Közművelődés Fejér megyében, 1988 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1988 / 1-2. szám - A tájékoztatás helyi közvetítői. Stossek Mátyás: Huszonhétezer lakásban - a fehérvári képes folyóirat
STOSSER MÁTYÁS Huszonhétezer lakásban — a fehérvári képes folyóirat. A nyolcvanas évtized — kevesen remélték, s ezért sokakat meglepett —, a hazai tömegkommunikációs rendszerben frontáttörést hozott. A monopolizált és centralizált struktúra teljesen új elemekkel gazdagodott, a helyi (kábel-) televíziókkal! A hatalom a hetvenes évtizedben még meg tudta és akarta akadályozni megjelenésüket (hiszen a „csírák” egy sor városban már akkor megjelentek), de némi bizonytalankodás után már a nyolcvanas években nem. A helyi információ iránti éhség — amely ráadásul egy rendkívül vonzó média tálalásában csak fokozódott — kikényszerítette létüket. Igaz, a másik törekvésről, hogy a meglévő struktúrába tagolódjanak bele a gombamód szaporodó, önszerveződő módon alakuló helyi stúdiók, változatlanul nem mondtak le. Sőt, ha valakinek módjában volt végigkísérni akár a nyíregyházi videoszemléket, akár a dunaújvárosi kábeltelevíziós szakmai találkozókat, az tudja, hogy a törekvés sikerrel is járt. 1. Az immár több tucat működő városi televízió egyike, a Székesfehérvári Városi Televízió, alapítása, 1985 óta, 210 alkalommal jelentkezett önálló adással, s műsora 27 ezer lakásba jut el, azaz a hazai viszonylatban több mint százezer lakossal nagyvárosnak számító regionális központ minden polgárához. Az idén már hetente két alkalommal. Ez a tény jelzi sajátosságának legmarkánsabb vonását is, tudniillik azt, hogy nem lakótelepi, nem városrészi televízióról, hanem városi képes folyóiratról van szó, amelyet vezetői, szerkesztői tudatosan vállalnak is. (A tervek szerint hetente egy alkalommal megjelenő városi nyomtatott újság ilyetén módon aligha jelent majd 1989-ben konkurenciát a stúdiónak, inkább valamiféle munkamegosztás kényszerét.) 1988, a Székesfehérvári Városi Televízió nagykorúságának első éveként íródott be a stúdió életébe. Ezt olyan tények fémjelzik, mint a végleges stúdió átadása, a műsorszerkezet megszilárdulása, s az egészséges fluktuációt leszámítva, a műszaki és szerkesztői stáb kialakulása. 1987 decemberében adták át rendeltetésének a városi televízió stúdióját (Jókai utca). Korábban egy padlástérben készült az adás. A kétszintes, tágas, kétműtermes, vágószobás, kényelmes műszaki vezérlővel, szerkesztői szó- A TÁJÉKOZTATÁS HELYI KÖZVETÍTŐI bákkal, archívummal rendelkező új stúdió, a professzionális színvonalú munka előfeltétele, annál is inkább, mert a 13 millió forint értékű eszközállomány már korábban is adott volt. 1988. december 31-én főállásban tízen dolgoztak a városi televíziónál. Egy stúdióvezető, gyártásvezető, vágó, adminisztrátor, valamint öt operatőr (segédoperatőr), így gyakorlatilag egy időpontban három különböző helyszínen tud forgatni a stáb Yumatic-rendszerű, M3-as kamerákkal és rögzítőkkel. A szerkesztői, riporteri munkát a Fejér Megyei Hírlap munkatársai végzik, alkalmi honorárium-szerződéssel. E forma a gyakorlatban bevált, s így továbbra sem tervezik, hogy a feladatokkal főállású munkatársakat bízzanak meg. Helyi televíziós berkekben meglehetősen nagy vita folyt és folyik arról, hogy melyik a jobb megoldás. Amatőrökkel kezdeni, illetve újságírókra bízni a szerkesztést, riportkészítést. A fehérvári gyakorlat egyértelműen bizonyítja az utóbbi megoldás előnyeit. Hamarabb lehet a profiszínvonal közelébe jutni újságíró munka- társakkal, a profiszintet pedig a befogadó nagyon gyorsan megköveteli, s az amatőr megoldásokat elutasítja ... Mindezt bizonyítja az a tény, hogy a Magyar Televízió országosan sugárzott műsoraiban mind gyakrabban jelennek meg székesfehérvári mozzanatok (Ablak, Hazai tükör). Tavaly több mint három órányi műsort sugároztak Székesfehérvárról. Megsziládult a műsorszerkezet. Gerincét a szerkesztők önálló félórás blokkjai — öregek, ifjúság, városrészek, környezetvédelem, szolgáltatások, a heti esemény-összefoglaló (Napról napra), konzervműsorok, valamint a minden adásban helyet kapó, aktuális kérdésekkel foglalkozó, „élő” fórumok adják. Ezenkívül rendkívüli adásnapokkal is jelentkezett többször is az elmúlt évben, a szokásos hétfőkön kívül a helyi stúdió. (Kommunista fórum, pártértekezlet.) Így az átlagos adásidő tavaly elérte a heti négy órát, ami a jelenlegi kapacitás határát súrolja. A formai vázlat mellett, néhány adat a műsorszerkezet tartalmáról. 1988-ban 125 alkalommal volt maga a város a műsor fő témája, 120- szor a gyárak, gazdálkodó egységek, 140-szer foglalkoztak kulturális, oktatási, ifjúsági témákkal. Majd’ száz alkalommal pedig állami, tanácsi, párt- és társadalmi szervezetek kérdéseivel. Változatlanul legnézettebbek a sport-, szabadidős műsorok. A sportrovat 270 anyagot készített és „adott le” tavaly.