Közlöny, 1849. június (120-145. szám)

1849-06-10 / 128. szám

­ törülközőt; Tóth Jánosné 1 lepedő; Öreg­ Csana Péterné ron­gyokat; Illés Mihályné 1 lepedőt és rongyot; Móri Andrásné 1 lepedőt; Öreg Száron Istvánná 1 vánkoshaj, 1 törülköző és rongyot; Dombi Andrásné 1 gatya, 1 lepedő és rongyot; Ö­­reg Nagy Miklós 1 vánkos, 1 törülköző és rongyot; ifj. Szőke Péterné 2 ing, 1 gatya , 1 vánkost; Reszek Sándorné 1 lepe­dő, és 1 vánkos és rongyot; L. Papp Mihályné 1 ing, 1 lepe­dő , 1 vánkos és 1 törülközőt; Sipos Sándorné 1 lepedő, 1 törülköző és rongyot; Sődüry Mihályné 1 lepedő és 1 vánkost; Száraz Jánosné 1 ing, 1 gatya, és 1 törülközőt; Cs. Nagy Istvánná 1 lepedőt és rongyot; Szabó Dánielné 1 gatya, 1 tö­rülköző, 1 szalmazsák és rongyot; Széplaki Sándorné 1 gatya és 1 törülközőt; Összesen 8 ing, 11 gatya, 23 lepedő, 18 vánkos, 1 vánkoshaj, 1 paplan, 16 törülköző, 3 szalmazsá­kot és rongyokat. Miért is a’ t. adakozóknak ezennel köszönet mondatik. Debreczen, május 3-án 1849. Egészségügyi osztályfőnök Flór Ferencz. A’ n.-kátai kórházban fekvő sebesültek számára ápril­is tól következő lelkes adakozások létettek: N.-Abony m­. város lakosai különösen Nagy József főorvos úr lelkes szavaira : 49 inget, 33 gatyát, 26 lepedőt, 10 asztalkendőt, 7 pár haris­nyát, 5 törülközőt, 2 párnát, 1 párnahéjat, 25 font tépést, 156 sérvkötőt és több nagyobb tépetnek és sérvkötésnek való ruhaneműt. N.-Káta város lakosai: 12 inget, 12 gatyát, 28 párnahéjat, 4 lepedőt, 40 db. sebruhát 10 pólyát, 3 font té­pést; ezen felül azon ritka ’s utánzatra méltó nemes részvétü­kért, mellyel bajnokaink gazdagon el vannak árasztva, az érde­mek’ legszebb kincsét a’ honfiúi kötelességekért híven eleget tett öntudat szende babérját arassák. Szent-Márton Káta hely­sége : 3 inget, 3 gatyát, és 3 pólyát; Farmos helysége: 30 in­get, 30 gatyát, és 1 pengő forintot; Szele­ helysége: 10 in­get , 10 gatyát, 1 lepedőt, és 2 párnahéjat; Újszász helysége: 7 bárányt; Szászberekről­ hat bárányt; Blaskovics Bertalan úr nője 1 csomó tépést és 50 pengő forintot; Tó-Almás helysége 12 öl tűzifát; Batta Sámuel úr 12 mérő krumplit, szilvát több ru­­haneműeket; Kubinyi Ágoston úr 2 bárányt; Holló István 1 bá­rányt; Katona Lajos úr N-Kátál, 2 bárányt; I. Vib­igen Julius— Borbála­ és Róza testvérek 6 gatyát, 6 inget, 3 lepedőt, 20 db. sebruhát 1 font tépést; Almásról Francsik Lina igen finom 9 inget, 2 lepedőt 20 db. sérvkötőt, 107 pólyát 1 és 9 font tépést; Bicskei Lajos úr 1 gatyát 2 lepedőt 2 inget 10 sebruhát, 8 pó­lyát 1 font tépést; Kubinyi uraság N. N. kulcsárnéja: 9 gatyát, 8 inget; ezeken kivü­l kiemelendő gróf Keglevich Gábor úr ő méltósága nagy lelküsége, ki minden nemes áldozatra kész honunkért vérzett bajtársaink ápolása iránt, azok’ életerejük elevenitésére 18 akó bort, ágyneműeket ajándékozott, továb­bá a­ kórházban sikerrel működő orvosaink élelemmeli ellátása ’s több más szükségesek beszerzése ’s kiállításában költséget ’s fáradságot nem kimél. Fogadják a’ nemes keblű adakozók ezen hazafias szeretetet tanúsító ritka ’s utánzásra kívánatos tettükért a’ haza ’s vitézbajtársaink nevében nyújtott forró köszönetemet. N.-Kátán május 21-én 1849. A’ n.-kátai kórház parancsnoka. 136­­P. M. Igazítás. A’ .Közlöny 4 I. é. 124. számában közhirré tett 1849. évi adótörvényben, valamint annak az ország törvényhatóságaihoz szétküldött több példányaiban, a’ IV. fejezet 4-ik §-a alatt a’ haszonbérlők által fizetendő keresetadóra nézve a’ a’ haszonbérül fizetni kellő öszvegnek 9 szásztolija helyett hibásan *15. száz­­tólija lévén nyomtatva, a’ törvényhatóságok e’ hibának kiigazí­tása végett ezennel figyelm­etessekké tétetnék. Budapest, junius 9-én 1849. Pénzügyminister, Duschert Ferencz. Belföld, Krass­óbul, april 30-án. Édes magyar hazánknak a’ Habsburg-Lothringi ház három százados hitszegéssel párosult zsarnok uralma alóli szerencsés függetlenitése ünnepélyesitésére, Lugosnak minden h­itfelekezetü egyházaiban isteni tiszteletek tartatván, minden igaz honfi kebeléből buzgó hálafohász emel­kedett föl a’ népek istenéhez, ki elvégre megsokalván e’ bár jobb sorsra érdemes, de rabigába görnyesztett nemzetnek sú­lyos szenvedéseit, megszabadná azt a’ hitszegő család ön­­­kényes uralmának lelket dermesztő lánczaitól, melly a’ szent szabadság virányait lábbal tapodván, nyomai alul gomba­­kint növének föl harczias szellemű vitéz nemzetünk három százados szenvedéseinek epekeserű gyümölcsei. Az egyházak mindenikében fölolvastatott a’ nép nyelvén kormányunk elnökének, a’ nagy Kossuth Lajosnak a’ hitszegő dynastia száműzését, ’s a’ nemzet függetlenitését tartalmazó hivatalos nyilatkozványa, különös kiemelésre érdemesítvén ma­gát ez alkalommal a’ hazafias érzelmű helybeli zsidóság, mellynek imaházában a’ most említett nemzetgyűlési határozat magyar nyelven kihirdettetvén, ’s buzgó lelkesedéssel fogad­tatván, a’ hallgatóság a’ nagyjelentékenységü ünnepélyt egy ez alkalomra készült igen czélszerű­ hálafohásszal fejezé be; ez­zel ellenkezőleg lehellen mellőznöm a’ keresztény cath. hit föl­kentjei főnökének tanúsított közönbösségét, kinek egy házában a’ nélkül, hogy a’ fennebbi okirat fölolvastatnék, vagy az ün­nepélyes tszvejövetel czélja megmagyaráztatnék. Te Deum után elmondatott a’ mise, ’s a’ nép m­ármár oszolni kezde, midőn egy intésem következtében a’ helybeli hitszónok a’ szószékre fölmenetvén, onnan hevenyészett beszédében igyekvők ez ün­nepélyes összejövetel ezélját megmagyarázni. Az ünnep befejezéséül este, mind a’ két városrész fé­nyesen kivilágittatván, az ablakok nemzeti zászlókkal földiszit­­tetvén , a’ nép — az oláhság kivételével — a’ város utszáin de­rült homlokkal, ’s örömtől dagadó kebellel csapatokban hul­lámzott föl ’s alá, éltetvén magát a’ szabadságot, ’s annak dia­­dalkoszorúzott hősét Kossuth Lajost a’ nagy hazafit! Székely, vezérkari százados és lugosi térparacsnok. H­­á­r­o­m s­z­é­k­röl. Az absolutismus Háromszéket Csikkal együtt 1764-ben sanyarú katonai lábra állitá, a’ volt nemesség­től elválasztó, a' nemzetet megosztva , közükbe választó­ falat búza, mellyel a’gyfilölség, idegenkedés magva szóraték szét, mi a’ múlt évig egymással szüntelen tusákat idézett elő a’ nem­zeti közérdek rovására; ugyanis a' katona székely védte ho­nát , drága kegyes fejedelmét még a' Rajna mellett is egész Pá­­ris faláig, ez örzötte maga kenyerén az ország székhelyeit keletről, ez áldozat vérével legelőbb mindig —­ jutalma érette volt mégis semmi — voltak esetek , hogy egyszerre két, há­rom testvér vitetett el háborúba, egy asszonynak két fia ma­radt a’ csatatéren, igy fogyasztatott ezen nemzet fiaiban a’ nélkül, hogy azzal a’ nemzeti érdek előmozdittatott volna; más­felől saját katonatisztei is nyomták, sanyargatták; a’ polgári tisztek pedig a’ székely katonasággal mindig ellenkezésben lévén, a’ nyomasztást telj­esitették, kiszorították a’ katona­székelyeket a' hivatalokból, a’ választást azok befolyása nélkül kedvenczeik érdekében intézték, mire adatokat lehetne fölhal­mozni ; de itt nem czél a’ régi rész elösorolása, hanem csu­pán az, hogy a’volt székelykatonaság, nemesség, és jobbágy­ság közt miként lehetne az igazság kiszolgáltatásának átalaku­lási kulcsát megkísérteni, és a' székelykatonát, a’ ki katonai rabigát húzott, a' nemességet, melly maga magában tétlen tes­­pedett, és a’ jobbágyságot , melly tulajdon jog nélkül urbéres­­kedett, egygyé, egészszé, hatalmassá egybeforrasztólag pol­gári jogok élvezésére békés utón kormmányzóilag átalakitni — annais, ki ezt megkísérteni szándékozik, ezen három volt ér­deket közelebbről kelletik ismerni, különben kedvetlen súrló­dások idéztetnek elő, mire csak alkalom adassék, azonnal meg­van.­­ Midőn a’ múlt évben a’ szabadság kimondatott, a’ há­romszéki néposztály ekkor még egyik a’ másikára való nehez­telés állásában lévén,­­azaz, a’ katona neheztelt a’ nemesre azért, hogy az semmit sem tett, ’s a’ hivatalokat is saját em­bereivel töltette be, a’ jobbágy azért, hogy urbéreskedni kel­lett ; a’ kihirdetett egyenlőség elvét ezen utolsó magának úgy kívánta értelmezni, hogy a’ tehetősebb velők köteles birtokait megosztani, a’ katona is látva, hogy a’ nemesség velük nem fog kezet, az egyenlőségnek hitelt nem adott, minthogy min­dig az addigi ígéretekben nem csak m­egcsalódott, hanem álla­­potja még sulyosbittatott. Ezek miatt a’ múlt évi octoberben kiütött erdélyi forradalomkor a’ két osztály közt a’ harmadik elleni gyű­lölség már csaknem kitörő félben állott , melyhez még azon elhitetés is járult, hogy a’ rabló csordát vezető csá­szári katonaság a’ népet nem bántja, csak a’ nemességet üldö­zi , igy a’ gyű­lölség még várva várta az alkalom bekövetkezé­sét; ez okozá Háromszéken sok birtokos erdeinek elpusztítá­sát, helyeinek tökéletes elfoglalását, Miklósvár, n. Ajta, Bö­­lön, ’s más helységekben történt rablásokat. — Ezen előké­születek téteték le a’ fegyvert Erdővidékével, mire a’ katonai fedezet alatt a’ fegyvertelen vidékbe benyomult vad oláh csapat nem az idegenkedő osztályok érdekében tevén lépéseit, főként midőn Köpecz helységének férfiúit báró Heydte legyilkoltatá, vagyonait a’ rabló csapattal elhordatá, marháit elhajtatá, ’s a’ helységet felperzselteté, gyermekek, nők lak, és ke­nyér nélkül utolsó ínségre juttatván, ezen szerencsétlenek közt egy sem volt a’ nemesi osztályból, tehát a’ nép már kezdett ingadozni véleményében , megcsalatkozni abban, hogy csak a’ nemest, és a’ népet nem bántanák, mire Három­szék, hol az osztályi értelmesség és birtokosság túlnyomó suly­­lyal birt, magát­ hadilábra állította, és múlt évi decemberben elszigetelt állásában ereje kifejthetésére, a’ kihágások, bir­tokfoglalások megzabolázására, ’s a’ hitel igazítására, felelet terhe alatt, hadbíróságot állított föl azon jogosítással, hogy ho­zandó ítéleteit rögtön teljesedésbe is vehesse, ámbár az ostrom­­állapot már elmúlt, mégis jelenleg Háromszéken ez az itélet tör­vényszék. Erdélynek sorsa jobbra fordultával fölállított hadi­­parancsnokok és kormánybiztosok a’ törvényszéki eljárásokat nem jobbították, sőt zavarba hozták, ’s hozzák naponként, in­nen egymással ellenkező több határozatok keletkeztek, a' hadi­­bíróság körébe a’ nemzet intézménye ellenére tett bevágásoknál fogva, miket megkim­élésböl ez úttal mellőzök, mindenesetre az illyenek súrlódásokat idézhetnek elő, a’ mint már idéztek is, mi­vel az oktatások nincsenek még egyik a’ másikával kibékítve. Ezen okból kiindulva a’ kormány által sürgönyileg megtétetni következendőket vélnék, hogy: 1) Felső Fejérmegyének Háromszéken levő része, melly a’ múlt évi december óta Háromszéktől függ, csatoltatnék Há­­romszékmegyéhez, nemcsak fekvésének igényléséből, hanem azon okból is, mivel ezen részről a’ háromszéki hadbíróság előtt több birtok iránti perek függőben vannak, de a’ nép a' közelebb létért ugyan ezt óhajtja. 2) A’ Háromszéken szükségből fölállított hadbíróság, melly a’ büntető és polgári perek elítélésére feljogosittatott, alakíttat­nék alispáni székké át, e’pedig az osztályi kedélyek kibékité­­séűl úgy lehetne czélirányos, ha az eddigi alkirálybiró, mostan már alispán a’ hadbíróság tagjaival formálná az alispáni széket , az elnöknek mint katonatisztnek kihagyásával, és ezen alispán 483 szék a’ hadbíróság működésének folyadéka lenne, az ottani had­bíró csupán a’ tiszta katonai bűntényeket igazgatná, a’ polgári bűntények tétetnének át ugyan a’ polgári törvényszékekre min­den birtok feletti perekkel együtt. 3) Háromszéken állíttatnának föl árvái­ székek, az árvák ügyeinek kezelésére, ezt pedig a’ szükség sietőleg igényli, mivel több ezer árvák ügyei felakadva hevernek, az árvás ügyek kezelésére legczélszerű­bb lenne azon módnak, vagyis eljárásnak polgárilag is leendő életbe léptetése, mellyet az eddigi volt ka­tonai kormány czélszerüleg gyakorlott, a’ régi rendszer romjai­ból ezen egyetlen egyet lehet hasznosnak ’s üdvösnek mondani, ezen eljárást pedig igen hamar kidolgoznák a’ hadügyministe­­rium­ igazságügyi osztályának tagjai, kik nagyobbrészint a’ szé­kely katonaságnál szolgálván, ezen rendszerrel nemcsak isme­­retesek, hanem abban beavatottak különben is, ezen rendszer­hez az eddigi katonaosztály hozzá van szokva, sikere könnyen eszközölhető lenne; azt a’ mi jó azért, hogy régi, nem lehet mellőzni. --------------­A’ g u e r i 11 á k. Azon napokban , midőn a’ hazaáruló király kétségbeesté­­ben a' magyar koronát is elvetette magától, ’s kedves kis öcs­­csének seregei ellenségesen törtek ez országba, kormányunk tervet bocsátott ki a’ szabad portyázó csapatok alakulása iránt; mellyek feladata vala : az igy berontott ellenséget folyton min­denütt nyugtalanítani, károsítani. E tervnek s­ikere jön, hogy a’ portyázó csapatok ország­szerte elszaporodtak, s az országnak az ellenség ártalmával nagyszerű hasznokat is hajtottak be. Most, midőn a­ harcz zivatara az ország széleire szoritla­­tott, hallani mégis az itt ott történt guerilla fellépésekről, egy és más honpolgárnak áltatok történt károsodásáról, holmi lova­­giatlan eljárásokról nők irányában, ’sat. Mik engem, ki e’ dol­gok történeti kapcsolata által érdekelve vagyok, és az álfogalmak elhárítására talán befolyással lehetek, arra ösztönöznek, hogy a guerillahivatásnak tapasztalati értelmezését adjam. A guerilla csapatok önálló apró hadtestek, mellyek akkor járhatnak el legsi­keresebben, ha hadvezéri parancsok által nem akadályoztatnak mozgásaikban, ha nem kényszerittetnek a’ had­seregbe olvadni; hanem csupán hivatalos tudomás vétetvén hol­létükről, időnkint utasítással láttatnak el. — A’ hadvezér egyet­len tilalommal használhatlanokká teheti, holott más esetben ál­talok szerezhet legbiztosabb tudomást az ellenség állásáról hadi erejéről. Az általam vezetett csapat ismeretlen szám volt az ellenség előtt, ’s igyekeztem, hogy az maradjon a’ honlakosok előtt is. Legszorosabb számadásaimat bizonytalan helyről és időben adtam be, hogy még a’ hivatalokba forakozott kémek se akadjanak nyomunkba. — A’ csapat tagjai bármelly más gyarlóságuk mellett is, tisztán meg valónak győződve ügyünk szent igazságáról; buzgó hazafiak voltak egyenkint, kik tudták, miért áldozzák fel magukat; kik midőn a’ nemze­ti halál ellen harczoltak, nem rettegtek az e­g­y­é­n­i haláltól; ismerték a’ politikai véleményeket és színezeteket, ’s elhatározott jellemet vettek fel, és igy kikül­detésükben tökéletesen megbízhatók valának.— Fegyverrel igen szűken voltunk ellátva; hanem a' szükség és körülmény megta­nított, hogyan kell a’ császártól fegyvert szerezni szabadságunk védelmére. Más anyagi tekintetben nem vetettük meg a’ körül­mény kedvezményét, de a’ szenvedések alatt sem törpítltünk el. Előre kitűzött tervünk nyomán , nem átallották a’ m­egfu­­tamodást, hogy annak idején újabb erővel térhessünk vissza. Vissza is tértünk; 's midőn kerestek, újra eltünedeztünk; ’s igy jön közbeszéddé hogy: vagyunk mindenhol és sehol sem. — Első havi működésünkkel a’ közvélemény nem volt megelégedve; nem csodáljuk; magunk sem valánk megelégedve; sok volt ak­kor a’ baj. Azonban már e’ hó végén sikerü­lt népfelkelésre lel­kesítenünk a’Hegyalját; kormánykézre kerítettük az első Kreis­­hauptmannt; 's a’ tokaj-keresztúri csatát fedezvén, néhány nap múlva az eldöntő tokaj-rakom­ázi csatában tettleges részt vet­tünk ; hol miután alkalmunk volt elhatározottságunkat kitüntet­ni, az irántunk támadt előbbi bizalmatlanság fokonkint bizalom­má növekedett. És eljött az időszak, mellyben e’ hon terén az ellenség által lett pusztitási sivatagon gyönyörű pazokat mutathatunk, ’s büszkén mutatunk mai napiglan, hol ellenséges lábnyom csak ugy fertözteté a’ vidéket, ha pórázra fűzve csapatonkint haj­tottuk azon keresztül. Ó, Schlick jól ismer minket; mi vele so­kat pajtáskodtunk; őnekünk csak embert, lovat, fegy­ver­t, r­uh­á­t, é­r­e­l­m­­e­t és mun­i­ti­ó­t adott; pedig tőle kérni nem szoktunk; jó szomszédai valánk, még akkor is, mi­dőn hadseregünktől messze izolálva, csupa ellenséges hadtes­tek által környeztetünk. — Hanem mivel vannak dolgok, mik­nek jövőre is hasznát vehetjük, illy érdekes tárgyakról csak lö­­pország közt értekezhetünk. A­ kormány elismerte, méltányolta, jutalmazta működé­sünket; lelkesedésünk határtalanul növekedett; és jöjjön hát i­lyenkor zsoldos tömeg, mikor isten velünk, nép mellettünk, kész fegyverünk, kerítsen kézre minket; jöjjön, vegye el tő­lünk, mi neki kell. Mi igyekeztünk siettetni az ellenség mozgásait, mert gyakran szolgálatára elöfogatokkal zaklatott polgártársainkat két három százankint hajtottuk vissza hazájukba, és igy az ellenség mindig időt nyert gondolkozni — a’ futásról. A’ számára sütött kenyereket gyakran hadseregünk fogyasztotta el. A’ vasasainak requirált zabból huszáraink lovait abrakolták. Sőt úgy is megjár­ta Schlick uram, hogy gyöngyösi várpostjai egri foglyaink kö­zé kerültek.128 *

Next