Köznevelés, 1950 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1950-01-15 / 1-2. szám
A I KÖZNEVELÉS A POLITIKAI MEGBÍZHATÓSÁG terén — azt hiszem megállapíthatjuk — komolyabb hibák nincsenek. A személyi kiválasztások, a megyei pártbizottságokkal szorosan együttműködve, a megyei pártbizottságok véleményének meghallgatása után történtek. Hivatalaink döntő többségében olyan emberek ülnek, akik szilárdan és következetesen fogják építeni a szocializmust, akik tudják, hogy köznevelésünket csakis úgy fejleszthetjük, ha elfogadjuk Rákosi Mátyás útmutatását, a Magyar Dolgozók Pártja irányítását, ha ennek az irányításnak megfelelően végzik a maguk feladatát, a maguk részletmunkáját. Politikai szempontból tehát nyugodtan rábízhatjuk az egyes tanügyigazgatási hivatalokra a feladatok, az eddiginél sokkal konkrétabb és felelősségteljesebb feladatok végrehajtását is. Apolitikai megbízhatóság azonban önmagában még nem elegendő, ha ez a politikai megbízhatóság nincsen alátámasztva megfelelő ideológiai képzettséggel. Ezen a téren még igen sok tennivaló van a tanügyigazgatási hivtalokban. Az ideológiai képzettség fejlettségének fontosságára Pártunk több alkalommal rámutatott. Rákosi Mátyás Következő láncszem című cikke óta Pártunk igen sokszor felhívta a figyelmet arra, hogy a szocializmus építésének ütemét döntő módon befolyásolja dolgozóink ideológiai fejlettsége. Utoljára a Párt Politikai Bizottságának határozata mutatott rá az oktatás nagy fontosságára és egészen természetes, hogy az ideológiai fejlettség gazdagsága, vagy hiányossága éppen a közoktatás területén döntő módon érvényesül. A minisztérium és a tanügyigazgatás tagjainak ideológiai fejlettségétől függ munkájuk színvonala és ezen túlmenően az, hogy munkánkat a kitűzött cél érdekében végezzük, vagy ideológiai képzettség hiányában — akaratunkon kívül is — az ellenség, a reakció, az imperializmus uszályába kerülünk. Látogatásaink során tapasztalnunk kellett például, hogy a tanügyigazgatási hivatalokban és ennek következtében az egyes iskolákban is sok helyen nem értik meg, mit jelent tulajdonképpen iskoláink szociális összetétele megjavításának a kérdése. Sok tanügyigazgatási hivatalban és iskoláink egy részében ezt a kérdést mechanikusan kezelik. Ideológiai képzettség hiányában nem úgy foglalkoznak ezzel a kérdéssel, ahogyan foglalkozniuk kellene. Mit jelent a munkásifjakkal való foglalkozás ideológiai szempontból? A tanügyigazgatási hivatal tagjainak, az iskolák igazgatóinak és tanárainak tudniok kell, mit jelent a munkásosztály vezető szerepe a proletárdiktatúra korszakában. Ezzel ma még nincs mindenki tisztában. Egyik legjobb igazgatónkat egyszer beszélgetés közben megkérdeztük, mi ennek a kérdésnek a lényege és miért vezetőosztály a munkásosztály? Lényegében azt felelte, hogy „azért vezetőosztály, mert a legnagyobb számú osztály, mert legtöbb a munkás“. Amikor azután látta, hogy ez nem megfelelő válasz, megjegyezte, hogy azért, mert „Lenin ezt az osztályt szerette legjobban és ebben az osztályban bízott leginkább“. Nem egy falusi, vagy tanyai tanítóval történt ez, aki talán elzárva a fejlődéstől, a továbbképzés lehetőségeitől, elmulasztotta, hogy megismerkedjék az ideológiai alapproblémákkal; egy fővárosi igazgatóval történt, aki Pártunk lelkes tagja és aránylag eredményes munkát végez az iskolában. Ez az egy példa is megmutatja, milyen veszélyekkel állunk szemben ezen a területen, megmutatja, hogy a legfontosabb, legdöntőbb, legalapvetőbb kérdéseket nem tudják megoldani a tanügyigazgatás tagjai, ha nem néznek komolyan szembe az ideológiai képzés kérdésével. A legtöbb esetben a tanár előadja az anyagot úgy, ahogyan ő tanulta és ahogyan évtizedek óta tanították, legfeljebb néhány marxista-leninista idézetet fűz hozzá, amelyek mint kis zászlók díszítik az ellenséges anyagot. Aki ideológiailag fejletlen, az látogatása, ellenőrzése során a romboló hatást nem veszi észre, csak azt látja, hogy Lenin, Marx és a Párt neve szerepel, azt hiszi, hogy itt minden a legnagyobb rendben van. Az ideológiai felkészülés, a tanulás tehát az alapvető feltétele annak, hogy hivatalainkra nyugodtan rábízhassuk a döntő politikai feladatok végrehajtását. A politikai kérdésekkel kapcsolatban meg kell emlékeznünk a megyei iskolabizottságok működéséről. A bizottságok kettős feladata, hogy a köznevelés fejlődése érdekében egyrészt a Párt megyei szervezetének irányító és ellenőrző szerepét, másrészt a népi szervezetek közreműködéseit inézményesen biztosítsa. A megyei iskolabizottságok általában nem kielégítően végzik munkájukat. Nagy kultúrpolitikai feladataikat nem látják el maradéktalanul, nem érvényesül mindenütt következetesen a Párt irányító szerepe és főképpen nem érvényesül megfelelően az együttműködés az állami szervek és a népi szervezetek között. Nem készítik elő értekezleteiket, csak alkalomszerűen ülnek össze, a népi szervezetek az ülésre mindig más és más tagokat küldenek, olyanokat, akik az iskola kérdéseivel nincsenek tisztában és az egyes bizottságok nem készítenek munkatervet. A főigazgató feladata, hogy a Párt támogatásával biztosítsa az ülések tervszerű előkészítését és szervezettségét, így érhetjük el, hogy a megyei iskolabizottságok betölthessék feladataikat és közelebb jussunk a célhoz, amelyet az Alkotmány tűz elénk, a helyi tanácsok megszervezéséhez. A SZAKMAI FELKÉSZÜLTSÉG a második kérdés, amelyet a tanügyigazgatás új helyzetében mérlegre kell tennünk. Az itt mutatkozó hiányok sokkal komolyabbak, mint politikai téren. Mielőtt azonban erről beszélnénk, röviden vázolnunk kell céljainkat erre az évre, a népköztársaság első tanévére, az ötéves terv első évében. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy fordulatot teremtsünk a minőségi munka felé. A minisztérium és a tanügyigazgatás munkájában egyaránt meglévő sok formális elemet kikapcsolva, munkánkat valódi tartalommal kell megtöltenünk. Döntő probléma ezen a téren a tanulmányi színvonal emelése, az iskolai fegyelem megerősítése és a tanulmányi idő érintetlensége. Senkinek sem jut eszébe, hogy az üzemek, a hivatalok munkaidejét ne vegye komolyan. Viszont mindenki természetesnek tartja, hogy az iskolai munkához, az iskolai munka idejéhez hozzányúljon. Előfordul például, hogy az Úttörő szervezet pedagógusokat rendel fel különböző tanfolyamokra anélkül, hogy erről valakit is értesítene. Minden ilyen kísérlettel szembe kell fordulnunk. Felelősségre kell vonni a pedagógust, ha tan- ügyigazgatási engedély nélkül akár egy órára is elhagyja munkahelyét. Minden helyi szervezettel meg kell értetnünk a kérdés nagy jelentőségét. A megyei iskolabizottságok egyik feladata, hogy a bizottságon belül és azon keresztül a különböző szervezetekben tudatosítsuk a tanulmányi idő sérthetetlenségét, párhuzamba hozva azt az üzemi munkaidő érinthetetlenségével. Elsőrendű célunk ez és ezen belül kell azután tovább küzdenünk az oktatás színvonalának fejlesztéséért. Természetesen mi nem akármilyen színvonalról beszélünk; célunk a világnézetileg megalapozott okta-