Köznevelés, 1972 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-07 / 1. szám

KRÓNIKA Szakmai tanácskozás A Művelődésügyi Minisztérium Pedagógusképző Osztálya novem­ber 15—16-án az óvónőképző in­tézeti pedagógia-oktatók számára szakmai tanácskozást rendezett a soproni Óvónőképző Intézetben. A tanácskozáson a pedagógia ok­tatás színvonalának emeléséről és az új — a tanárképző főiskolákon, a tanítóképző és az óvónőképző intézetekben egységesen haszná­landó — pedagógia tankönyvhöz készítendő óvodapedagógia könyv tartalmi kérdéseiről folyt színvo­nalas vita. A tanácskozás beveze­tő előadását és a vita összefogla­lását dr. Füle Sándor, a Pedagó­gusképző Osztály munkatársa tar­totta. Az új óvodapedagógia könyv készítésének munkálatai megkez­dődtek és az a tervek szerint már az 1973— 4. tanévtől a hallgatók kezébe kerül. Vitézek és hősök A Danuvia Gorkij Művelődési Központban 1971 októberétől új ifjúsági előadássorozat indult. A nyolc előadásból álló sorozat cél­ja, hogy segítse a XIV. kerületi általános és középiskolákban fo­lyó honvédelmi oktatást. Az elő­adásokat, amelyeket hadtudomá­nyi szakemberek tartanak, film­vetítés követi. A sorozatot olyan alkotásokból állították össze, ame­lyeket nem láthatnak a tanulók a mozikban, viszont mind törté­nelmi, mind pedig a hadtudomá­nyi ismeretterjesztés szempontjá­ból fontosak. Ilyen film például: A jégmezők lovagja, Csapa­jev, Rákóczi hadnagya, Ordasok kö­zött. A tanulók egy-egy hős szere­pén, életén keresztül ismerked­hetnek meg a történelmi korral, haditechnikai eszközökkel és ha­dászati módszerekkel. A sorozat előadásai díjtalanok. Bár az elő­adásokat elsősorban a XIV. ke­rületi tanulók látogatják, szere­tettel várunk minden érdeklődő fiatalt és pedagógust, akinek se­gítséget nyújt a Vitézek és hősök sorozat. (Kovács Sylvia) Oktatásügyi delegáció az NDK-ban Dr. Gosztonyi János miniszter­­helyettes vezetésével decemberben oktatásügyi delegáció járt az NDK-ban. Tagjai voltak: dr. Szarka József, az OPI főigazga­tója, dr. Kálmán György, a Köz­oktatási Főosztály vezetője és Pálmai Kálmán, a Pedagógus­­képző Osztály helyettes vezetője. Kongresszusi ifjúsági művészeti hét, 1971 A KISZ VIII. kongresszusa al­kalmából nagyszabású művészeti rendezvénysorozatra került sor 1971. december 4. és 12. között. Egy héten át színvonalas bemutatók ta­núskodtak a legfiatalabb művész­generáció alkotókészségéről, a hol­nap kulturális életének ígéretei­ről. Ifjú fotó- és képzőművészek, színészek, filmesek és népművé­szek, zenészek, írók és költők lép­tek a nyilvánosság elé, ismertet­ték meg alkotásaikat a nagykö­zönséggel. A kongresszus tisztele­tére a Magyar Rádióban minden nap egy-egy fiatal író műve hang­zott el az ifjúsági hang­játék-szem­le keretében. A tárlatok, színházi és filmbemutatók, hangversenyek és előadóestek a fiatal művészek hasznos seregszemléjének bizo­nyultak. A feladatlapokról Sok pedagógus kollégám nevé­ben ezúton is köszönetet mondok az Iskolatelevízió Szerkesztőségé­nek azért a négy adásból álló so­rozatért, amelyet szeptember 19- től október 10-ig láthattunk és hallhattunk a televízió Pedagó­gusok Fóruma vasárnapi adá­saiban. Minden adás után termé­keny vitákra került sor a nevelői szobákban és a folyosókon. A tanítási órákon a feladatla­pok — tapasztalataim szerint — a nevelés-oktatás hatékony eszközei lettek. Az új ismereteket közlő órákon feladatlapokkal sikerül fel­oldani a frontális tanítás unal­mát, passzivitását. A feladatlapok emelik a teljesítményszintet, hoz­zászoktatják a tanulókat a mun­kához, fejlesztik a szókincsüket, motiváló szerepük is lemérhető. Az adások eredményeként a fel­adatlapok alkalmazása — ha gon­dot okoz is olykor — minden bizonnyal egyre inkább­ terjed. Azt kérjük, hogy a jövőben a PEDAGÓGUSOK FÓRUMA sok ilyen lehetőséget adjon a peda­gógusok továbbképzéséhez. (Bőd Ádám) A tanár—diák viszony tegnap és ma A rádióban, a televízióban, a heti- és napilapokban, a pedagó­giai és módszertani folyóiratok­ban rendszeresen jelennek meg vélemények a tanár-diák vi­szonyról. Ha ez a kérdés szóba ke­rül, önkéntelenül hajdani diák­éveim idéződnek fel, amelyekre ma is szívesen gondolok vissza. A háború utáni években, az az­óta megszűnt pápai Tanítóképző Intézetben, az iskola valamennyi nevelője megfelelő munkatársi légkört teremtett a tanítási órá­kon. Volt tekintélye az iskolában az akkori ifjúsági szervezetnek is. A diákszövetségen belül szervez­tük meg a mozgalmi, a kulturális és a sporttevékenységet, önálló­ságra való nevelésünket segítet­ték nevelőink a különböző ren­dezvényekkel. Az iskola kollégiu­mában nevelőtanáraink segítették a kollégiumi önkormányzati szer­vek eredményes működését. Va­lamennyi megmozdulás sikeréért minden növendék felelősséget érzett, nevelőink — velünk sokat beszélgetve — a „háttérből” irá­nyították munkánkat. Az iskola különböző rendezvényein való részvételt a szereplőkön kívül ta­nárok és tanítványok egyaránt természetesnek tartották. Két év­tized alatt sok minden megválto­zott, egy-két dologban a mai diá­kok felfogása is. A tanári diák viszony vizsgálatának alaptétele azonban szerintem változatlan. Tanárnak és diáknak egyaránt tudomásul kell vennie, hogy az ______________

Next