, nem volt szükségük felvilágosí­tásra , hogy a’ Pesti Hírlap fentebb előnevezett szerkesztője, ’s a’ Figyelmező dolgozó társa nem én voltam, ’s nem lehettem. Ez legyen félreismerőim ’s a’ tévelygők kedvéért. Pesten april. 28. 1849. Szilágyi Sándor, N. Kunságról, ügyvéd, két sas u. Blühdorn ház-FELSZÓLÍTÁS. 1-1 Keresztesi Sándor úr, ki a’ Madarász rendőrségétől, en­nek szétoszlatásánál mintegy három héttel elébb, egyenesen egri férföhadnagynak neveztetett ki, mint magyar ember, ki előtt a’ becsületszó emberek emlékére mindig szent volt, ez előtt mintegy harmadfél hónappal adott becsületszavának, i. e. junius 15-ig leendő béváltására általam felszólittatik; ellen­kező esetben, az egész dolgot, melly becsületét érdekli, a’ kö­zönség elébe terjeszteni el nem mulasztom.

Next