Köznevelés, 1974 (30. évfolyam, 1-44. szám)
1974-01-04 / 1. szám
2 tgígságszerző új esztendőt! Békés új esztendőt kívánunk! Az új esztendő köszöntésének hagyománya messzi-messzi századokba nyúlik vissza. A hajdanvolt regősök, ahogy az itt-ott még fellelhető népszokások is tanúsítják, nemcsak termékenységet varázsoltak a széljárta puszták sátraiban, majd a megtalált haza havas portáin, hanem az új esztendőt is köszöntötték az ősi varázsformulával: haj, regö rejtem, haj, regö rejtem ... Igaz, a köszöntés formáját minden korszak átgyúrta a maga képére, és hozzátoldott a tartalomhoz is valamit, vagy alkalmasint elvett belőle, de egy dolog, és ez a lényeges, mindenkor megmaradt: békességes, boldog, szerencsés, örömteli, sikeres, vígságszerző új esztendőt kívántak egymásnak az emberek ebben az időszakban ... Bort, búzát, békességet. Siker, öröm, boldogság: örök emberi vágyak, amelyekre mindenki áhítva gondol; mindegyik csak békében virágzik, virágozhat ki. Zivataros korszakokban és csendes napokban egyformán időszerű a békességóhajtás. Ez a legszebb újévi köszöntés. Amikor az 1974-es évben a Köznevelés első számát útra bocsátjuk, mi is békességes, sikeres, vígságos új esztendőt kívánunk lapunk minden olvasójának. Még tart a téli szünet, az iskolák kapui bezárva, a kollégák jól megérdemelt pihenőjüket töltik családjuk körében. Jól megérdemelt pihenés, már-már megkopott a kifejezés, annyit használtuk mi is, mások is mostanában, de sohasem volt rá nagyobb szüksége a magyar pedagógusoknak, mint most: igen nehéz félévet hagytunk magunk mögött. Közoktatásunk korszerűsítésének ez a mostani féléves szakasza mindnyájunknak igazi erőpróbát jelentett. A tömérdek gond ellenére nevelőink derekasan helytálltak a munkában. Igaza van annak a levélírónknak, aki — félig-meddig tréfásan — a thermophülei szállóigével summázta testületük munkáját: „Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.” Az oktatásirányítás minden egyes fóruma megbecsüléssel, nagy elismeréssel nyugtázza az első félév munkáját. Sok pedagógus viszolyogva fogadja netán, ha a fáradságot nem ismerő tanári munka ösztönző erőit keresve-kutatva a lelkes hivatástudatnál állapodunk meg. Pedig ez olyan erő, amely ténylegesen is létezik, amely — különösen most, a közoktatás új szelei által élesztve — a legnehezebb akadályokon is átsegít. Mi mással magyarázhatnánk, mint a magas fokú hivatástudattal s természetesen az új szelek frissítő hatásával pedagógusaink erőteljes aktivizálódását? A közneveléshez fennállása óta soha soha nem érkezett annyi cikk, levél, hozzászólás, mint az elmúlt évben. Aztán itt van a tavalyi pályázatunk, amelyre 256 kartársunk küldte el dolgozatát. Ekkora pályázati sikerre nem volt példa a magyar pedagógiai sajtó történetében. Az új esztendőben a tavaly megkezdett úton kell továbbhaladnunk. Tudjuk, hogy még mi áll előttünk, ezért nem számítunk az idén sem „könnyű utazásra”. Mindenesetre megnyugtató érzés volt Gosztonyi János miniszterhelyettes interjújában olvasni: „A következő években elegendő időt és nyugalmat szeretnénk biztosítani a nevelőknek az idén megindított változások további, még jobb végrehajtására.” Bízunk benne, hogy 1974-ben a dolgos hétköznapok békéje ölel át bennünket, őszintén kívánjuk minden olvasónknak, hogy az új esztendő igazán vígságszerző legyen.P. KOVÁCS IMRE Tizenöt éves a Könyv és Nevelés 1959 júniusában jelent meg a lap elődje az Iskolai Könyvtárosok Tájékoztatója, amely — mint címe is mutatja — az iskolai könyvtárosokat kívánta tájékoztatni a hálózati alakulás kezdetén a legalapvetőbb könyvtári teendőkről. 1966-tól megváltozott címmel jelentkezett a folyóirattá alakult Könyv és Nevelés. Következetes szerkesztési elve: a könyvtár, a könyvtári tevékenység nem cél, hanem eszköz a korszerű oktató-nevelő munka folyamatában. Igyekeznek az iskolai könyvtár működéséről olyan szellemben írni, hogy ki tessék, hogyan szolgálhatja mindez a legfontosabb oktatáspolitikai célkitűzéseket. A jubileum alkalmából ehhez jó munkát kívánunk laptársunknak. Zsolnai iskola kérése Saját kollégiummal rendelkező zsolnai építőipari ipari tanuló intézet szeretne valamelyik budapesti, Budapestvagy Balaton-környéki iskolával csereüdültetést megszervezni. Kérjük azokat az iskolákat, amelyek az együttműködést vállalnák, a következő címre küldjék javaslataikat: Ucnovska skola 1. 01061. ZiLina, C. S. S. R. Szerkesztőségünk vendége volt Tadeusz Krajewski professzor, a poznani Adam Mickiewicz Egyetem pedagógiai intézetének tanára. Munkatársaink tájékoztatták lapunk munkájáról, célkitűzéseiről, az oktatásügyi párthatározat megvalósításának jelenlegi szakaszáról. Krajewski professzor arról számolt be, hogy a Mickiewicz Egyetem pedagógiai intézete — Lengyelország második legnagyobb egyetemi neveléstudományi kutatóhelye — az oktatásügy korszerűsítése és távlati tervezése érdekében milyen sokrétű kutatómunkát folytat. A makói kereskedelem fél évszázada A makói kereskedelmi szakközépiskola — a volt felsőkereskedelmi, illetve kereskedelmi iskola — decemberben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnepségsorozat keretében színvonalas kiállításon mutatták be az intézmény fejlődését. A központi ünnepségre december 15-én került sor, ahol jelen voltak a megye, a járás és a város párt- és állami vezetői. Szűcs Istvánné, a KISZ KB titkára a KISZ KB vörös vándorzászlaját adományozta az iskola tanulóifjúságának. Az ünnepség alkalmából Tóth Lajos igazgatót a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Az iskola néhány pedagógusát, adminisztratív ügyintézőjét, technikai segédszemélyzetét kiemelkedő munkájáért kitüntetésben részesítette a Csongrád megyei Tanács VB. Az intézmény korábbi főhatósága, a SZÖVOSZ pedig jelentős összeget ajánlott föl kísérleti eszközök vásárlására, az iskola felszerelésének pótlására. Krugazov jelentkezett Sokáig nem tudtuk ki rejtőzhet a jenge mögött. A pályázatunkon harmadik díjat nyert mű szerény szerzője csupán második felhívásunkra tárta fel személyét. A „Játékos feladatok az orosz nyelvi órákon” szerzője Kiss Lajosné, magyar—orosz szakos tanár Marcaliból. Köszönjük jelentkezését, és ezúton gratulálunk a sikeres pályamunkához. A Budapest XX. ker. Állami Zeneiskola és Úttörőház ütőegyüttese (MTI fotó : Benkő L felv.)