Közlöny, 1849. május (93-119. szám)

1849-05-23 / 112. szám

E. 14434. I h. fl. C­i­e­c­z János tábornok, b. Bánffy János és b. K­e­m­é­n­y Farkas ezredesek, azon fontos szolgála­taik tekintetéből, miket a’ hazának az által tettek, hogy az or­szág királyhágón tuli részében viselt nehéz háború egész ideje alatt, magokat mind a’ csaták vezényletében, mind a’ katonai parancsnokságban, vitézül kitüntették,’s jelesen b. K­e­m­é­n­y ez­redes a’ piski csatában is hősies tartásával, soha nem feledhető nevet vitt ki magának. A’ hálás nemzet nevében ezen tetteik elismerése jeléül a’ katonai érdemrend másodosztályával feldíszesíttettek. Debreczen, május 16. 1849. Az ország kormányzó elnöke, Kossuth Lajos. A­ hadügyminister távollétében, gr. Batthyány Kázmér, külügy­minister. É. 14,433 sz.­­ h. ü. Trebersberg János tüzérszázadosnak Görgei fővezér úr által,«a’ folyó hó 13-kán svábhegyi főhadiszállásán kelt, és a’ 106-dik számú ,Közlöny­ben olvasható jelentésében elő­adott vitéz önviseleteért — a' katonai harmadosztályú érdem­jellel lett kitüntetése, ezennel a’ hálás nemzet nevében meg­­erősittetik és közhírré tétetik. Kelt Debreczenben, május 16. 1849. Az ország kormányzója Kossuth Lajos. A’ hadügyminister távollétében, gr. Batthyány Kázmér, külügyminister. E. 14883. sz.­­ h. u. m. K­o­r­n­i­d­e­s őrnagy, az altendorfi ütközet alkalmával ta­núsított vitéz önviseletéért, Dembinszky altábornagy ur által a­ katonai érdemrend harmadik osztályával a’ csatatéren feldisze­­síttetett. Melly kitüntetés ezennel megerősíttetik és közhírré tétetik. Debreczen, május 17-én 1849. Az ország kormányzója Kossuth Lajos. A’ hadügyminister távollétében, gr. Batthyány Kázmér, külügyminister. Kinevezés: Jekelfalusi László's Szontágh Sámuel századosok, az a’ feloszlott nagykállói, ez, a’ nagy­váradi vegyes bíróság ülnökei, a’ hadügyministerium kijelölése folytán, a’ Miskolczon felállított rögtönitélő bírósághoz katonai ülnökökül kineveztettek. Kelt Debreczenben, május 20. 1849. Igazságügyi minister, Vukovics Sebő. ADAKOZÁSOK: Zombory László főhadnagy az első honvéd vadász­ezred társtörségéből összegyűjtött 30 frt 30 krt; a’ 43-ik 7. alj tisztikara 60 frt ; a’ tisza-füredi térparancsnok Somogyi 10 frtot; B­e­r­n­á­t­h Istvánt, füredi birtokos 100 frtot ajánlván a’ sebesült honvédek számára, ezen hazafiui áldozatukért az il­letők nevében köszönetét szavazni kedves kötelességének ismeri Debreczen május 19-én 1849. A’ tábori kórházak főápolónője, Meszlényi-Kossuth Zsuzsánna. HIVATALOS TUDÓSÍTÁSOK: 7308­­ K. Görgei fővezér ’s hadügyminister ur Budá­­rólmájus 21. 1849. következő tudósítást küldött a’ kormányzóhoz: Buda vár 3 ’s fél órányi ostrom után seregeink által bevé­tetek ma, május 21-én 1849, 7 órakor reggel. Az egész várőrség fogva van tisztjeivel együtt. Hentzi tábornok halálos sebet kapott és haldoklik. Az ellenség a’ győzedelmes ostromlás vég perczeiben még az utolsó czudarságot is elkövette, ’s a’ lánczhidon alkalmazta­tott aknákat ( Mienen) elsüttette. De minthogy a’ magyar nemes lelköségét még bosszújában sem tagadhatja el, a’ fegyvertelen várőrség többé nem bántatott. Minden országos, főleg pedig a’ hadviselésre szükséges javakat azonnal rendesen összeiratok,­» biztos tisztek felvigyá­zata alá helyezek. A’ részletes­ jelentés holnap fog beküldetni. Ezen rövid jelentésnek átvivője Kmety ezredes, a’ ki ma is, mint mindig, kitünőleg viselte magát és úgymint Leiningen, Mariassi, Triquel, Asboth, Czillich ’stb. a’ legkétesebb körül­mények között személyesen vezették embereiket a’ győzelemre. Görgei Arthur, ra. k. i ......... * ■ [UNK] [UNK]­—' tábornok* Az ország kormányzójának. Pesten máj. 21. reggel 6 órakor 1849. Tegnap ^Sjrálelötti ti~ órától kezdve mostanig folyvást tart az ostromlás; ágyú kevés, de annál sűrűbben,sőt úgy szól­ván, szakadatlanul puska-ropogások hallatszanak. Mi eredmény­nyel? még nem tudom. Épen e’ pillanatban hallom, hogy a’ nemzeti zászló látszik a’ Sándor-házon. Isten segíts 1­7 ó­r­a­k­o­r. A’ Dunapartról jövök H­a­j­n­i­k Pál barátom­mal. A’ fegyvertár és Sándor háza között a’ háromszinü zász­lót lobogtatják honvédeink. Az ágyúk már nem szólanak. Csak puskák ropognak. Fenn a’ várban makacs utczaharcz foly. Csak a’ nádori kertben láttunk még két fehér szilast, a’ többi várfok­ról elpusztultak. Lenn a’ pallisádák ’s a’ hídfő kezünkben. Nem sokára, úgy hiszszük, teljesen urai lesznek a’ várnak a’ mieink. Hogy ennyit megírhassunk Debreczenbe, haza jöttünk a’ Dunapartról; most visszasietünk, hogy csakhamar visszajöhes­sünk, megírni a’ tökéletes diadalt. E’ tudósítást együtt írjuk alá, mert együtt akarunk lenni hírvivői Buda bevételének. Reggeli 11 órakor, Budavára a’ miénk! 7 fél órakor teljes diadalt vívott ki a’ magyar. Átmentünk a’ várba, nem tudván, hogy állanak ott a’ dolgok; mert örökös puskalö­vések hallatszottak még, ’s ime örömlövöldözés volt. Hentzi sebesülten fekszik, az orvos 24 órai életet ígért neki. A’ hidat fel akarták vettetni, bizonyos Au­er ezredesé a’ herostratusi dicsőség, de csak kevéssé rongálta meg,’s csakhamar helyre fog igazíttatni.Most is át lehet járni. Tömérdek halottat láttunk az el­lenségtől, a’ többi fogoly. Az ágyúk, munii­o, mind épen találtat­­tak.A’ honvédek tombolnak örömükben. Czuczorhoz bementünk ’láthítjuk Pestre.Mennyi a’ mi veszteségünk? nem tudjuk még. Csak most tudjuk, milly feladat volt a’várat ostrommal bevenni. Igen jól volt megerősítve. Budavárnak bevétele egyike a’ leg­dicsőbb haditetteknek. Éjes Görgei! éljenek a’ honvédek! — Délután többet, most sietünk a’ tatárt elindítani. Budapesten, május 21-én 1849. regg. 11 órakor. Irányi Dániel s. k. t. h. kormánybiztos. Hajnik Pál s. k. rend osztály főnök. U. i. A’ va­lódi ostrom reggel 4 és egy fél órakor m­ondatik kezdetinek. Magánlevél egy hiteles egyéntől: Május, 21. 1819. reggel 5 ór. Három zászlónk a’ vár­palota új épülete mellett lobog. A’lajtorjákon honvédeink, mint zergék szökdösnek a’ várba. A’ zárt résen vitéz honvédeink nem állhatták ki az erős tüzelést, ’s visszahúzódtak, hogy laj­torjákon menjenek fel. Az ellenség 24 fontosai felett, egy hosz­­szu póznán, fejér lobogóval hajlongtak. A’ várból a’ piarista­­kolostor tájékán nagy füst emelkedik. Az ostromtüzelés a’ bécsi kapu felé 12 órakor kezdődött, reggeli 1 órakor eredt meg a’ várkapunál és a’ tört falrés irá­­nyábani plaenkirozás, és folyt egész virradtig, mikor a’ rohanás kezdődött. Honvédeinkre erősen puskáztak a’ bástyatornyokról és házak ablakaiból. Ki nem puskázott, köveket eresztett le, de ez ostromló honvédeinket a’ rohamtól fel nem tartóztatta. A’ több százezer lövések, mellyek honvédeinkre irányoztattak, kevés embert ejtett le, mit onnan merek állítani, mivel a’ várfal alját szorgosan vizsgálom, ’s igen kevés halottat veszek észre. De most az utczaharcz kezdődik, melly még sok hősünknek vé­rébe kerülhet. A’ svábhegy felé levő bástyákról az ellenség fut, csak bal­ra a’ fejérvári kaputól állnak néhány közemberek, honvédeink a’ tört falrésen csoportosan a’ várba felkapaszkodnak. Ezen az oldalon mind az ágyú- mind a’ puskalövés egé­szen megszűnt, csak a’ Pest felé levő oldalon foly erősen az apró fegyvertüzelés. Fél hétre. Most egy puskaporraktár röppent légbe. A’ várban bent, az utczán, a’ harcz foly. A’ megtámadás éjjel 12 órakor, május 21-én tehát az osztrák uralkodás kezdete napján kezdődött. 7 órakor. A’ tüzelés megszűnt. A’ vár be van véve! Pest, május 21. d. 12 órakor. Nagy örömet írok, kezem reszket :Budavár a mienk! ’s a’ testvér főváros teljesen tiszta az osztrák cs. gaztól! Lei­rom röviden az ostrom menetét. Folyó hó 20-án esti 10 órakor megkezdők a’ mieink a’ Gellértröl lövéseiket. Részint gránát, részint 6 fontos ágyukkal leginkább a’ palisádok ellen. A’ várbeliek sűrűén viszonozták. Hogy világot csináljanak maguknak, felgyújtanak egy házat a’ bécsi kapunál, ’s az egész utcza borzasztó tűzlángban állott. — A’ mieink felségesen lőttek a’ Gellértröl, az inneni Dunapartra hallatszott a’ palisádok recsegése, és láttuk a’ legénység zava­­rodását. A’ Gellért vidékét a’ várbeliek minden igyekezetök mellett sem tudták meggyujtani. 12 órakor egyes puskalövések hallatszottak, legnagyobb volt, a’ volt nádori kert oldalán, csekélyebb a’ bécsi kapunál. 2 órakor mindenütt sürüebb jön a’ puskaropogás, néha ágyuszó kíséretében egészen körüljárta a’ várat. 3 órakor átalános lett az ostrom, ’s iszonyú peleton és ba­­taillon tű­z kezdetett. Ekkor már a’ bécsi kapunál volt a’ leg­­dühösebb tűz, ’s a’ várbeliek borzasztó tüzelést vittek végbe grá­náttal ’s bombával a’ vár alsó környékére, hova a’ mieink elő­­nyomultak. 3/4-ed 4-re szűnni kezdett a’ mieink puskázása, ’s min­ket a’ dunaparti szemlélőket félelem fogott el, hogy a’ mieink viszszavonulni kénytettek. De ekkor ismét a’ fejérvári kapu ol­dalán kezdetett meg az iszonyú tüzelés, mindkét oldalról. ’S a’ viadal vége az lett, hogy rettenhetlen honvédeink részint a’ ré­sen, részint létrákon megmászták a’ sánczokat, ’s már 5 órakor kitűzték a’ nemzeti zászlót. — Innen hir szerint a’ Don Migue­­lek — a’ Sándor-házig előnyomulván, a’ bástya alatti egyik nyári lakba menekült hordátokra tüzeltek, ’s köztök iszonyú pusztítást tettek. 5 órakor a’ mieink a’ nyugoti oldalon levő paüsádig elő­nyomulva, ’s a’ résen részint átkelve, részint áttüzelve, az it­teni legénység — alkalmasint olaszok — már fegyverét letette, fejér zászlót lobogtatott és pardont kért, mi nagyobb résznek meg is adatott. — Ekkor a’ mieink innen is felfelé nyomultak a’ várba, szinte a’ lánczhid alatti gőzhajóra is kitüzetvén a’ nem­zeti zászló, Szekulics ezredes seregével átkelt a’ pesti oldalról. Ép mikor a’ lánczhid közepén volt lobbant fel a’ túlparton alá­ásott puskapor. De ezer szerencsére, némellyek szerint, mert nem volt leszorítva, mások szerint, mert Clark vizet eresztett reá — semmi bajt nem okozott, ’s az explosio csak nagy füstöt csinált. 6 ’s 7 óra között a’ puskalövések mindinkább a’ felső vár­ban hallatszottak, és mieink minden oldalról elfoglalták a’ várat nemzeti lobogók tűzettek ki a’ bástyafalakra, ’s vitéz hővédeink „éljen a’ magyar!“ kiáltásokkal köszönték a’Dunapartra ezrek számában kiáltott népet.­­S ez őket riadva könnyes sze­mekkel üdvözlő, mint hazánk legdicsőbb fiait. A’ harcz egyes puskalövésekkel egész 11 óráig tartott.— Most már csend van, csak néha süti ki ujjongatva fegyverét örömjelül a’ honvéd. Apróbb részletességet még nem lehet írni. Halottaink ’s halottaik számát még nem lehet tudni. Hentzi sebesülten fekszik a’ General-Commandó épületében, sőt némellyek szerint hadi törvényszék­ek­be állíttatva agyon is lövetett. Öszszevagdaltnak mondják Schütte tábornokot, ’s elesettnek az olaszok őrnagyát, nagyobb tiszt részünkről még nem hallatszik, hogy elesett volna. Görgei maga már a’ várban van. A’pesti nép igen meg van lepetve az esemény által.— Leg­­fölebb 5—10 nap múlva hitte a’ ma történteket. Öröme határ­talan. Az elzárt boltok nagyobb része már fölnyittatott. A’ nép visszaköltözése megkezdetett. És Pest, melly a’ napokban olly puszta, ’s életunt öregnek mutatkozott, ma mint pajzán leányzó örül, és nem ismer határt kedv-nyilvánitásaiban. Adja isten, mielőbb elmondhassuk: „Valamint Bu­davára, úgy egész hazánk ki van seperve az osztrák császári gaztól.“ Igazítás. A’ Közlöny UO­ d. számában, május 17-kén kelt igazságügyministeri rendeletben hibásan áll: „honáru­lás-büntetéssel terhelt Hám János ’stb“ e’ helyett „honárulás bűnével.“ ’ NEMZETI GYÜLÉS. CLVIII-dik ülés a’ képviselőházba május 18-kán. (Vége.) Dobolyi Sándor előadó: B ‘rec?k városi i*k april 28-ról kiadott bizonyítványából az tetszik ki, hogy a’ most em­lített város közönsége átalánosan egy értelemmel Gábor Imrét kiáltotta ki ujabbi képviselőnek, m után az előbbi képviselő Fe­­jér János a’ gyűlés előtt, ennek felszólító a következtében, a képviseletröli lemondás iránti készségét nyilvánította Molly vá­lasztásnak azon hiányát, hogy az, nem a’képviselő ház elnöke felszólítása, hanem a’ház e’részbeni határozatának más, hihe­tőleg Kőzlönyi után lett megtudása következtében h­ajtatott végre, ez úttal figyelembe nem is veszi a’ bizottmány, de azon fogyat­kozást, hogy az 1847/8­5. t. sz. 24. 26. §§. elmes­szésekkel, az újabb követválasztásra határnap nem tűzetett, hanem az érintett határozat megtudásakor a’ választás is haladéktalanul végrehajt­tatott, el nem nézhetvén, ez okból ezen ujabbi váosztást is el nem fogadhatónak, ’s a’fenforgó közönséget egy más, és pedig törvény szerint megteendő választásra felszólitandónak véli. Boór: Ez az eset az előbbenihez egészen hasonló. Be­­reczk városa épen olly fegyverviselő nép, és szabad, mint C­ik­­szereda közönsége; itt is választó minden ember; és a’ jegy­zőkönyvből kitetszik, hogy minden ember jelen va t a’választ­á­­son; ’s Szacsvai barátom m­ár megmutatá, hogy Erdélyben a‘Ki­forduló hasonló körülményekre nem terjeszkedhetett ki a’ 48-ik törvény. Én az igazoló bizottmányban is ellenkező vélemény­ben voltam, és Gábor Imrét, ha­bár nem az elnök fe­ls ólítására, de a’hivatalos Közlönyből kiol­vasott határozat következtében választatott meg, igazolandó képviselőnek tartottam. (IL­lyés.) Berzenczei: Csak egy pár szám van tájékozás végett. Ezen kerületek nem ollyan választó kerületek, hogy bizonyos terminust lehetne rájok mondani, hanem egy kis város, mellybe mikor a’ nép összegyűl, minden ember együtt van; te­hát oknélkül való dolog, hogy efeléket csináljunk Az igaz, hogy meg van az unió; de én is tudnék felhozni ollyakat, melyek az unióban nem állanak, p. o. a’ székelység négy annyi kato­nát adott aránylag, mint Magyarország, ez nem áll az unióban. Tehát tűrjünk el mi is illyeneket. Abonyi: A’Királyhágón túl és inneni választásokban meggyőződésem szerint nem a’ választások módjára, hanem mi­nőségére nézve van különbség. Erdélyben nem volt úrbér, kö­vetkezőleg nem is lehetett felállítani azon szabályokat, mellyek Magyarhonra nézve felállíttattak; nem lehetett mondani, hogy egynegyed telkesek választók. Ezt az erdélyi törvényhozás av­val pótolta, hogy bizonyos adófizetést határozott; <1ő sohasem mondta azt ki, hogy a’ törvényes formáktól, mellyeknek a’ vá­lasztásokat meg kell előzni, el lehet állani, annál kevésbé, mert az erdélyi törvényhatóságok megtartották azon formaságokat a’ választásban, mellyeket a’ Királyhágón innen nem tartat­ak meg. Emlékezem és gondolom, nem hibázok, hogy Erdélynek több t.hatóságaiban meg voltak állapítva a’ választó kerületek, ki vol­tak rendelve a’ központi választmányok. (Közbeszólászok : se­hol sem volt.)---------Nem látom semmi okát, hogy ne volna minden t.hatóságnak kötelessége megtartani a’ szabályokat. (Za­jongás.) — (Elnök: méltóztassanak a’ szólót kihalhatni.)------­Következőleg én mind azon választásokat, mellyek Erdélyben tétettek azok által, kiknek a’ törvény választási jogot adott, de a’ mellyek a’törvény által kitűzött formaságok mel­lzésével men­tek végbe, érvényteleknek nyilvánítom. A’ fentebbi választákra nézve is az volt meggyőződésem, hol szinte a’ törvényszabta formák mellőzését látom, tehát azt is érvénytelennek tanom Ha a’törvény rendel valamit, az előtt mindennek meg ke­l hajolni; és egyes ember kedvéért, ’s mert a’ székely annyi katonát ál­lított ki, a’ törvény rendeletét mellőzni nem lehet. A’ választás­­ból senkit sem szabad kizárni, de arra kötelezhet a’ törvény, hogy a’ formaságok megtartassanak. Pap Zsigmondi Az előttem szóló véleményét osztom, és azoknak, kik kételkednek azon, miszerint nem történtek in­tézkedések Erdélyben, miszerint nem lettek volna választó ke­rületek, miszerint nem lett volna központi választmány, misze­rint nem történt volna összeírás, azt felelem szárazon, hogy Doboka megyében is megtörténtek. A’dolog lényegét nem vita­tom, hogy a’ választói qualificatio meghatároztatott volna, ha­nem a* formát vitatom csak. Erdélyben törvény által ki volt mondva, miután az urbáriség ott nem volt megha­ározva, nem lehetett meghatározni a’ követi qualificatiót ugy, mint Magyar­­országon, de a’ formákra nézve meghatároztatott, hogy a’ ma­gyarországi formák szerint válaszszanak Erdély­ben is; tehát mi­után formahiány van a’ választásban, azt elvetendőnek vélem. Tallián: Csak azt jegyzem meg, miként nem akarom, hogy a’ ház következetlenségbe essék; m után a’ csikszerdai választást a’ ház helyeselte, ezt is helyeselnie kell. Szacsvai Imre: Azt hiszem, mikor Erdélynek meg­hagyatott még azon szabadság is, hogy ide követeket kül!­őn vagy sem, világosan kimondatott a’ törvényben, hogy Erdély képviselőinek elrendezése iránt uj törvény fog hozatni; ekkor a’ törvény azt, mit Abonyi I. képviselő megemlített nem mon­dotta ki. ’S hogy a’ képviselőház illy értelembe vette a’ törvényt, mutatja a’ t. ház mind azon eljárása, melly szerint Erdélynek a’ zási gyakorlat szerint választott követeit elfogadta. De midőn a’ t. ház így értelmezi a’ törvényt, azt hiszem, ekkor követke­zetlenség nélkül a’ törvénytől el nem térhet. Csíki Sándor: Egy van a’ választmányi véleményben ollyan, mi ezt a’ másik esettől tökéletesen elválasztja. N m veszi tekintetbe, pedig,szerintem épen abban áll az elvkérdés, azt, hogy a’ törvényhozás által nem volt felszó­llva a’ kerület képviselő választásra, hanem hogy a’ lemondó t képviselő a’ gyűlésben mondotta azt, hogy tovább követ nem akar lenni. Ezen nyilvánítás következtében, miután a’ Közlönytől olvastuk ugyan ezt ’s nem volt a’ t. ház által felszólítva. (Közbeszólás volt.) Ha ez nem áll, akkor észrevételem nincs. Szász Károly: Nagy a’ különbség ezen és a’ csik szeredai eset között. A’ Csíkszeredát nyíltan, közönségesen összehívott népgyűlésben történt, előre volt egy vagy más te­kintetből összehíva. A’ Csíkszeredai követválasztásban az a’for­mahiány van, hogy összeírást nem csináltak, mert szükségte­­len volt, a hol minden ember választó. Tehát ezt a­ másik eset­hez következésben épen nem találom hasonlíthatónak ’s kiter­­jeszthetőnek; itt nem voltak felszólítva az emberek követvá­­lasztásra. Én amazt megerősíteném, ezt el nem fogadh­atónak vélném. (Szavazzunk.) Elnök: Szólani senki nem kívánván kitűzöm a’ szava­zási kérdést. Első kérdés, hogy az igazoló bizottmány vélemé­nye helybenhagyatik-e vagy nem? A­ vélemény ekként hangzik;

Next