Köznevelés, 1986 (42. évfolyam, 1-44. szám)

1986-05-30 / 22. szám

10 Skála és piktúra Comenius tankönyveinek emblémája A nagy morva pedagógus, Comenius az itt látható szim­bolikus képet — emblémát — helyezte tankönyveinek cím­lapjára. Az egyszerűbb kivite­lű változat Sárospatakon megjelent kiadványaiban ta­lálható (nem mindegyikben), a másik — későreneszánsz, korabarokk stílusú, díszesebb, részletezőbb — az Opera Di­­dactica Omnia 1657-i amszter­dami kiadásának címlapjáról való. Sajátos módon szinte kizá­rólag azokban a könyvekben lelhető fel ez az embléma, amelyeket maga Comenius rendezett sajtó alá. Tehát nyilvánvalóan fontos sze­mélyes közlendője volt ezzel az emblémával olvasói számá­ra. Egyik városból sem ismer­jük a képet technikailag ki­vitelező művész nevét, a kép programját azonban — tehát hogy mi legyen rajta — nyil­ván Comenius tervezte meg. Mi látható a képen? Felső részén sugárzó na­pot, illetőleg holdat, csillago­kat helyezett el az ismeretlen művész. Mellettük gomolygó felhőkből eső zuhog az alat­tuk levő erdő fáira. Az első részben levő domb oldalából forrás csörgedezik, amely pa­takká szélesül; partjain bok­rok, virágok pompáznak. A természet néhány jelen­ségét — példaként kiemelve az egészből — láthatja maga előtt a néző. S közben érzé­keli : a körülöttük levő ter­mészet mindegyik alkotóré­szének sajátos, csakis rá jel­lemző funkciója van, s mind­egyik alkotórész egészen ma­gától értetődően e sajátos funkció szerint „működik”: a nap, a hold, a csillagok, a felhők, az eső, a forrás, a patak, a fák, a bokrok, virá­gok é­s ugyanígy a termé­szet összes tényezője. S a sokféle speciális funk­cióban átfogó törvényszerűsé­gek érvényesülnek: a termé­szet egyes alkotórészeinek funkcionálását éppen ezek a „természeti” törvények koor­dinálják, rendezik össze, ezek biztosítják a természet rend­jét, tökéletes és zavartalan működését. Akkor van tehát rend a természetben, ha min­degyik alkotórésze saját spe­ciális funkcióját a természet törvényeinek megfelelően fejti Ezeket a gondolatokat su­gallja tehát a kép. A körülöt­te olvasható latin hexameteres sor azonban továbbviszi a kép által sugallt tényf­elismerést: „Omnia sponte fluant, absit violentia rebus”. E nagyon tömör latin mondat valódi je­lentése felől nem igazít el a szó szerinti fordítás (Minden önként folyjon, a dolgoktól le­gyen távol az erőszak), de nem érthető meg mondaniva­lója a kép nélkül sem. Comenius e szöveggel ugyanis így folytatja a kép által megkezdett tanítását: A természet — vagyis a világ­­egyetemet, benne e földi vilá­got — átfogó természeti tör­vények irányítják. A termé­szetnek része az ember is, a maga testi-lelki mivoltában. Ebből következik, a természe­tet irányító „kozmikus” tör­vényeknek alá van vetve az ember is. Ha tettei, illetőleg tevékenységének szellemi és anyagi eredményei — vagyis a „dolgok” — követik e tör­vényeket, megfelelnek e tör­vényeknek, akkor rend van a dolgok világában. Az embléma képe és szöve­ge ezért együttesen fejezi ki Comenius alapelvét, (kép:) ahogy a természet világában minden jelenség saját speciá­lis funkciója szerint működik, követve a természet törvé­nyeit, (szöveg:) éppen úgy a dolgok világában is minden tényező saját speciális funk­ciójának feleljen meg, a dol­gok, tehát az emberi tevé­kenység szellemi és anyagi produktumai se sértsék a ter­mészet törvényeit. Hogyan folyjon tehát az ok­tatás Comenius elképzelése szerint, hogy benne minden „a természet törvényei szerint történjék”, s hogy „távol le­gyen tőle a természet törvé­nyeinek megsértése”? Világo­san kifejti erre vonatkozó né­zeteit a Nagy Oktatástan 16. fejezetében, amely ezt a hosszú címet viseli (s amely minden korszak pedagógusá­nak vágyálmát fejezi ki)? „A tanítás és a tanulás követel­ményei, azaz hogyan kell olyan biztonsággal tanítanunk és tanulnunk, hogy eleve ki­zárjunk minden sikertelensé­get”. E fejezetben — akárcsak a többiben — a hagyományos skolasztikus módszerrel fejti ki mondanivalóját. Alaptétele­ket sorol fel, ezek az átfogó természeti törvények, majd ezeket érvekkel bizonyítja. Deduktív levezetésében a 16. századi humanista logika sze­rint a természetből vett ta­pasztalati tények szolgálnak érvek gyanánt. Egyrészt a madarak, a fák, bokrok élete, másrészt a természetet fel­használó ember — a kertész, a házépítő — tevékenysége a bizonyíték. Az alaptétel egye­temességének bizonyítása után kerül sor annak pedagógiai vonatkozásaira, mivel sérti meg azt az iskola, illetőleg hogyan lehet e hibákat kikü­szöbölni, vagyis az iskolai pe­dagógiai tevékenységet e te­kintetben is hozzáigazítani a természet rendjéhez. Comenius könyve e fejeze­tében ilyen alaptételeket sorol fel: A természet szemmel tartja mindennek az alkalmas idejét. A természet előkészíti magának az anyagot, mielőtt formába öntené azt. A termé­szet nem zavarodik össze munkájában, hanem szigorúan halad egyenként előre. A ter­mészetben nincs ugrás, hanem minden fokozatosan halad elő­re stb. (Idézeteink Geréb György fordításából valók.) Nézzük meg részletesebben az első alaptételt: A természet szemmel tartja mindennek az alkalmas idejét. Ezt a követ­kezők bizonyítják: A madár­­ nem télen, nem is nyáron „fog hozzá fajának szaporítá­sához”, hanem tavasszal. „Mi­kor még hideg az időjárás, megfoganja testében a tojá­sait, és ott melengeti azokat, ahol védve vannak a hidegtől; melegebb időben a fészekbe rakja, és végül csak az év melegebb szakában töri fel őket, hogy a zsenge kis te­remtések fokozatosan szokja­nak a napfényhez és a meleg­hez.” Ugyanígy a kertész nem télen vagy ősszel ültet fát, hanem tavasszal; megvan a maga ideje a trágyázásnak, nyesésnek, kapálásnak, de tör­vényszerű időbeliségben köve­ti egymást a fa sarjadzási, virágzási, gyümölcsérlelési időszaka is. S az építőmester jól tudja, „melyik az alkal­mas időpont a fa kivágására, téglaégetésre, alaplerakásra, falhúzásra és vakolásra stb.” Az iskolai oktatás hogyan sérti meg ezt — a természet­ben széles körben érvényesülő — általános alapelvet? Kétfé­leképpen: ha nem szánnak elegendő időt „az értelem ki­művelésére”, illetőleg ha nem a megfelelő időben történik az oktatás. * E hibák kijavításának, azaz a természet törvényéhez való igazodás módja világos: a gyermekkorban kell elkezdeni a gyermek oktatását, s azt folytatni kell egészen addig, míg a felnőttkor küszöbére nem érkezik az ifjú (a tanulás természetes időszaka ugyanis nem a csecsemőkor, a kis­gyermekkor, nem a javakor s az öregség, hanem a gyer­mek- és ifjúkor: „ekkor min­den növekedik és könnyűszer­rel ereszt mély gyökereket”). Nem új kívánalmak ezek az iskolai oktatás megszerve­zése terén: a 16. században Erasmus, Vives már részlete­sen kifejtette mindegyiket. Comenius érdeme, hogy új rendszerbe foglalva, új indok­lással látva el, szélesebb kö­rökben terjesztette szét, újabb és újabb pedagógusrétegekben tudatosította ezeket a fontos pedagógiai-didaktikai felisme­réseket. MÉSZÁROS ISTVÁN

Next