Köznevelés, 1996 (52. évfolyam, 1-41. szám)

1996-01-12 / 1-2. szám

KÖZNEVELÉS A Művelődési és Közoktatási Minisztérium hetilapja, elődje a Néptanítók Lapja, 1868-1945 Alapította: EÖTVÖS JÓZSEF Kiadja a Szignet Kiadói és Nyomdai Kft. Felelős kiadó: Hasznos Emőke ügyvezető igazgató Szedés, tördelés: Ciklon 2000 Kft. Nyomás: Zrínyi Nyomda Rt. 96.2306/66-22-01 Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató. ISSN 0133-0969 A szerkesztőség munkatársai: SZUNYOGH SZABOLCS főszerkesztő TIBOR KLÁRA főszerkesztő-helyettes NOVÁK GÁBOR rovatvezető MIKSA LAJOS TETLÁK ESZTER fotóriporter A szerkesztőség címe: Budapest V., Vörös­marty tér 1. Levélcím: Budapest, Postafiók 182, 1368. Telefon: 118-4787 (közvetlen) vagy 117- 6222. Telefax: 118-7782. A kiadóhivatal címe: 1136 Budapest, Tátra u. 14-16. Telefon: 131- 7733. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalban, a posta hírlap­üzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodában HELIR, Budapest XIII., Lehel utca 10/A. -1900 - közvetlenül vagy postautalvá­nyon, valamint átutalással a HELIR Postabank és Takarékpénztár Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra. • Előfizetési díj egy évre: 2790 Ft. Egyes példányok a szerkesztőségben kaphatók naponta 9-14 óráig. A címlapon: Tetlák Eszter felvételei. E számunk szerzői: Barabás Tamás újságíró, Budapest; Bartha Gyula igazgató, Ácsa; Gál Ferenc igazgató, Budapest; Herendi Miklós tanár, Budapest; Kardos Sándor tanár, Abaúj­­szántó; P. Kovács Imre újságíró, Budapest; Ladányi Andor oktatáskutató, Budapest; Madarász Imre egyetemi docens, ELTE­­ELTE; Mayer József tanár, Dunaújváros; G. Múzsás Viktória igazgatóhelyettes, Megyei Pedagógiai Intézet, Győr; Német­­berta Sándor főtanácsos, Fővárosi Önkor­mányzat polgármesteri hivatala; Szörényi Zsolt főmunkatárs, MKM; Tóth József népművelő, Budapest. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A beküldött leveleket szükség szerint megrövidítve közöljük. A­z MKM Közoktatási Kommuniká­ciós Testületek Titkársága 1995. december 6-7-én Iskolaszék cím­mel szemináriumot szervezett az iskolaszékek működésének eddigi tapaszta­latairól. A tanácskozás résztvevői egyetértettek ab­ban, hogy az iskolaszékek az oktatás feletti civil kontroll és a helyi érdekérvényesítés fontos intézményei. Ez az az intézmény, ahol az iskola partnerként ismeri el a szülőt. A szeminárium résztvevői abban is egyet­értettek, hogy az 1993. évi közoktatási tör­vény legitimálja az iskolaszék intézményét, de a megalakult szervezetek különböző mértékben tudtak élni az adott jogi lehető­ségekkel. A résztvevők szerint ma még az iskolaszé­kek egy részében az aktivitás a helyi érdek­­konfliktusok kezelésére terjed ki (például szerkezetváltás, iskolabezárások, ingatlan­­átadások, fenntartóváltozások...). A tapasz­talatok szerint akcióik ezekben a helyzetek­ben sem mindig eredményesek. Megálla­pítást nyert, hogy az iskolaszékek működé­sének eredményességében meghatározó az iskolafenntartók társadalmi kontrollt hasz­nosító, elfogadó vagy elutasító magatartása. A szeminárium felhívja a figyelmet arra, hogy az iskolaszékek tartózkodjanak min­dennemű politikai befolyástól és kerüljék el működésük átpolitizálhatóságát. A tanácskozás egyetértett abban is, hogy a közoktatás számos olyan kihívást jelent az iskolaszékek számára, amelyek új kompe­tenciákat teremthetnek az iskolák egyéni ar­culatának, értékrendjének formálásában, és kívánatosnak tartják, hogy méltányossá­gi ügyekben erősödjön az iskolaszékek sze­repe. A tanácskozás tiltakozását fejezte ki a köz­oktatási törvény iskolaszékekre vonatkozó paragrafusainak megváltoztatása miatt. A tervezetből csak azt a megfogalmazást fo­gadják el, amely a tanulókat egyenrangú tagként nevezi meg az iskolaszékben. Kérik a létrehozás kötelezőségének megtartását egy oldal igénye esetén, továbbá az önkor­mányzatok képviselőinek részvételét az is­kolaszékben. Véleményük szerint nem cél­szerű megzavarni a működő testületek te­vékenységét.­­ A résztvevők megismerkedhettek olyan működési modellekkel, példákkal, olyan kooperációs technikákkal, amelyek az isko­laszék minden szereplője - diák, szülő, pe­dagógus, önkormányzat - számára pedagó­giai és szervezési többletet jelentenek. A szeminárium résztvevői és a tanácsko­zást szervező tárca képviselői indokoltnak tartják a rendszeres eszmecserék szervezé­sét. A következő találkozó rendezésére Deb­recen önkormányzata (a Tóth Árpád Gim­názium közreműködésével) házigazdaként vállalkozott. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium közleménye Az Iskolaszék ’95 szeminárium állásfoglalása (1995. december 6-7.) Kinevezték Magyar Bálintot Oncz Árpád, a Magyar Köztár­saság elnöke a miniszterelnök felterjesztése alapján Magyar Bálintot művelődési és közokta­tási miniszterré nevezte ki. (A Parla­ment oktatási bizottsága ellenszavazat nélkül támogatta Magyar Bálint kine­vezését.) Magyar Bálint 1952-ben született. Az ELTE Bölcsészettudományi karán és a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát 1977-ben, szociológia, történelem, angol szakon. 1977-től 1981- ig a Világgazdasági Kutatóintézet mun­katársa, innen ellenzéki magatartása mi­att elbocsátották. Ezután a Hankiss Ele­mér vezette értékszociológiai műhely­ben, illetve különböző kutatóintézetek­ben dolgozott, például a Pénzügykutató Rt.-ben. (Kutatási területe: az 1945 utá­ni magyar és kelet-európai gazdaság- és társadalomtörténet.) A rendszerváltást előkészítő egyik je­lentős kiadvány, a Medvetánc szerkesztő­je volt 1981-89 között. Schiffer Pállal közösen készítette A Dunánál című film­szociográfiát. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. 1988 és 1991 között, illetve 1992-től az SZDSZ ügy­vivője, ’90-ben választási kampányfőnö­ke, ’91 és ’92 között az Országos Tanács tagja. 1990 óta országgyűlési képviselő. 1990-92 között az önkormányzati, közi­gazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bi­zottság, majd a külügyi bizottság, illetve az Európai Közösségi Ügyek bizottságá­nak tagja. 1990-től az SZDSZ frakciójá­nak általános szóvivője, ’90-91 között vezetőségi tagja, 1991-től a Szabadelvű Kör szóvivője. Magyar Bálint kinevezésekor szólt ar­ról, hogy új egyeztetési formákat keres az érdekvédelmi és érdekképviseleti szer­vekkel, létre kíván hozni egy bizottságot a felsőoktatási törvény egyeztetésére. El­mondta, a kultúra területén is reformra van szükség, számos már meglévő tör­vényt újra kell gondolni, illetve meg kell alkotni a filmtörvényt, a közművelődési és a nonprofit-törvényt. Magyar Bálinttal rövidesen részletes interjút közöl a Köznevelés.­ ­

Next