Köznevelés, 2002 (58. évfolyam, 1-41. szám)
2002-01-11 / 1-2. szám
4. oldal 58. évfolyam, 1-2. szám Kistérségi társulások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Ellátási körzeteknek nevezik az 1997-ben alakult kistérségi társulásokat Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Tizenkét körzetben a települések összefogtak közös feladatok ellátására: pedagógiai szolgáltatásra, szakszolgálatokra, tanügyigazgatási feladatok megoldására. A modell kidolgozása és megvalósítása elsősorban Lukács László, a megye önkormányzati szakfőtanácsosa nevéhez fűződik. Mint elmondta, az ötletet az a felismerés adta, hogy a megyei intézmények és szervezetek mind Miskolcon találhatók, így a kiterjedt, aprófalvas térség valamennyi településéről az önkormányzatoknak és közoktatási intézményeiknek, a gyerekeknek és a szülőknek minden ügyes-bajos gondjukkal a megyeszékhelyre kellene utazgatniuk. Ezért osztották fel a megyét kisebb körzetekre nagyjából a statisztikai területhatárok mentén, mintegy visszahozva a volt járási felosztást. Az országban egyedülálló kezdeményezés nem működhetne, ha nem esne egybe a helyi igényekkel. Koscsó Miklós, a Hernádvécsei Általános Iskola igazgatója, az abaúji társulás igazgatói munkaközösségének elnöke szerint a kiskörzetek kialakításában szerepet játszott az intézmények önszerveződése, hiszen már megelőzőleg keresték egymás társaságát, találkozásokat szerveztek. Mivel megszűnt a szakfelügyelet, az intézményvezetők magukra maradtak igazgatási és ellenőrző feladataikkal. Oktatási ügyekben a fenntartókra sem számíthattak az igazgatók, hiszen csak a városok tehették meg, hogy tanügy-igazgatási szakembert alkalmazzanak - teszi hozzá Bukovenszky László, az encsi körzetben fekvő Kázsmárk Fogarasi János Általános Iskolájának irányítója. Ötödik éve él a modell. Milyen eredménnyel? Mindkét igazgató kiemeli, hogy a munkaközösségek hatékonyan dolgoznak. Háromnégy szomszédos település iskolája szervez egy-egy tantárgyi vagy alsó tagozatos munkaközösséget, feléledt a bemutató tanítások és a körzeti tanulmányi versenyek gyakorlata. Óriási előrelépés, hogy a szűréstől a terápiáig teljes körűvé vált a logopédiai ellátás, mégpedig a gyerekek lakhelyén, legfeljebb a körzeti iskola székhelyközségébe kell őket elvinni a falubusszal. Kasza István, az emődi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Szakiskola igazgatója, szakértő és a tiszaújvárosi körzet igazgatói munkaközösségének helyettes vezetője kijelenti: a társulások meggyőzően bizonyították életképességüket. Javult a pedagógiai szolgáltatás és a szakszolgálat színvonala. Új szakmai civil szervezetek is alakultak, ilyen például Emőd térségében az igazgatóhelyettesek munkaközössége. Turóczi Bertalan, Edelény polgármesteri hivatalának osztályvezetője, a körzeti társulás egyik irányítója úgy véli, hogy három pillér tartja szilárdan a kiskörzeti összefogás építményét. Az egyik a tanügy-igazgatási tanácsadás, a másik a pedagógiai szolgáltatás és a szakszolgálat, a harmadik a munkaközösségek tevékenysége. Igazi értékmérő az, hogy semmi sem kötelező, mégis minden működik. Öt év alatt még egyetlen település sem lépett ki a társulásból -mondja -, noha fizetniük kell érte. Ám akad néhány feladat, amelynek megoldására a társulás sem ad kész képletet. A kis falvak és közoktatási intézményeik egyedül küszködnek a leszakadó társadalmi rétegek, főként a roma lakosság és a gyerekek növekvő tömegének halmozódó problémáival. Az önkormányzatok a helyi közmunkák szűkös lehetőségének keretei között igyekeznek foglalkoztatni a felnőtteket. Az óvodák és az iskolák helyi nevelési, illetve tantervet írnak. A felzárkóztatás legalkalmasabb formáját Kázsmárk iskolája az egész napos, az iskolaotthonos tanításban-nevelésben lelte meg, Hernádvécsén az olvasást állította az iskola egyedi programja középpontjába. Mindkét intézmény döntő jelentőségűnek tartja a hároméves kortól kezdődő óvodai és a napközis ellátást, csakhogy a pedagógiai törekvés sokszor ütközik bele a szülők szociális helyzetébe: a családok nem „igénylik” a napközit, mert az étkezésért fizetni kell. Lukács László teszi hozzá, hogy a megyében sok önkormányzat száz százalékban magára vállalja a napközis költségeket, és nem csupán a cigány gyerekekét, hanem minden tanulóét. A társulási formának eleddig nem sikerült intézményesítenie a vertikális kapcsolatokat sem, noha jó lenne, ha az általános iskolák a középiskoláknak kézről kézre adhatnák hátrányos helyzetű gyerekeiket, ám akad már jó példa. Sohajda István, az encsi Aba Sámuel Szakmunkásképző Iskola igazgatója rendszeresen részt vesz az általános iskolák igazgatói értekezletein, elküldi tanárait az alapfokú intézmények szaktárgyi munkaközösségi foglalkozásaira. Szakképző iskolája a kallódó gyerekek gyűjtőhelye, akiket meggyőződése szerint már jó előre, körülményeikkel együtt meg kell ismerniük. Az Oktatási és a Belügyminisztérium támogatja e szokatlan társulási rendszert. Lukács László szerint már csak a Pénzügyminisztérium segítsége hiányzik. Több pénz kellene - nem pályázati úton, hanem normatív módon - a pedagógiai szolgáltató és a szakszolgálati tevékenységre, a tanügy-igazgatási feladatok ellátására. Több szakemberre lenne szükség, mert kevés a pszichológus, a logopédus, a fejlesztő pedagógus. Négy éve megalakult e társulásokban dolgozó szakemberek civil szervezete, a Közoktatási Igazgatási Szakdolgozók Egyesülete (KISZE). Ez a grémium hangolja össze a 12 társulás munkáját. Nem „csúcsszerv”, hiszen döntési jogköre nincs, és valamennyi kis körzet megtartotta önállóságát. Mindazonáltal Lukács László úgy ítéli meg, hogy a társulások előbbre lépnének, ha jogi személlyé alakulhatnának át, divatos kifejezéssel: humánerőforrás-fejlesztő szervezetek lennének. Ezáltal megnyílnának előttük az Európai Unió pályázati forrásai. Az is javítaná helyzetüket, ha az uniós tagországok egyik hasonló régiója megfogná a KISZE kezét, az pedig a másikat kinyújthatná a Felvidék, Kárpátalja, Erdély felé. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Intézet már rég túljutott az új helyzet okozta első meglepetésen, és Kristóf Lajosné személyében igazgatóhelyettesi rangban koordinátort rendelt az intézet és az ellátási körzetek együttműködésének szervezésére. Ő mondja, hogy a szak- és a szakmai szolgáltatás egyes elemei optimális közelségbe kerültek a felhasználókhoz, oldódott a kisiskolák és pedagógusaik szakmai elszigeteltsége, nem maradtak ellátatlan körzetek. Ám a modellben társként jelen kíván lenni a pedagógiai intézet is a maga szakmai szolgáltató lehetőségeivel. Megindult a párbeszéd a felek között a feladatmegosztás érdekében, ezt szeretné szabályozni az intézet az érvényes jogi keretek között, a célszerűség és a hasznosság jegyében. Kristóf Lajosné e tárgyalások során a partnerek igényeit tekinti irányadónak, és reméli, hogy az együttműködés eredményeként tovább emelkedik a szolgáltatások színvonala, növekszik az oktatás hatékonysága. MIKSA LAJOS Helyesbítés A Technikatanárok Országos Egyesülete, annak területi szervezete, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Technika Tanszéke és a debreceni, tócóskerti Kazinczy Ferenc Általános Iskola által meghirdetett, immár nyolcadik alkalommal megrendezésre kerülő tudomány- és technikatörténeti országos verseny felhívásában néhány dátum tévesen szerepelt. A helyes adatok a következők: A verseny határidői: a nevezési határidő 2001. december 17., 2001. december 18.: a verseny szervezői megküldik a területi forduló feladatait és a részletes tematikát a benevezett csapatok részére. 2002. február 4.: a területi forduló pályamunkáinak beérkezési határideje. 2002. február 22.: a döntőbe jutott csapatok értesítése. 2002. március 26-27.: az országos döntő időpontja. A verseny helyszíne: Kazinczy Ferenc Általános Iskola, 4031 Deb recen, Margit tér 19. Telefon/fax: 06-52-498-322. Részletesebb információk: Fekete József, Megyesi Jánosné, telefon/fax: 06-52-498-322, 06-20-9-169- 534. További információ: www.om. hu. www.sulinet.hu