Közművelődés Fejér megyében, 1986 (9. évfolyam, 1-2. szám)
1986 / 1. szám - Fejlesztés és közművelődés. Zágoni Erzsébet: Szellemi otthonteremtés, berendezkedés a kultúrában
FEJLESZTÉS ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Szellemi otthonteremtés, berendezkedés a kultúrában FEJLESZTÉS ÉS KÖZMŰVELŐDÉS Újfajta szemléletről, alkotó cselekvésről adunk hírt. Mintát és formát kínálunk azoknak, akik szellemi otthonteremtésre vállalkoznak, a kultúrában is „berendezkedni” kívánnak, miután létük feltételeit megácsolták. Valaha a templom, a községháza, az iskola volt a falu legtekintélyesebb épülete. Aki szegény, szerény otthonából elment ezekbe az intézményekbe, az emelkedettség állapotába kerülhetett. Ma a szórakozás, a művelődés házai többnyire kopottak, toprongyosak, míg a magánporták csinosak, kényelmesek, modernek. Gazdagodtak a falvak, a lakásállomány jó része újonnan épült, nőtt a jólét, a közösségi élet terei azonban szűkültek, szegényebbek, kopottabbak lettek. Ideje, hogy ezekre is gondunk legyen, s növeljük a kisebb települések, az ott élők méltóságát. Bicskén és Bodajkon is több évtizedes óhajtás az új művelődési ház, de sohasem jutott rá elegendő szellemi és anyagi energia. Most a szűk esztendőkben mégis elkezdődött a tervezgetés, s minden bizonnyal hamarosan a kivitelezés is. Olyan közösségi terek lesznek ezek, amelyek nem hivalkodnak méreteikkel, igazodnak a helyi értékrendhez, belesimulnak a környezetbe, de oly módon, hogy tekintélyt, méltóságot sugározzanak. Mi kellett mindehhez? Pénz, pénz és pénz — mondaná a praktikus szemléletű ember, de én azt mondom: ez önmagában kevés. Ehhez több kellett! Egyrészt olyan állami döntések, amelyek sürgetik, erősítik a falu népességmegtartó képességét, népképviseleti és társadalmi önállóságát. Megnőtt a falu, általában a kisebb települések értéke és becsülete. Fiatal kisvárosaink új szerepkört kaptak vonzáskörzetük fejlődésének, életfeltételeinek, termelésének és fogyasztásának összehangolásában, területük érdekeinek képviseletében. Új az is, hogy mindezeket nem az alá- és fölérendeltség viszonyai között, hanem a közös érdekű együttműködés kialakításával kell szolgálniuk. Van még egy fontos tényező: a falusi ember élniakarása. Nem fogadja el hátrányos helyzetét, nem mond le arról, ami joggal megilleti őt is. Azért, hogy gazdagabb, tartalmasabb legyen az élete, újabb áldozatok vállalására hajlandó. A falvak vezetői és értelmes lakói tudják: a társadalmi felemelkedés útja nemcsak az elvándorlás lehet, hanem a megmaradás is. A falu nem valami múltból ittmaradt, átmeneti forma, hanem a településfejlődés szerves része. Leírtam már egyszer, s most újból hangsúlyozom: a falut és a várost együtt nevezik Magyarországnak! A nagyobb önállóság, a nem fölé- és alá-, hanem a mellérendelés útjait kitaposni nem lesz könnyű. Még akkor sem, ha a falusi önkormányzatnak megvan az előképe az önigazgató termelőszövetkezetekben, s más szövetkezeti formák önkormányzataiban. A kulturális életben is sokféle önigazgató forma létezett, működött. Többek között erről informál bennünket a bodajki tisztviselőnő részletes leltára, vagy a bicskei patrióták helytörténeti közlése. A régi idők lemezei persze lejártak már, de az értékeket érdemes megőrizni, átmenteni, adaptálni. A szellemi otthonteremtés, a berendezkedés folyamatában rendkívül fontosnak érzem, hogy a falvaknak, az új városoknak legyenek a közösségek által támogatott, hiteles intézményei, amelyek nélkül közösségi élet elképzelhetetlen. Ezek ma már nem lehetnek rozzant tákolmányok, sivár hodályok. A csinos magánportáknál is vonzóbbnak kell lenniük, tekintélyt kell sugározniuk és méltóságot kölcsönözniük. A helyi kezdeményező kedv újabb fontos lépései lehetnek ezek a közösségi terek, amelyeknek terveivel kiadványunkban ismerkedhetnek. Az itt vázolt elképzeléseknek eddig sem volt sima útjuk. Érdekek ütköztek, heves indulatok csaptak össze és a harc még folytatódik. Minden új gyakorlat vitákban, ellenérzésekben születik és formálódik. Itt is érvényes az igazság: gyakorlat teszi a mestert. Csakis a cselekvő demokrácia, a valódi önkormányzat vezethet el az érdekeit felismerő és másokkal is egyeztető, az alkotó állampolgári léthez. A kisebb települések fejlődésének, kulturális felemelkedésének meggyorsítása nem csupán a falvak érdeke, hanem megyei, nemzeti, társadalmi érdek. A felemelkedésnek sok útja lehet. A bicskeiek és a bodajkiak példáját követésre ajánljuk. Tanácselnökök, mérnökök, népművelők, helyi és országos erők összefogása, közös akarata, alkotó kedve ölt testet a tervekben. Zágoni Erzsébet