Köznevelés, 1968 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1968-01-12 / 1. szám
akkor évről évre jelentős számú pedagógus hagyja el a pedagógusképző intézményeket. Ez a helyzet új lehetőségeket, kedvező körülményeket teremt az oktató munka feltételeinek jelentős javítására, az oktató és nevelő munka színvonalának emelésére. Létrejönnek a személyi feltételei annak, hogy fokozatosan csökkentsük a nagy osztálylétszámokat és a pedagógusok óraszámát. Ezzel megjavulnak a feltételek ahhoz, hogy a pedagógusok az arra rászoruló diákokkal egyénileg is foglalkozzanak, fokozottabb segítséget nyújtsanak a munkás és paraszt szülők gyermekei közül azoknak, akik az otthoni családi körülmények következtében előnytelenebb és kedvezőtlenebb feltételek között tanulnak. Lehetővé válik a diákok túlterhelésének csökkentése is, mely gyakran nem egyszerűen a tananyag zsúfoltságából, hanem a diákokkal való intenzív foglalkozás és az órákra történő felkészülés korlátozott lehetőségeiből is adódik. Jól tudjuk, hogy a pedagógusok kötelező óraszámának és a tanulócsoportok létszámának csökkentése igen jelentős anyagi kihatásokkal jár. De az új helyzet, az oktató munka feltételeinek javítására megnyílt új lehetőségek igénylik annak vizsgálatát, hogy miként lehetne a következő években fokozatosan, népgazdaságunk anyagi lehetőségeivel arányban ez irányban lépéseket tenni előre. Ez a Művelődésügyi Minisztériumnak, gazdasági és pénzügyi szerveknek, tanácsoknak közös gondja és megoldandó feladata. Ez iskoláink, a közoktatásügy jövő fejlődésének fontos, nagy kérdése, ígérhetem, hogy a minisztérium a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy a következő időkben ebben a vonatkozásban is előre haladjunk és tovább javítsuk az oktató-nevelő munka feltételeit, tovább emeljük iskoláink színvonalát. Az oktató-nevelő munka feltételeinek javítására különösen szükség van a falusi, tanyai iskolákban. Itt a probléma másként jelentkezik, itt a városoktól eltérően ma is még igen jelentős a pedagógushiány. Mintegy 1400 általános iskolai tanár hiányzik, és a tanácsok mintegy 900 pedagógiai képesítéssel nem rendelkező nevelő szerződését voltak kénytelenek meghosszabbítani ez évben is. A tanácsokkal együtt közös gondunk, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Növelni kell a falusi és tanyasi iskolák vonzerejét a végző pedagógusok számára. Lakáslehetőségek javításával, letelepedési segély növelésével és egyéb intézkedésekkel tegyük anyagilag is jobban érdekeltté a végző pedagógusokat, hogy vállaljanak munkát kis községekben, tanyákon is. Azt várjuk, hogy a megyei tanácsok élve megnövekedett lehetőségeikkel, maguk kezdeményezzenek e téren. Foglalkozni kell azzal a gondolattal is, hogy a vidéki iskolák jobb nevelő ellátása érdekében a nevelőképző főiskolákon, illetve egyetemi szakokon a felvételeknél a jövőben bevezessük a területi beiskolázás elvét, és előnyben részesítsük az olyan területről jelentkező fiatalokat, ahol jelentős a pedagógushiány. Az anyagi ösztönzés mellett bátrabban appelláljunk a fiatalok hivatástudatára is, hadd érezzék a fiatal pedagógusok, hogy nagy nemzeti missziót teljesítenek, a falu szocialista fejlődését, felemelkedését szolgálják, amikor kis községekbe, tanyára mennek tanítani. A falusi iskolák mérhetetlenül sokat fejlődtek, a múlthoz képest talán a legtöbbet. De természetesen még mindig erősen elmaradnak a városi iskoláktól. Most, amikor célul tűztük ki, hogy a következő években a falu népe szociális ellátottságban és életszínvonalban tovább közelítsen a munkásokéhoz, erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a falu iskolája és a parasztság kulturális ellátottsága terén is nagyobb lépéseket tehessünk előre. Szélesedett a kultúrát igénylők tábora Tisztelt Országgyűlés! Kulturális életünk egyéb területeiről is szeretnék szólni. Kulturális közéletünk normális és kiegyensúlyozott, jó az alkotókedv és ez művekben jut kifejezésre, sokszor szép és jelentős művekbenben is. Irodalmunkban sok új, mai életünk mai problémáival foglalkozó mű születik. Ezek jogosan keltenek érdkelődést a közönségben. Színházaink az elmúlt évadban 38, ebben az idényben már eddig is 14 új magyar darabot mutattak be. A feledés homályából kiemeltek három klasszikust— gondolok Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak, Petőfi: Tigris és Hiéna és Madách Mózes-ére — ezek nemcsak a múlt értékeinek fokozott megbecsülését, hanem a magyar színház drámai aranyalapjának erősítését is jelzik. A magyar film az elmúlt egy-két évben világviszonylatban is jelentős eredményeket mutathat fel, filmjeink a nemzetközi érdeklődés előterébe kerültek és jelentős tekintélyt vívtak ki maguknak. Zeneművészetünk új eredményei is örömmel tölthetnek el bennünket, zenei oktatásunk pedig ma már ismert az egész világon és nagy tekintélyt élvez. Különösen örvendetes, hogy az utóbbi években is tovább szélesedett a kultúrát igénylők tábora. Hogy csak egy-két adattal illusztráljam: 1963-ban közel 6,1 millió ember, több mint kétszer annyian látogatták a múzeumokat, mint 1959-ben. Hazánkban 1968-ban százezer lakosra 52 kiadott könyv és füzet jut, míg pl. az NSZK-ban 39, Franciaországban 27, Olaszországban 18. A hangversenylátogatók száma 5 év alatt megkétszereződött. A televízió előfizetőinek száma viharos gyorsasággal nő és ennek jelentősége a legszélesebb néprétegek művelődésének előmozdításában szinte felmérhetetlen. Külön szeretnék említést tenni arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünnepléséből a kultúra is kivette részét. Az évforduló tiszteletére új és szép művek egész sora született a művészetek legkülönbözőbb területein. A műsorpolitikában, a kiadáspolitikában az 50. évforduló mindenütt a szocialista eszmei mondanivalói a tendenciákat erősítette. A kulturális, művészeti terület eredményeiről beszéltem. Részben azért, mert meggyőződésem szerint e területen is az eredmények dominálnak, de részben azért is, mert tapasztalható olyan jelenség is, hogy sokszor a közérdeklődés homlokterébe egy-egy rosszul sikerült, vagy eszmeileg vitatható mű kerül, és gyakran szép és értékes művek viszonylag kevesebb visszhangot váltanak ki. Ezzel is jelzem, hogy természetesen a kultúra területén is akad selejt. Mi a kultúra, a művészet fontos feladatának tartjuk az emberek szórakozási igényének kulturált és ízléses kielégítését. De helyenként és időnként van túlzás és aránytalanság a könnyű műfaj egyes termékeinek terjesztésében, népszerűsítésében, ami joggal vált ki kritikát. Másrészt jól tudjuk, hogy vannak értékes kulturális alkotások, amelyek ma még szélesebb .