Közművelődés Fejér megyében, 1988 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1988 / 1-2. szám - A tájékoztatás helyi közvetítői. Stossek Mátyás: Huszonhétezer lakásban - a fehérvári képes folyóirat

STOSSER MÁTYÁS Huszonhétezer lakásban — a fehérvári képes folyóirat. A nyolcvanas évtized — kevesen remélték, s ezért sokakat meglepett —, a hazai tömegkom­munikációs rendszerben frontáttörést hozott. A monopolizált és centralizált struktúra telje­sen új elemekkel gazdagodott, a helyi (kábel-) televíziókkal! A hatalom a hetvenes évtizedben még meg tudta és akarta akadályozni megjelenésüket (hiszen a „csírák” egy sor városban már akkor megjelentek), de némi bizonytalankodás után már a nyolcvanas években nem. A helyi infor­máció iránti éhség — amely ráadásul egy rend­kívül vonzó média tálalásában csak fokozódott — kikényszerítette létüket. Igaz, a másik tö­rekvésről, hogy a meglévő struktúrába tagolód­janak bele a gombamód szaporodó, önszervező­dő módon alakuló helyi stúdiók, változatlanul nem mondtak le. Sőt, ha valakinek módjában volt végigkísérni akár a nyíregyházi videoszemléket, akár a du­naújvárosi kábeltelevíziós szakmai találkozó­kat, az tudja, hogy a törekvés sikerrel is járt. 1. Az immár több tucat működő városi televízió egyike, a Székesfehérvári Városi Televízió, alapítása, 1985 óta, 210 alkalommal jelentke­zett önálló adással, s műsora 27 ezer lakásba jut el, azaz a hazai viszonylatban több mint százezer lakossal nagyvárosnak számító regio­nális központ minden polgárához. Az idén már hetente két alkalommal. Ez a tény jelzi sajátosságának legmarkánsabb vonását is, tudniillik azt, hogy nem lakótelepi, nem városrészi televízióról, hanem városi ké­pes folyóiratról van szó, amelyet vezetői, szer­kesztői tudatosan vállalnak is. (A tervek sze­rint hetente egy alkalommal megjelenő városi nyomtatott újság ilyetén módon aligha jelent majd 1989-ben konkurenciát a stúdiónak, in­kább valamiféle munkamegosztás kényszerét.) 1988, a Székesfehérvári Városi Televízió nagykorúságának első éveként íródott be a stú­dió életébe. Ezt olyan tények fémjelzik, mint a végleges stúdió átadása, a műsorszerkezet megszilárdulása, s az egészséges fluktuációt le­számítva, a műszaki és szerkesztői stáb kiala­kulása. 1987 decemberében adták át rendeltetésének a városi televízió stúdióját (Jókai utca). Koráb­ban egy padlástérben készült az adás. A két­szintes, tágas, kétműtermes, vágószobás, ké­nyelmes műszaki vezérlővel, szerkesztői szó- A TÁJÉKOZTATÁS HELYI KÖZVETÍTŐI bákkal, archívummal rendelkező új stúdió, a professzionális színvonalú munka előfeltétele, annál is inkább, mert a 13 millió forint értékű eszközállomány már korábban is adott volt. 1988. december 31-én főállásban tízen dolgoz­tak a városi televíziónál. Egy stúdióvezető, gyártásvezető, vágó, adminisztrátor, valamint öt operatőr (segédoperatőr), így gyakorlatilag egy időpontban három különböző helyszínen tud forgatni a stáb Y­umatic-rendszerű, M3-as kamerákkal és rögzítőkkel. A szerkesztői, riporteri munkát a Fejér Me­gyei Hírlap munkatársai végzik, alkalmi hono­rárium-szerződéssel. E forma a gyakorlatban bevált, s így továbbra sem tervezik, hogy a feladatokkal főállású munkatársakat bízzanak meg. Helyi­ televíziós berkekben meglehetősen nagy vita folyt és folyik arról, hogy melyik a jobb megoldás. Amatőrökkel kezdeni, illetve újságírókra bízni a szerkesztést, riportkészítést. A fehérvári gyakorlat egyértelműen bizonyítja az utóbbi megoldás előnyeit. Hamarabb lehet a profiszínvonal közelébe jutni újságíró munka-­ társakkal, a profiszintet pedig a befogadó na­­gyon gyorsan megköveteli, s az amatőr megol­dásokat elutasítja ... Mindezt bizonyítja az a tény, hogy a Magyar Televízió országosan sugárzott műsoraiban mind gyakrabban jelennek meg székesfehérvári mozzanatok (Ablak, Hazai tükör). Tavaly több mint három órányi műsort sugároztak Székes­­fehérvárról. Megsziládult a műsorszerkezet. Gerincét a szerkesztők önálló félórás blokkjai — öregek, ifjúság, városrészek, környezetvédelem, szolgál­tatások­­, a heti esemény-összefoglaló (Nap­ról napra), konzervműsorok, valamint a minden adásban helyet kapó, aktuális kérdésekkel fog­lalkozó, „élő” fórumok adják. Ezenkívül rend­kívüli adásnapokkal is jelentkezett többször is az elmúlt évben, a szokásos hétfőkön kívül a helyi stúdió. (Kommunista fórum, pártértekez­let.) Így az átlagos adásidő tavaly elérte a heti négy órát, ami a jelenlegi kapacitás határát súrolja. A formai vázlat mellett, néhány adat a mű­sorszerkezet tartalmáról. 1988-ban 125 alkalom­mal volt maga a város a műsor fő témája, 120- szor a gyárak, gazdálkodó egységek, 140-szer foglalkoztak kulturális, oktatási, ifjúsági té­mákkal. Majd’ száz alkalommal pedig állami, tanácsi, párt- és társadalmi szervezetek kérdé­seivel. Változatlanul legnézettebbek a sport-, szabadidős műsorok. A sportrovat 270 anyagot készített és „adott le” tavaly.

Next